Szá­mos hely­ről ka­punk jel­zé­se­ket, me­lyek egy irány­ba mu­tat­nak: A tej nem az a tö­ké­le­tes táp­lá­lék, amit ed­dig an­nak hit­tünk; sem a fel­nőt­tek, sem a gye­re­kek szá­má­ra. A ren­ge­teg be­teg­ség, mely­nek ki­vál­tó oka a tej, azért ke­let­ke­zik, mert a tej­fo­gyasz­tás nem ter­mé­sze­tes. Az em­ber az egyet­len olyan em­lős, aki fel­nőtt ko­rá­ban is te­jet fo­gyaszt, rá­adá­sul más em­lős­faj te­jét!

Lás­sunk egy röp­ke össze­ha­son­lí­tást. Min­den tej össze­té­te­le fajspecifikus. A ter­mé­szet pon­to­san úgy al­kot­ta meg, hogy az adott faj fej­lő­dé­si üte­mé­nek, test­össze­té­tel­ének leg­meg­fe­le­lőbb le­gyen.

Össze­te­vő            anya­tej     te­hén­tej    kecs­ke­tej
Fe­hér­je (g/dl)         2,4            9,0             10,0
Kálcium (mg/dl)   88,0          238,0        315,0
Vas (µg/dl)             1,5              0,1             0,2
C-vi­ta­min (µg/dl)  4,9              2,0            2,0

A te­hén­tej és a kecs­ke­tej kb. négy­szer annyi fe­hér­jét és kálciumot tar­tal­maz, mint az anya­tej. A bor­jú­nak és a kecs­ke­gi­dá­nak azért van szük­sé­ge ilyen sok fe­hér­jé­re és kálciumra, mert fi­a­ta­labb ko­rá­ban kell meg­ta­nul­nia jár­ni, fut­ni. A fe­jő­dé­si üte­me lé­nye­ge­sen gyor­sabb, mint az em­be­ri cse­cse­mőé, aki­nek vi­szont szük­sé­ge van vas­ra és C-vi­ta­min­ra, ami a te­hén- és kecs­ke­tej­ben nem ta­lál­ha­tó ele­gen­dő mennyi­ség­ben.
A tej fő össze­te­vői: a tej­zsír, tej­fe­hér­­je (pl. ka­ze­in), tej­cu­kor (lak­tóz). A ka­ze­in le­bon­tá­sá­hoz ren­nin­t ter­mel­nek a nyál­mi­ri­gyek; a lak­tóz le­bon­tá­sá­hoz laktáz ter­me­lő­dik a vé­kony­bél nyál­ka­hár­tyá­já­ban. A leg­több em­ber­ben há­rom éves kor után nem ter­me­lő­dik ren­nin és laktáz. Te­hát a tej és tej­ter­mé­kek emész­té­se fel­nőtt kor­ban a meg­fe­le­lő en­zi­mek hi­á­nya mi­att ele­ve tö­ké­let­len!

Az Ame­ri­kai Or­vo­sok Egye­sü­le­té­nek hi­va­ta­los szak­lap­ja sze­rint a tej­fo­gyasz­tás­ra ve­zet­he­tôk vissza az aláb­bi be­teg­sé­gek: ve­se­kô­kép­zô­dés, fel­szí­vó­dási za­va­rok, has­me­nés, vas­hi­á­nyos vér­sze­gény­ség stb.
Vizs­gál­juk meg rész­le­te­sen a tej ál­tal ki­vál­tott kü­lön­bö­ző be­teg­sé­ge­ket! Cik­künk – kö­vet­ve a szak­iro­dal­mat – eze­ket hat cso­port­ra oszt­­va tár­gyal­ja.

1. A tej zsír­ja ál­tal oko­zott be­teg­sé­gek

A tej­föl 40%-a, a vaj 80%-a zsír. Bár­mi­lyen faj­ta zsír el­fo­gyasz­tá­sát kö­ve­tő­en a vö­rös­vér­tes­tek össze­csap­zód­hat­nak vas­tag vat­ta­sze­rű for­má­ban. Ezt az ér­de­kes je­len­sé­get hör­csö­gök haj­szál­ere­i­ben fi­gyel­ték meg egy kí­sér­let so­rán, ahol az ál­la­tok­nak tej­föl­lel vagy vaj­jal ke­vert ételt ad­tak. A vö­rös­vér­tes­tek össze­csap­zó­dá­sá­nak egyik kö­vet­kez­mé­nye az agy­vér­zés. Ezek a vö­rös­vér­test-csep­pecs­kék, ha a vér­áram­lás las­sú, ak­ko­rá­ra nő­het­nek, hogy a ke­rin­gést is el­zár­hat­ják – ír­ja dr. L. C. Mills.

