A flegmatikus személyiség

babaA flegmatikus gyermek bearanyozza a szülei életét. Örül, ha vele vagyunk, akárhová tesszük, jól érzi magát, és elviseli a változó napirendet. Egyedül is elvan, de a leginkább azt szereti, ha figyelheti a körülötte jövő-menő embereket. Nyugodt kisbaba, aki sokat alszik, és nemigen követelőzik. Inkább félénk, mint bátor, ezért ő az, aki soha nem fogja felforgatni a lakást. Kedves, szeretetre méltó, csendes gyermek, akivel könnyű kijönni, mert általában megcsinálja, amit az ember mond neki. Tinédzserkorára kiderül, hogy különleges humorérzékkel van megáldva, de az is, hogy egyáltalán nem ég a vágytól, hogy „vigye valamire”. Csupán csendre és békére vágyik; utál veszekedni, és messzire elkerüli a konfliktusokat. A szülők ezt látván gyakran elkezdnek aggódni, és azt kérdezgetik maguktól: „Hol rontottuk el?” A válasz: sehol – csak éppen flegmatikus gyereket hozott a gólya, aki gyökeresen másképp működik, mint a többi temperamentumhoz tartozók.

A flegmatikusokra jellemző, hogy nem bontakoztatják ki a képességeiket, ezért a szülőknek valójában velük van a legnehezebb dolguk. Kellő figyelem hiányában ezek a gyerekek könnyen elkallódnak, és önértékelési gondokkal küszködő, boldogtalan felnőttekké válnak. A szülőknek kimondottan sokat kell foglalkozniuk a csemetéjükkel, ha az flegmatikus, mert a többi temperamentummal ellentétben ezt a gyereket látszólag nem érdekli semmi. Nem küzd a figyelemért vagy a dicséretért, és nem motiválják az eredmények. De a látszat csal! A flegmatikusoknak igenis vannak érzelmi szükségleteik, ők is vágynak a szeretetre, ám annak a legtisztább megnyilvánulási formájára: önmagukért kell őket szeretni és tisztelni – nem pedig a teljesítményeikért. Ezzel feladják a leckét a felnőtteknek, akiknek mélyen magukba kell nézni, és feltenni a kérdést: vajon képesek-e akkor is szeretni a gyermeküket, ha az semmit nem tesz le az asztalra?

szulokA flegmatikus gyerekek zöme csupán egy dolog iránt érdeklődik. A szülőknek kell rájönniük arra, hogy mi az az egyetlen tevékenység, amely felvillanyozza és motiválja a gyermeküket. Nem szabad feladni! Meg kell mutatni neki az előtte álló lehetőségeket! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy számtalan hobbit kell kipróbáltatni a gyerekkel, míg végül rá nem találunk az igazira. Igen, ez közös projekt, amely első hallásra fárasztónak és időigényesnek tűnik, de ezeknél az emberpalántáknál másképp nem érünk célba. Noszogatással vagy erőszakkal semmire sem megyünk, mert amilyen csöndesek, olyan makacsok.

A flegmatikus személyiség felnőttkorára valóságos áldássá válik a világnak, hiszen képes egyensúlyt teremteni a másik három vérmérséklet érzelmi csapongásai között, s ezzel stabilitást hoz az életünkbe. Lecsillapítja a szangvinikusok vadságát, nem ijed meg az erőteljes kolerikusoktól, és nem veszi túl komolyan a melankolikusok szőrszálhasogató stílusát. Megmutatja nekünk, hogy „nem kell mindent mellre szívni”.

Az ebbe a típusba tartozók veszély esetén is megőrzik a hidegvérüket. A kolerikusokkal ellentétben, akik ilyenkor azonnal cselekszenek, ők előbb nyugodtan felmérik a helyzetet, majd kiválasztják a legegyszerűbb és legbiztonságosabb utat. Mindig szánnak időt arra, hogy alaposan átgondolják a feladataikat, ezért megbízható munkát végeznek. Mivel a három személyiségtípus közül őket uralják a legkevésbé a vágyaik, a gondolkodásuk mindig gyakorlatias marad. Míg a másik három alkat küzd és erőlködik, a flegmatikusok képesek tárgyilagos véleményt alkotni egy-egy helyzet kapcsán, ezért kiváló tárgyalópartnerek és mediátorok, akiknek veleszületett képességük van arra, hogy elsimítsák a vitás ügyeket.

