A házasság megújítása
Vegyük sorra a házasságot megújító módszereket! Így válaszokat találhatunk arra, hogy mihez kezdjünk, ha kapcsolatunk az őszben vagy a télben tart.
Először is tudatosítsuk, hogy a kapcsolat folyamatosan változik, fejlődőképes, életereje minden pillanatban megnőhet!
Első lépés
- Tanuljunk a múlt kudarcaiból!
Fordítsunk időt a múlt hibáinak felismerésére és feldolgozására. Foglalkozzunk a tévedéseinkkel. Ha ezt elmulasztjuk, a jövőben ezek újra kísérteni fognak. Ha beismerjük a tévedéseinket, több energiánk marad a jelen problémáira. Általános jelenség, hogy partnerünk hibáit könnyebben felfedezzük, mint a sajátjainkat. A másik szemében meglátjuk a szálkát, a magunkéban a gerendát sem. Nézzünk szembe a hibáinkkal és gyengeségeinkkel! Ehhez bátorságot kell merítenünk. Vizsgáljuk meg gondolatainkat és érzelmeinket. Nézzük meg, mikor követtünk el mulasztást a párunkkal szemben. Emlékezzünk vissza az udvarlásra, majd a házasságkötésre, a mézeshetekre és házasságunk első évére!
A bennünk lévő akadályozó erők arra ösztönöznek minket, hogy ne legyünk őszinték, és hárítsuk másra a felelősséget az elkövetett hibáinkért. Ennek egyik ősképe, amikor Ádám – saját bevallása szerint – Évára hallgatva evett a tudás fájáról, Éva pedig a kígyót okolta ugyanezért. Nézzünk szembe a vétkeinkkel, és vállaljuk értük a felelősséget. A múlt sérelmeinek összegyűjtésére időt és energiát kell szentelnünk. Hibáink feltérképezéséhez közeli hozzátartozóink véleményét is kérhetjük. A folyamat során fájdalmas emlékekkel is találkozhatunk. Írjuk ki magunkból a sérelmeket, így tudatosíthatjuk a fájdalmunkat és a haragunk okát. Az írás társunknak is segíthet abban, hogy jobban átérezze a fájdalmunkat, és kiküszöböli a védekező magatartást.
- Megvallás és megbánás
Vétségeinket először magunknak, majd egymásnak ismerjük el! Amikor megvalljuk vétkeinket, elismerjük, hogy megbántottuk vele partnerünket. Egyetértünk azzal, hogy fájdalmat okoztunk neki és megsebeztük.
A megbánás valójában azt jelenti, hogy a jövőben lehetőségünk van másként élni az életünket, és irányt változtatni. Fejezzük ki sajnálatunkat az okozott szenvedésekért, és kérjük egymás bocsánatát! Öntsük szavakba, milyen hibákat követtünk el, ismerjük el, hogy rosszul bántunk a másikkal! Ekkor ne ítéljük meg egymás őszinteségét! Különbözőek vagyunk, és nem várhatjuk el, hogy párunk ugyanazt a testbeszédet használja, amit mi. Ettől azonban megnyilvánulásai még őszinték lehetnek. Fogadjuk a hallottakat őszinte szívből jövő bocsánatkérésként!
- Megbocsájtás
A megbocsájtás a keresztény vallás egyik alapprincípiuma. A megbocsájtás nem egy érzés, hanem egy döntés. Lemondunk a megtorlásról a múlt hibáiért, és elfogadjuk a másik bocsánatkérését. A megbocsájtás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük a sérelmeket, vagy hogy megszűnik a fájdalom. Azt jelenti: nem neheztelünk azokért a dolgokért, amelyeket elkövettek velünk szemben. Törekedjünk a megbocsájtás és az elnéző lelkület gyakorlására saját magunk és mások felé. Ha megbocsájtunk valakinek, akkor lemondunk a jövőbeni elégtételről. Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor nem elfelejtjük a másik tettét, hanem a megtorlásról mondunk le. A szeretet nem rója fel a rosszat. A múlt kudarcaival való szembenézésre bármelyik évszakban sor kerülhet: mindannyian hordozunk magunkban megvallásra és megbánásra váró vétkeket. Ez a szembesülés rémülettel tölthet el minket, viszont mellette szól 2 nagy előny: 1. Nem kísért többé a múlt. 2. A kapcsolat helyrejön és elmélyül.