Sok cse­cse­mő szü­le­tik ma­gas vérkoleszterol szint­tel. A koleszterol a zsír­ból szár­ma­zik és je­len­tős sze­re­pe van az ér­el­me­sze­se­dés ki­ala­ku­lá­sá­ban. A ma­gas koleszterol kon­cent­rá­ció kö­vet­kez­té­ben a szív­ben és az ar­té­ri­ák­ban a ko­rai élet­évek­ben ér­el­me­sze­se­dés-fol­tok ala­kul­nak ki, nö­vel­ve a ko­szo­rúér-betegség koc­ká­za­ti té­nye­ző­it. Vizs­gá­la­tok iga­zol­ták, hogy az anyák ál­tal a ter­hes­ség so­rán, majd a szü­lés után el­fo­gyasz­tott tej il­let­ve tej­ter­mé­kek és az új­szü­lött ál­tal el­fo­gyasz­tott tej il­let­ve tej­ter­mé­kek nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­nak eh­hez a tü­net­hez – ér­vel dr. J. H. Moyer.

Egy fel­mé­rés so­rán meg­fi­gyel­ték, hogy a me­xi­kói gye­re­kek­nek, akik ke­vés vagy egy­ál­ta­lán sem­mi te­jet nem fo­gyasz­ta­nak, fe­le­annyi a vér­ko­lesz­te­rin szint­jük, mint a visconsini gye­re­ke­ké – köz­li dr. L. C. Mills.

„A tel­je­sen vegetárius ét­ren­den élôk­nek je­len­tô­sen csök­ken a vér­­ko­lesz­terol szint­jük, vi­szo­nyít­va a lak­­to­ve­getárius vagy nem ve­ge­tá­ri­us ét­ren­dûek­hez.”
dr. J. H. Moyer

2. A tej fe­hér­jéi ál­tal oko­zott be­teg­sé­gek

Is­mét össze­ha­son­lí­tást kell ten­nünk az em­be­ri tej és a te­hén­tej kö­zött. Az anya­tej ke­vés ka­ze­int és sok lak­tal­bu­mint tar­tal­maz, míg a te­hén­tej­nél ez az arány for­dí­tott. A ka­ze­in ke­vés­bé ér­té­kes és ne­he­zen emészt­he­tő az em­ber szá­má­ra. Így elég­te­len lesz az emész­tés, és a fe­hér­je­tö­re­dé­kek al­ler­gi­át vált­hat­nak ki – fej­ti ki dr. W. Ellis.

A hőkezelt tej­fe­hér­je bi­zo­nyult a ku­ta­tá­sok kö­zül a szív­ko­szo­rú­ér-meg­be­te­ge­dé­sek egyik fő oká­nak. Ezen be­­teg­sé­gek­nél a tej­fe­hér­jé­nek na­gyobb sze­re­pe van, mint a tej­zsír­nak – vé­le­mé­nye­zi dr. J. H. Moyer.

Hal­lot­ta­tok már az L-triptotophanról?

Ez egy olyan ve­gyü­let, mely ál­mos­sá­got, fá­ra­dé­kony­sá­got és a drog­fo­gyasz­tó­ké­hoz ha­son­ló al­vást okoz, ha es­te fo­gyaszt­ják. A hús és a tej is nagy mennyi­ség­ben tar­tal­maz­nak L-triptohpánt – mond­ja dr. L. C. Mills.
A tej­ter­mék­fo­gyasz­tás az epi­lep­szia koc­ká­za­tát is nö­ve­li. A tej­ben ta­lál­ha­tó leucin re­ak­tív hypoglikémiát (ala­csony vér­cu­kor­szint) ered­mé­nyez, ez pe­dig ki­vált­hat­ja az epi­lep­szi­ás ro­ha­mot, mint szá­mos eset­ben meg­fi­gyel­he­tő – int dr. L. C. Mills.

