Gyógy-szer a gyógyszer? 1. rész

Az orvostudomány és a természetgyógyászat között az egyik legnagyobb eltérés a gyógyszerezésről, illetve a gyógyszerhasználatról vallott felfogásban van. Az utóbbi arra törekszik, hogy minél természetesebb anyagokat használjon a gyógyításban, ezért a gyógyszeres kezelést, amikor csak lehet, megpróbálja elkerülni.

Ebben a cikkben elsősorban az antibiotikumokról, a leggyakrabban használt gyógyszerekről lesz szó. Meg fogjuk vizsgálni, hogy mi történik a szervezettel az antibiotikumos kezelések során. Azonban felmerülhet a kérdés, hogy mi baja van a természetgyógyászatnak a gyógyszerekkel, miért nem javasolja a gyógyszeres kezelést?

1. A gyógyszerek nagy része szintetikus anyagokból álló készítmény.
2. A gyógyszeres kezelés hatására toxinok halmozódnak föl a szervezetben, azaz feleslegesen mérgeződik a test.
3. A gyógyszerek kiváltotta mellékhatások miatt.
4. A gyógyszeres kezelések létfontosságú anyagokat, mikro és makroelemeket, vitaminokat, valamint nyomelemeket vonnak el a szervezettől.

Nézzük meg először az első pontot: a gyógyszerek nagy része szintetikus készítmény, azaz a gyógyszer halott, anorganikus anyag. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem rendelkezik életerővel, éteritással. Az élő szervezetbe viszont nem célszerű halott anyagot bevinni. A gyógynövények például, amelyekkel a természetgyógyászat kezel, ha helyesen vannak elkészítve és tárolva, akkor rendelkeznek egyfajta életerővel, vagyis a természetgyógyászat élő, organikus szerekkel gyógyít. Míg a gyógyszerek a fizikai testre hatnak, addig a helyesen elkészített és tárolt gyógynövények inkább az éteri testre fejtik ki hatásukat. Ezt azért fontos leszögezni, mert a legtöbb betegség az éteri testből indul ki. A fizikai test önmagában nem tud megbetegedni, a betegség mindig a magasabb energetikai testekben történő elváltozások fizikális megjelenése.

A második lényeges érv az, hogy a gyógyszerek feleslegesen mérgezik a szervezetet. A természetgyógyászat azt tanítja, hogy fizikális szempontból a betegségek legfőbb oka az autotoxinózis, más szóval az önmérgeződés. Ha valaki megbetegszik, akkor az a cél, hogy az illető eltávolítsa a szervezetéből az őt megbetegítő méreganyagokat. Mivel a gyógyszerek felesleges mérgeződést okoznak, sokszor inkább fokozzák a bajt, hiszen ha a betegség oka eleve a mérgeződés, akkor nem célszerű még több mérget juttatni a szervezetbe. A gyógyszerek nagy része testidegen anyagokat tartalmaz, melyeket betegség esetén nem célszerű alkalmazni, hiszen maga a betegség azért alakul ki, hogy a szervezet megszabadulhasson a benne felhalmozódott testidegen anyagoktól.

A harmadik ellenérvre, hogy szinte minden gyógyszernek van mellékhatása, nem is térnék ki részletesen.

