Tiszta energiák egy élhető világért 1. rész

Bolygónk az ökológiai katasztrófa küszöbén áll. Jelenlegi állapotáért az emberiség  felelőssége elvitathatatlan. A probléma egyik fő oka az ember- és a világkép változása és az ebből fakadó életmódváltozás. A szellemi világ és a természet tisztelete fokozatosan háttérbe szorult, a materializmus térhódításával az ember tudata beszűkült. Az emberiség szinte teljesen az anyag rabja lett, önzővé vált, csak a fizikai igényeinek rövid távú kielégítése lett a célja. Az erejét a fizikai környezete átalakítására kezdte fordítani, nem törődve azzal, hogy mit okoz a többi létezőnek. Az ipari forradalom kezdetétől az erdők kivágása mellett először a szén, majd az olaj és a gáz felhasználása vált dominánssá, óriási környezeti pusztítást okozva, majd megjelentek a műanyagok (szintén a kőolajnak köszönhetően), amelyek, mivel nagyon hosszú idő alatt bomlanak le, lassan szeméttel borítják be a Földet. Később elindult az atomenergia kiaknázása, amely egyelőre be nem látható kockázatokkal jár. Az atomenergia felhasználása miatt növekszik a Földön a radioaktivitás, amelynek valódi hatásait szintén nem ismerjük. A folyamatos növekedésen alapuló világgazdasági modell felfokozott fogyasztásra, ennek következtében az energiaforrások és a nyersanyagok eszement pocsékolására sarkallja az emberiséget.

Mindennap előbukkanó téma a szén-dioxid-kibocsátás, a globális felmelegedés. Sokan cáfolják ezek hatásait, bagatellizálják a témát, de tény, hogy az elmúlt ötven évben 2 Celsius-fokkal emelkedett a Föld hőmérséklete. A tengerszint emelkedése 1992 óta eléri az évenkénti 3,2 millimétert, miközben az elmúlt ötezer évben alig egy milliméter volt az átlag. A grönlandi jégből ötven százalékkal több olvadt el 2008-ban, mint 1992-ben. Az Aral-tó 60, a Csád-tó 75 százaléka mára eltűnt. 2002 és 2050 között várhatóan annyi szén-dioxid jut a levegőbe, mint a korábbi 250 évben összesen. Tehát egyre melegebb van, a jég olvad, a tengerszint emelkedik, viharok, árvizek, szokatlan természeti katasztrófák sújtanak fokozódó ütemben embermilliókat.

Miért nem teszünk mindezen tények ellenére semmit?

Jogos a kérdés. A probléma megoldásához több út is vezet, csak el kellene indulni legalább egyen. Viszont a lehetséges pozitív változások a mostani rendszer érdekeit sértik. Döntéshozóinkban még csak gyűlik a bátorság, hogy a közjóért feláldozzák egy szűk, ámde annál befolyásosabb réteg rövid távú érdekeit. Aki itt tehet valamit, az a saját felelősségére ébredt ember, aki nemcsak a saját, rövid távú érdekeit nézi, hanem képes egy nagyobb közösségről, illetve hosszú távon is felelősen gondolkodni. Csak akkor lehet egyéni jövőnk, ha egyre többen átérezzük a felelősségünket utódaink és egymás jövőjéért is!

Ebben az írásban az energiaforrásokkal foglalkozunk bővebben, mert jelenleg ez az egyik legaktuálisabb probléma a világon. Egyre nagyobb az energiafelhasználásunk, és egyre nehezebb előteremteni annyit, amennyit fel szeretnénk használni. Egyre kényszerítőbb a kereslet nyomása, ezért mind felelőtlenebb és költségesebb módokon próbálják az emberek előteremteni a szükséges energiamennyiséget, amelynek természetesen nemcsak az előállítása, hanem a felhasználása is környezetromboló. Ha nem szeretnénk önkéntesen jobb útra térni, akkor rá leszünk kényszerülve, de az fájdalmasabb lesz… Meddig képes egy véges erőforrásokkal bíró világ a végtelen növekedés máig érvényes közgazdasági paradoxonja alapján működni?!

A jelenleg elérhető energiaforrásaink három csoportba oszthatók:

1. fosszilis (ősmaradványi) energiahordozókra,
2. atomenergiára,
3. megújuló energiaforrásokra.

Fosszilis energiahordozók

Ebbe a csoportba a kőolaj, a földgáz és a különböző szénfajták tartoznak, amelyekkel több probléma is van. Kitermelésük, felhasználásuk nem környezetbarát (fogyásukkal arányosan egyre kevésbé az), s amikor elfogynak, az okozott környezeti károk mellé gazdasági és társadalmi mélypont is társul – hacsak nem készülünk fel erre. Ki ne hallott volna már a tengerbe, talajba ömlött rengeteg olajról – amely mindent elpusztít –, óriási bányákról, mérgező meddőhányókról, elszennyeződött, eltűnt vízkészletekről, vagy a levegő szennyezettségének óriási mértékű emelkedéséről, a savas esőkről, a globális felmelegedésről? Mindezekért nagyrészt a fosszilis energiahordozók használata a felelős, amelyek a világ energiaszükségletének több mint 80 százalékát fedezik.

Nem beszéltünk még ezek egyre növekvő, és a jövőben várhatóan drasztikusan emelkedő árairól, az emberek energiaszolgáltatóktól való függéséről, az egyre növekvő számlákról. Jó, ha tudjuk, hogy míg az 1900-as években egy hordónyi olaj energiájával 100 hordónyit tudtak kitermelni, addig mára csak 10 hordónyit, és a hatalmasnak mondott olajtartalékok kitermelése már csak 1:3 arányban lehetséges. Mi történik, ha a földgáz csapokat egyszer gazdasági vagy politikai okokból végleg elzárják? Meddig elegendőek és megfizethetőek a készletek?