„Te­gyük a te­jet a koc­ká­za­tos táp­lá­lé­kok lis­tá­já­ra.” – dr. F. Oski

3. A tej vi­ta­min- és ás­vá­nyi anyag tar­tal­má­val összefüggő be­teg­sé­gek

A tej vi­ta­min- és ás­vá­nyi anyag tar­tal­ma lé­nye­ge­sen el­tér az em­ber szá­má­ra ide­á­lis­tól. Túl sok nát­ri­u­mot tar­tal­maz, túl ke­vés C-vi­ta­mint és va­sat. A tej bom­lás­ter­mé­kei ver­sen­ge­nek a vas­sal a fel­szí­vó­dá­sért. Így a más táp­lá­lé­kok­ból szár­ma­zó fel­szí­vó­dá­sa elég­te­len lesz. A ke­let­ke­zett vas­hi­ány fej­fá­jást, ide­ges­sé­get, haj­hul­lást, kö­röm­re­pe­de­zést ered­mé­nyez – fi­gyel­mez­tet dr. D. H. Calloway.

A tej meg­kö­ti a cin­ket, ez­ál­tal csök­ken­ti an­nak fel­hasz­ná­ló­dá­sát a szer­ve­zet­ben. A tej na­gyon ala­csony cink­tar­tal­mú, kö­vet­ke­zés­képp nem pó­tol­ja, amit el­vesz. Az oko­zott cink­hi­ány fá­ra­dé­kony­ság­ban, bőrpigmentáció­ban, ste­ri­li­tás­ban és máj­meg­na­gyob­bo­dás­ban nyil­vá­nul meg. A cse­cse­mők­nél a haj­hul­lás, has­me­nés, súly­vesz­tés, a vég­tag­okon, ar­con, test­nyí­lá­sok kö­rü­li vö­rös bőr­ki­ütés­sel tár­sít­va cink­hi­ány­ra utal. Az anya­tej tar­tal­maz­za a cink fel­szí­vó­dá­sát se­gí­tő en­zi­met. A te­hén­tej ma­gas kálcium­tartalma – fő­ként folsav je­len­lét­ében – gá­tol­ja a cink fel­szí­vó­dá­sát – így dr. G. M. Briggs.

Szá­mos, a tej­ből ke­let­ke­ző fel nem hasz­nált anyag­cse­re-vég­ter­mék, kü­lö­nö­sen az elekt­ro­li­tok nagy mennyi­sé­ge túl­ter­he­li a ve­sét. Ez a ha­tás a cse­cse­mŒk­nél iga­zán ve­szé­lyes, akik­nek a ve­sé­je még funk­ci­o­ná­li­san éret­len. Ná­luk ma­ra­dan­dó ve­se­ká­ro­so­dás le­het a tej­fo­gyasz­tás kö­vet­kez­mé­nye – óv dr. D. H. Calloway.

A ke­res­ke­del­mi tej­hez adott D-vi­ta­min mag­né­zi­um hi­ányt idéz elő a szív­izom­ban. A mag­né­zi­um el­en­ged­he­tet­len a szív­izom mı­kö­dé­sé­hez, hi­á­nya si­et­te­ti a szív­ro­ha­mo­kat. Az Ame­ri­kai Gye­rek­gyógy­ász Tár­sa­ság egyik köz­le­mé­nyé­ben azt ol­vas­hat­juk, hogy a D-vi­ta­min túl­zott mennyi­ség­ben va­ló je­len­lé­te csont­ke­mé­nye­dést, ve­se­kő­kép­ző­dést és vissza­ma­radt szel­le­mi fej­lő­dést ered­mé­nyez.

„Po­ten­ci­á­li­san to­xi­kus anya­go­kat ten­ni a tej­be – mint amilyen a D-vi­ta­min –, nem okos do­log.”

dr. C. L. Thrash

Össze­fog­lal­va és ki­egé­szít­ve a tel­jes­ség igé­nye nél­kül, a tej­fo­gyasz­tás nö­ve­li az A-vi­ta­min és a B12-vitamin, a cink, a vas és a kálcium szük­ség­le­tet – jegy­zi meg dr. G. M. Briggs.

4. A tej­ben lé­vő xantin oxidáz ki­vál­tot­ta be­teg­sé­gek

A te­hén­tej­nek ma­gas a xantin oxidáz tar­tal­ma. A kecs­ke- és a bir­ka­tej va­la­mi­vel ke­ve­seb­bet tar­tal­maz be­lő­le.

