Az ember alaptermészete a szeretet, amit a kapcsolódás révén tudunk megélni. A valóban jól működő, kiegyensúlyozott, békés kapcsolatokhoz azonban elengedhetetlen, hogy egészséges határaink legyenek.

Milyen típusú határaink vannak?

A határaink segítségével tudjuk megállapítani, mi az miénk és mi az, ami már másoké – legyen szó gondolatokról, érzésekről, szándékokról vagy felelősségről. A határoknak több  típusa van:

Fizikai határaink:

a testünkkel és az általunk birtokolt dolgokkal függnek össze. Ha sérült ez a határunk, akkor például úgy érezhetjük, nincs jogunk megszabni, ki, mikor, hol és hogyan érinthet meg minket. Fizikai határaink akkor sérülnek például, ha bántalmaznak minket, molesztálnak, átkutatják a szobánkat vagy kidobják a tulajdontárgyainkat.

Érzelmi határaink:

lehetővé teszik, hogy megkülönböztessük, mi a saját érzésünk és mi másoké. Szorosabb kapcsolatokban előfordulhat, hogy annyira azonosulunk a másikkal, hogy átvesszük az érzéseit is, ez azonban nem egyenlő az együttérzéssel! A merev határok ezzel szemben gátolhatják az érzelmi megnyílást és az együttérzést. Érzelmi határaink akkor sérülnek, ha megkérdőjelezik az érzéseinket, vagy tiltást kapunk valamilyen érzés kifejezésére.

Tudati határaink

a véleményünkkel, értékrendünkkel és a céljainkkal függnek össze. Megfelelésből, konfliktuskerülésből időnként lemondunk a saját véleményünkről, vagy akár feladjuk azt. A másik szélsőség esetén nehéz teret adnunk másoknak, nem engedjük, hogy az ő véleményük alakítsa a miénket. Tudati határaink akkor sérülnek például, ha lesöprik a véleményünket, durván félbeszakítanak, nem hallgatnak végig.

Spirituális határaink

az emberi méltósággal és az élethez való jogunkkal függnek össze. Tudatosan vagy öntudatlanul sajnos sokan érzik úgy a lelkük mélyén, hogy nincs joguk élni, és ilyenkor mindig valamilyen spirituális határsértést találunk a háttérben. Spirituális határsértésnek számít, ha magzatként megpróbáltak elvetetni minket, ha az Istennel, pokollal vagy általában a transzcendenssel fenyegetnek, illetve ha nem fogadják el, hogy milyen neműnek születtünk.

Az áteresztő és a merev típusú határok jellemzői

A határproblémákkal kapcsolatban két szélsőség fordulhat elő: vagy túlságosan áteresztők, vagy túlságosan merevek a határaink. Vizsgáljuk meg kicsit részletesebben a két típust!

Az áteresztő határokkal rendelkező ember legfőbb jellemzője a megfelelési kényszer, ami akár a teljes önfeladásig is elmehet. Minden áron kerüli a konfliktusokat, nem mondja ki a véleményét, vagy úgy tesz, mintha egyetértene a másikkal. Gyakran mély bűntudatot vagy szégyent találunk a mélyben, emiatt érzi úgy, hogy nincs joga kiállni magáért. Hajlamos a szimbiotikus kapcsolatokra, vagyis arra, hogy összemosódjon a párjával, a gyerekével, a szüleivel vagy a barátaival. Gyakran kerül társfüggő kapcsolatokba, illetve megmentő szerepbe.

A merev határokkal bíró emberek ezzel szemben inkább távolságtartók, akik nehezen kérnek és fogadnak el segítséget, mindent egyedül akarnak megoldani, és meggyőződésük, hogy úgysem számíthatnak senkire. Állandó készenléti állapotban figyelik, hogy ki, mikor és hogyan akarja megtámadni őket, és erős falakkal védik magukat. A visszajelzést, építő kritikát vagy jótanácsot is gyakran támadásnak veszik és rögtön visszatámadnak. Nehéz számukra érzelmileg megnyílni, megbízni másokban, ahogy az együttérzés is kihívást jelent.

Természetesen nincsenek „vegytiszta” típusok, de általában valamelyik határprobléma jellemzőbb ránk, mint a másik. Gyakran csapongunk az áteresztő és a merev határok között, attól függően, hogy milyen élethelyzetről vagy kapcsolatról van szó. Megfigyelhetjük azt is, ahogy a lelkünk egyensúlyra törekszik: ha bizonyos viszonyokban, életterületeken nem tudjuk megvédeni saját határainkat, más területeken önkéntelenül kompenzálni igyekszünk azt, amit „elvettek” tőlünk, és túl erős határt húzunk, túl erős nemeket mondunk. Az is sokszor elfordul, hogy valaki sokáig áteresztő határokkal él, ám egy ponton szembesül azzal, hogy feladta magát, esetleg úgy érzi, hogy kihasználták, és ekkor „kileng az inga”, átcsap a merev határokba.

