muveterapiaA felnőtt emberek nagy többsége úgy gondolja, hogy még egy almát sem tud lerajzolni. Arra pedig csak néhányan gondolnak, hogy problémájuk megoldásához a művészeti munka eszközeit vegyék igénybe. Habár az említett módszereket széles körben alkalmazzák, mégis rá kellett jönnöm arra, hogy a művészetterápia ennél már egy kicsit előbbre jár. A művészettel való gyógyításnak mára több, egymástól elkülönült irányzata alakult ki, s ezeket mind a hagyományos, mind az alternatív gyógyászatban alkalmazzák.

A művészetterápia a 20. században vált ismert és elismert gyógyító tevékenységgé. A hagyományos módszerek közül a pszichiátria keretein belül találkozhatunk művészeti foglalkozásokkal, elsősorban pszichiátriai intézményekben, kórházakban és rehabilitációs központokban. Az itt folyó munkában nagy szerepet kap az, hogy a páciens megtanulja a kifejezés, a kommunikáció és a megértés alapvető funkcióit. A művészetek valamennyi ága azt a lehetőséget adja meg, hogy a szóbeli mellett a nem szóbeli kifejezésmódok segítségével olyan tudat alatti tartalmak is napvilágra jöjjenek, melyek a hagyományos „beszélgetős” módszerek alkalmazásakor nem tudnának. A hagyományos művészetterápia középpontjában ezek a nonverbális kifejezési módok állnak. Nagyon sok egészséges és testileg-lelkileg sérült embernek gondot okoz önmagáról, vágyairól, nehézségeiről szavakban megnyilvánulni. Tánccal, zenével és képpel az önkifejezés „szabad jelzést” kap, felszabadul a társadalmi konvenciók béklyói alól. Manapság csaknem minden művészi tevékenységre hoztak már létre terápiás rendszert, ilyenek a zene, az ének, a tánc, a mozgás, az írás, a rajz, a festés, a színház stb., ebben a cikkben azonban elsősorban a képzőművészeti terápiákról lesz szó.

A képi kifejezésmód előnyei

A képi kifejezésmódnak sok előnye van. Az egyik, hogy az ember jóval hamarabb gondolkodik képekben, mint szavakban. Ezt elsősorban a gyermekek fejlődésénél figyelhetjük meg, de felnőtteknél is előfordulhat, hogy valakinek kifejezetten nehéz a problémáinak verbális megfogalmazása.

festesA másik nagy előny az, hogy a képzőművészeti technikák a legtöbb ember számára kevésbé megszokott kifejezési eszközök (szemben például a beszéddel), így kevésbé képesek ennek tudatos kontrolljára. Szavainkkal eléggé jól tudjuk manipulálni a kommunikációnkat, a rajzzal viszont kevésbé, így valamikor több minden kiderül a rajzról, mint a beszéd útján.

A következő sajátosság, hogy a művészetterápiában az alkotás során egy kézzelfogható tárgy keletkezik, melyhez a páciensnek sokkal könnyebb viszonyulnia, mint saját magához. Az elkészült kép segíti a személyt, hogy eltávolodhasson a problémájától, és érzéseitől, s így képes legyen arra távolról rátekinteni. Az ilyen fajta rálátás segíti a megoldandó helyzet felismerését, megnevezését és magát a gyógyulást.

A negyedik előny az, hogy a kész képek – és ezzel a gyógyulási folyamat – később visszanézhetők, és így visszatekintve mind a beteg, mind a terapeuta új felismerésekre juthat a betegség dinamikájával kapcsolatban.

Mi a gyógyulás?

kezzel e1503493639218Régen az emberek maguk készítették ételeiket, ruháikat és egyéb használati tárgyaikat, és ezekben a kézzel készített dolgokban megnyilvánulhatott az emberi alkotóerő. Ez az alkotó- vagy teremtőerő, amely minden emberben ott rejlik, tejes mértékben jelen volt a hétköznapokban. A mai életünk olyanná vált, hogy az ételeink és tárgyaink többségét készen kapjuk, így a korábban természetes formáló erőt nem tudjuk átélni, fantáziánk kevésbé tud aktivizálódni. A művészeti tevékenység hobbivá, szabadidős tevékenységgé, szórakozássá vált, és a legtöbb ember nem is foglalkozik ilyesmivel. Ez azt eredményezi, hogy az ember sok olyan lehetőségtől elesik, ahol átélhetné a keresés, a tapogatózás, formálódás, meghódítás, felfedezés örömeit. Márpedig ezeknek a minőségeknek a felélesztése nagy szerepet játszik a gyógyulásban. A gyógyulás: változás. Ami eddig volt, annak meg kell változnia. A pangásnak aktivitásra van szüksége, és ami túl aktív volt, annak meg kell nyugodnia. A betegségnek és a betegnek is meg kell változnia. A cél az, hogy a páciens a művészeti munka során lehetőséget kapjon arra, hogy átélje azokat a gyógyító folyamatokat, amelyekre a gyógyuláshoz szüksége van. Az alkotómunka egyfajta absztrakt környezet, melyben az egyes folyamatokat a valós problémától egy kissé eltávolodva élheti át a páciens.

