Mit jelent a craniosacralis kifejezés?

gerincA craniosacralis kifejezés a koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) latin elnevezéséből ered. Testünk kranioszakrális rendszeréhez a koponyacsontok, az agy, a központi és a periferiális idegrendszer, a gerincvelő, a gerinccsatorna, az agy- és gerincvelői folyadék, a keresztcsont és az egész rendszert burkoló és védő kötőszövetes durahártya (dura membran) tartozik.

Egyébként nem csoda, ha nem hallottál erről, mert igazából nem is tudtak róla, míg nem egy amerikai tudós el nem kezdte vizsgálni, hogy miért is vannak varratok a koponyán, miért nem csontosodik össze úgy, mint például a csípőcsont. Hogy jobban tanulmányozhassa ezeket a varratokat, egy koponyába babot töltött, és teleengedte vízzel. Egy nap múlva a növekvő babok szétfeszítették a koponyát, és a varratok láthatóvá váltak.

„Varratnak nevezzük a merev ízületeket. Ezekkel a merev ízületekkel csak a koponya fogazott szélű csontjai illeszkednek egymáshoz. A varratok születéskor még nem zártak, a koponyacsontok még nem mindenhol érnek össze; ezeken a helyeken hártyás részek, úgynevezett kutacsok találhatók.”

Akkor a koponya csontjai valóban mozognak? 

Igen. Most képzeld el, hogy egy levegővel teli lufiba (nejlonzacskóba) egy pici lyukon keresztül hol levegőt fújunk be, hol kiszívjuk onnan. Na, mit csinál a lufi? Hol tágul, hol összemegy.

Gépek igazolták ezt, amikor a CT-felvételeken nem a réteget, hanem a periódust, az időt változtatták, akkor nyomon tudták követni a változást.

De végül is mitől mozog?

Az agy állandóan termeli a gerincvelői folyadékot, amely által nő a nyomás, ami megnöveli a koponya térfogatát. Ez a „kitágulás” szakasza. Majd a folyadék felszívódik, és bekövetkezik az „összehúzódás”. Ennek a folyamatnak határozott ritmusa van, amely percenként átlagosan 6-12. A kómában lévő embereknél ez a ritmus 3 körül van, de eltérés tapasztalható a különböző földrészeken élő emberek átlagértékei között is.

Tehát az agy és a gerincvelő egy folyadékkal teli tömlőben (durahártya) található, amely megfelelő védelmet biztosít szervezetünk legfontosabb és legbonyolultabb szerveinek. Képzelj el egy ritmikusan pulzáló, lüktető, vibráló szervet. Ez a pulzálás érezhető aztán a csontokban és a test összes szövetében. A kranioszakrális rendszer az egész testet befolyásolja, beleértve az immunrendszert, az izomrendszert, a csontrendszert, az érrendszert, a nyirokrendszert, az endokrin és légzőrendszert. Egyébként ez a rendszer minden gerinces élőlénynél megtalálható.

Ez az állatoknál is így van?

Bizony, hiszen a gerincvelő-folyadék (liquor) képződése ritmikusan történik, a felszívódása pedig folyamatos, az állatoknál is. A folyadék a negyedik agykamrában keletkezik, és felszívódása a különleges vérfonat segítségével megy végbe. A folyadék kitölti az agy és az agyhártya (burok) közti tereket (az agyvelőt és a gerincvelőt három réteg borítja, amelyek természetesen nem csak a feji részen, de a gerincvelő egészében is megtalálhatóak). Tehát látható, hogy ez a rendszer nagyon finoman össze van hangolva, komplex, így a megfelelő működése alapvető fontossággal bír.

Ha a koponya valamelyik része képtelen a tágulásra (valahol letapadás van), és a folyadék nem tud kellőképpen áramlani, az problémát okozhat az adott területen. Ez természetesen nem marad meg helyi szinten, hanem mivel összefüggő, komplex a rendszer, általános hatással lesz az egész szervezetre. Ha szabaddá tesszük az áramlást, feloldjuk a „letapadást”, akkor a probléma is megszűnik.

A craniosacralis terápia története – Hogy alakult ki ebből terápia?

upledgerAhogy telt-múlt az idő, egyre több mindent fedeztek föl, és egyre több dolog vált egyértelművé. Végül a terápiát tudományos keretek között 1975 és 1983 között a Michigani Állami Egyetemen fejlesztették ki dr. John Upledger vezetésével.

Ahogy haladt előre a módszer kifejlesztése, az alkalmazási lehetőségek kiszélesítése, egyre több ajtó nyílt meg, egyre több minden került napvilágra. Többek között kialakult a szövetek memóriájáról alkotott nézet – amely a későbbiekben valósnak bizonyult –, az energiaciszta-modell és az érzelmi felszabadító technika, az érintés erejének és lehetőségeinek nagyszerű hatékonysága.

