Az előző cikkekben számtalan tej és tejtermékek által okozott betegségről írtunk, a különböző alkotóanyagok alapján csoportosítva őket. Külön kitértünk a tejérzékenységre. A mostani számban az egyik legkedveltebb tejtermék, a sajt káros hatásairól és veszélyeiről állítottunk össze egy csokorra valót. Előbb a pasztörizálás következményeit mutatjuk be.
Pasztörizálás
A pasztörizálás nevét Pasteur francia biológusról kapta, aki az eljárás feltalálója. Pasteur megfigyelései szerint a hőkezelés hatására számos kórokozó elpusztul, ezért fertőzésektől nyújthat védelmet a tej felforralása. Az ő korában komoly gondot okoztak ezek, mert a tejfogyasztás megnövekedésével az igényt kielégíteni egyre silányabb minőségı tejet forgalmaztak. De egy „piszkos” tejet „tisztává” kell tenni, nem pasztörizálttá. A pasztörizálástól a rossz tej ugyanolyan rossz minőségű marad. Érdemes hozzátenni, hogy a higiénia nem volt igazán fejlett akkoriban. Sajnos a módszer elfogadásra került, és azóta a népesség egészségromlását eredményezi.
Dr. Ellis, egy mai kutató 1945ös felmérései azt mutatják, hogy a fertőzés kockázata egyáltalán nem csökken pasztörizálás hatására, sőt a kétéves vizsgálat eredményei: 450 fertőzést okozott a nyers tej, és 1492 fertőzést okozott a pasztörizált tej.
De miért is olyan káros a pasztörizálás? Dr. Ellis állítása szerint a hőkezelés hatására „minden” elpusztul, legfőképpen a tejben lévő hasznos anyagok. Tönkremennek az enzimek, denaturálódnak a fehérjék, hasznosíthatatlanná válnak a vitaminok. Az enzimek 55 °C-ra vannak kalibrálva, eddig bírják ki épségben, a pasztörizálás 75 °C fok felett történik.
A pasztörizált tej ráadásul nem mutatja, ha romlani kezd. A nyers tej megsavanyodik, a pasztörizált viszont rothadni kezd, de sokkal tovább látszik épnek. Már jóval azelőtt rossz lehet, mielőtt a szagáról fel lehetne ismerni.
„A pasztörizálás egyszerűen szélhámosság.”
Dr. N. Walker
A pasztörizált tej eleinte nem ízlett senkinek, a háziállatok sem akarták megenni. Mivel a tejfeldolgozó iparnak ez óriási üzlet – sokkal tovább tárolható, nem savanyodik meg –, ennek köszönhetően száz év alatt kötelezővé vált a pasztörizálás, és az emberek többsége nem is tudja, milyen a nyers tej, vagy ha hozzájut, csak forralás után hajlandó elfogyasztani.
Dr. McBean kutatásai szerint tíz borjúból kilenc elpusztul felnőtt kora előtt, ha kizárólag pasztörizált tejen nevelik, sŒt a többségük két-három hónap alatt elhullik.
Dr. N.W. Walker sokat küzdött a pasztörizálás ellen, a kutatás mellett eseteket gyűjtött, melyek a pasztörizált tej káros voltát bizonyítják. Feljegyezte még 1928-ból, hogy 12 ember halt meg közvetlenül a pasztörizált tejtől. 1927-ben pedig 533-an betegedtek és haltak meg a pasztörizált tejtől Montreal városában.
Nagyon híres a kísérlet, amit Dr. Francis M. Pottenger végzett macskákon. 900 állatot etetett főtt, illetve nyers hússal és tejjel. Az állatok szépen fejlődtek, ha mindkét étket nyersen kapták, viszont elhullottak a hőkezelt táplálék hatására. Az olyan macska, amely károsodott a hőkezelt ételtől, már sohasem lett teljesen egészséges, hiába kapott ismét nyers étkeztetést. A főtt étel a máj fokozatos károsodásához vezetett, a széklet epetartalma egy idő után annyira mérgezővé vált, hogy az ilyen macska székletével trágyázott földben még a gaz sem nőtt ki. A fontos most számunkra az, hogy ugyanaz az elkorcsosulás akkor is jelentkezett az állatoknál, ha a húst nyersen, csupán a tejet kapták hőkezelve! A pasztörizált tejen tartott macskák első generációs ivadékai jelentősen eltértek a normálistól. A második nemzedék halva, vagy betegen született, a harmadik nemzedék pedig már nincs is, mert addigra a nőstények elvesztik a szaporodó képességüket.
