Öregedés 1. rész

Gerontológia és a geriátria

Ez a cikk a gerontológia természetgyógyászati megközelítéséről szól, ezért rögtön az elején ismerjünk meg két fogalmat: az egyik a gerontológia, a másik a geriátria.  A XX. sz. elején jöttek létre, és egyben két viszonylag fiatal tudományágakat is takarnak.

Ilia Mecsnyikov orosz férfi vezette be a gerontológia fogalmát 1903-ban, mely az öregedés precíz, korrekt, tudományos vizsgálatát jelenti. Maga a szó a geron görög szóból jött létre, melynek jelentése: „öregember”, bár a gerontológia nem csak az embereket vizsgálja, hanem azt is, hogy egyéb élőlényeknél, növényeknél, állatoknál, milyen formában jelentkeznek az öregedési folyamatok. Kezdetben csak biológiai, élettani szempontból vizsgálták az öregedési folyamatot. Később kiderült, hogy az öregedés nem csak egy biológiai folyamat, hanem összefügg szociális és pszichológiai tényezőkkel is. Tehát a gerontológia ma már magába foglalja az öregedésnek mind a biológiai, mind a pszichológiai, mind a szociológiai hátterét is.

A geriátria szót „idősgyógyászat”-ként lehetne fordítani. Az idős korú emberek egészségügyi problémáival foglalkozik. 1914-ben íródott az első tudományos geriátriai szakkönyv, melynek címe: „Geriátria, az idős kori betegségek és kezelésük”. Ez szintén  fiatal tudományág, és folyamatosan fejlődik.

Ha egy gerontológusnak nekiszegezzük a kérdést, hogy miért öregszik az ember, nem tud teljes kimerítő választ adni. Tehát akármilyen furcsa, e pillanatban a tudomány nem tudja megválaszolni ezt a kérdést. Vannak nagyon szép elméletek, melyek az öregedés bizonyos aspektusait, bizonyos részeit megmagyarázzák, de az egész folyamatot még nem sikerült felderíteni. Az első nemzetközi konferencia 1939-ben volt Kijevben, ahol a világ minden részéről összejöttek az öregedéssel foglalkozó szakemberek, és megvitatták eredményeiket.

Rögtön az elején meg kell különböztetnünk háromféle életkort, ha az öregedési folyamatokat vizsgáljuk.

1. Az első az úgynevezett naptári életkor. Az ember naptári életkorának számít az, hogy hány év telt el születésének napja óta, azaz hány éves az illető.
2. A másik a biológiai életkor. Ez azt fedi le, hogy biológiai szempontból a szervezete mennyi idős. Itt már eltéréseket figyelhetünk meg. Lehet, hogy valakinek a biológiai életkora, tehát szervezetének állapota olyan, mint egy 30 évesé, de a naptári életkora 45 év. Azaz fiatalabb a biológiai életkora a naptárihoz képest. De ugyanígy megtörténhet az is, hogy valakinek bár a naptári életkora 25 év, a biológiai életkora 30. Tehát a szervezete idősebb, mint amennyi a naptári életkorából megállapítható lenne. A biológiai életkort sokminden befolyásolja, pl. az életmód, a világról alkotott elképzelések stb.
3. A pszichológiai életkor azt jelenti, hogy valaki mennyi idősnek érzi magát. Tehát lehet, hogy valakinek a naptári életkora 20 év, a biológiai életkora 25 év, de pszichológiai szempontból 70 évesnek érzi magát. Ezek az idős fiatalok.

A gerontológusok próbálnak olyan biológiai, élettani jeleket megfigyelni, amelyekből minél pontosabban következtetni lehessen a naptári életkorra. Ez egy sikertelen kísérletnek bizonyult.

