Sokan találkozunk egy érdekes jelenséggel a betegségekből való gyógyulási folyamatok alatt, amikor is megakadunk és valahogy nem mozdulunk előre. Ez az állapot tarthat pár napig, de adott esetben hónapokig, vagy évekig is. Az ember úgy érzi, mindent megtesz, kapkod fűhöz-fához, kipróbál mindent, hiába. Düh, csalódottság, értetlenség, reménytelenség, állandó újrakezdés és belefáradás, kereséskutatás, sokunknak ismerős érzések ezek. Ez a cikksorozat abban próbál segíteni, hogy megtaláljuk azokat az okokat, amelyek benne tartanak minket egy betegségben, testi, vagy lelki tünetben.
Egy központi ok a ragaszkodás és a változástól való félelem.
A változás először magával hozza azt a vákuumtér érzetet, a már-nem-de-még-nem állapotot. Ez nem mindig kellemes, hiszen el kell engednünk a régi biztosat valamilyen bizonytalan új miatt. Ilyenkor érezhetjük úgy, hogy nincs talaj a lábunk alatt, nincs mibe kapaszkodnunk. Mindenesetre, ha egy tünet makacsul ragaszkodik hozzánk, akkor elkezdhetjük megvizsgálni, hogy mi miért is ragaszkodunk hozzá. Természetesen a betegségek alatt itt nem csak fizikai tüneteket értünk, hanem lelki, pszichés megnyilvánulásokat is. Előfordulhat az is, hogy nem folyamatosan, hanem időszakosan találkozunk egy-egy tünettel, és még hosszú idő után is visszavisszatérő vendég lesz egy testi, vagy lelki betegség. Ezek a ragaszkodás minták ekkor is érvényesek.
Következzen akkor az a 15 ok, ami alapján megvizsgálhatjuk, hogy mely állomáson is tartózkodunk épp. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy a 15 pont egy folyamatot jelöl, amely egyre súlyosabb, egymást követő stádiumokból áll, tehát ha pl. a 8-as pontban ismerünk magunkra, akkor érdemes végiggondolni visszafelé, pontról pontra, hogy hogyan is alakult ki a betegségünk, milyen folyamaton haladtunk végig, amíg ide jutottunk.
Íme a 15 ok, ami miatt fenntartjuk a betegségekhez való ragaszkodásunkat:
- A fájdalom dédelgetése
Tünetek: Az ember életét a fájdalom, a testi tünetek és a gyógyírek keresése tölti ki. Az enyhülés azonban csak egy időre szól. Ezáltal az ember felmentést ad magának mindenféle negatív viselkedés, vagy kudarc alól, az élete minden területén, mondván, hogy „de hát nekem fáj, én beteg vagyok”. Természetesen jelen van a megnem-felelés, ami egy idő után az ellenségesség, magábafojtó, illetve a közömbösség érzetébe torkollik. Az ember érezheti azt, hogy már annyi mindent megtett és semmi nem használ, pedig ő aztán tényleg… Valójában, ha ilyenkor az ember magába pillant és felteszi magának a kérdést, hogy vajon milyen lenne, ha ez az állapot hirtelen megszűnne, mit is kezdene magával az illető, sokszor nem jön válasz. Annyira természetes már, hogy ez a betegség, vagy tünet fennáll… Tudatosítsuk, hogy nagyon sokszor önbizalomhiány áll a változástól való félelem mögött.
Kérdések, amelyeket feltehetünk magunknak:
– Milyen lenne, ha a tüneteim hirtelen megszűnnének?
– Fel vagyok-e készülve a változásokra?
– Milyen belső változásokat léptem meg magammal, vagy a környezetemmel kapcsolatban? Vagy: Megléptem-e a kellő változásokat?
– Mi az, amihez ragaszkodom egy adott helyzetben? (tulajdonság, játszma, harag, félelem, önbizalomhiány, figyelemkérés stb.)
Pozitív megerősítések:
– „Bátran szembenézek a változással, megtalálom a változásban a jó dolgokat.”
– „Örömmel lépek és változom.”
– „Bízom magamban és hogy képes vagyok a változásra.”
– „Képes vagyok feláldozni a régi rosszat az új jóért.”