A tej hőkezelésére érv például a szalmonellafertőzés ellen való védekezés. Amennyiben ez így van, elgondolkodtató, hogyan törhetett ki 1978. októberében Arizónában egy szalmonellajárvány a szabályos módon pasztörizált tej hatására.
„A gyerekek növekedésének vizsgálata közben figyeltük meg, hogy a nyers tejet fogyasztók erőteljesebben növekedtek, mint akik pasztörizáltat ittak.”
Dr. Knapp
Csontritkulás és meszesedés
Meglepő ezt a két betegséget együtt látni, hiszen az egyik a kálcium hiányra míg a másik kálcium többletre utalhat. Mégis, az esetek 90 százalékában együtt fordulnak elő. Az ok részben abban keresendő, hogy az emberek a kálcium-szükségletüket tejből próbálják pótolni. A tej valóban tartalmaz kálciumot, nem is kis mennyiségben, de közérthetően megfogalmazva a pasztörizált tejben a hőkezelés hatására olyan változások mennek végbe, ami miatt a kálcium nem tud hasznosulni a csontok, fogak számára, így lerakódik a csontokra, érfalakra, csigolyák közé, elindítva ezzel a meszesedést.
Ma már bizonyított, hogy a csontritkulás származhat alkoholizmusból és túl sok állati eredetı terméket tartalmazó étrendtől, ez ugyanis savanyító hatással van a vérre és a szövetekre. A savasság ellensúlyozására a szervezet kálciumot áramoltat ki a csontokból. A savas közeg ráadásul a vírusok és a baktériumok táptalajául szolgál, lúgos közegben elpusztulnak. A csontritkulás népbetegség. Csak az Egyesült Államokban tizenöt-húsz millió az érintettek száma. Ráadásul a probléma nem szüntethető meg mesterséges kálcium-pótlékokkal. Ezek is, a pasztörizált tej kálciumjához hasonlóan, lerakódnak a csontokba épülés helyett. A szervezet egyszerűen nem képes kiválasztani, a véráramban a koleszterinnel együtt merevvé teszi az érfalat, ráncosítja a bőrt, az izületekben lerakódva nagy fájdalmakkal járó izületi gyulladást okoz, a vesében vesekő képződéshez vezet, a szemben a zöldhályog kialakulását segíti elő.
Sokkal egyszerıűbb a kálciumot máshonnan bejuttatni a szervezetbe, például a mák és a szezámmag kiváló természetes kálciumforrások, a tejnél is magasabb a kálciumtartalmuk.
A fogak épségét is kikezdi a tej, főként a pasztörizált. Egy patkánykísérlet során három csoportba osztották az állatokat. Az első csak patkánytápot kapott, a második finomított cukorral kevert tápot, a harmadik pedig pasztörizált tejet. A finomított cukorral táplált csoportnál a fogszuvasodás mértéke öt és fél foglyuk volt patkányonként. A pasztörizált tej hatására kilenc és fél foglyuk keletkezett.
„A fog épségét nem a tejtermék biztosítja, éppen ellenkezőleg. A fogszuvasodást a baktériumok indítják meg, és a táplálék szénhidrátjai segítik elő a továbbiakban, beleértve a tejet is.”
Dr. C. L. Thrash
A kálciumnak a foszforhoz viszonyított aránya meghatározóbb a csontok és fogak állapota szempontjából, mint a kálcium abszolút mennyisége. Az étrendben a kálcium-foszfor ideális aránya: egy az egyhez. Az ömlesztett sajt és az ömlesztett hús magas foszfáttartalmúak. A túl sok foszfát tehető felelőssé az időskori csontritkulásért, állítja Dr. M. Altschule.
A sajt
A sajt inkább képes a tej által kiváltott tünetek előidézésére, mint a tej. A sajthoz a tejet rennet segítségével alvasztják meg. Ezután az „érlelés” kezdődik: a tej alkotóelemei baktérium hatására alacsonyabb formára bomlanak le. Az érési művelet előtt a tejsavót lecsapolják, ennek következtében a tej kálciumtartalmának harmada elveszik. A tejben lévő hasznos vitaminok nagyrésze is eltűnik a sajt előállítása folyamán: a B1 vitamin 85%a, a B2 vitamin 75%a, a B3 vitamin 90%a, a C vitamin 95%a.