A terápiás munka célkitűzései

A terápiás munkának több célkitűzése is van, mindegyiket azonban nem lehet ebben a cikkben felsorolni. Néhány alapvető momentumot mégis megemlítenék.

A művészi terápia feladata az, hogy helyreállítsa az ember egyensúlyát. Ez a módszer elsősorban a lélek szintjén hat, azon belül is elsősorban az érzelemvilág megdolgozásán van a hangsúly. A beteg alkotás közben harmóniába kerülhet önmagával a gondolkodás, érzés és akarat kölcsönös, harmonikus játékában.

egyensulyA művészeti munka másik feladata a változásra, mozgékonyságra való képesség fejlesztése. Afelé viszi az embert, hogy képes legyen formákat átalakítani, színeket keverni, az egyes gondolati, érzelmi és akarati jellegű feladatokat szabadon kombinálni, s így felszabadítani a lelket gátoló tényezőket. A terapeutának meg kell vizsgálnia, hogy az adott személynél mely területen nincs mozgás, mely területek között nincs, vagy éppen túl erős a mozgás, és ennek függvényében kell feladatokat adnia.

A művészi tevékenységben és a terápiában egyaránt az ellentétek közötti egyensúlyt keressük, a sötét-világos, a mozgó-nyugvó, hideg-meleg, egyenes-görbe, nagy-kicsi, kemény-lágy stb. között.

A művészi alkotó gyakorlatok célja nem egy műtárgy létrejötte, hanem maga a kialakulási folyamat, amely a beteget kiragadja passzívan elfogadott betegségéből, aktivitásra ösztönzi őt. Ennek révén a beteg megtanulja kompenzálni mindazt, ami nem harmonikus, kijavítja a hibát, elrendezi azt, ami kaotikus, és ezzel elsajátítja, hogyan lehet bizonyos természeti törvényeket követni. Legyőzi a nehézségeket, elfogadja a hibákat, és fejleszti a kitartását. Örömet talál a formában és a színben, amelyek lelki táplálékká, gyógyszerré válhatnak számára.

A művészeti munka segítségével az embernek el kell jutnia oda, hogy az alkotás, a teremtés természetes folyamat legyen számára. Ezáltal megnő az önbizalma, és képes önmagától, önmagából létrehozni valamit. Így a betegségre való rátekintés és a gyógyulásról alkotott képe is megváltozhat. Való világunkban tíz megkérdezett emberből hét azt mondja, hogy ő képtelen valamit jól elkészíteni, lerajzolni, vagy lefesteni. Ez már maga egy tünet, amelynek kezelése nem csak a beteg emberek feladata.

Technikák

A dr. Margarethe Hauschka által kidolgozott terápiában többféle eszközzel dolgozunk. Alapvetően három fő terület van: rajzolás, festés és agyagozás, de ezeken belül még több alcsoportot is megkülönböztetünk. A felhasznált technikák és alkalmazásuk mérhetetlen változatosságot mutatnak, ezért az alább leírtak csak kiragadott példák a lehetőségek tárházából.

Festészet

festA művészetterápiában elsősorban vízfestéket használnak, mégpedig kétféle módon: nedves papíron – ettől a színek mozgalmasak, átmenetesek lesznek, és kevés kontúr keletkezik –, illetve száraz papíron – rétegesen, a különböző festékrétegek száradás után kerülnek egymásra. Ilyenkor a színek sötétsége több egymásra kerülő festékréteg révén alakul ki.

A festés elsősorban az érzelmekre, a légzésre és a ritmikus folyamatokra hat kiválóan. A ritmikus ecsetvonások és az áttetsző színek felszabadítják a légzést.

A nedves papírra történő festés során a festék nemcsak az ecset által, hanem „magától” is mozog, így kiválóan alkalmas az érzelmek megdolgozására Ez a technika mellesleg kedvezően befolyásolja a beteg kiválasztását is.