„A xantin oxidáz ké­mi­ai ká­ro­so­dást okoz az erek fa­lá­ban, plaz­ma­tar­ta­lom­ként le­ra­kód­va az ar­té­ri­ák­ban és a szív szö­ve­té­ben.”
dr. A. M. Thrash

Az an­gi­nák és a szív­ro­ham­ok je­len­tő­sen csök­ken­tek azon be­te­gek­nél, akik ki­hagy­ták az ét­rend­jük­ből a te­jet és tej­ter­mé­ke­ket – vé­le­ke­dik dr. R. S. Goodheart.
Az ér­el­me­sze­se­dés­ben szen­ve­dő­ket vizs­gá­ló ta­nul­mány sze­rint a be­te­gek nagy több­sé­gé­ben (76%) ta­lál­tak te­hén­tej xantin oxidáz el­le­ni an­ti­tes­te­ket. Va­gyis a szer­ve­ze­tük el­len­ség­nek mi­nő­sí­tet­te ezt a ve­gyü­le­tet, és har­col el­le­ne – ál­lít­ja dr. M. Wohl.
Dr. Kurt A. Oster ve­ze­tő kar­di­o­ló­gus szerint a tej­ben lé­vő xantin oxidáz job­ban kap­cso­ló­dik az ate­ro­scle­ro­sis­hoz, mint a tej zsír­ja.

A tej fo­gyasz­tá­sá­val kap­cso­lat­ban em­lí­tett prob­lé­mák és be­teg­sé­gek ter­mé­sze­te­sen a tej­ter­mé­kek­re (sajt, tú­ró, tej­föl, vaj stb.) is vo­nat­koz­nak!

„Vannak bizonyos tradíciók, amelyek oly mélyen beivódtak a társadalom tudatába, hogy felülvizsgálatuk közel azonos a szentségtöréssel. Ezeknek a szent és sérthetetlen dolgoknak egyike a tej, melyet olyan féltő gonddal óvnak, hogy vele szemben bármilyen állítást kétkedve fogadnak.”dr. A. M. Thrash

Szá­mos hely­ről ka­punk jel­zé­se­ket, me­lyek egy irány­ba mu­tat­nak: A tej nem az a tö­ké­le­tes táp­lá­lék, amit ed­dig an­nak hit­tünk; sem a fel­nőt­tek, sem a gye­re­kek szá­má­ra. A ren­ge­teg be­teg­ség, mely­nek ki­vál­tó oka a tej, azért ke­let­ke­zik, mert a tej­fo­gyasz­tás nem ter­mé­sze­tes. Az em­ber az egyet­len olyan em­lős, aki fel­nőtt ko­rá­ban is te­jet fo­gyaszt, rá­adá­sul más em­lős­faj te­jét!

Lás­sunk egy röp­ke össze­ha­son­lí­tást. Min­den tej össze­té­te­le fajspecifikus. A ter­mé­szet pon­to­san úgy al­kot­ta meg, hogy az adott faj fej­lő­dé­si üte­mé­nek, test­össze­té­tel­ének leg­meg­fe­le­lőbb le­gyen.

Össze­te­vő anya­tej te­hén­tej kecs­ke­tej
Fe­hér­je (g/dl) 2,4 9,0 10,0
Kálcium (mg/dl) 88,0 238,0 315,0
Vas (µg/dl) 1,5 0,1 0,2
C-vi­ta­min (µg/dl) 4,9 2,0 2,0

A te­hén­tej és a kecs­ke­tej kb. négy­szer annyi fe­hér­jét és kálciumot tar­tal­maz, mint az anya­tej. A bor­jú­nak és a kecs­ke­gi­dá­nak azért van szük­sé­ge ilyen sok fe­hér­jé­re és kálciumra, mert fi­a­ta­labb ko­rá­ban kell meg­ta­nul­nia jár­ni, fut­ni. A fe­jő­dé­si üte­me lé­nye­ge­sen gyor­sabb, mint az em­be­ri cse­cse­mőé, aki­nek vi­szont szük­sé­ge van vas­ra és C-vi­ta­min­ra, ami a te­hén- és kecs­ke­tej­ben nem ta­lál­ha­tó ele­gen­dő mennyi­ség­ben.
A tej fő össze­te­vői: a tej­zsír, tej­fe­hér­­je (pl. ka­ze­in), tej­cu­kor (lak­tóz). A ka­ze­in le­bon­tá­sá­hoz ren­nin­t ter­mel­nek a nyál­mi­ri­gyek; a lak­tóz le­bon­tá­sá­hoz laktáz ter­me­lő­dik a vé­kony­bél nyál­ka­hár­tyá­já­ban. A leg­több em­ber­ben há­rom éves kor után nem ter­me­lő­dik ren­nin és laktáz. Te­hát a tej és tej­ter­mé­kek emész­té­se fel­nőtt kor­ban a meg­fe­le­lő en­zi­mek hi­á­nya mi­att ele­ve tö­ké­let­len!

