Évezredek óta megfigyelhetjük az ember és a természet kapcsolatát: nyáron jobb a kedvünk, boldogabbak vagyunk, a komfortérzetünk is nagyobb, megnyílunk a természeti elemek felé, többet kirándulunk, úszunk. Ősszel kissé befelé fordulunk, a szabadtéri foglalkozások helyett inkább választjuk a mozit. Télen már teljesen visszahúzódunk a kültéri elfoglaltságoktól, nem szívesen mozdulunk ki az otthon kényelméből és melegéből.
Az évszakok változását megfigyelhetjük a házasságon belül is. A fiatal házasoknál azt látjuk, hogy a tavasz megélése után, a gyermeknevelés és a munkás hétköznapok által kerülnek át a nyár szakaszába. „Ősszel” a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, és a pár újból kettesben marad, míg végül elérkeznek a téli szakaszba. Párkapcsolatunk és életünk folyamatosan alakul és változik. Fontos megismerni, hogy a különböző szakaszoknak mik a jellemzőik, milyen állapotokat élünk át, mi jellemzi az érzelemvilágunkat, és hogy milyen magatartásformát öltünk magunkra. Minden évszaknak megvannak a maga kihívásai és nehézségei. Ezek mellett kifejleszthetünk bizonyos készségeket, melyek megerősítik a házasságunkat.
Foglalkozzunk először a házassági kötelékkel!
A házasság
A paradicsomi állapotban Isten Ádám mellé egy társat teremtett: Évát. Férj és feleség egy testből lettek. Tegyük fel a kérdést magunknak: mi az, ami minket igazán összeköt? A testiség, a lelkiség, vagy a szellemiség? Ha jobban belegondolunk, és megvizsgáljuk az embert, rájövünk, hogy külsőleg egyformák vagyunk. Mindenkinek van feje, keze, lába, belső szervei stb. Belső világunkat tekintve viszont már nagyon különbözünk egymástól: eltérőek a vágyaink, más-más temperamentummal rendelkezünk stb. Viszont mindenkinek vannak olyan adottságai, amelyek egyediek, az ember egyéni értékekkel rendelkezik. Ha pusztán csak a testiséget vesszük figyelembe, akkor lealacsonyítjuk a társunkat, „tárgyiasítjuk” őt. Lelki szinten tanulhatunk a másiktól például elfogadást, türelmet. Társunk a legnagyobb, legerősebb belső tükörré válhat a számunkra, aminek elfogadása nehézzé is válhat a számunkra, mert így szembesülnünk kell általa bizonyos dolgokkal. A házasság egyik lényege az egység.
Hogyan tegyük ezt? A házasság egy szerződés két fél között, melyben elkötelezzük magunkat az együttélés mellett, akár egy életen át.
A házassági ígéret sok mindenre megtanít és kötelez minket. A legfontosabbak például: a hűség, a bizalom, a kitartás, a bátorság, az együttérzés, a megbocsájtás és az igaz szeretet.
A társadalom egyik legfontosabb építőköve a férfi és nő közötti házasság.
A női és a férfi princípium vágyódik egymás közelségére, az intimitására. Emellett jól kiegészítik egymást, és érzelmi közelséget is teremtenek a gyermek növekedéséhez. A házasság egy értelmet adó kötelék.
Célunkká válhat, hogy a másikért éljünk, a másik szándékait és elképzeléseit tartsuk szem előtt. „Legyen meg a Te akaratod!” Ez már egy nagyon magas szint a házasságon belül!
A házasság négy évszakát a bennünk és életünkben bekövetkezett változások hozzák létre. Vannak olyan változások, amelyek alapjaiban rengetik meg a házasságot: például a szexuális hűtlenség, egy súlyos betegség, baleset, vagy az elhagyás. Egyes megpróbáltatások viszont természetesek: új állás, gyermek születése, kisebb betegségek stb. Ezekre a változásokra különféle érzelmekkel, attitűdökkel és magatartásmintákkal reagálunk. Ezek a tényezők határozzák meg, hogy melyik évszak lesz uralkodó a házasságunkban.
Ősz
Az ősz nagyon változékony, a természet gyönyörű színekben pompázik, hűvösebbé válik az idő. A színorgia csak időleges, a levelek néhány hét alatt lehullnak a fákról, ami a tél közeledtét jelzi számunkra.
