Melyek azok az ételek, amelyek megfelelnek az egyes temperamentumoknak? Cikkünkben ezeket mutatjuk be.
Melankolikus:
A melankolikus temperamentumú ember uralkodó eleme a föld. Állandóan magába néz, befelé koncentrál, nehezére esik a külvilággal való kontaktust megtalálni. Mégis inkább jó tulajdonságai vannak: mély érzésű, okos és intelligens. Általában jó a humora, hiszen rálát saját helyzetére a világban, és ennek könyörtelenül reális ábrázolása éles, humoros meglátásokat eredményez. Társaságban rendszerint hallgatag. Mozgás közben végtagjait nehéznek érzi. Lelkét is ugyanilyen súlyosnak érzi, túlságosan húzzák a földi gondok. Ez a lehúzó erő látszik jellemzően a melankolikus ember mozgásán: járása lassú, nehézkes, csoszogó. Emellett jellemzően vékony és magas. Ezért ülő testhelyzetben is inkább fekszenek. Szélsőséges esetben előfordulhat, hogy kifejezetten befelé fordulók, túlságosan zárkózottak, depressziósak lesznek.
A mindennapi táplálkozásban, vagy ha dekoncentrált, fáradt, kedvetlen, túlérzékeny, akkor (a föld elemhez) rokon dolgokat kell neki adni, hogy erőit támogassuk. Gabonája a kukorica. Rokon vele még a só és a gyökérzöldségek. A gyümölcsök inkább aszalt formában megfelelőek a fáradt melankolikusnak. Jók számára a keserű fűszerek és teák, mint például a zsálya, az ezerjófű, az orbáncfű.
Ha lelkiállapota elkezd depresszióba hajlani, akkor már inkább a temperamentumával ellentétesen ható ételeket lehet neki adni, tehát a földtől inkább elemelő, édes étkeket. A túl sok cukor nem szerencsés, ezért inkább mézet vagy gyümölcsöt adjunk neki. A virágból készült főzelékek (például kelbimbó) vagy teák (például körömvirág, kamilla, hársfa, édeskömény) szintén erősítő hatásúak. Az „édes” gabona pedig az árpa.
Flegmatikus:
A flegmatikus temperamentumú emberben a víz elem uralkodik. Ez az életerőkben nyilvánul meg: a flegmatikus rendkívül jól működő anyagcserével, regenerációval, emésztéssel rendelkezik. Testileg, lelkileg hamar regenerálódik. Jól tűri az operációt, a kisebb sebészeti beavatkozásokat, esetében ezek rendkívül hamar, szinte nyom nélkül gyógyulnak. Jó az emésztése is, mondhatjuk, hogy egyenesen az anyagcsere-folyamatok uralják. Jó megfigyelő, türelmes, ő maga a megtestesült nyugalom. Ha egyszer valami mellé odaáll, akkor ott is marad. Viszont nehezen jut világos elképzelésekre. Nem éber a gondolkodása, kicsit álmodozóan, a külvilágban él. Ha temperamentumának sajátosságai túl erősek lesznek, akkor előfordul, hogy erősen elhízik, munkakerülő, lusta és önző lesz. Testalkatára nézve jellemzően alacsony, gömbölyű formákkal. Mozgása viszont gyors és puha, mint a víz áramlása.
Jellemzően jól eszik, rágni viszont nem szeret. Ha gyenge, elfogynak erői, nem jól emészt, akkor vízszerű ételekkel segíthetjük őt életerői aktiválásában. Gabonája a rizs, a zöldségek közül az uborka, a paradicsom vagy a saláta. A teák közül a levélteák ajánlhatók gyengesége esetén: a csalán és a zsurló. Szinte minden gyümölcsöt szívesen eszik, különösen jó hatású számára az alma.
Ha nagyon lelassul és meghízik, akkor a temperamentumával ellentétes hatásokkal „gyorsíthatunk rajta”: a gabonák közül ilyen a zab. Hatásos lehet továbbá a csípős fűszerek alkalmazása, a hagyma, a rizs, de csípős curryszósszal vagy tormamártással, ami aktivitásra serkenti az anyagcseréjét, és ébreszti a tudatot. A zöldségek közül a répa az, ami élénkíti, gondolkodását éberebbé varázsolja. A teák közül éberebbé tesz, aktivizál a zsálya, a kakukkfű, a gyömbér és a fűszeres teák.
Szangvinikus:
A szangvinikus temperamentumú ember esetében a lelki erők hatása uralkodik. Kedves, kedélyes, vidám, mindenben tehetséges, a közösségekben népszerű ember. Minden érdekli, mindenhez érdemben hozzá tud szólni, mindenre képes figyelni és hamar fellelkesül. Mivel céljai szépek, egyénisége kedves, másokat is képes lelkesíteni. Szereti az életet és tud élni, mégis általában a felületen marad. Nem hatol komolyan a dolgok mélyére. Elfelejti a megbeszélteket, gyakorta késik, túloz, gyorsan változtatja nézeteit, céljait. Általában szép, atletikus testalkatú ember, kiegyensúlyozott mozgással.