Az Ame­ri­kai Or­vo­sok Egye­sü­le­té­nek hi­va­ta­los szak­lap­ja sze­rint a tej­fo­gyasz­tás­ra ve­zet­he­tôk vissza az aláb­bi be­teg­sé­gek: ve­se­kô­kép­zô­dés, fel­szí­vó­dási za­va­rok, has­me­nés, vas­hi­á­nyos vér­sze­gény­ség stb.
Vizs­gál­juk meg rész­le­te­sen a tej ál­tal ki­vál­tott kü­lön­bö­ző be­teg­sé­ge­ket! Cik­künk – kö­vet­ve a szak­iro­dal­mat – eze­ket hat cso­port­ra oszt­­va tár­gyal­ja.

1. A tej zsír­ja ál­tal oko­zott be­teg­sé­gek

A tej­föl 40%-a, a vaj 80%-a zsír. Bár­mi­lyen faj­ta zsír el­fo­gyasz­tá­sát kö­ve­tő­en a vö­rös­vér­tes­tek össze­csap­zód­hat­nak vas­tag vat­ta­sze­rű for­má­ban. Ezt az ér­de­kes je­len­sé­get hör­csö­gök haj­szál­ere­i­ben fi­gyel­ték meg egy kí­sér­let so­rán, ahol az ál­la­tok­nak tej­föl­lel vagy vaj­jal ke­vert ételt ad­tak. A vö­rös­vér­tes­tek össze­csap­zó­dá­sá­nak egyik kö­vet­kez­mé­nye az agy­vér­zés. Ezek a vö­rös­vér­test-csep­pecs­kék, ha a vér­áram­lás las­sú, ak­ko­rá­ra nő­het­nek, hogy a ke­rin­gést is el­zár­hat­ják – ír­ja dr. L. C. Mills.

Sok cse­cse­mő szü­le­tik ma­gas vérkoleszterol szint­tel. A koleszterol a zsír­ból szár­ma­zik és je­len­tős sze­re­pe van az ér­el­me­sze­se­dés ki­ala­ku­lá­sá­ban. A ma­gas koleszterol kon­cent­rá­ció kö­vet­kez­té­ben a szív­ben és az ar­té­ri­ák­ban a ko­rai élet­évek­ben ér­el­me­sze­se­dés-fol­tok ala­kul­nak ki, nö­vel­ve a ko­szo­rúér-betegség koc­ká­za­ti té­nye­ző­it. Vizs­gá­la­tok iga­zol­ták, hogy az anyák ál­tal a ter­hes­ség so­rán, majd a szü­lés után el­fo­gyasz­tott tej il­let­ve tej­ter­mé­kek és az új­szü­lött ál­tal el­fo­gyasz­tott tej il­let­ve tej­ter­mé­kek nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rul­nak eh­hez a tü­net­hez – ér­vel dr. J. H. Moyer.

Egy fel­mé­rés so­rán meg­fi­gyel­ték, hogy a me­xi­kói gye­re­kek­nek, akik ke­vés vagy egy­ál­ta­lán sem­mi te­jet nem fo­gyasz­ta­nak, fe­le­annyi a vér­ko­lesz­te­rin szint­jük, mint a visconsini gye­re­ke­ké – köz­li dr. L. C. Mills.