A házasságban a kora őszi időt a kívülállók még nem látják, belül azonban már érzékelhető, hogy valami elromlott. A házasságban nagyon korán, akár egy-két éven belül beköszönthet az ősz, ez nincs időhöz kötve.
Érzelemvilág
Az ősznek megvannak a maga sajátos attitűdjei, érzés- és viselkedéskészlete. Nézzük először az érzelemvilágát! Az őszt szomorúság, aggodalom, megbántódás, levertség, neheztelés és elutasítás jellemzi. Időnként érezhetjük magunkat érzelmileg üresnek is. Az őszre jellemző, hogy a pár tagjai nem szívesen osztják meg egymással az érzéseiket, viszont tudatában vannak annak, hogy a dolgok nem jó úton haladnak. Beszédükben megjelenhetnek a bizonytalanság és a boldogtalanság jelei. Kényelmetlen érzésekkel töltődik fel a lelkük; félelem, zavarodottság, kétségek uralkodnak el rajtuk. Terheltnek élik meg ezt az időszakot, kedvetlenek és csüggedtek. Ilyenkor nem adnak elismerő szavakat egymásnak, ezért elégedetlenné válhatnak, majd lassan kezdenek egymástól eltávolodni.
Szélsőségesen élhetik meg érzelmeiket, sőt neheztelhetnek is egymásra. Az ősz beállhat súlyos betegség esetén, egy tragikus élethelyzet kapcsán, vagy akár egy hosszabb távollét esetén is. Gyakran előfordul az első gyermek születése után, amikor az anya erőteljesen a kisbabára összpontosítja figyelmét, így a férfi kevés törődést és figyelmet kap. Ez egy ideig természetes is, viszont nagyon fontos figyelembe venni azt, hogy a férjünk is teljesen új helyzetben van, és úgy élheti meg, hogy elhanyagolják, hiszen nem ő van a középpontban a szeretett nő életében. A kapcsolat ebben az időszakban veszélybe kerülhet, akár szexuálisan is elhidegülhetnek egymástól a házastársak. A lelki eltávolodással sajnos a gyermekünknek is ártunk, hiszen ő mindent érez a két szülő közötti viszonyból. Ezért is fontos, hogy a házaspár próbáljon meg elrendezni minden konfliktust.
Az is előfordulhat, hogy az egyik fél szülei túlzottan beleszólnak a pár életébe. Ilyenkor érdemes a határainkat jobban kijelölni, és tudatosítani a szülőkben azt, hogy már felnőttünk. Ebbe az is beletartozik, hogy képesek vagyunk a saját kárunkon tanulni, és teljes mértékben felelősséget vállalunk az életünkért.
Őszi időszakban felmerülhet bennünk a kérdés: vajon szeret még engem? Van még helyem a társam életében?
Az, hogy az ősz vagy a tél állapotából merre tart a pár, csak rajtuk és a döntéseiken múlik. Bátran merjünk dönteni, és vállaljuk a döntéseink következményeit!
Az őszre jellemző magatartásformák
A legfontosabb tényező, hogy a pár tagjai elhanyagolják egymást, passzívak lesznek, a tétlenség állapotába kerülnek. Emögött a passzivitás mögött hibás gondolatok, téveszmék húzódnak meg. A házastársak megfeledkeznek egymásról, külön utakon kezdenek járni. Eltávolodnak egymástól, s csak krízis hatására szembesülnek az ősz beálltával. Érdemes tudatosítani ezeket a kríziseket, és észre kell venni azt, hogy a krízis létrejöttéhez mindkét fél hozzájárult. A krízisnek ébresztő hatása van, és a jelenbe húz minket, hiszen ha benne vagyunk, akkor képesek vagyunk akár éjt nappallá téve rajta rágódni, őrlődni, szinte nem is tudjuk a fejünkből kiverni a gondokat. A krízis a jelenbe hozza a tudatunkat, kénytelenek vagyunk azzal foglalkozni, ami az orrunk előtt van. Lehetőséget ad arra, hogy változzunk és változtassunk, tegyünk valamit a jelenben. Ha ekkor a saját sérelmeinket dédelgetjük, és nem figyelünk a másikra, akkor elmérgesedhet a viszony.
