Egy ember élete az egyedisége mellett számos általános jellegzetességet is magán visel. Mindannyian megtanulunk járni, beszélni és gondolkodni; átéljük a tinédzserkor szélsőségességét; a párválasztás izgalmát; a hivatás megtalálásának küzdelmét stb. Az életszakaszok általános jellemzőit ismerve könnyebben megérthetjük múltunkat, döntéseinket, és tudatosabban készülhetünk a jövőnkre. A biográfia, avagy életútelemzés ezen alapszik. A következő cikkben egy Rudolf Steiner és Bernard Lievegood által kidolgozott rendszer alapján tekintjük át az életszakaszokat.
0-7 év
A fogantatástól kezdve minden benyomás, mely az édesanyánkat éri, minket is elér. Nem mindegy, hogy az édesanya stresszes körülmények között, vagy nyugalomban tudta tölteni a várandóságot. A nem várt gyermek kellemtelen érzelmekkel találkozik, melyek akár egész életére meghatározóak lehetnek, és különböző problémákat okozhatnak. A születés szintén meghatározó élmény. A születés mikéntje befolyásolja, hogyan kezdünk új dolgokba, hogyan váltunk pl. munkahelyet, iskolát.
A születés után a babának jó ideig melegre, érintésre, anyatejre van szüksége. A szoptatás ideális ideje egy év. A gyermek bensőséges kapcsolata az anyával egész életre meghatározza a biztonságérzetet. Ha az első évben az anya huzamosabb ideig nem tud a gyermekkel lenni, akkor sérül az ún. ősbizalom, a sorsba vetett bizalom.
A gyermek megtanul járni, beszélni, és ezzel tágul számára a világ. Hároméves korban érkezik meg az én, és ehhez szüksége van az ellenkezésre, hogy megtapasztalhassa a saját különvalóságát. Az egészséges korlátok biztonságot adnak számára. Ha túlzottan korlátozva van, akkor nehéz lesz önállóvá válni, főleg a szülői szokásmintáktól. A gyermek még teljes biztonságban érzi magát, nincs benne félelem és veszélyérzet. Érdemes a szülői pánikot félretenni. A gyermekek a szívükben élnek, ésszel és értelemmel nem lehet elérni őket.
A gyermek ebben az életszakaszban utánoz. Itt jelenik meg a szülők és a környezetében élő felnőttek óriási felelőssége: milyen példát mutatnak a gyermeknek? Ha nincs lehetősége az utánzásra, akkor visszamaradhat a testi fejlődésben, és hiányozni fog belőle a kitartás.
A hét év alatti gyermek számára még nem létezik a rossz fogalma. A világ jó. Fontos lenne, hogy ezt tapasztalja is meg ebben az időszakban. Érdemes kerülni a gonosz szereplőt tartalmazó meséket. Nagy szüksége van ritmusra, ez biztonságot ad számára.
7-14 év
A nagy változásokat az emlékezet, a fogalmi gondolkodás kialakulása hozza. A gyermek iskolába kerül, elfoglaltságai és kötelességei lesznek. Gyakorolja a beilleszkedést, és ezáltal a társadalmi normákkal ismerkedik. Hatalmas tudásvágy ébred benne. A képzelete fejlődik a mesék, mondák, mítoszok segítségével. Kalandokra és a kihívásokra vágyik. Szeretné megtapasztalni, hogy mindenre alkalmas, hogy bármi lehet belőle. Még mindig fontosak neki a ritmusok, ha ez nincs meg, a gyermek fáradtsággal reagál.
Egyre inkább felfedezi, hogy a szülei nem tökéletesek, ők maguk is áthágják a szabályokat. Tekintélyszemélyre van szüksége, aki következetes – ezt teszteli is. Ha van megfelelő tekintélyszemély a gyermek életében, akkor ez megalapozza a későbbi szabadságot.
A művészetek fejlesztik az érzelemvilágát, támogatják a ritmikus rendszer egészségét és elősegítik annak megélését, hogy a világ szép. Főként a zene művelése lenne lényeges ebben a korban.
A gyermek megtanul írni, olvasni, ami újabb világokat nyit meg számára, de ezzel egy időben erősíti az egységérzésből való kiszakadását. A túl korai intellektuális megterhelés, ami ma jellemző az iskolákra, a későbbi szívbetegségeket alapozza meg.
A teljesítménykényszer, aminek része az osztályozás is, felerősíti a megfelelési vágyat és gyengíti a későbbi önálló döntéshozatalra való képességet. Ebben az életszakaszban azonban még nem elvárható, sőt kifejezetten káros, ha rendszeresen döntésre kényszerítjük a gyermeket. Tipikus kérdések: „Mi legyen ebédre? Hova menjünk nyaralni? Kivel akarsz élni?” stb.
Két kiemelt időszak van ebben a hét évben. Kilenc éves korban nagy lépés történik az együttérzés, a mások felé való fordulás alakulásában. A mások énjének érzékelése azt is eredményezi, hogy a gyermek magányosnak érzi magát, visszahúzódik, zárkózottabb lesz egy időre. A másik fontos történés ekkor a halállal való foglalkozás. Ha jól megy keresztül ezen az időszakon a gyermek, amit a fentebb említettekkel lehet támogatni, akkor erősen fog élni benne a szándék, hogy megvalósítsa az életfeladatait.