„A tel­je­sen vegetárius ét­ren­den élôk­nek je­len­tô­sen csök­ken a vér­­ko­lesz­terol szint­jük, vi­szo­nyít­va a lak­­to­ve­getárius vagy nem ve­ge­tá­ri­us ét­ren­dûek­hez.”
dr. J. H. Moyer

2. A tej fe­hér­jéi ál­tal oko­zott be­teg­sé­gek

Is­mét össze­ha­son­lí­tást kell ten­nünk az em­be­ri tej és a te­hén­tej kö­zött. Az anya­tej ke­vés ka­ze­int és sok lak­tal­bu­mint tar­tal­maz, míg a te­hén­tej­nél ez az arány for­dí­tott. A ka­ze­in ke­vés­bé ér­té­kes és ne­he­zen emészt­he­tő az em­ber szá­má­ra. Így elég­te­len lesz az emész­tés, és a fe­hér­je­tö­re­dé­kek al­ler­gi­át vált­hat­nak ki – fej­ti ki dr. W. Ellis.

A hőkezelt tej­fe­hér­je bi­zo­nyult a ku­ta­tá­sok kö­zül a szív­ko­szo­rú­ér-meg­be­te­ge­dé­sek egyik fő oká­nak. Ezen be­­teg­sé­gek­nél a tej­fe­hér­jé­nek na­gyobb sze­re­pe van, mint a tej­zsír­nak – vé­le­mé­nye­zi dr. J. H. Moyer.

Hal­lot­ta­tok már az L-triptotophanról?

Ez egy olyan ve­gyü­let, mely ál­mos­sá­got, fá­ra­dé­kony­sá­got és a drog­fo­gyasz­tó­ké­hoz ha­son­ló al­vást okoz, ha es­te fo­gyaszt­ják. A hús és a tej is nagy mennyi­ség­ben tar­tal­maz­nak L-triptohpánt – mond­ja dr. L. C. Mills.
A tej­ter­mék­fo­gyasz­tás az epi­lep­szia koc­ká­za­tát is nö­ve­li. A tej­ben ta­lál­ha­tó leucin re­ak­tív hypoglikémiát (ala­csony vér­cu­kor­szint) ered­mé­nyez, ez pe­dig ki­vált­hat­ja az epi­lep­szi­ás ro­ha­mot, mint szá­mos eset­ben meg­fi­gyel­he­tő – int dr. L. C. Mills.

„Te­gyük a te­jet a koc­ká­za­tos táp­lá­lé­kok lis­tá­já­ra.” – dr. F. Oski

3. A tej vi­ta­min- és ás­vá­nyi anyag tar­tal­má­val összefüggő be­teg­sé­gek

A tej vi­ta­min- és ás­vá­nyi anyag tar­tal­ma lé­nye­ge­sen el­tér az em­ber szá­má­ra ide­á­lis­tól. Túl sok nát­ri­u­mot tar­tal­maz, túl ke­vés C-vi­ta­mint és va­sat. A tej bom­lás­ter­mé­kei ver­sen­ge­nek a vas­sal a fel­szí­vó­dá­sért. Így a más táp­lá­lé­kok­ból szár­ma­zó fel­szí­vó­dá­sa elég­te­len lesz. A ke­let­ke­zett vas­hi­ány fej­fá­jást, ide­ges­sé­get, haj­hul­lást, kö­röm­re­pe­de­zést ered­mé­nyez – fi­gyel­mez­tet dr. D. H. Calloway.

A tej meg­kö­ti a cin­ket, ez­ál­tal csök­ken­ti an­nak fel­hasz­ná­ló­dá­sát a szer­ve­zet­ben. A tej na­gyon ala­csony cink­tar­tal­mú, kö­vet­ke­zés­képp nem pó­tol­ja, amit el­vesz. Az oko­zott cink­hi­ány fá­ra­dé­kony­ság­ban, bőrpigmentáció­ban, ste­ri­li­tás­ban és máj­meg­na­gyob­bo­dás­ban nyil­vá­nul meg. A cse­cse­mők­nél a haj­hul­lás, has­me­nés, súly­vesz­tés, a vég­tag­okon, ar­con, test­nyí­lá­sok kö­rü­li vö­rös bőr­ki­ütés­sel tár­sít­va cink­hi­ány­ra utal. Az anya­tej tar­tal­maz­za a cink fel­szí­vó­dá­sát se­gí­tő en­zi­met. A te­hén­tej ma­gas kálcium­tartalma – fő­ként folsav je­len­lét­ében – gá­tol­ja a cink fel­szí­vó­dá­sát – így dr. G. M. Briggs.