A gerontológusok nem csak az emberrel, hanem a növényvilággal és az állatvilággal is foglalkoznak. A növényvilágnál nagyon konkrét biológiai jelek vannak arra nézve, hogy mi lehet egy adott növény naptári életkora. Például az évgyűrűkből egészen jól meg lehet határozni egy fa életkorát. Az állatvilágban már nem ennyire pontos a meghatározás. Csak bizonyos állatfajoknál lehet a biológiai folyamatokból megállapítani az adott állat naptári életkorát. Pl. a fókáknál a fogak alapján, a kecskéknél a szarv alapján, vagy a bálnáknál a fülzsír alapján: mennyi fülzsír és hogyan rétegződik egymásra.

Az embernél nem találtak ilyen jeleket. Nincs olyan biztos pont az embernél, amiből egyértelműen meg lehetne mondani a naptári életkorát. Sok mindenből próbálták megállapítani: fülhosszból, az ökölszorítás erejéből, különféle sportteljesítményből, de egyik sem volt pontos.

Öregedés az állatvilágban

Mielőtt megnéznénk az embernél az öregedést, essen pár szó az állatvilágról. Az egyik fő megfigyelés az, hogy az öregedést és az öregedés jeleit természetben élő állatoknál nem nagyon lehet megfigyelni, nyomon követni. Emiatt az állatoknál a gerontológia a fogva tartott egyedekkel és a háziállatokkal foglalkozik, náluk jelentkeznek látványosan az öregedés jelei, illetve náluk tudták megfigyelni azokat. Hogy ezek a jelek miért jelentkeznek ennyire élesen, ennek sok oka van. A háziállatoknál olyan betegségek, olyan elváltozások jelennek meg, amilyeneket a természetben élő állatoknál nem találunk, hiszen ők természetes körülmények között élnek. Pl. egy vadmacska a természetben ritkán iszik tehéntejet. Mivel nagyon sok ilyen természetellenes táplálékkal és környezettel találkozik az állatkerti, illetve a háziállat, náluk előbb beindulnak az öregedési folyamatok, és ezek sokkal látványosabbak.

Van egy másik egyszerű oka is: sokszor mielőtt elérne egy bizonyos idősebb kort a természetben élő állat, valamilyen ragadozó megszakítja az életét.

Van egy-két állat, aki a természetben él, és semmiféle öregedési folyamatot nem mutat. Ilyen pl. a homár, illetve bizonyos halfélék, cápák, kétéltűek, hüllők. Náluk azt lehet megfigyelni, hogy megszületnek, fejlődik a szervezetük, ez a fejlődés elér egy csúcspontot. Ez általában az ivarérettség körül található, illetve valamivel az után. Kifejlődik a szervezetük, és ezt az érettséget utána megtartják. Se nem romlik, se nem javul, maximum a méretük növekedhet, de semmiféle hanyatlást vagy öregedést a biológiai funkcióik nem mutatnak. Ezeknél az állatoknál általában a halál oka vagy baleset, vagy valamilyen betegség, amit ténylegesen megkaphat a természetben is, vagy áldozatul esik egy másik állatnak.

Az emlősöknél megfigyeltek egy érdekes szabályszerűséget: általánosságban elmondható, hogy ötször-hatszor annyi ideig élnek, mint amennyi idő alatt teljesen kifejlődnek, azaz elérik az ivarérett kort.

Meddig él az ember?

Ha ezt a szabályt alkalmazzuk az emberre, mint főemlősre, akkor nála kb. 3X7 év, azaz 21 év kell a teljes biológiai kifejlődéshez, ennek a hatszorosa 126 év, azaz kb. 126 évig kellene élnie. Ehhez képest 72-74 év körül van most az emberiség átlagéletkora.  Több szerző is eljátszott azzal a gondolattal, hogy a mai ember túl korán hal meg, tovább kellene élnie. Pl. Bernard Shaw írt egy darabot Vissza Matuzsálemhez címmel, melyben szereplők szájába adva kifejti, hogy az embernek 300 évig kellene élnie, és természetellenes, hogy a mai ember ilyen korán hal meg. Hufeland Kristóf, akit a makrobiotika atyjaként emlegetnek, szintén sokat foglalkozott az egészséges életkorral. Könyvében leírja, hogy tulajdonképpen minden 100 év alatti halál természetellenesnek és erőszakosnak tekinthető.

