7–14 év, iskoláskor:

altalanosIskoláskorban a gyermek kilép az erős családi szokáskörből, külső elvárásokkal találkozik, szocializálódik. Így nagyobb tudásra is szert tesz, új dolgokban lesz járatos. Felmerül benne a kérdés: „Mi leszek, ha nagy leszek?” Ekkor veszélyes lehet a túlzott teljesítményorientáltság a szülők és nevelők részéről. A kisiskolás új erőket is megtapasztal magában, hiszen először tanulja meg, mit is jelent a szorgalom, az alkalmasság és a megfelelő készségek birtoklása. Alkalmasságába vetett hitét fontos erősíteni, különben túlzottan a külső elvárásoknak kezd megfelelni. Optimális esetben a gyermek ebben a korban megtanulja beleélni magát mások helyzetébe, és hisz a felnőttek jóindulatában. A fentiek miatt nem jó, ha kizárólag az iskolában nyújtott teljesítményét értékelik, hiszen ítéletalkotás nélküli szülői vezetésre van szüksége.

A gyermeknek ebben az időszakban nagy a belső ritmus és harmónia iránti igénye, amely jól kielégíthető a megfelelő művészi tevékenység bevonásával. Különösen a zenélés jó hatású. Nagyon fontos tehát az alkotás, a művészeti képzés és a temperamentumnak megfelelő hangszerválasztás.

Azokra a felnőttekre, akiknek ez a gyermekkori életszakasza sérüléseket hordoz, az alábbi tulajdonságok lehetnek jellemzők: krónikus összehasonlítási mánia, nehéz beilleszkedés a közösségbe, versenyzői hozzáállás, a munkaközösségben kialakuló állandó konfliktus, a törvényekhez való túlzott ragaszkodás, a határidők be nem tartása, félelem a hibák elkövetésétől, düh és kritika másokkal szemben, hibás helyesírás, nehezített olvasási készég, nehézségek a matematikában. Az ilyen felnőtt kisebbrendűségi érzését pénzzel vagy tárgyakkal kompenzálhatja; jellemző, hogy hazudozik másoknak és önmagának.

listaAz iskoláskorban elszenvedett sérülések gyógyítása az alábbi módokon lehetséges: a legfontosabb az egészséges önbizalom kialakításatudnia kell, hogy sok dolgot egyedül is képes elvégezni. Érdemes megválaszolni a következő kérdést: „Mi az, amiben jártas vagyok?” Ezt úgy is megtehetjük, hogy értéklistát írunk önmagunkról és az életünkről. Szükség van az intellektuális határok kijelölésére is, például a következő pozítív megerősítés alkalmazásával: „Jogom van azt gondolni, amit akarok!” Segít, ha a mindennapokban az együttműködést és a megegyezést részesítjük előnyben. Jó hatású a művészeti tevékenység (zene), valamint a kellő őszinteség magunkhoz és másokhoz. Le kell mondanunk a másokkal való összehasonlítgatásokról, hiszen csak így válhatunk a közösség teljes jogú tagjává. Érdemes az írási, olvasási és számolási blokkokat is feloldani. A meditációs gyakorlatok közül a „fej nélküli meditáció” és a szívmeditációk segíthetnek.

14–21 év, serdülőkor:

elsoszerelmEkkor veszi kezdetét a nemi érés, valamint ekkortól keresik és találják meg saját önálló énjüket. Kialakul a fiatal identitása, ezzel párhuzamosan megszületik benne
a „ki vagyok én?” kérdése
. Felmerül bennük az életfeladat keresésének vágya, s ezzel egy időben a pályaválasztás témája.

Ekkor normális a kettősség érzése, hiszen a gyermekkor és a felnőttkor határán állnak. Előfordulhat romantikus vágyódás vissza a gyerekkorba, őrlődés a két világ,
a gyermek- és a felnőttkor között. Gyakoriak az érzelmi és hangulati kilengések.

Ugyanakkor felteszik a következő kérdéseket: „Hogyan illeszkedek be a világba?”, „Hasznos vagyok-e a világnak?”, „Miként fogom önállóan ellátni magam?” Megszületik a munkára való képesség is.

A fiatalok ebben a korban eltávolodnak a szülőktől, leválnak a családról, meglazulnak a szoros családi kötelékek. Merengenek az élet nagy kérdésein, ezért sokszor hatalmas magányérzetet élnek át. Emiatt viszont néha kilátástalannak élhetik meg a helyzetüket, és ha ezt nem sikerül áthidalni, a különféle serkentő- és kábítószerek kipróbálására, rendszeres használatára (cigaretta, kávé, drog, alkohol) adhatják a fejüket. Sokszor azért nyúlnak ezekhez a szerekhez, mert megszakad a kapcsolatuk a létezés egységével, ami a gyermekkor fő jellemzője. A szülők feladata, hogy „biztos kikötővé” váljanak, azaz a serdülő érezze, hogy ha szüksége van a szüleire, akkor támaszt nyújtanak számára.