Tizenkét éves korban megcsapja a gyermeket a felnőttkor szele. Ha pozitív a benyomása a felnőttkorról, akkor szívesen nő fel. Ha nem, akkor inkább még gyermek maradna, előveszi régi játékait, szokásait. A külső rend nagyon fontos ekkor, mert ez megtámogatja, hogy a következő időszakban megtalálja a saját igazságát és belső vezetését.
14-21 év
A tinédzserkorszakhoz érkeztünk. Az érzelmek és a vágyak betörnek a fiatal életébe. Tele van bizonytalansággal, nehéz eligazodnia hullámzó, gyakran szélsőséges érzelmei között. A nemi érés és a másik nem felfedezése előtérbe kerül. Keresi a saját értékeit, stílusát, melyeket sűrűn váltogat. Emiatt a legtöbb esetben megtagadja a szülői mintákat, ki akar próbálni más életformákat is. Keresi az élet nagy kérdéseire a választ, az élet értelmét. Olyan emberek életével lenne jó találkoznia egy kamasznak, akik megvalósították, megvalósítják céljaikat. Nagyon érzékeny a világban, a környezetében lévő igazságtalanságra, rosszra. Segíti, ha megtapasztalhatja, hogy az emberek látják a világ bajait és tudnak érdemben változtatni rajta. Ettől megerősödik az az érzés, hogy az életnek van értelme, és a világ igaz. Lényeges egy tinédzsernek, hogy beszélgethessen számára hiteles felnőttekkel a világ problémáiról.
A lázadás abból is származik ebben az életkorban, hogy érzi, látja, hogy a világnak nem ilyennek kellene lennie. Kialakul az egészséges ítélőképesség és a döntésképesség – ezeket vitákban edzi. Természetesen ekkor mindent jobban tud.
A kor kiemelt időszaka a 18 év hét hónap és kilenc nap. A Nap és a Hold ugyanúgy áll az égen, mint születésekor. A fiatal ekkor benyomást kap az életfeladatáról, sorsáról. A legtöbb ember számára ez nem tudatos esemény, lehet egy találkozás, egy álom, egy könyvélmény stb. A biográfiai munka segíthet utólag a tudatosításban.
21 – 28 év: a felfedezések kora
A fiatal felnőtt érzések után vágyódik, felfedezni akar, kalandot keres. Nagyon tud lelkesedni, ugyanakkor tele van félelmekkel. Megéli a szeretet legnagyobb magasságait és az elkeseredés, szomorúság legmélyebb pontjait. Az érzelmek sokszor átveszik az uralmat a belső racionalitás felett. Az egyik feladat ebben a korszakban megtanulni, hogyan lehet az érzelmeket kontrollálni.
Az embernek meg kell találnia viszonyát önmagához és másokhoz. Fontos bízni a szembejövő lehetőségekben, és meghozni saját, önálló döntéseinket.
Sokszor leszünk szerelmesek ebben az időszakban, főleg az erósz, a vágyak vezérelnek.
Ha a nevelés a kamaszkorban nem volt megfelelő, akkor a fiatal ebben a korban félni fog a tapasztalatgyűjtéstől, lelki üresség, unalom léphet fel. Más esetben az élmények iránti vágy agresszióba, szenvedélyekbe, kábítószerezésbe csaphat át. Ha nem találunk valami filozófiai, vallási, szellemi irányzatot, ami segít minket, akkor könnyen letérhetünk a helyes útról.
Ha az ember a saját út keresése közben elmulasztja ebben a korban meghozni a döntő változásokat, az életben továbbra is az érzelmei és mások véleménye irányítják, és beleesik az örök ismétlődés csapdájába.
28 -35 év: az élmények feldolgozásának kora
28-29 éves kor körül átmegyünk egy úgynevezett nullponton: az élet már nem visz minket tovább, nekünk kell magunkat tovább vinni. Bele kell állnunk életünkbe, felnőtté válunk, felelősséget kell vállalnunk magunkért.
Döntéseink már nem érzésekből fakadnak, hanem racionális érvekből. Képessé válunk arra, hogy rendszerekben gondolkodjunk, irányítsunk dolgokat. Életünkben nagy igény támad a struktúrára.
Kiemelt szerepű ilyenkor a tolerancia és a környezettel való együttérzés gyakorlása. Kapcsolatainkban nagyobb lesz a megértés, de jobban el is tudunk határolódni. A szerelem nem szalmalángként jelentkezik, hanem lassú és hosszú ideig égő tűzként.
Lényeges a gondolkodást és az érzelmi életet egyenértékűen integrálni személyiségünkbe. Elérkezett az ideje annak, hogy megszabaduljunk azoktól a normáktól, melyeket 7 és 14 éves kor között sajátítottunk el. Ha az az életkor nem volt kiegyensúlyozott, rendszeres, akkor a 28-35 éves korszakot is szétesettnek élhetjük meg.
Ebben a hét évben az ember ismét befelé fordul, élményeit és benyomásait benső elmélyülés útján harmonizálja, és belső világának tapasztalataivá teszi, megérti.
Aki nem képes elmélyedve átgondolni életét, hanem csak tovább gyűjti tapasztalatait, ahogy az fiatalabb korban helyes volt, dogmák és elméletek hatása alá kerülhet, manipulálhatóvá válhat. A mai fogyasztói társadalom mindent megtesz, hogy konzerváljon minket a 21-28 éves kori állapotunkban, hogy tovább akarjunk gyűjteni, birtokolni, újabb és újabb párkapcsolatokba bonyolódni.
A harmincötödik év az élet közepe.
Folytatjuk!
A cikket Váradi Tibor előadásai összeállította: Szili Zsuzsanna
