A mai korban egyre jobban szemben áll egymással a tudomány és a természetgyógyászat. Az egyik fél az igazolhatóságot, a kézzel fogható bizonyosságot hangsúlyozza, míg a másik a holisztikus szemléletet, amely nem minden esetben igazolható még az azt elfogadni vagy látni nem akaró tudomány számára.
Ezen feszültséget oldhatja a Dr. Reinhold Voll német orvos (1909. február 7. – 1989. február 12.) által kialakított és róla elnevezett módszer (EAV = Elektro-Akupunkthur nach Voll), amely alkalmazásának kezdete az 1950-es évek elejére tehető. Habár a Voll-diagnosztika alaposságát és tudományosságát sokan még ma is megkérdőjelezik, a nagy részletességgel és jelentős számban dokumentált esetek és eredmények semmi kétséget nem hagynak igaza felől.
Alapregulációs rendszer
Ma már nem szorul bizonyításra, hogy a szervezet elsődleges célja, rendezőelve a biológiai egyensúly fenntartása, a homeosztázis biztosítása. Pischinger elmélete szerint a szervezet bioegyensúlyának anatómiai és funkcionális alapja az úgynevezett alapregulációs rendszer.
Az alapreguláció rendszere anatómiai felépítésében, működésében az egész szervezetre nézve egységes, a sejtek szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Az egész testre egységesen kiterjed, a szerveken kívül és belül, tehát nem található egyetlen olyan hely sem, amely ne lenne kapcsolatban ezzel a rendszerrel, így közvetve az egész szervezettel is. Ez a holisztikus orvoslás anatómiai alapja, ahol minden mindennel összefügg.
Az alapállomány elemei között fellelhetőek kötőszöveti sejtek (a kötőszövet, amely legnagyobb mértékben alkotóeleme), sejtközötti folyadék, vérerek, a vegetatív idegrendszer idegei, nagyszámú differenciált és differenciálatlan sejtek stb. Feladata a sejtközötti anyag-, energia- és információáramlás bizosítása, az anyagcsere-folyamatok alkotóinak szállítása, az anyagok raktározása (víz, fehérjék, a szervezet számára szükségtelen, sőt veszélyes anyagok), az információk továbbítása, az immunsejtek képzése és raktározása.
Összefoglalásként elmondható, hogy ez a holisztika alapjait biztosító, tápláló és salakanyag-ürítő rendszer, amely jelentősen hozzájárul a szervezet egységének kialakítá
sához, egészségének fenntartásához és ebből következően egyensúlyának megteremtéséhez.
De hogyan képes ez a tér információt tárolni? Az alapállomány az előbb említett alkotókból, és a polaritása révén hozzá kötődő vízmolekulákból áll. A vízmolekulák kötődése által kialakul egy olyan hálózat, melynek vázát, annak minden szabad felületét a vízmolekulák paplanként vonják be. Ez a víz nem csak szabad formában fordul elő, hanem körülbelül fele részben kristályos szerkezetbe foglaltan. Ez magyarázza, hogy az emberi szervezet vízkészlete információhordozó.
Az alaprendszert számos tényező befolyásolhatja, amelyek közül az alább felsoroltak nagyon meghatározóak: nehézfémek által okozott károsodások, nem megfelelő (minőségű, mennyiségű) táplálkozás, helytelen életmód (mozgáshiány, szenvedélyek, elhízás stb.), a szervezet sav-bázis egyensúlyának felborulása (elsavasodás), a folyadékháztartás zavara (dehidratáció), tartós stresszhelyzet, intenzív negatív érzelmi állapot, hosszantartó pszichés zavarok, gyógyszerfogyasztás, környezeti mérgek, toxinok (konzerválószerek, növényvédőszerek, benzingőz stb.), a bélflóra nem megfelelő állapota.
Az alaprendszer normál működését akadályozhatja a szervezetben úgynevezett belső blokk is: zavaró mezők, amelyeket regulációs gócoknak nevezünk. A zavaró mezők megtalálása és megszüntetése célja minden természetgyógyászati terápiás beavatkozásnak. A terhelések felkutatásának lehetőségei között a Voll-féle diagnosztika kiemelt helyet foglal el.
Nézzük meg, hogyan is történt!
Dr. Voll 1952-től alkalmazta praxisában a klasszikus akupunktúrát, és a saját maga által készített készüléket kezdetben az akupunktúrás pontok helyének maghatározásához használta. A klasszikus akupunktúra energetikai modellje és az akupunktúrás meridiánok körforgásszerű működési rendje vezetett ahhoz az elképzeléshez, hogy az adott pontok minőségének mérésével diagnosztikai következtetéseket vonhat le. Ezt követően 1953 nyarán Dr. Voll és dr. Werner mérnök együtt fejlesztette ki az EAV-készülékek prototípusát. A később nagy sikernek örvendő gyógyszertesztelés akkoriban még nem volt ismeretes.