Elképzelhető, hogy már nem egy az érdeklődési körünk, nincsenek közös céljaink, keveset beszélgetünk egymással, kevés vagy egyáltalán nincs testi kontaktus (érintés), és nem tevékenykedünk együtt. Mindez hazugságokhoz, bizalmatlansághoz, vagy akár hűtlenséghez is vezethet. Észrevehetjük azt is, hogy érzelmileg zsaroljuk egymást, vagy játszmázunk egymással.
Nagyon nagy hiba ilyenkor elhanyagolni a kapcsolatot, mert így előbb-utóbb biztosan bekövetkezik a teljes eltávolodás!
Az egyik leggyakoribb jelenség az ősz fázisában a problémák szőnyeg alá söprése. Nem veszünk róla tudomást, mivel nem akarunk szembenézni a gondokkal, vagy nem vagyunk képesek rá. Ha viszont nem foglalkozunk az őszi problémákkal, akkor télbe fordul át az idő. Az ősz beálltakor mindkét fél részéről erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy kimozduljanak ebből az állapotból. Mindez a tetteken és a gondolatokon múlik.
A felekben felmerül, hogy valami nem jó, de nem tudják, mi az. Egymást hibáztatják, nem vállalják a felelősséget a mulasztásaikért. Idővel a környezetükben lévő emberek számára is nyilvánvaló lesz a kapcsolat hanyatlása.
Az őszi szakasz már jóval korábban elérkezik, mint ahogy ezt a pár felismeri. Később mindkét fél számára nyilvánvalóvá válik a kapcsolat kiüresedése, és megjelennek a lelkükben az ősz érzelmei.
Ilyenkor van lehetőség arra, hogy segítséget kérjünk, hogy felismerjük a megdolgozandó problémákat, és hogy cselekedjünk. Tapasztalatok szerint a nők előbb érzik az ősz beálltát, a férfiak hajlamosak ezt figyelmen kívül hagyni, vagy azzal elhárítani, hogy ez nem az ő problémájuk. Ekkor helytelen döntés, ha a felek az időre bízzák a probléma „megoldódását”, és nem akarnak tudomást venni a gondokról. Így ugyanis nem oldják meg a helyzetet, csak hátat fordítanak neki; esetleg később, egy újabb konfliktus jelentkezésekor a társuk fejéhez vágják a régi dolgokat.
Nehéz megkülönböztetni a késő őszi hangulatot a korai téltől, mert sokban hasonlítanak egymásra. Ezért mindig fontos meghatározni, hogy hol tart a kapcsolat. Be kell ismerni, hogy az ősz és a tél szakasza nem céltalan: jelzésként szolgálnak, új lendületet adhatnak a megújításhoz és a változáshoz. Nincs reménytelen házasság, minden lehetséges!
Tél
A tél beálltakor a házasságot a pár ridegnek, keménynek éli meg. Ennek egyik fő tünete a durvaság és a keserűség. Közös együttlétüket jég borítja, és azt gondolják, nincs remény. Ilyenkor talán a kommunikációban jelenik meg a leginkább az elhidegülés: a felek keveset, vagy egyáltalán nem beszélnek egymással. Ha pedig beszélnek, könnyen vitába keverednek, és veszekednek. A feszültség egyre csak nő, és nincs, ami feloldja. De akár csendben is ülhetnek egymás mellet, a másikat hibáztatva a kapcsolat megromlásáért. Több olyan kapcsolat létezik, ahol évtizedeken át élnek a télben, semmit sem téve ez ellen. A párok általában csak akkor kérnek segítséget, ha már a tél időszakába kerültek.
A tél akkor köszönt be, ha mindkét fél túlságosan merev, és nem tolerálják egymás nézőpontjait. Pedig minden partnerünk más, mint mi magunk vagyunk, különbözünk egymástól, individuumok vagyunk. Ezek a különbségek a legjobban a téli szakaszban látszódnak. A különbségek megmutatkozhatnak a gyermekneveléssel, a pénz beosztásával vagy a vallással kapcsolatos kérdésekben, a rokoni kapcsolatok eltérő megítélésében, vagy egyéb területeken is. „Télen” a felek nem tudnak egyezségre jutni. Ez az állapot nem „magától” köszönt be, hanem annak az eredménye, hogy rosszul kezeltük a konfliktusokat, és hogy mindkét fél ragaszkodott a saját gondolataihoz, eszméihez és nézőpontjához.