Határ, ami elválaszt

Youtube videónkban a leggyakoribb határproblémákról tudhatsz meg többet!

Így alakulnak ki a határproblémák

Az eddigi leírásból talán már felsejlik, hogy az áteresztő és a merev határokkal élő ember egyaránt védi magát – ki így, ki úgy. De vajon mitől védik magukat? Tapasztalataink szerint a határproblémák hátterében nagyon sokszor felfedezhetünk egy elszenvedett határsértést:

• fizikai bántalmazást,
• szexuális molesztálást,
• egy túlkontrolláló szülőt,
• az elégedetlenséget,
• az illető más neműnek született, mint aminek várták,
• olyan titkot bíztak rá gyerekként, amit nem lett volna szabad tudnia,
• szülők válása miatt ő lett az egyik szülő bizalmasa
• túl hamar túl nagy felelősséget róttak rá.

A határsértéseknek számtalan formáját felfedezhetjük, de a legtöbb ugyanazt az öntudatlan reakciót váltja ki belőlünk: többet nem akarom átélni ezt a fájdalmat, csalódást, hiányt vagy terhet! Vagy úgy próbáljuk ezt biztosítani, hogy minden vélt és valós elvárásnak igyekszünk megfelelni, csak ne bántsanak, vagy olyan vastag falakkal vesszük körül magunkat, amelyen senki nem tud áthatolni, így senki sem tud megsebezni.

Bármelyik utat választjuk, komoly árat fizetünk érte, hiszen kapcsolatainkban így nem tudjuk megélni a valódi szeretetet és szabadságot. Sem a szimbiotikus, egybemosódott kapcsolatokban, sem az érzelmileg kihűlt, távolságtartó kapcsolatokban nem tudjuk megélni a mély intimitás élményét, ahol biztonságban és egyenrangúságban létezhetünk.

Jó hír azonban, hogy ezek a határproblémák feloldhatók! Az egészséges határok kialakítása azonban nem a kommunikációs technikán múlik. A kulcsot abban látjuk, hogy feltárjuk és gyógyítsuk a múltban gyökerező okokat. Talán van, aki számára ez a gondolat félelmetes lehet, de úgy tapasztaljuk, hogy ha bizalmas közegben, akár egy önismereti csoport keretén belül megyünk végig ezen a folyamaton, az nagyon felszabadító élmény lehet.

Szeretnéd megismerni és megérteni a határaidat?

Ha pont egy ilyen bizalmas közeget keresel, akkor jó helyen jársz, a Határok – A megfelelési kényszertől az egészséges önérvényesítésen át az önátadásig workshopunk neked szól! Kattints a részletekért!

Az egészséges önérvényesítéstől az önátadásig

A határokkal kapcsolatban gyakran olvashatunk arról, hogy a cél az egészséges önérvényesítés, az, hogy meg tudjuk védeni magunkat és nemeket tudjunk mondani, ha arra van szükség. Ez a lépés valóban elengedhetetlen, ám a végső cél az, hogy önmagunkat megtartva képesek legyünk átadni magunkat egy kapcsolatnak, egy hivatásnak, egy közösségnek vagy egy ügynek!

A fejlődési ívet talán így érzékeltethetnénk a legjobban: akinek áteresztő határai vannak és megfelelési kényszerrel küzd, az arra is igent mond, amire legszívesebben nemet mondana. Akinek merev határai vannak, az ezzel szemben annyira védi magát, hogy arra is nemet mond, amire akár igent is mondhatna, hiszen nem esne bántódása. A spirituális szemlélet szerint a morális fejlődés célja, hogy semmi se tudjon már megakadályozni abban, hogy azt tegyem, ami morális, helyes és szeretetteljes. A határok nyelvén kifejezve mindez azt jelenti, hogy eljutok abba az állapotba, amikor már teljesen szabadon tudok dönteni, hogy mikor mondok igent és mikor mondok nemet arra, amit egy másik ember vagy az élet elém hoz. Döntéseimet már nem a megfelelés vagy az önvédelem motiválja, hanem a szeretet. 

A 2 napos Határok – A megfelelési kényszertől az egészséges önérvényesítésen át az önátadásig workshopon egyéni szinten feltárjuk, hogy mi vezetett a határproblémák kialakulásához, és a workshop biztonságos közegében lehetőség lesz ezeknek a hatásoknak a feloldására is.