35 – 42 év: a sötét magány kora
A magány abban jelentkezik, hogy általában nem érezzük támogatva magunkat sem a társadalom, sem a család által. Kezünkbe vehetjük a sorsunkat, de ez a gyökértelenség érzését is keltheti az emberben.
Ilyenkor szoktunk rádöbbenni, hogy egy rendszer rabjai vagyunk: számlákat fizetünk, gondoskodni kell a családról, felelősek vagyunk bizonyos dolgokért. Ez a korszak hozhat egy kiábrándult hangulatot. Úgy tűnhet, hogy az ideális házasság, párkapcsolat, élet álma nem valósult meg. Tudatosan kell megdolgoznunk értük.
Harminchét éves korban van a második holdkapu, amikor a Hold és a Nap a születéskori helyzetet veszi fel ismét. Ekkor a következő kérdések merülnek fel: Mit keresek én itt? Ki vagyok én egyáltalán? Mit akarok az élettől? Mit akar tőlem az élet? Bepillantást nyerhetünk életfeladatunkba. Elértük már azt az érettségi fokot, mely hivatásunk megvalósítását biztosíthatja. Jó, ha készek vagyunk több feladatot vállalni, új munkakörbe beletanulni, tovább képezni magunkat.
A második 21 év idején kifelé vagyunk termékenyek. Önismeret útján elérhetjük azt a fokot, hogy gondolatainkért, szavainkért és tetteinkért teljes felelősséget tudunk vállalni. Sok ajándékot kapunk az élettől, csak éppen most nem tálcán kínálja azokat, hanem magunknak kell őket megszerezni.
42-49 év
A harmadik huszonegy éves periódus egy fontos változással kezdődik. A testi hanyatlással együtt a lelkünk is leépülésnek indul, vagy pont ellentétesen, felemelkedik. Ez a kérdés az egész további életben aktuális. Az előző korszak élményei szolgáltatják az alapanyagot a következő huszonegy évhez.
Ez az időszak lehetőséget ad valami újat elkezdeni: átadni a tudást a fiatalabbaknak vagy pl. új hobbit választani. Sokan ezt az impulzust arra használják fel, hogy lecserélik a munkájukat, a partnerüket. A kapuzárási pánik számos válás okozója, a változást azonban belső folyamatként is megélhetjük. Ilyenkor fontos lenne a férfinak befelé fordulnia, és tudatosan megtalálni a kapcsolatot saját belső női minőségével, nem pedig egy új nő és szerelem révén beszerezni azt. A nő feladata ellentétes, a családanyaságból kiszakadva ki kell próbálnia magát a külvilágban a saját belső férfias tulajdonságait kiélve. Fontos lenne új tevékenységekbe kezdeni, felfedezve az eddig szunnyadó tehetségeket.
49-56 év
A következő időszak a bölcsesség növelésére és a tanításra ad lehetőséget. A fiataloknak szüksége van a tanácsainkra, de csak akkor adjuk őket, ha kérik. Fejlődhetünk áldozatkészségben, hogy egyre többet adjunk másoknak. Egy lassabb életritmusra van szükségünk, mely segíti az eddig megszerzett tudás összerendezését is. Ne akarjuk irányítani gyermekeinket, unokáinkat, inkább váljunk tiszteletreméltóvá, tekintéllyé számukra, hogy maguktól forduljanak hozzánk bizalommal. A korszak veszélye, ha mi szeretnénk a középpontban lenni, pl. akadékoskodással, zsarnoksággal vagy az ún. képzelt beteg játszmával.
56-63 év
Megint egy új impulzus ér minket, így újra felmerül, hogy mik azok a célok, feladatok, melyekhez még hozzá tudunk fogni. Kísértésként jelentkezhet az, hogy mindent hirtelen dobjunk el, de ideálisabb lenne fokozatosan átalakítani a meglévő dolgokat.
Az anyagi értékek veszíthetnek jelentőségükből és az önzetlenség kerülhet előtérbe.
A romló látás, hallás és mozgásképesség ellenében a lelki-szellemi rugalmasságot növelhetjük a makacsság helyett. Fejlődhetünk a bensőségességben és a türelemben. Az időnek egyre kevésbé van hatalma felettünk, ha ragaszkodásainkat elengedjük.
A harmadik holdkapu új életerőt és lendületet hozhat, egy második virágzást; ugyanakkor a hanyatló egészség pesszimizmust és hiábavalóság-érzést ébreszthet. A mai társadalom elvárásai azonban megnehezítik ezen időszak jó megélését. Ezeket a hatásokat belső munkával ellensúlyozhatjuk. A korszak mottója: nem kapni, hanem adni.
63 év felett
Jó esetben a korábban megkezdődött pozitív folyamatok erősödhetnek fel, így növekedhetünk önzetlenségben, jóságban, türelemben stb. Veszélyforrás, ha a sértődöttség, a begubózás, a halálfélelem elzárják az idős embert a többiektől. A mindennapi élet csodáinak meglátása kiváló gyógyír a bemerevedés és az elkedvetlenedés ellen. A halállal való megbarátkozás tovább érleli a bölcsességet. Most is feltehetjük a kérdést: Javíthatunk-e még valamin? Kivel, vagy mivel szükséges még megbékélnünk?
A biográfiai munka lényege, hogy tanuljunk tapasztalatainkból, életünk eseményei ne ellenségeink, hanem barátaink legyenek. A magunk és a mások sorsának elfogadása és megértése által gazdagítsuk bölcsességgel és szeretettel a világot!
A cikket Váradi Tibor előadásai alapján összeállította: Szili Zsuzsanna.