A tél bármikor beköszönthet, akár pár hónappal a házasságkötés után is, és az eltávolodás, elhidegülés akár hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is tarthat. Ha a felek nem változtatnak magatartásukon és érzelmeiken, nem hajlandóak a fejlődésre, a változásra, akkor könnyen beleragadnak ebbe az állapotba.
Érzelmek
A tél érzelemvilágához a fájdalom, a düh és a csalódás tartozik. A felek magányosak és elutasítva érzik magukat. Érzelmileg üresek, és ettől kétségbe esnek. Nem biztosak benne, hogy képesek-e még szeretni. Nem tudják, hogy feléleszthetik-e még magukban újra a szerelmet.
Nem tisztelik egymást, épphogy elviselik a másik jelenlétét, állandó feszültségben élnek. Sértegetik egymást, boldogtalanok, nem érdeklődnek a másik iránt és nem érintik meg a másikat. Nem ölelik át egymást, szexuális együttlét sincs. A legrosszabb esetben feladják a kapcsolatot és elválnak, mert nem akarnak több fájdalmat elviselni.
A télre jellemző magatartásformák
A felek mindig a legrosszabbat feltételezik, eltúlozzák a nehézségeket, és rögzültek az álláspontjaik. Úgy látják, hogy a konfliktusok túl hosszú ideje tartanak, és nincs esély a változásra. A kapcsolat romlásáért a társukat hibáztatják, nem vállalnak felelősséget magukért, elbátortalanodnak és reményt vesztettek. Figyelmen kívül hagyják egymás és a maguk igényeit, nem érdeklődnek egymás iránt. Az energiát kivonják a házasságból. Ebben a fázisban akár testi bántalmazás is előfordulhat.
Elvárásokkal vannak tele, amire a másik fél túlságosan érzékeny is lehet. Mivel tehetetlennek érzik magukat, elzárkóznak a másik elől, s idővel a szeretettartályaik is kiürülnek. Ezek a tünetek gyors tempóban rosszabbodhatnak, s a felek egy idő után rájöhetnek, hogy házasságuk működésképtelen.
A partnerek magukba fordulnak, visszahúzódva próbálják túlélni ezt az időt. Nem tesznek lépést a tavasz felé, pedig ez a magatartásforma csak egy pozitív hatás következtében tud feloldódni. A helyzet fokozatosan romlik, és egyre reménytelenebb. A házastársak között falak épülnek, rombolják a kapcsolatukat, tudatosan vagy tudattalanul megsebzik egymást. Kommunikációjuk ilyenkor lehet erőszakos, durva, kritikus, követelőző, és verbálisan is bántalmazzák egymást. Ezzel épp ellentétes viselkedésmód, a hallgatás és visszahúzódás, a kommunikáció teljes megszüntetése is előfordulhat. A régi sérelmeket néha újra felidézik, és szemrehányásokat tesznek egymásnak. Úgy érezhetik, hogy gyűlölik egymást, és belefáradtak a kapcsolatba. Akár külön is aludhatnak, és a házasság szexuális területe is csatatérré változhat.
Sokan inkább beletörődnek a téli időszakba, de gondoljunk arra, hogy mindig van kiút, és efelé az első lépés a remény! Segítséget lehet kérni akár egy tanácsadótól, szakembertől, vagy közeli baráttól.
Ez a fajta téli fájdalom lehetőséget teremt arra, hogy a házastársak visszataláljanak a gyökereikhez és a hithez. Fejlődhetnek türelemben és állhatatosságban. Ha folyamatosan erőfeszítéseket tesznek, akkor megerősödhet a kapcsolatuk, ezáltal elkötelezettebbekké válhatnak egymás iránt, és megtanulhatják jobban kezelni jellembeli különbségeiket. Amikor elismerik a kudarcaikat és beismerik vétkeiket, akkor teret engednek a szeretetnek és a megbocsájtásnak. Lehetőséget adnak arra, hogy a kapcsolatuk bensőségesebbé váljon, így egy idő után felfedezik a gyógyulást.
Nincs az a bűn, ami ne nyerhetne megbocsátást! Ha megbocsátunk, akkor ismét szeretettel fordulhatunk egymás felé, a jég elkezdhet olvadni, és éltető csapadékká válhat a tavaszi magvak számára. Így a tél beteljesíti küldetését.
Folytatása következik!