Nagyszerű vezetők lehetnek, feltéve, ha észreveszik őket. Van érzékük az irányításhoz, s mivel mindenkivel szót értenek, az emberek szívesen követik az útmutatásaikat. Ennek ellenére a kisujjukat sem mozdítják, hogy magasabb pozícióba kerüljenek. Megbízhatóan és csendesen teszik a dolgukat akár hosszú éveken át, míg egyszer csak szemet nem szúr valakinek, hogy „Jé, itt ez a rendes fickó/lány. Évek óta állhatatosan dolgozik nekünk. Miért nem őt léptetjük elő?”

pihiA flegmatikusok békeszerető emberek, akik a mindennapokban is a nyugodt szemlélődést részesítik előnyben. Természetesen megvan a véleményük a dolgokról, de csak ritkán háborodnak fel nyilvánosan. Nemigen táplálnak haragot, hiszen a gyűlölködéshez rengeteg energia kell, amellyel ők alapvetően szeretnek spórolni. Az élethez való hozzáállásukat a következőképpen lehetne összefoglalni: „Minek álljak, ha ülhetek is, és minek üljek, ha fekhetek is?” Ha egy buliban valaki rögtön a megérkezése után elnyúlik a kanapén, akkor mérget vehetünk rá, hogy az illető flegmatikus. Kívülről nézve azt hihetnénk, hogy halálra unja magát, de nem: remekül szórakozik, miközben a többieket figyeli.

baratokA flegmatikusok egyébként elsőrangú barátok, akiknek mindig van idejük ránk. Ha az ember egy kolerikus otthonába látogat, akkor biztos lehet benne, hogy a házigazda beszélgetés közben szünet nélkül pakolni fog, esetleg ruhát tereget vagy éppen zoknit stoppol, amivel azt a benyomást kelti, hogy nem hajlandó a drága idejét csakis ránk pazarolni. Vele szemben a flegmatikus barát jöttünkre bármit félbehagy, leül, és nekünk szenteli magát. A flegmatikusok képesek egy szó nélkül végighallgatni a szangvinikusok élménybeszámolóit, a kolerikusok kirohanásait és a melankolikusok világmegváltó eszmefuttatásait. Figyelnek, mosolyognak és együttérzőn bólogatnak, majd a távozásunkkor közlik velünk, hogy igazán örültek a beszélgetésnek – a beszélgetésnek, amely alatt meg se mukkantak.

Ezek után talán mondani sem kell, hogy a flegmatikusok kiváló szülők. Ugyan nem tudnak fegyelmet tartani, viszont nyugodtak, türelmesek, együttérzőek, nem kiabálnak, nem veszekszenek, és sohasem viselkednek ésszerűtlenül vagy hisztérikusan. Mi mást kívánhat magának egy gyerek? Nem stresszelik a családtagjaikat azzal, hogy magas mércét állítanak nekik, ezért náluk mindig védelemre és szeretetre találnak a gyerekek, ha kicsit megtépázta az önbizalmukat a világ. Nem akarják mindenáron megjavítani a házastársukat sem, hanem őszintén elfogadják őt olyannak, amilyen.

uncsiTermészetesen ez a temperamentum sem mentes a hibáktól, bár a flegmatikusok visszafogott erősségeinek hasonlóan mérsékelt gyengeségek felelnek meg. A kolerikus személyiség pozitívumai a napnál is világosabbak, a hibái nemkülönben. A flegmatikus lényének mélyebb rétegei azonban rejtve maradnak, ezért az árnyoldalai sem olyan egyértelműek. Ez a típus mentes a nyilvánvaló rossz tulajdonságoktól, hiszen kerüli a szereplést, tartózkodik a dühkitörésektől és nem süllyed depresszióba. Csak éppen magában aggódik, képtelen dönteni és nem lelkesíti semmi. Ám mindez nem elég szembeötlő ahhoz, hogy változtatni kelljen rajta.