A sajtkészítés folyamán a fehérjék fermentálódnak, és peptidek, aminok, indol, szkatol és ammónia keletkezik.
A sajtból bekerülő lebontatlan ammónia is okozhat betegségeket, például szellemi fáradékonyságot, koncentrációs zavarokat.
A sajtban keletkezett aminok egyike a tiramin, amely migrénes fejfájást okozhat. A fenti aminok közül egyesek kapcsolódhatnak a gyomorban jelenlevő nitritekkel, nitrózamint hozva létre, amely rákképző anyag. A sajt zsírja izgató hatású zsírsavakká: vajsav, kapronsav és hosszú szénláncú zsírsavakká hidralizálódik. A zsír és a koleszterol változása egészségkárosító alak megjelenéséhez vezet. Az oxidálódott koleszterol nagyon gyors artériafal károsodást okoz.
„Sajtot soha ne vigyünk a gyomrunkba.”
Dr. E. G. White
A sajt megalvasztásához használt rennetet a borjú, kecske vagy sertés gyomrából nyerik. Sajnos el kell mondanunk, hogy a növekvő állatbetegségek, a feldolgozási folyamatok miatt a rennet nem mentes az olyan betegségektől, melyek a hússal is átvihetőek.
„A gyermekeket óvjuk a húsételektől, fűszerektől, vajtól, sajttól, sertéshústól, túl sok sült tésztától. Ezek a dolgok megzavarják a gyomorműködést, az idegeket természetellenes tevékenységre késztetik, gyengítik az értelmet.“
Dr. E. G. White
A „sajtreakció” a sajtmosók tipikus betegsége, oka az érlelt sajt természetes velejárói: a tiramin és más presszor aminok. A rendszeres sajtfogyasztás is képes ezt a tünetcsoportot kialakítani: magas vérnyomás, fejfájás, szívdobogás, nyaki fájdalom, alkalmanként koponyaűri bevérzés, szívpanaszok. A betegség nagyobb valószínűséggel alakul ki, ha antidepresszánsokat szed az ember – olvashatjuk az Amerikai Orvosi Társaság szaklapjában.
Dr. Bucsányi Gy. szerint a sajtra vezethetőek vissza a következő betegségek: gyomorhurut, bélhurut, bőrbajok, köszvény.
A sajttal sok só kerül a szervezetbe, tehát már csak a sótartalma miatt is veszélyes! A hypertónia (magas vérnyomás) legfőbb oka a só, vagyis a nátriumklorid fogyasztása. Ha csökkentjük az étrendben a sót, csaknem minden esetben a vérnyomás normalizálódását tapasztaljuk. A tej magas nátriumtartalma miatt egyik okozója a gyerekkori magas vérnyomásnak.
A sajt tulajdonképpen rothasztott tej! A sajt a belekben tovább rothad, és különböző mérgező anyagokat termel! A sajtban fokozott mennyiségben megtalálható a tejben lévő káros anyagok: kórokozók, nehézfémek, antibiotikumok.
„A sajt tele van a proteinek bomlásnak induló anyagaival. Fogyasztása nem ajánlott magas fehérjetartalma miatt.”
Dr. Bucsányi Gy.
A legtöbb sajt pasztörözött tejből készül, ezért minden a pasztörizálás káros hatásaiként említett tényező a sajtfogyasztással is kapcsolatba hozható. A hiedelem szerint a tejben lévő baktériumok a sajtkészítés közben elpusztulnak. Ez nem igaz! Sajnos még a sajtban is találhatunk baktériumokat, például szalmonellát, staphylococcust, brucellát, melyek még hosszú ideig élhetnek a termékben. Az általuk okozott betegségek kitörése (így az ételmérgezésé is) összefüggésbe hozható a sajttal és a tejporral. Journal of Dairy Science nevű amerikai szaklap arról tudósít, hogy a staphylococcus enterotoxin A (méreganyag típus) több mint három évig megmaradt a vizsgált sajtban. Az Egyesült Államok számos járványának vizsgálata során a sajt szerepelt kiváltóként. Az előfordulás sorrendjében a járványok formái a következők voltak: ételmérgezés, tífusz, gyomorbélgyulladás, hasmenés. A helyzet napjainkban sem jobb.
Nagyné Szili Zsuzsanna