Táplálkozását tekintve fontosak neki a szertartások: terítés, színes ételek, ízléses tálalás, virág az asztalon, szép szalvéták stb. Fontos számára a társaság is, egyedül szinte képtelen enni. A mindennapokban, vagy ha fáradt, szokatlanul szomorú, akkor az étellel édesíteni kell az életét. Az egészség jegyében viszont kristálycukor helyett egészségesebb táplálékot, leginkább a nyers vagy az aszalt gyümölcsöket, a mazsolát, a mézet adjunk neki. A szangvinikus alkat gabonája a köles, a főzelékek közül a virágszerűek, pl. kelbimbó vagy karfiol, a teák közül pedig a virágteák nagyon jó hatásúak.
Fontos lenne azonban, hogy ne csak az élet felületével, hanem a mélységével is megismerkedjen a szangvinikus. Ezt a személyiségével ellentétes ételek adagolásával segíthetjük elő. Tehát ha túl felületes, dekoncentrált, tűrhetetlenül feledékeny, figyelmetlen és túlérzékeny, akkor próbálhatjuk a föld felé „húzni”. A keserűbb, „földszerű” ételek jót tesznek ez esetben. A gabonák közül adható ilyenkor a búza, az árpa vagy akár a rozs. Zöldségek közül a sárgarépa is tökéletes, továbbá a finom fűszerek. A túlságosan erős, a földtől erősen elrugaszkodó szangvinikus vonások ellensúlyozására az állati fehérjék is szükségesek lehetnek. (ha eszik húst az illető)
Kolerikus:
A kolerikus temperamentumú, „tüzes” emberek tulajdonságai: magabiztos, határozott, céltudatos, igazi vezető típusú egyén, aki rendkívül sok belső energiával rendelkezik. Keresi is a lehetőséget, a számára megfelelő tevékenységet, hogy ezeket az energiákat magából kiadja, levezesse. Mindig tevékenykednie kell, egyébként ezek az erők felduzzadnak, és akkor nehezen kezelhető konfliktusok sora, hatalmi harcok, lázadások, manipulációk, állandó versengések is bekövetkezhet nála. Ha azonban megfelelő célt talál magának, akkor mindent képes megtenni annak elérése érdekében, s általában sikerrel is jár. Saját erőit, energiáit – és mindenki másét is – képes mozgósítani, lankadatlan energiával tud dolgozni. A kolerikus gyermek és felnőtt esetében tehát különösen fontos, hogy megfelelő feladatokat tudjon találni magának. A gyógyítás is gyakran erre a kérdésre koncentrál, hisz a kolerikus a tettek embere, akit énjének tüze irányít. Ha megvan a célja, meggyógyítja saját magát. Ha testalkatát nézzük, általában alacsony, gyors mozgású, határozott léptű, járás közben jellemzően a sarkára nehezedő ember.
Táplálkozására nézve is érvényes, hogy bírja a nehézséget, szüksége van a feladatra. Szereti a nehezen emészthető, a sok rágással járó ételeket: a teljes kiőrlésű gabonákból készült kenyeret, a müzlit, megrágja a nyers magvakat, a nyers zöldségeket.
Ha erői fogynak, kevésbé tevékeny, önmagához képest passzív, akkor támogatásként az energiát adó ételeket adhatjuk neki. Ilyen a gabonák közül a zab (például zabpehely vagy zabkása formájában), ami a tetterőt támogatja. Ugyanilyen okból adhatunk nyers magokat is, vagy hidegen préselt olajakat, enyhén melegítő fűszereket (kömény, mustármag), virágteákat (körömvirág, kamilla, hársfa), vagy éppen magok forrázatát (édeskömény, ánizs). Zöldségekből támogató jelleggel adható a retek, a zeller, a káposztafélék. Jól segíti pótolni a csökkenő erőket továbbá a hagyma, a fokhagyma fogyasztása.
Ha viszont túl erős jegyeket mutat a kolerikus egyén, akkor a belső tüzét fékezni érdemes. „Tűzoltásra” jók a vízszerű táplálékok, melyek képesek a túl kolerikus megnyilvánulások forróságát hűteni. Ilyen ételek a gabonák közül a rizs, a zöldségek közül az uborka és a paradicsom. Remek hatású hűsítő szer bármelyik gyümölcs. A teák közül szóba jöhet az enyhén nyugtató hatású komló vagy citromfű, a borsmenta és a csalán is. Az óvatos energiapótlást és az olykor feltétlenül szükséges hűtést vagy „tűzoltást” szükség szerint váltogatva elérhetjük.
Összefoglalás:
A temperamentumok tanába érdemes kissé beleásni magunkat, hiszen így jobban megismerhetjük magunkat, és jobban megérthetjük a környezetünket is.
Jó lenne, ha úgy tudnánk gondolkodni, olyan éberek lennénk a földi dolgokban, mint a melankolikus; olyan pontosan tudnánk megfigyelni a világot, mint a flegmatikus; olyan nyitottak lennénk a szépségre, mint a szangvinikus; és olyan tetterővel rendelkeznénk, mint a kolerikus!
Dr. Jakab Tibor