Az öregedés tünetei az embernél

A gerontológia kétféle osztályát különbözteti meg az időskori tüneteknek, panaszoknak. Az egyik az általuk normálisnak tartott életkori változások, mely szerint ez egy természetes folyamat, együtt jár az öregedéssel. A másik az időskori betegségek, amelyek viszont nem normálisak, természetellenesek.

Normális életkori változásnak tartják az erőnlét csökkenését, a látás vagy a hallás gyengülését, a rövidtávú emlékezet hanyatlását, nőknél a peteérés megszűnését, a klimaxos folyamatok beindulását. Itt felmerül egy nagyon fontos kérdés természetgyógyászati szempontból. A természetgyógyászat azt vallja, hogy nagyon sok folyamat, amit a gerontológia normális életkori változásnak tud be, természetellenes folyamat. Sok természeti népnél nem, vagy másképp figyelhetőek meg. Tehát megkérdőjelezhető, hogy amit normális életkori változásnak neveznek, az tényleg normális-e, nem csak a mai civilizációs élet következménye. Például a kultúrantropológusok több olyan népet is találtak, ahol a nők életük végéig menstruálnak, és nem azért mert 40 év az átlag életkor. Hosszú időt megélnek, és nem áll le a menstruációjuk. A peteérés megszűnése vagy a klimax, amit elvileg normális életkori változásnak tudnak be, bizonyos természeti népeknél nem figyelhető meg.

A másik csoport az időskori betegségek,  amit a gerontológia sem tart természetesnek. Pl. a szívbetegségek, daganatos betegségek megjelenése, agyvérzés. Maga a gerontológia is bevallja, hogy sokszor nehéz szétválasztani a két csoportot: mi az,  ami normális folyamatnak tekinthető, és mi az, ami kóros, rendellenes.

Ettől függetlenül ahogy idősödnek az emberek –  itt most az átlagnépességről van szó –, átlag életmódon élő átlagos embereknél bizonyos jelek majdnem minden esetben jelentkeznek előbb-utóbb. Ezek a következők (a teljesség igénye nélkül):

• Kb. 30 éves kortól csökken a testmagasság. Évente ez kb. 1,5 mm. Ha több évet vagy évtizedet veszünk, ez több cm-t is elérhet idős korra.
• A végtagok elvékonyodnak, a törzs viszont megvastagszik, megnő.
• Szintén általános megfigyelés az izomtömeg és a csonttömeg csökkenése. Bár ezt általában megfigyelik, szintén felmerül a kérdés, hogy a csonttömeg csökkenése és a csontritkulás tényleg kikerülhetetlen, vagy csak a mai életmódnak a következménye, hiszen szintén több olyan természeti népet is találtak, ahol bármilyen idősek a hölgyek, nem lép fel náluk csontritkulás.
• A vér koleszterinszintje nő, egyre kevésbé tudja a szervezet lebontani a bekerülő koleszterint.
• A szívfal vastagsága is növekszik,
• Csökken a reflex és a reakcióidő.
• A rövidtávú memória romlik, ami azt jelenti, hogy egy idősebb ember kitűnően fel tudja idézni mondjuk, hogy 30 évvel ezelőtt mi történt, de hogy előző nap mi történt, azt már nehezebben.
• A szexuális aktivitás is csökken.
• Romlik a látás és a hallás.
• Csökken a tüdőkapacitás. Ez is egy olyan folyamat, amit bár megfigyeltek, mégis kikerülhető lenne, ha az ember odafigyel a légzésére, és légzőgyakorlatot végez.
• A vér cukorszintszabályozása ingadozó lesz, és egyre kevésbé tudja a szervezet a vércukorszintet állandóan megtartani.
• A fizikai aktivitás és az erőnlét is csökken.
• Romlik a szagok felismerése.

Később szó lesz arról, hogy lehet elkerülni vagy csökkenteni ezeket  a tüneteket.

Folytatása következik!