- Gyógymódfüggőség
Tünetek: Ennél az állapotnál az ember ragaszkodik a gyógyszereihez, gyakorlataihoz. Úgy érzi, máshogy nem tudja a napot végigcsinálni. Ez a rituálé a nap középpontjává, függőséggé válik. Pontosan tudja, mit mikor kell beszedni, mi mire jó, legyen az fizikai gyógyszer, lelki megerősítés, vagy gyakorlat. Ha nincs meg a napi rituálé, pánikba esik, nehezen tud másra fókuszálni és addig nem nyugszik a lelke, amíg be nem vette, meg nem csinálta. Ennek a jelenségnek fontos tünete, hogy az ember nem tartja magát függőnek. Ilyenkor az önmegfigyelés, vagy a környezet véleménye sokat segíthet felismerni ezt a függőséget.
Íme pár függőség, a teljesség igénye nélkül: izgató, vagy nyugtatószerek, pl. alkohol, koffein, nikotin, csokoládé, szex, táplálékkiegészítők, vitaminok, gyógyszerek, korlátozó diéták, lelki gyakorlatok. Természetesen ezek közül néhány szükséges lehet, mint például természetes táplálékkiegészítők, lelki gyakorlatok, itt mindenképp a túlzások és függések a meghatározóak, amikor már nem tudjuk nyugodtan végigcsinálni a napunkat ezek nélkül.
Kérdések, melyek segíthetnek:
– Mi történik, amikor elfelejtem bevenni a megfelelő időben a gyógyszereimet? / Mi történik, amikor elfelejtem, vagy nincs időm megcsinálni a gyakorlataimat?
– Tudok-e rendesen figyelni napközben, amikor kimaradt a megszokott gyógyszer / gyakorlat / vitamin, stb.?
– Megfigyelek-e tüneteket amikor kimarad a megszokott gyógyszer stb.? (szétesettség, fókuszhiány, pánik, félelem)
Pozitív megerősítések:
– „Nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok minden helyzetben.”
– „Képes vagyok ellazulni és élvezni az életet.”
- Aggódás és depresszió
Tünetek: Ennél a pontnál az ember fél attól, hogy nem képes megoldani egy problémát, mások segítségére szorul akár fizikailag, akár lelkileg. Ez aláássa az amúgy sem hatalmas önbizalmat és az önbecsülés egyre alacsonyabb fokokat ér el. Ettől időről időre mély depresszióba zuhan az ember. Nehéz a kommunikáció a külvilággal, egy ördögi kör alakul ki, aggódás, hogy nem képes egyedül megoldani dolgokat, de ugyanakkor nehéz segítséget kérnie.
Kérdések lehetnek:
– Tényleg képtelen vagyok megoldani?
– Mi történik, ha nem tudom egyedül megoldani?
– Milyen érzés segítséget kérnem másoktól?
– Kevesebb vagyok, ha segítséget kell kérnem? Miért?
Pozitív megerősítések:
– „Önbizalommal teli vagyok és képes vagyok megoldani a felmerülő problémákat.”
– „Segítséget kérni jó dolog.”
– „Teljes ember vagyok akkor is, ha más segítségét kérem.”
Egy ötlet lehet feltárni a másik előtt a félelmeinket, átlátszóvá tenni a helyzetet, ez felébreszti a másikban az empátiát. Könnyen kiderülhet, hogy a másik fél is hasonló problémákkal küzd az élete egyes területein…
- Állandó orvoskeresés
Tünetek: Testi és/vagy lelki tünetekre való állandó orvoskeresés. Általános jellemző, hogy az ember nem marad 3–4 hónapnál tovább egy általa tekintélyesnek tartott személy mellett sem, és a fájdalom sem múlik. Az illető elkeseredik, úgy érzi elárulták és becsapták, csökken a pozitív elvárás, de a keresés tovább folytatódik. Újabb megváltó, újabb kapcsolat keresése. A kapcsolatfüggőségek tartoznak ide, amikor az ember úgy érzi, csak a szeretet adhat enyhülést, de közben pont arról feledkezik meg, aki a legminőségibb szeretetet adhatja, saját magáról. Amikor a kapcsolat kimerült, azonnali keresésre indul, nem nyugszik, amíg újabb kapcsolatot talál. Ez egy kivetítés, amely önbecsapással jár, hiszen a szeretethiány sosem attól függ, hogy kapunk-e elég szeretetet a világtól. Az egész világ körberajonghat és szerethet, ha mi nem foglalkozunk magunkkal, nem fogjuk érezni, vagy ha érezzük is, egy függőség alakul ki és hiányérzet, amennyiben nincs éppen, aki szeressen.