Szá­mos, a tej­ből ke­let­ke­ző fel nem hasz­nált anyag­cse­re-vég­ter­mék, kü­lö­nö­sen az elekt­ro­li­tok nagy mennyi­sé­ge túl­ter­he­li a ve­sét. Ez a ha­tás a cse­cse­mŒk­nél iga­zán ve­szé­lyes, akik­nek a ve­sé­je még funk­ci­o­ná­li­san éret­len. Ná­luk ma­ra­dan­dó ve­se­ká­ro­so­dás le­het a tej­fo­gyasz­tás kö­vet­kez­mé­nye – óv dr. D. H. Calloway.

A ke­res­ke­del­mi tej­hez adott D-vi­ta­min mag­né­zi­um hi­ányt idéz elő a szív­izom­ban. A mag­né­zi­um el­en­ged­he­tet­len a szív­izom mı­kö­dé­sé­hez, hi­á­nya si­et­te­ti a szív­ro­ha­mo­kat. Az Ame­ri­kai Gye­rek­gyógy­ász Tár­sa­ság egyik köz­le­mé­nyé­ben azt ol­vas­hat­juk, hogy a D-vi­ta­min túl­zott mennyi­ség­ben va­ló je­len­lé­te csont­ke­mé­nye­dést, ve­se­kő­kép­ző­dést és vissza­ma­radt szel­le­mi fej­lő­dést ered­mé­nyez.

„Po­ten­ci­á­li­san to­xi­kus anya­go­kat ten­ni a tej­be – mint amilyen a D-vi­ta­min –, nem okos do­log.”

dr. C. L. Thrash

Össze­fog­lal­va és ki­egé­szít­ve a tel­jes­ség igé­nye nél­kül, a tej­fo­gyasz­tás nö­ve­li az A-vi­ta­min és a B12-vitamin, a cink, a vas és a kálcium szük­ség­le­tet – jegy­zi meg dr. G. M. Briggs.

4. A tej­ben lé­vő xantin oxidáz ki­vál­tot­ta be­teg­sé­gek

A te­hén­tej­nek ma­gas a xantin oxidáz tar­tal­ma. A kecs­ke- és a bir­ka­tej va­la­mi­vel ke­ve­seb­bet tar­tal­maz be­lő­le.

„A xantin oxidáz ké­mi­ai ká­ro­so­dást okoz az erek fa­lá­ban, plaz­ma­tar­ta­lom­ként le­ra­kód­va az ar­té­ri­ák­ban és a szív szö­ve­té­ben.”
dr. A. M. Thrash

Az an­gi­nák és a szív­ro­ham­ok je­len­tő­sen csök­ken­tek azon be­te­gek­nél, akik ki­hagy­ták az ét­rend­jük­ből a te­jet és tej­ter­mé­ke­ket – vé­le­ke­dik dr. R. S. Goodheart.
Az ér­el­me­sze­se­dés­ben szen­ve­dő­ket vizs­gá­ló ta­nul­mány sze­rint a be­te­gek nagy több­sé­gé­ben (76%) ta­lál­tak te­hén­tej xantin oxidáz el­le­ni an­ti­tes­te­ket. Va­gyis a szer­ve­ze­tük el­len­ség­nek mi­nő­sí­tet­te ezt a ve­gyü­le­tet, és har­col el­le­ne – ál­lít­ja dr. M. Wohl.
Dr. Kurt A. Oster ve­ze­tő kar­di­o­ló­gus szerint a tej­ben lé­vő xantin oxidáz job­ban kap­cso­ló­dik az ate­ro­scle­ro­sis­hoz, mint a tej zsír­ja.

A tej fo­gyasz­tá­sá­val kap­cso­lat­ban em­lí­tett prob­lé­mák és be­teg­sé­gek ter­mé­sze­te­sen a tej­ter­mé­kek­re (sajt, tú­ró, tej­föl, vaj stb.) is vo­nat­koz­nak!

„Vannak bizonyos tradíciók, amelyek oly mélyen beivódtak a társadalom tudatába, hogy felülvizsgálatuk közel azonos a szentségtöréssel. Ezeknek a szent és sérthetetlen dolgoknak egyike a tej, melyet olyan féltő gonddal óvnak, hogy vele szemben bármilyen állítást kétkedve fogadnak.”dr. A. M. Thrash

Nagyné Szili Zsuzsanna