Apaseb – Gyermekkori lelki sebeink gyógyítása

Nincs emberi élet sebek nélkül. Hol mi kapjuk a sebeket, hol mi sebzünk meg másokat – ez az élet egyik törvénye. Ha nem vagyunk tisztában ezzel a törvényszerűséggel, akkor óhatatlanul felkél a lelkünkben a bosszúvágy, és mi is fájdalmat akarunk okozni annak, aki sebet ejtett rajtunk. A dolog tragédiája abban áll, hogy legtöbbször nem annak adjuk vissza a sebet, akitől kaptuk, hanem valaki másnak.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy írásunk célja nem a hibáztatás, abban hiszünk, hogy bármi is történt velünk életünk során, az a sorsunk szempontjából szükséges élettapasztalat volt, még ha fájdalmas is. Felnőttként azonban felelősségünk foglalkozni ezekkel a hatásokkal. Sőt, felnőtt életünkben már lehetőségünk van feltárni és meggyógyítani ezeket a sebeket, hogy teljesebb életet élhessünk.

Az apasebünk megismeréséhez és megértéséhez nagy segítség, ha megnézzük, hogy milyen minőségeket képvisel az apa és az anya a gyermek életében. Az alábbi ellentétpárok szemléletesen mutatják be az apa és az anya által hordozott princípiumokat.

• Anya: szív, mélység, sötét tudattalan, kapcsolat, azonosulás, együttérzés
• Apa: fej, magasság, a fény és a tudatosság, mozgás, identitás, leválás/eloldódás

Az elég jó apa

Jó hír, hogy nincs szükség tökéletes szülőkre! Amikor megszületünk, az első „világ”, ahova érkezünk, az „Anya világa”. Először az anyaméh biztonságában fejlődünk, de születésünk után is sokáig az anyai burokban éljük az életünket, tőle függ az életben maradásunk. Az apa azon túl, hogy általában nagyobb terhet vállal az egzisztenciális háttér megteremtésében, az első 2-3 évben optimális esetben az anya helyettesítőjeként van jelen. Ő is részt vesz a gyermek gondozásában: altat, etet, fürdet, pelenkázza a kicsit, biztosítja a hátteret, hogy az anya is tudjon pihenni, kapcsolódni önmagához.

A későbbi kiegyensúlyozott apa-gyerek kapcsolat egyik legfontosabb előfeltétele, hogy ebben a korai időszakban az apa részt vegyen a gyermek gondozásában. Körülbelül 3-5 éves korban nő meg az apa szerepe: ő segíti a gyermek leválási folyamatát az édesanyjáról, egyrészt azzal, hogy igyekszik visszahódítani a feleségét, ezzel megakadályozva, hogy hitvese beleragadjon az anyaszerepbe, másrészt segít a gyermekének felfedezni a világot. Az apával való kapcsolat nehezen tud olyan bensőséges lenni, mint amilyen az anyával, de a kaland, a felfedezés öröméért és izgalmáért a gyermeknek megéri „hátrahagyni” az anyai burkot. Ha egy szimbólummal szeretnénk az apa jelentőségét kifejezni a gyermek életében, akkor azt mondhatjuk, hogy ő a HÍD, amely az anya világából a külvilágba, az életbe vezet.

Az apa és a kiteljesedés

Bár az apai minőség összefügg a teljesítmény megbecsülésével, ami azt jelenti, hogy öröm jól csinálni a dolgunkat, feladatainkat, az elég jó apa mégsem azt üzeni gyermekének, hogy „mindenáron törj a csúcsra”! Nem a törtetésre buzdít, hanem – akár szavak nélkül – azt üzeni, hogy „légy önmagad”! A jelenlétével, a példamutatásával, a támogatásával segít, hogy az ifjú gyermek rátaláljon a saját útjára. Továbbá az apa hitelesíti a fiúnál és a lányánál is a nemi identitást, illetve azt, hogy milyen szerepkörök, elvárások kapcsolódnak a saját nemiségükhöz.

Az apa közvetíti emellett a szellemet, a morált. József Attilát idézve:

„..anyám szájából édes volt az étel
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást…”

Az apa segít továbbá megerősödni abban, hogy:

• kezdeményezhetünk az életben és szembenézhetünk a problémákkal;
• egészséges határaink legyenek, vagyis képesek legyünk az önérvényesítésre és az önátadásra, tudjunk igent és nemet is mondani.

A transzperszonális pszichológia nyomán szeretnénk 3 terhelt apatípust bemutatni, amelyek gyakran előfordulnak a mindennapokban. Mindegyik típus máshogyan hat a gyermek személyiségének fejlődésére.