Atomenergia

Pártolói a legtisztább energiának tartják, ugyanakkor a gazdaságilag fejlettebb országokban már valamiért mégsem szeretnek ilyen erőműveket építeni az 1970-es évek óta… Az alapanyag ebben az esetben az urán, amely szintén elfogyhat, ráadásul a kitermelése szintén környezetszennyező. Ha egy atomerőműben baleset történik, akkor az súlyos következményekkel járhat. Mindenki hallott a csernobili balesetről, amely rengeteg emberéletet követelt. Hatására még ennél is többen betegedtek meg, születtek fejlődési rendellenességekkel. A radioaktív szennyezés mindig világméretű. Ha nem történik baleset, akkor is előkerül a másik probléma: mi történik a normál használat eredményeként kiégett fűtőelemekkel, sugárfertőzött ruhákkal, eszközökkel? A felezési idő, míg ezek a hulladékok ártalmatlanná válnak, évezredekben mérhető. A ma alkalmazott legjobb tárolási mód az úgynevezett „ideiglenes” tárolás a föld mélyén, betonba ágyazva. Valóban ideiglenes, mert a betont megeszi, elmállasztja a radioaktivitás, de ha ez nem történne meg, akkor sem lenne jobb a helyzet, mert a beton ilyen időtávlatokban gondolkodva nem túl stabil anyag, közel sem tart ki a felezési idő lejártáig. Utána mi lesz? Nem tudjuk azt sem, hogy mennyi radioaktív hulladék süllyedhetett már az Északi-tengerbe. Az atomenergia pártolói azt szokták mondani, hogy a tudomány meg fogja oldani ezt a problémát. Ne hárítsuk azonban a felelősséget az utánunk jövőkre! Akkor lehetne felelősséggel használni az atomenergiát, ha ezekre a kérdésekre valódi megoldás létezne.

Megújuló energiák

Ezen energiáknak két fő forrása van. Nagy részüket a Napunknak köszönhetjük, a másik fontos forrás pedig a Föld hője. Jellemzőjük, hogy a természet normális, egészséges működése során folyamatosan újratermelődnek, mondhatni csak le kell hajolnunk értük, mint az érett gyümölcsért, s felhasználásukkal környezetszennyezés nélkül, illetve a lehető legkisebb szennyezéssel juthatunk tiszta energiához.

Napenergia

A napenergia közvetlen hasznosításának két fő iránya van:

– napelemekkel való villamosenergia-termelés,

– a Nap hőjének közvetlen hasznosítása, legtöbbször napkollektorokkal.

A napenergia hasznosításának jelenleg a legelterjedtebb módja a napkollektorok által termelt hőenergia felhasználása használati meleg víz (fürdés, főzés) és fűtés céljára (a medence és a lakás fűtésére való rásegítés). A napkollektorban folyadék kering, amelyet a Nap melegít fel, s a hőt egy hőcserélőn át adja le a felmelegített víznek. A meleg vizet tartályokban tároljuk, így több napig tartó borult idő esetén is van elegendő meleg víz a fürdéshez. A napkollektorral tavasztól őszig biztosíthatjuk melegvíz-ellátásunkat kazánunk bekapcsolása nélkül, a napelemekkel pedig nyáron begyűjthetjük a télire való elektromos áramot. A teljesség kedvéért megemlítjük még, hogy léteznek napkohók, amelyekben a napfény koncentrálásával érnek el több ezer fokos hőmérsékletet, és olyan hőerőművek is működnek már, amelyek napfénnyel készítenek gőzt, ami egy turbina segítségével termel villamos energiát.

Szélenergia

Ez is napenergia, csak közvetve. A Nap felmelegít területeket, amelyek átadják a hőt a felettük levő levegőnek, amely felszáll, és máshonnan a helyére hidegebb levegő áramlik. Röviden: ez okozza a szelet.

Mindenki látott már szélerőműveket az utak mellett. A szél rotorokat hajt, s a forgással termelhetünk villamos energiát, vagy kisebb méretekben, de rögtön fel is használhatjuk a mechanikai energiát (szélmalom, szivattyú, vagy vitorlás hajó hajtására). Magyarország adottságai a szélenergia szempontjából nem túl jók, az ország északnyugati részein vannak olyan helyek, ahová nagyobb szélturbinákat érdemes telepíteni. Kisebbeket az ország egyéb, ilyen szempontból kedvező helyein is érdemes felszerelni, de előzetesen alaposan meg kell vizsgálni a területi adottságokat, nehogy csak egy drága díszt helyezzünk el a házunkra.

Vízenergia

A víz bolygószintű körforgása szintén a Napnak köszönhető. Az elpárolgó víz felhőket képez, amelyek csapadék formájában lecsapódnak, ami végül folyóvíz formájában visszatér a tengerekbe. A folyóvizek helyzeti energiája is kinyerhető turbinákkal villamos energiát termelve, de ezzel is óvatosan kell bánni, mert a duzzasztásokkal már sok folyót tett tönkre az ember, és a völgyek elárasztásával is súlyos károkat okozott. Magyarországon nincsenek nagy lejtések, ezért ilyen erőművek csak kis méretekben lehetnek használhatóak. A tengerekben építhetők ár-apály- és hullámerőművek is.

Folytatása következik!