A flegmatikusok talán legbosszantóbb hiányossága az, hogy képtelenek lelkesedni. Ez különösen a párkapcsolatot nézve hervasztó. Az ember hazaállít tele falrengető ötletekkel a hétvégére, mire flegmatikus párja megvonja a vállát, és közli vele, hogy ő inkább otthon maradna. Erre az extrovertált típusoknak előbb elmegy az életkedvük, aztán szimplán dührohamot kapnak, végül keresnek maguknak jobb társaságot. Elvégre ki akarja az értékes szabadidejét a tévé előtt punnyadva tölteni? Mármint a flegmatikusokat leszámítva… Ezek az emberek egyszerűen nem igénylik a szórakozást, és azt képzelik, hogy más sem.

Alapvetően alulmotiváltak és passzívak, amit ékesen bizonyít az a tény, hogy a kedvenc szabadidős tevékenységük az alvás. A flegmatikus embernek a pihenés a célja – voltaképpen ez az életcélja. A másik három típusba tartozók ezt röviden és tömören lustaságnak nevezik. A flegmatikusokról elmondható, hogy szélsőséges esetben profi munkakerülőkké válnak, akik az állandó halogatással arra játszanak, hogy majdcsak akad valaki, aki elvégzi helyettük a piszkos munkát. Míg a melankolikus azért halogat, mert nem érzi eléggé felkészültnek magát, addig a flegmatikus azért teszi ugyanezt, mert igazából nem is akarja elvégezni a feladatot. Nagy különbség!

alszikA flegmatikus személy látszólag sodródik az árral, ezért jókora meglepetést tud okozni, amikor kimutatja a foga fehérjét. A nyugodt felszín mögött ugyanis vasakarat húzódik meg. Ha úgy dönt, hogy nincs kedve megtenni valamit, akkor nincs az a fenyegetés, amivel rá lehetne venni az ellenkezőjére. A csökönyösségük oka az, hogy nem hajlandóak kommunikálni, s így menekülnek a konfliktusok elől. Inkább elfojtják az érzéseiket, minthogy felvállalják azokat, és megkockáztassanak egy vitát. Ők azok az emberek, akik harmincévnyi házasság után egy szép napon felállnak, és kisétálnak az ajtón. A párjuk meg csak értetlenül néz maga elé: „De hiszen nem is veszekedtünk…”

Ha a flegmatikus változtatni akar az életén, akkor két dolgot kell tennie: felvállalnia a felelősséget a saját életéért, illetve megtalálnia azt a tevékenységet vagy célt, amiért hajlandó a tűzbe menni. Akkor az érzelmeit is könnyebben kimutatja majd, és többé nem esik nehezére motiválnia saját magát.

Mottója: „Csináljuk minél egyszerűbben!”

Amire vágyik: béke

Érzelmi szükségletei: kikapcsolódás, figyelem, dicséret, békesség; az, hogy értékes embernek tartsák akkor is, ha nem csinál semmit

Amit utál: konfliktusok, veszekedések, szembenézni a problémákkal, kezdeményezni, dönteni, felelősséget vállalni

Legfőbb erősségei: kiegyensúlyozott, stabil, megnyerő egyéniség, jó a humora

Legfőbb gyengeségei: döntésképtelen, nem tud lelkesedni, nincs energiája, a felszín alatt meglehetősen akaratos

Lehangolja, ha: túl sok körülötte a konfliktus; szembesülnie kell a problémákkal; senki sem akar neki segíteni; felelősséget kell vállalnia valamiért

Attól fél, hogy: felbukkan az életében valamilyen súlyos személyes probléma, amit meg kellene oldania; cserbenhagyják; változtatnia kell az életén

Kedveli azt, aki: helyette dönt, becsüli az erősségeit, megadja neki a tiszteletet

Nem kedveli azt, aki: túl rámenős, túl lármás, túl sokat vár el tőle

Amiért értékes munkaerő: közvetít a vitás felek között, elfogulatlan, objektívan kezeli a problémákat

Vezetőként: nyugalmat sugároz, higgadt, összeszedett, nem hoz meggondolatlan döntéseket, nem sűrűn vannak zseniális, új ötletei

Előrelépést jelent nála, ha: célokat tűz ki és megtanulja motiválni önmagát; szembenéz a saját problémáival

Reakciója stresszhelyzetben: elrejtőzik az emberek elől, tévét néz, eszik, nem vesz tudomást a dolgokról

Amiről felismerhető: nyugodt; laza a testtartása (állás közben nekitámaszkodik valaminek, ha mégse, akkor ül, de leginkább fekszik)

Folytatása következik!

Turcsik Zita

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…