Testi fejlődésük néha zavarja őket, néha meg büszkék rá, s a gyors változások miatt sokszor suta, kajla a mozgásuk. Komolyodnak a kapcsolataik, találkoznak az első nagy szerelmekkel. Megjelenik bennük a másik nem iránti szexuális vágy.

A serdülőknek kialakul a saját véleményük, az egyéni ítélőképességük a világgal kapcsolatban, és ezzel párhuzamosan nagy idealista gondolatok jelennek meg náluk. Felfogóképességük javul.

A szülő két dolgot nyújthat a gyermeknek segítségképpen: gyökereket, támaszt a problémák idején, és szárnyakat, hogy a fiatal kielégíthesse a transzcendens iránti igényét.

kamaszAmennyiben egy felnőtt esetében ez a gyermekkori életszakasz sérülést, a következő jellegzetességekkel rendelkezhet: verseng a másik nem kegyeiért, azt szeretné, hogy mindenki őt figyelje. Nagyfokú közlésvágy, kommunikációs igény jellemzi. Sok mindent kipróbál, de nem tart ki egy dolog mellett sem, mindig más-más viselkedési formával, stílussal kísérletezik, ezért nem talál állást, nem látja tisztán a helyét a világban, céltalanul csapong-bolyong. Ezen kívül jellemző rá az internet- és mobiltelefon-függőség, a függetlenség- és szabadságvágy, a szerepzavar, a túlzott álmodozás. Problémái jelentkezhetnek a szülői tekintély felé is, hiszen fél vagy lázad, ugyanakkor hiányoznak a barátai, és úgy érzi, őt senki nem érti meg.

A Belső Gyermek sérülésének okai:

Szülői parancsok

A személyiség fejlesztésének és az önismeretnek a szabad, autonóm emberré válás a célja. Az ilyen személy tudatos, spontán, és rendelkezik egyfajta intimitási képességgel: emberi kapcsolatai őszinték, nem manipulál és nem bocsátkozik játszmákba. Kéri mindazt, amire szüksége van, de képes visszautasítani azt, amire nincs. Ezen tulajdonságok kialakulásának kulcsa az egészséges belső gyermeki én. Ha azonban ez a gyermek sérül, kétféle torzulás alakulhat ki: a Belső Gyermek alkalmazkodóvá vagy lázadóvá válhat. Az alkalmazkodó gyermek mindig azt teszi, amit a szülői programok megkövetelnek tőle, akkor is alárendelődik, amikor erre nem lenne szükség, azaz nem mond soha nemet (például attól való félelmében, hogy elveszti a szeretetet és a figyelmet), valamint nem szeret egyedül lenni. A lázadó gyermek viszont a szülői programokkal ellentétesen cselekszik, gyakran ellenáll és ellenszegül, az élet számára küzdelem: nem ismeri a megegyezést, az együttműködést, éppen ezért nem szeret másokkal együtt lenni. Bármelyik is áll fenn, mindenképp a gyermeki én sérüléséről beszélhetünk, melynek az az oka, hogy parancsokat, tiltásokat hordoz magában. Ezeket a parancsokat a gyermek nem kérdőjelezi meg, viszont megbéníthatják a viselkedését, és ezáltal felnőtt életében is problémát jelenthetnek, hiszen öntudatlanul is ezeket a rossz mintákat követi. Ezért érdemes ezeket tudatosan feltérképezni, és helyettük úgynevezett engedélyeket használni.

A szülők által belénk nevelt tizenkét leggyakoribb parancs:

  1. „Ne létezz! Ne légy!”

A nem várt, nem kívánt gyermek gyakran érzi magát feleslegesnek, haszontalannak. Ugyanez a parancs aktivizálódhat sikertelen abortusznál, vagy ha a szülő sokszor bízza idegenre a gyermeket. Ugyanezt az üzenetet hordozza a gyermek számára, ha nem mosolyognak rá, vagy ha arról beszélnek neki, mi lenne, ha nem született volna meg. („Ha te nem lennél, több pénzem lenne, vagy jobb munkám!”)

  1. „Ne légy önmagad!”

onbizalomEz a parancs akkor jelenik meg, ha a gyermek létét igen, de veleszületett adottságait nem fogadja el a szülő, esetleg gondja van a gyermek nemével. Olyankor is előfordul, ha a gyermek nem felel meg a szülői elvárásoknak, illetve hasonlítgatják másokhoz, és ezért érzelmi zsarolás áldozata lesz. („Akkor szeretlek ha….”)

  1. „Ne gondolkozz!”

Ez a parancs azt mutatja, hogy a szülő lekicsinyli a gyermek eredményeit. („Csináld, amit mondok!”, „Látod, milyen buta ez a gyerek?”)

  1. „Ne légy gyerek!”