1955-ben egy szakmai konferencia keretein belül Dr. Voll nyilvánosságra hozta mindazokat a működési mechanizmusokat, melyeket ezzel a módszerrel kapcsolatban ma is ismerünk. Több mint négyezer betegen végzett kísérletsorozatának eredményeként bizonyította az akupunktúrás pontok és a csatornahálózat meglétét, a pontok elektromos tulajdonságainak különbözőségét a környező bőrfelületektől, és új energetikai csatornákat fedezett fel. Kutatásaival hidat vert a keleti és a nyugati gyógyítás eltérő diagnosztikai és terápiás módszerei között.
Ezzel az EAV-rendszer elfogadott és elismert diagnosztikai módszerré vált. A klasszikus akupunktúrás pontokon keresztül lehetségessé vált a szervekre vonatkozó diagnózis felállítása is. A szervhozzárendelési rendszer (az úgynevezett funkciós körök) kifejlesztésével az EAV-módszert sikerült a tradicionális akupunktúrás medicina és a nyugati orvoslás szintéziseként létrehozni, különösen a homeopátia bevonásával. De hogyan is történik mindez a gyakorlatban?
Tényfeltárás, azaz a pontok mérése
Különféle mérési protokollok léteznek az alaposság és a gyorsaság követelményétől függően. Összesen 366 pontot írt le Dr. Voll, amelyből a fenti igényekkel összefüggésben a gyakorlatban 20 ponttól 120 pontig szoktak mérni.
A Voll-teszt során a klasszikus akupunktúrának megfelelően és a Dr. Voll által meghatározott akupunktúrás pontokra ingeráramot bocsátunk, s közben a műszer segítségével mérjük a szervek, szövetek vezetőképességét. A mérések során egy 0-tól 100-ig terjedő skálán mozog a mutató.
Egy ponthoz egy-egy szervrészlet, szövet tartozik, azonban vannak több részt is átfogó pontok. Ilyen például a keringésmeridián 9. pontja, amely a szervezetben található összes artéria állapotát mutatja egyszerre. Ha ez a pont eltérést mutat, akkor differenciálni szükséges, hogy melyik artéria milyen hatásra változtatta meg egészséges állapotát.
Mutatóértékek és azok általános értékelése:
100 – 90 akut gyulladás, allergia, heveny toxikózis
88 – 82 részleges gyulladás, allergiás terheltség
80 – 66 jelentős irritáció
65 – 52 fiziológiás határon belüli irritáció
50 ideális, egészséges állapot
48 – 40 kezdődő degeneratív folyamat, a szervek alulműködése
38 – 30 előrehaladó degeneratív folyamat, hegesedés
28 – 20 kifejezett degeneráció
20 – 0 végstádiumban lévő degeneráció
Nézzük meg, mikor és miben nyújthat segítséget ez a módszer!
Bármely krónikus betegség esetén, akár már a korai stádiumban, de pusztán a szervek gyengesége, alulműködése esetén is.
Az EAV célzott terápiát és csodálatos gyógyulási esélyt biztosít a megbetegedett szerveknek és magának a szervezetnek.
Lehetőséget nyújt az addig tisztázatlan okú betegségek hátterében meghúzódó okok (vírusok, baktériumok, kemikáliák, allergiát kiváltó anyagok) feltárásához.
Az alábbi problémák feltárásában igen hatékony a Voll-féle elektroakupunktúrás diagnosztika: allergia, szénanátha, krónikus asztma, fejfájás, nehézfémterheltség, a kötőszövetekben lerakódott káros anyagok, gyógyszerterheltség, vegyianyag-terheltség, reuma, köszvény, ízületi panaszok, vírus- és baktériumterheltség, menstruációs zavarok, bőrpanaszok, ekcéma, herpesz, pikkelysömör, csalánkiütés, gyomorpanaszok (reflux, fekély stb.), a bélflóra egyensúlyának felborulása, gombás és parazitás fertőzöttség, krónikus fáradtság, orr-, illetve arcüreg krónikus gyulladása, inkontinencia, vese- és hólyagpanaszok, a vegetatív idegrendszer zavara, álmatlanság, hastájéki fájdalom, depresszió, impotencia, szexuális zavarok, banális fertőzések stb.
„Minden, ami belül van, a Felszínen is megjelenik.
A Belső megismeréséhez meg kell figyelni a Külsőt.”
Zu Zheng Hen
A módszer tehát alkalmas az adott pontokhoz és meridiánokhoz tartozó szervek betegségeinek, ezek kiváltó okainak, valamint a tünetek megjelenése nélküli funkcionális állapotváltozásnak és a belső szabályozás felborulásának felderítésére.
Folytatása következik!
Dr. Várhelyi Gábor