Második lépés
Gondolkodjunk pozitívan!
Az őszt és a telet negatív beállítódások jellemzik, a pozitív beállítódás viszont lehetővé teszi, hogy a kapcsolatunk a tavasz vagy a nyár állapotában maradjon.
Gondolataink erősen befolyásolják azt, amit teszünk, viselkedésünk pedig visszahat az érzelmeinkre. Képesnek kell lennünk tehát gondolkodásmódunk megváltoztatására. Ne engedjük, hogy eluralkodjanak rajtunk a negatív érzelmek, és ne feledkezzünk el a pozitív gondolkodás erejéről, mert azzal akadályozzuk a házasságunk fejlődését. A negatív viselkedés megrekedt állapothoz és váláshoz vezethet, pozitív gondolkodással viszont támogatjuk és elfogadjuk a másikat és a kapcsolatot.
Számoljuk fel a negatív mintákat!
Először is tudatosítsuk azt, hogy valamiről negatívan gondolkozunk! Ilyenkor kereshetünk racionális okokat és mentegetőzhetünk annak érdekében, hogy elkerüljük a szembenézést önmagunkkal. Döntsünk úgy, hogy szembenézünk saját gondolatainkkal! Ehhez a jelenben kell lennünk, csak a jelenben tudjuk nyakon csípni azt, hogy a múlt fájdalmai magukhoz kötnek, visszahúznak minket. Ehhez intenzív jelenlétre van szükségünk. Tudatosítsuk, hogy az egoizmusunknak kellemetlen ez a szembesülés, nem pedig nekünk! Amíg a racionalitásba kapaszkodunk, addig nem vagyunk készek változni. Negatív gondolatainkkal rombolóan hatunk érzelmeinkre és viselkedésünkre, s fájdalmat okozhatunk társunknak is. Ha viszont pozitívan gondolkozunk, az jó hatással van a környezetünkre!
Fontos az is, hogy felismerjük párunk pozitív tulajdonságait, erősségeit, és ezt tudassuk is vele. Fókuszáljunk ezekre az erényeire! Akár mindennap hálát adhatunk házastársunk jó tulajdonságaiért. Mindezen pozitív beállítódásunkat kezdjük rendszeresen kommunikálni a környezetünk felé! A nyílt kommunikáció alapvető fontosságú egy kapcsolatban.
A pozitív beállítódás, bármelyik szakaszban kezdjük is el, mindenképpen eredményt hoz, megakadályozva a további elhidegülést.
Ismerjük meg házastársunk szeretetnyelvét!
Tanuljunk meg társunk szeretetnyelvén kommunikálni! A szeretetnek van a legnagyobb ereje, ahhoz viszont, hogy ezzel élhessünk, tudnunk kell, mitől érzi a társunk, hogy szeretjük őt.
A szeretet alapvető emberi szükséglet, és mindenkiben megvan a képesség arra, hogy szeretetet kapjon és fogadjon el. Nem mindig elég, ha mondjuk, tudnunk kell kifejezni is! Nagy lépést teszünk előre, ha rájövünk a társunk szeretetnyelvére. Általában olyan szeretetnyelvet használunk a környezetünkben élők felé, amit mi magunk szeretnénk kapni!
Ha tele van a szeretettartályunk, azt éljük meg, hogy szép az élet és elfogadnak bennünket. Viszont ha üres a szívünk, akkor küszködhetünk a negatív érzelmeinkkel. Egy kapcsolatban mindig arra vágyunk, hogy a társunk adja meg nekünk ezt a szeretetet. Ezt a hiányt nem tudjuk pótolni munkával, sporttal, romantikus tévésorozatok nézésével vagy egy függőséggel. Ha nem kapunk szeretetet, ami éltet minket, akkor egy idő után haragudni kezdhetünk a világra, depressziósak lehetünk, elmehet az életkedvünk.
Egyszer már átéltük a szerelmet a párunkkal, miért ne élhetnénk át újra akár évtizedek múltán is? Lehet, hogy az már nem szerelem lesz, de megélhetjük a szeretetet egy sokkal mélyebb szinten! A szerelem a kapcsolat elején segít összekapcsolódnunk, mivel vonzódunk egymáshoz. Felmérések szerint az euforikus állapot körülbelül két évig tart, utána kezdődhet az erőfeszítésekkel járó közös munka.