Ennek a parancsnak az alkalmazása azt jelzi, hogy a szülő-nevelő idő előtti felnövésre kényszeríti a gyermeket, nem engedve meg neki, hogy gyerek legyen, így a gyermek szülői szerepbe kényszerül (például azért, mert az egyik szülő meghalt). „Ilyen nagyfiú már nem csinál ilyet!” – mondják gyakran. A szülők közötti sok konfliktus esetén előfordulhat, hogy a gyermek hamar fel akar nőni, hogy ő oldja meg a szülei problémáit.

  1. „Ne nőj fel!”

Ebben az esetben a szülő nem akarja, hogy a gyermeke felnőjön, mert úgy érzi, akkor neki nem lesz feladata, nem lesz rá szükség.

  1. „Ne csináld! Ne tégy semmit!”

Ez a parancs akkor „kapcsol be”, amikor a szülő féltékeny arra, amit a gyermeke elért, tudattalanul azt sugallja, hogy legyen ügyetlen és tökéletlen, illetve mindent elintéz helyette. A „Ne csináld, mert veszélyes!” típusú mondat tipikus kifejeződése ennek a parancsnak. Az ilyen gyermek felnőttkorában bizonytalan és passzív lesz, valamint túlzott aggódás jellemzi.

  1. „Ne légy egészséges! Ne légy normális!”

Amennyiben nincs elég idő a gyermekre, akkor megbetegedhet, mert azáltal több figyelmet és szeretetet kap. Ha a gyerek felvesz egy „nem normális”-nak tartott viselkedést, szintén ezt a parancsot teljesíti, cserébe pedig odafigyelést kap. Sok esetben a szülő is hordozza ezt a parancsot, és továbbadja a gyereknek.

  1. „Ne érezz!”

Ez a parancs azt jelzi, hogy a szülő fél kifejezni saját érzelmeit, vagy a nevelő visszaél a gyermek érzelmeivel, például nem engedi sírni. Azt sugallják neki, hogy az érzelmek kimutatása a gyengékre jellemző. „Azonnal hagyd abba ezt a sírást!”, „Nem szabad félni!” – üzenik neki. Akkor is erről a tiltásról van szó, ha a gyermeket megbüntetik, amikor dühös, vagy ha fél. („A nagyfiúk nem sírnak!”) Ilyenkor a gyermek fedőérzelmeket kezd használni, azaz „felcseréli” az érzelmeket: például félelem keríti hatalmába, amikor szomorú stb.

  1. „Ne légy fontos!”

Ezt üzeni a szülő, ha megijed, hogy a gyerek a fejére nő. Az ezen a területen sérült Belső Gyermekkel rendelkező felnőtt nem akar kitűnni, nem akar feltűnösködni, fél megszólalni idegenek előtt, nem meri kifejezni az igényeit, és általában társat is saját színvonala alatt választ.

  1. „Ne légy sikeres!”

Ez a parancs akkor aktiválódik, ha a szülő féltékeny. Az így felnövekvő gyermeknek balul ütnek ki a dolgai, s bár jó képességei vannak, nem használja őket.

  1. „Ne tartozz sehová!”

Ezt üzeni a szülő, ha fél a gyerek elvesztésétől. („Nehogy rossz társaságba kerülj!”) Az ilyen gyerek magányos, nem tud beilleszkedni, és állandó bűnbakká válik.

  1. „Ne légy közel!”

Aki ezt a programot hordozza, az ritkán kapott simogatást, vagy elhitették vele, hogy senkiben sem bízhat. Felnőttként kerüli az intim légkört, munkájához és tárgyaihoz kötődik az emberek helyett.

Ha bármelyik negatív parancsot felismerjük önmagunkban az önismereti munka során, akkor azt helyettesíthetjük egy pozitív engedéllyel. Ezek a következők lehetnek:

  1. Jogom van ahhoz, hogy létezzek!
  2. Lehetek önmagam!
  3. Gondolkodhatom önállóan!
  4. Jogom van játszani és szórakozni!
  5. Jogom van érett felnőttként élni!
  6. Jogom van akarni és cselekedni!
  7. Lehetek egészséges, lehetnek problémáim és konfliktusaim!
  8. Kifejezhetem az érzéseimet!jokapcsolat
  9. Értékesnek érezhetem magam!
  10. Érhetek el sikereket az életemben!
  11. Lehetek egy közösség teljes jogú tagja!
  12. Közel engedhetsz másokat magadhoz, közel kerülhetsz másokhoz!

A bennünk élő parancsok megismerésével és felszámolásával, a szükséges lelki engedélyek megadásával elérhetjük, hogy Belső Gyermekünk egészséges legyen. Az egészséges Belső Gyermekre az jellemző, hogy érdeklődéssel, csodálattal fordul a világ felé. Optimista és pozitív beállítottságú, szociális igényekkel rendelkezik, s azokat képes kifejezni. Nyitottság, befogadás jellemzi, megéli és kifejezi az érzelmeit. Képes az örömre, a nevetésre, a játékra, rugalmas és spontán. Kreatív, jól használja a fantáziáját, szabad és önálló. Alaptermészete az önzetlenség és a szívből jövő szeretet.

A cikket Váradi Tibor előadásai és könyvei alapján állítottuk össze.

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…