Kérdések, amik segíthetnek:
– Hogy érzem magam magammal?
– Elég érdekes vagyok a magam, vagy mások számára?
– Függ-e a saját jóllétem attól, hogy mások hogyan viselkednek velem?
– Mennyire tudok önállóan működni / létezni?
– Mennyire függ az önbecsülésem mások visszajelzéseitől?
Pozitív megerősítések:
– „Önálló vagyok”
– „Szeretem önmagam társaságát”
– „Egyedül is képes vagyok a megoldások felfedezésére”
- Visszahúzódás a társadalmi élettől
Tünetek: Amikor a fájdalom, vagy a tünetek állandósulnak, a krónikus szenvedő elkezdi kivonni magát a társadalmi kötöttségek alól. Remek alkalom ez az elmagányosodásra, és mivel a test és az izmok le vannak már gyengülve a mozgáshiány miatt, ez megfelelő érveket is biztosít az illető számára a kivonuláshoz. Természetesen amikor kezelésre kell menni, összeszedi magát az ember, hiszen látszólag mindent meg kell tenni.
Ehhez az állapothoz kapcsolódik egy erős önbizalomhiány és félelem, hogy nem felelünk meg a versenyben, amibe az élet belerántott, nincs felelősségvállalás a nemtevésért. Kedvtelenség, erőtlenség, a vágy, a motíváció és a mozgás hiánya is jellemző ilyenkor. Az emberben ilyenkor felmerülhet a vágy, hogy eltűnjön a világ elől, de valójában ez is a játszma része.
Segítő kérdések:
– Mi történne, ha kimozdulnék?
– Miért van szükségem a magányra?
– Egészségese az az egyedüllét mennyiség, amiben vagyok?
Pozitív megerősítések:
– „Örömmel találkozom másokkal”
– „Élvezem az együttléteket”
– „Nyitott vagyok a világra és az emberekre”
- Visszavonulás az aktív szexuális élettől
Tünetek: A krónikus szenvedő elkezdi kényelmetlennek megélni a szexuális életet. Nyűggé válik, sokszor fájdalmassá is, de a partner elvesztésétől való félelem miatt inkább eltűri, elszenvedi a szexuális együttléteket, és sokszor eljátssza az orgazmust. Ez egy ördögi körbe vezethet, mert egyre kínosabb bevallani, hogy nem volt jó. Nem lát kiutat és elkezdi partnerét ellenségként érzékelni. Ez sokszor akkor fordul elő, ha korábbi, vagy a jelenlegi kapcsolatban a partner a szexualitást fegyverként használta fel, megzsarolta a másikat, vagy megbüntette testileg, vagy lelkileg. Az ember ebben az esetben megéli a kiszolgáltatottságot, sebezhetőséget, és egyre reménytelenebbnek tűnik a változás esélye. Valójában ilyenkor az ember saját csapdájába esik bele, hiszen az őszinte kommunikáció az, ami segíthet. Ebben az esetben azonban sokszor verbális blokkok vannak az ember lelkében, ami megakadályozza az őszinteséget. Gátlások, félelmek, szorongások figyelhetőek meg.
Segítő kérdések:
– Mi akadályoz meg az őszinteségben?
– Mitől érezném magam biztonságban a szexualitásban?
– Hogyan tudnám őszintén elmondani a gátlásaimat?
– Hogyan tudnám a szexualitást ismét élvezhetővé tenni?
– Mire van szükségem, hogy bízni tudjak a másikban?
Pozitív megerősítések:
– „Felszabadultan és gátlások nélkül élvezem a szexuális együttléteket.”
– „Bízom a partneremben és őszintén megosztom vele a félelmeimet és gátlásaimat.”
– „Szeretem és elfogadom a testemet.”
– „Számomra természetes a szexualitás.”
Folytatása következik!
Pogány Zita