A negyedikre viszont igen: a gyógyszerek nagy része létfontosságú anyagokat, vitaminokat von el a szervezettől. A betegségek nemcsak azért alakulnak ki, mert felesleges mérgek rakódnak le a szervezetben, hanem azért is, mert létfontosságú anyagok hiányoznak belőle. A gyógyszerek megváltoztatják a vékonybél falát borító nyálkahártya szerkezetét, emiatt viszont módosul a vitaminok felszívódása. A legtöbb gyógyszer vitaminhiányt okoz: vagy azért mert a használata során romlik a létfontosságú anyagok felszívódása; vagy pedig azért, mert gátolja a felszívódásban részt vevő enzimek működését. Nézzünk meg egy-két gyógyszertípust, hogy megtudjuk, milyen vitaminokat rabolnak el a szervezettől. A koleszterincsökkentő gyógyszerek például megakadályozzák az A, a D, az E, a K és a B₁₂ vitamin felszívódását. Ha valaki rendszeresen szed koleszterincsökkentő szereket, akkor ezekből a nélkülözhetetlen vitaminokból hiány alakul ki a szervezetében. A hashajtók a D, az E, a K és az A vitamint ürítik ki. A savlekötő gyógyszerek, amiket általában savtúltengésre írnak föl, a C, az A, a D, az E, a K és a B1 vitamint károsítják. A görcsoldó gyógyszerek (ide tartoznak az epilepszia ellen adott gyógyszerek is), a B₆, a B₁₂, a C, a D és a K vitamint rabolják el a szervezettől. S végül az antibiotikumok a B₁, a B₂, a B₆, a B₁₂, a C, az A és a D vitamin felszívódását akadályozzák. Ezek a gyógyszerek tehát vagy akadályozzák a vitaminok felszívódását, vagy felgyorsítják a kiürülésüket. Komoly vitaminhiányt okoznak még a fogamzásgátlók és a fájdalomcsillapítók.

A gyógyszerek okozta károsodások

Több orvos megfigyelte a praxisa során, hogy a gyógyszerek amellett, hogy segítenek, károsodásokat is okoznak, és ezért inkább a természetes gyógymódok felé fordult. Ezen magyar orvosok közül az egyik legismertebb orvos-természetgyógyász Dr. Oláh Andor, aki sokat foglalkozott azzal, hogy milyen károsodást okoznak a gyógyszerek, illetve hogyan lehetne őket gyógynövényekkel helyettesíteni. Összeállított például egy táblázatot, amelyben felsorolja azt a kilenc tényezőt, amelyekre a betegségek visszavezethetőek: harmadikként említi a farmakofágiát, vagyis a gyógyszerzabálást. Rámutatott arra, hogy a magyarok „zabálják” a gyógyszereket, és sok betegségüknek éppen ez az egyik oka. Emellett Dr. Oláh Andor is azt tanította, hogy a betegségek legfőbb oka a mérgeződés, az autotoxinózis. Öt fő méreganyagforrást említett: az első az alkohol; a második a cigaretta; a harmadik a koffein és a koffeintartalmú ételek, italok; a negyedik a hús; az ötödik a gyógyszerek. Azt javasolja, hogy amikor csak lehet, a kémiai szereket, gyógyszereket helyettesítsük gyógynövényekkel.

„A gyógynövényekkel való gyógyítás előnye a gyógyszerekkel szemben, hogy a növények biológiailag aktív anyagai egy élő szervezet termékei. Ezeket tehát az emberi szervezet természetesen asszimilálja, míg a szintetikus, gyári szerek idegen anyagok a szervezet számára. Minden gyógyszer kisebb-nagyobb mértékben káros mellékhatást okoz a szervezetben, elsősorban a szív és vérkeringés, idegműködés, emésztőszervek működése területén. Gyakran a gyógyító hatást túlszárnyalja a káros mellékhatás, mely halálos ártalmat is jelenthet, különösen hosszabb, krónikus gyógyszerszedés esetén.”              Dr. Oláh Andor

Hivatkoznék egy másik orvosra is: a higiénista reforméletmód atyjára, Dr. Sheltonra. Ő is sokat foglalkozott a gyógyszeres kezelés következményeivel, illetve annak helyettesítésével és kiváltásával. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyógyszergyárak sok milliárd dolláros évi bevétellel rendelkeznek, szinte naponta újabb és újabb gyógyszereket dobnak a piacra, még sincs egészség.

„Az átlagember azt képzeli, hogy egy súlyos betegségből csak akkor tud meggyógyulni, ha gyógyszereket szed, különben meghal. A gyógyszerek felfedezése, gyártása és szétosztása jövedelmező üzlet. Ez az üzlet jól fizet a gyártóknak, a szállítóknak és az eladóknak egyaránt, csak egy ember veszít: aki a gyógyszert beszedi.”     Dr. Shelton

Dr. Shelton olyan életmódra tanított, amelyet betartva nincs szükség gyógyszerekre, nincs szükség tablettákra, pirulákra, különféle oltásokra, mert az ember egészséges marad.