Upledger kiemelte, hogy a kezdeti idő minden beképzeltsége után ráébredt arra, hogy ő valójában tanuló, és minden beteg, aki őt felkeresi, a tanára. Észrevette, hogy a kezelések alkalmával a keze el-elkalandozott, és olyan területekre tévedt, amelyek nem feltétlenül voltak a gyógyítás fókuszában. Később érdeklődéssel figyelte kezének ezt a szabadságát, és bátran ráhagyatkozott. A keze a legtöbbször elvezette őt arra a helyre, amelyet egyébként nem vett volna számításba. Ez a hely általában kapcsolatban volt a beteg alapproblémájával.  Megfigyelte, hogy a keze felmelegedett, és jóval melegebb lett, mint az a kéz és a beteg bőre közti kapcsolat alapján várható lett volna. Ezután pulzálást érzett, amely a szívverésnél egy kicsit lassabb volt. Ezt a pulzáló, szívverésre emlékeztető tünetet elnevezte terápiás pulzusnak, mivel eközben pozitív folyamatok zajlanak a beteg szervezetében. Az esetek többségében ez a melegség egy ideig fokozódott, majd szép lassan alábbhagyott. Ahogy fokozódott a felmelegedés, úgy emelkedett a terápiás pulzálás is, majd a hőmérséklet csökkenésével a lüktetés is alábbhagyott. Amint véget ért a pulzálás, a betegek általában kevesebb fájdalmat éreztek ott, ahol korábban jelentős fájdalmuk volt. Ezt a szervezet szöveteinek ellazulásaként értelmezhetjük. Egy-egy ilyesfajta „találkozás” esetén a betegek gyakran számoltak be arról, hogy a kezelés közben különféle érzelmek merültek fel bennük (például félelem, harag). Sokaknak eszébe jutott egy rég elfeledett baleset is, amely természetesen kapcsolatban állt a kezelt területtel. Ez az emlék azonban nem mindig jelentkezett azonnal a szövetek oldódása után. Volt, akinek éjszaka, vagy két-három nappal később ugrott be, de olyan is akadt, akinek emléke ugyan nem jött a felszínre, de a szövetek oldódásából származó gyógyító hatás mégis megjelent nála. Upledger ezt a tünetet elnevezte a szövetek memóriájának. Ez valójában azt jelenti, hogy a szövetek, a sejtek is rendelkeznek saját memóriával.

Mi az az energiaciszta?

Amikor baleset vagy sérülés történik, akkor az esemény energiája a testbe hatol. A termodinamika törvényei szerint az energia nem vész el, csak átalakul. Tehát a belépő többletenergia átalakul, és amivé változik, az nem más, mint egy „energiagolyócska”, amelyet a szövetek elraktároznak. Ezek az „emlékek” fájdalmat és egyéb panaszokat okozhatnak az embernek. A módszer segítségével ezeket a szöveti emlékeket is oldhatjuk. Ha a szervezet egészséges és erős, akkor képes ezt a „ciszta” formájában elraktározódott energiát kidolgozni magából. Ha azonban erre képtelen, akkor a felesleges energia apró golyócskává alakul át, hogy a lehető legkevésbé gátolja az adott terület funkcióját. Ahogy az energia egyre jobban összenyomódik, és a helyzetében fixálódik, annál inkább növekszik a rendezetlen energia ereje. Energiaciszta bármely irányból és bármely okból képződhet. A ciszta fájdalmat okoz, valamint az adott szövet alacsonyabb működési képességét (csökkent vitalitás) idézi elő. Ha például oldjuk a tüdőben kialakult energiacisztát, akkor a fennálló, fertőzésből származó hörgőgyulladás vagy egy esetleges tüdőgyulladás is gyógyul. Például a tüdőben kialakuló energiaciszták belépési területe a váll, tehát vállsérülés által keletkeznek, míg a hólyagban lévő energiaciszta legtöbbször a hátsó testfél sérülése során keletkezik.

Mire  jó a craniosacralis terápia?

kraniomindenkinekAz agy-gerincvelői folyadék áramlásának normalizálására, a koponyán belüli keringés javítására, valamint a kötőszövetes határok, lemezek feszültségeinek oldására, az izmok ellazítása által a test öngyógyító erőinek felerősítésére, az egészséges állapot elérésének hatékony elősegítésére. A kezelés teljesen fájdalommentes, nagyon mély, ellazult állapotot eredményez, amelyben az ember közelebb kerülhet valódi önmagához. Mint már utaltam rá, nagyon finom, lágy módszer, amely csontokat, izompólya-rendszereket képes mozgatni.

Azonban ez a mozgatás nem idegen, erőszakosan manipulatív módon működik, hanem pusztán a csontok (különösen a fejcsontok), a szervezet saját mozgását használva fejti ki a hatását.

A craniosacralis terápia különböző szinteken hat és a test különböző részeit befolyásolja. Felhasználási lehetősége igen széleskörű. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül megemlítek néhány olyan panaszt, amelyek esetén a craniosacralis terápia hatékony lehet:

  • alvászavar
  • asztma
  • emésztési problémák
  • fejfájás és migrén
  • fog- és állkapocsproblémák
  • fogcsikorgatás
  • görcsökű
  • hallási nehézségek (fülcsengés)faradt
  • idegfájdalmak
  • krónikus nyak- és hátfájdalom
  • állandó fájdalom bárhol a testben
  • krónikus hörghurut
  • krónikus arcüreggyulladás.

Ezeken kívül alkalmazható:

  • valamennyi krónikus betegség esetén;
  • kimerítő betegségek után az úgynevezett felépítő szakaszban;
  • legyengült állapot utóhatásai esetén;
  • láznál;
  • ortopédiai problémáknál;
  • gerincbántalmaknál;
  • krónikus fáradtság esetén;
  • kimerültségre;
  • a stressz és a feszültség oldására;
  • érzelmi nehézségeknél;
  • depresszió esetén;
  • szív- és érrendszeri megbetegedéseknél;
  • magas vérnyomásnál;
  • hormonális problémáknál;
  • szédülésre;
  • a várandósság alatti és az azt követő problémák oldására (depresszió, szülési trauma);
  • gyermekkori zavarokra, viselkedésproblémákra;
  • hiperaktivitásra;
  • tanulási nehézségek esetén;
  • diszlexiára és koncentrációs zavarokra.
varhelyi

Dr. Várhelyi Gábor

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…