A színes technikákhoz tartozik még a ceruzarajz és a viaszkrétával (zsírkrétával) készített rajz is, mely utóbbi alkalmazása az akaratvilágra és a tetterőre hat pozitívan.

A különböző színek alkalmazása tudatosan zajlik. A meleg színek használata (mint például a sárga, a narancs és a vörös) alkalmas az úgynevezett „hideg betegségeknél”, amelyeknél egyfajta melegítésre van szükség. Ilyen betegség például a reuma.

A hideg színekkel (ilyen a kék és bizonyos zöldek) le lehet hűteni a felfokozott lelki vagy fizikai folyamatokat. Festés során a beteg befogadja a színhangulatokat, ezek tovább élnek benne, és a lelkiekből kiindulva befolyásolják a testi folyamatokat.

Rajz

zsirkretaRajzolásnál a vonalak használatát az emberi gondolkodás külső képeként foghatjuk fel. A külvilágot azáltal tudatosítjuk, hogy a szem által érzékelt képben határokat, formákat és mozdulatokat értelmezünk, és ugyanez kell ahhoz is, hogy a látottakat rajzban is meg tudjuk jeleníteni. Ezért a rajzból valami rendező, tudatosító elv indul ki. A terápiában többféle módot alkalmazunk a betegség fajtájától függően.

Geometrikus rajz

Erősíti a logikus gondolkodást és a törvényszerűségekkel szembeni (ellen)érzést. Segíti a koncentrációt, és rendezi a kaotikus állapotokkal kapcsolatos problémákat.

Természet utáni rajz

Felkelti az érdeklődést a külvilág és a környezet szeretete iránt, tárgyszerűbb gondolkodást eredményez.

Formák rajzolása

A ritmikusan ismétlődő formák rendezően hatnak a gondolkodásra. A fent és lent, a jobb és bal folyamatos kapcsolatba kerül egymással. Rendezetlenség esetén alkalmazzák.

Satírozás

Rövid, ferde vonalakkal egy irányba történő vonalkázás, melyben a vonalak sűrítése vagy ritkítása révén alakulnak ki a formák. Fegyelmezettséget, a problémától való eltávolodást és objektivitást eredményez.

Szénrajz

Rendkívül jól használható technika, amely során a fény és sötétség viszonyaival dolgozunk. A technika érdekessége, hogy ahhoz, hogy a fényt meg tudjuk jeleníteni a papíron, a sötétséget kell felhasználni. Ahhoz, hogy a sötétet megformázzuk, bátorságra van szükség, mivel a bennünk lévő jóhoz és gonoszhoz való kapcsolatunkat éljük meg. Segíti a személy való világba történő megérkezését, „inkarnálódását” is.

Formázás

agyagAz agyaggal végzett munka során a fizikai világgal való kapcsolatra hatunk. A kezek rendkívül aktívvá válnak, formák alakulnak, eltűnnek, átformálódnak és kifényesednek. E folyamatban az ember tisztán átélheti a formálódás folyamatát, tudatosan kapcsolatba kerülhet a háromdimenziós világgal. A formázás során az energia és az életerő növekszik, s a saját testi-lelki mozgékonyság is aktivizálódik. Kialakul a viszony a térbeliséghez, tárgyiassághoz, és a földi világgal való kapcsolat is javul.

Kinek ajánljuk?

Hogy melyik terápiafajta kinek jó, azt nehéz pontosan behatárolni. A művészetterápia jellegzetessége az, hogy a páciens egy terápiás folyamatba lép be, ami több héten át tartó találkozások sorozatát jelenti. A találkozások alatt beszélgetés, és különböző technikákkal történő művészeti munka folyik. A terapeuta a beszélgetés és az úgynevezett „kiindulási rajzok” alapján méri fel, hogy a személyt milyen feladatok felé irányítsa. A terapeuta általában nem egy alkalomban, hanem terápiás sorozatban gondolkodik, mely lehetővé teszi az adott probléma egy bizonyos időn át tartó követését. Másrészről mind a terapeuta, mind a páciens mélyebben megismerheti az adott probléma mozgatórugóit, és átélheti a gyógyító impulzusokat. Az, hogy kinek milyen folyamaton kell átmennie, az adott személytől, és a betegségéhez való viszonyától is függ. Az antropozofikus gyógyászatra jellemző holisztikus látásmód miatt ebben a módszerben sincs olyan, hogy egy bizonyos problémára egy bizonyos művészeti feladat jelenti a megoldást – az ilyen szemléletmód ugyanis tipizáláshoz vezetne.

szabonorbi 250

Szabó Norbert

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…