El kell kezdenünk tudatosan dolgozni azért, hogy fenntartsuk a szeretetet. Szeressük egymást a megismerés erejével! A szerelmesek az első időkben nem látják egymás hiányosságait, s még nem mentek át nehéz időszakokon sem. A megismerő szeretettel lehetőséget biztosítunk arra, hogy felfedezzük a másik rejtett tulajdonságait és valódi önmagát. Érdeklődjünk a partnerünk gondolatai iránt, hisz ez az egyik legmegfoghatatlanabb, legláthatatlanabb, legrejtettebb része. Sok félreértés ezen a területen adódik: mást gondolunk, máshogy értelmezzük a dolgokat, mint a partnerünk. Ezért fontos, hogy amit gondolunk, azt minél pontosabban fogalmazzuk meg és fejezzük ki. Fontos a visszakérdezés is, ha nem vagyunk biztosak a hallottak értelmezésében.
A társunk szeretetnyelvét megismerhetjük a panaszkodásából. Ilyenkor ne legyünk ingerültek, mert fontos és értékes információkat tudunk meg róla!
Szeretetnyelvek:
Ajándékozás – nem a drága ajándékokon van a hangsúly, hanem magán az ötleten, elgondoláson. Lehet egy kis papírcetli amit reggel a párunknak hagyunk, apróbb ajándékok, de idetartozhat a főzés (a férfiak többségének ez fontos), az otthon tisztasága és rendje, nők számára a virág vagy a képeslap. Az ajándékozással azt közvetítjük a másik felé, hogy ő különleges a számunkra.
Minőségi idő – ez azt jelenti, hogy teljes odafordulással figyelek a társamra. Fontos az együtt cselekvés. Helytelen, ha beszélgetés közben, vagy egy meghitt helyzetben elvonja a figyelmünket egy telefonhívás, vagy bármilyen egyéb külső hatás. Emellett sajátítsuk el a hallgatni tudás képességét is, és ne vágjunk bele a másik szavába, ne szakítsuk félbe. Ha csak öt percet tudunk egymásra fordítani, akkor abban az öt percben legyen a másik a saját középpontunk, szenteljük neki az időt és a figyelmünket!
Testi érintés – itt a konkrét fizikai érintésről van szó. A gyermekeknek ez az elsődleges szeretetnyelve. Megöleljük, karunkba vesszük és simogatjuk őket. A kisgyermek előbb ért az érintésből, mint a szavakból! Felnőttkorban az érintés lehet egy masszírozás, simogatás, séta közbeni kézfogás, csók és más különböző testi érintések, vagy szexuális együttlét.
Elismerő szavak – ilyenkor elismerést, dicséretet, jó szót vár tőlünk a társunk. Egy jó szó a megfelelő időben csodákra képes! Ami számunkra idővel már természetessé válik, például hogy meleg ételt kapunk, azt elismerhetjük házastársunk felé: „nagyon finom az étel, amit készítettél!” stb. Ami eddig természetes volt, azt elkezdhetjük újra megköszönni.
Szívességek – minden szónál ékesebb lehet a tett. Tehetünk a másikért, megtehetjük, amire kér, észrevehetjük, hogy neki mi a nehéz, és önként segíthetünk neki.
Az emberek többségének több szeretetnyelve is lehet. De mi van akkor, ha nem tudunk a párunknak az ő szeretetnyelvén adni? Nincs más megoldás, mint hogy megtanuljuk azt! Próbálkoznunk kell azokkal a szeretetkifejezési módokkal, amelyeket korábban nem használtunk.
De mi történik akkor, ha partnerünk nem hajlandó a változásra, nem hajlandó erőfeszítést tenni a kapcsolatért, és egyoldalúvá válik a helyzet?
El kell sajátítanunk a viszonzásvárás és feltételszabás nélküli szeretetet a másik iránt. Ez egy nagyon magas szint, de reménykedünk abban, hogy a jeget egyszer csak megolvasztja a szeretet tüze! Adjunk teret az igaz szeretetnek, és teremtsünk vele pozitív légkört! Fogadjuk el szeretettel az ő döntését!
Folytatása következik!