Tekintélyelvű apa

A tekintélyelvű apa összességében gyenge ember, különösen a szív, az érzelmek területén, ezért is kell ennyire erősen képviselnie a tekintélyét. Általában túl nagy hangsúlyt fektet a múltra, a régi szokásokra, hagyományokra. Elvárja, hogy a gyerek mindent úgy csináljon, mint a szülei.

A fiúknál megvan a veszély, hogy könnyen az apa tekintélyének fogja marad. A fiú az apai elvárások és veleszületett lehetőségei (a saját irányultsága, tehetsége) között feszül: ha nem engedelmeskedik az apának az is fájdalmas lesz, de ha feladja a saját életét, az apa „kedvéért”, az meg még nagyobb veszteséget hoz az életébe. Gyakran tapad bűntudat a nemi hovatartozáshoz, könnyen eltorzulhat a férfiasság, és sokszor az önkielégítés vonzóbbá válik, mint a való élet.

A lánygyermek párválasztáskor sokszor rávetíti az apa képét a férfiakra: vagy az apjához hasonló párt választ, vagy épp az ellenkezőjét, egy erejéhez nehezen kapcsolódó férfit, akiből aztán próbálja kiprovokálni a erőt, sokszor az agressziót. A tekintélyelvű apa, ha nem is nyíltan kimondva, de egyértelmű üzenetet közvetít a lánya felé: „hűtlen vagy, ha más férfi van az életedben”. Nehezen tűri, akár el is üldözheti a férfiakat a lánya életéből, a lány pedig akár szerelmes is lehet az apjába, ami nem egyszer frigiditáshoz vezethet.

A tekintélyelvű apa sokszor elnyomja a feleségét, az anyát, aki – nem feltétlen szavakkal kimondva – azt üzeni a lányának: „vigyázz, nehogy téged is eltapossanak”! Persze ez sem könnyíti meg a kapcsolatot a másik nemmel, az ilyen lányok könnyen férfigyűlölővé válhatnak.

Fontos, hogy a fiú és a lány is felfedezze a saját életét, a fiú szabaduljon az apa előírásaitól, erősítse meg a nemi hovatartozását, váljon kezdeményezővé, a lánynak pedig az segíthet sokat, ha megtanul a saját fejével gondolkodni, a saját szemével látni az életét.

A távol lévő apa

Van, hogy az apa fizikailag nincs jelen, pl.: elvált szülők, külföldi munkavállalás vagy a munkába menekülés esetén, és van, amikor fizikailag ott van ugyan, de erőtlen. Az ilyen apa a gyerek cimborája lesz, az apai feladatokat nehezen tudja ellátni. Félreértés ne essék, nagyon jó, ha egy szülő tud lazulni, bolondozni a gyermekével, akkor van gond, ha csak ez megy neki, és így otthon ő is csak egy „gyerek” lesz a sorban. Az ilyen apa mellett növekvő gyereknek nagy eséllyel gyenge lesz az Én-identitása, többet és erősebben szorong majd, mint a társaik, illetve a kudarctól való félelem is elhatalmasodhat rajta.

A fiúknál az átlagnál erőteljesebben jelentkezhet az elköteleződéstől való félelem, a munkamániára, illetve a kutatások alapján a szívrohamra való hajlam is. A gyenge apai hatás miatt nagyobb hangsúlyt kap a női elv, ami bizonytalanná teheti a fiút saját nemi identitásában, szexualitásában.

A lányok egy része a túlzott női elv hatására „elfújja a szél” típusú nőkké válhatnak, gyenge animusszal (férfi oldallal), akik nehezen húznak határokat, és alakítanak ki egyenrangú párkapcsolatokat. Azok a lányok viszont, akik erőteljesebb személyiséggel rendelkeznek, könnyen beleállhatnak az apa, a férfi szerepébe, hogy pótolják az apai erőt. Ez látszólagos előnyökkel (pozícióval, hatalommal) járhat, később viszont a kiteljesedés akadályává válhat.

Elhunyt vagy eltűnt apa

Ha a gyermek nem is ismerte az apját, gyakran megjelenik a hajlam az idealizálásra. A fiú akár még felnőttként is elveszett hős alakokat keresgél, ami nem segíti a helyes önkép kialakítását, illetve nehezíti az emberi kapcsolatait. A lány a hős szerelmest várja, aki fehér lovon, a maga tökéletességében lép az életébe, ezért nehéz kapcsolódnia egy hús-vér férfival.

Ha egy gyermek kamaszkorban veszíti el az apját, az bénítólag hathat rá: az apa „jóváhagyását” várná, hogy tovább haladjon az életében, de nem kaphatja meg és így megmerevedik, megbénul az élet.

Az is előfordulhat ugyanakkor, hogy az apa halála – a fájdalom mellett – felszabadító hatást is hoz: a fiú önmaga lehet, a lány pedig teljes valójában láthatja azt a férfit, aki előtte áll.