Van még egy híres német orvos, akit szeretnék megemlíteni: dr. Henry Bieler, aki szintén azon orvosok közé tartozott, akik a tapasztalataik alapján inkább a természetes orvoslás felé fordultak.

„A betegek gyógyszeres kezelése majdnem minden esetben káros. A gyógyszereknek súlyos mellékhatásaik vannak, és sokszor új betegségek kialakulását okozzák. Nem értek egyet azokkal az orvosokkal, akik a beteg, kimerült embert teletömik erős, mérgező szerekkel, hogy azután újabb gyógyszerekkel kezeljék a korábbi gyógyszerek negatív hatásait.”         Dr. Bieler

Tehát oda kell figyelni a gyógyszeres kezelések hátrányaira, ártalmaira, és amikor csak lehet, el kell őket kerülni, illetve valami mással helyettesíteni.

Az antibiotikumok hosszútávú hatása

Ebben a cikkben elsősorban az antibiotikumokról, a leggyakrabban szedett gyógyszerekről lesz szó, hiszen a mai orvostudomány a fertőző betegségek ellen antibiotikumok segítségével harcol. Először felsorolnám azokat a negatív hatásokat, amelyeket a hosszú ideig antibiotikumot szedő betegeknél figyeltek meg: megemelkedik a koleszterinszint; klimaxos tünetek jelennek meg; károsodnak a máj és vesefunkciók, melynek egyik oka az, hogy a jóindulatú baktériumok antibiotikumos kezelés mellett nem tudják rendesen ellátni méregtelenítő feladatukat, s ezért a májnak és a vesének a hasznos baktériumoktól is át kell vállalnia a méregtelenítést. Nagyon gyakoriak a krónikus emésztési gondok, az ízületi betegségek megjelenése. Végül pedig az egyik leglényegesebb hatás az, hogy egy hosszabb antibiotikumos kezelés következményeképpen gyengül az immunrendszer. Fontos lenne, hogy fertőzések esetén ne antibiotikumokkal próbáljuk elpusztítani a különböző baktériumokat, hanem az immunrendszerünket erősítsük. A természetgyógyászat azt javasolja és tanítja, hogy a fertőzések legfőbb oka az immunitás csökkenése. Ha az immunrendszer egészséges lenne, akkor az ember nem kapna el fertőző betegségeket. De ha valakivel ez mégis megesik, akkor nem az antibiotikumos kezelés a megoldás, hanem az immunitás növelése. Természetesen nem kell megvárni, míg az ember megbetegszik, az immunrendszer erősítését akkor is el lehet kezdeni, amikor az ember egészségesnek véli magát. Rengeteg olyan baktérium él bennünk, amely a szervezetünkre nézve amúgy káros, viszont ha az immunrendszerünk egészséges, akkor ezeket a baktériumokat kordában tartja. Az emberek tudatában az él, hogy a fertőző, káros baktériumok kívülről jutnak a szervezetbe. Ez nem minden esetben igaz. A káros, betegséget okozó baktériumok közül sok eleve jelen van az emberi szervezetben, és ha az immunitás gyengül, akkor elszaporodnak, és betegségeket okoznak. Tehát a kulcs az immunrendszer megerősítése természetes módszerekkel.

Egy másik gond az, hogy sokszor olyan esetekben is használják az antibiotikumos kezelést, ahol az eleve hatástalan. A vírusos betegségek az antibiotikumos kezelésre nem reagálnak, ennek ellenére a mai napig is – tévedésből vagy figyelmetlenségből – az ilyen betegségekre is felírják az antibiotikumot. A háttérben a helytelen diagnózis állhat. Végeztek egy kísérletet hétszáz vírusos eredetű torokfájós, torokgyulladásos beteggel. Két csoportra osztották őket: az egyik csoport kapott antibiotikumos kezelést, a másik nem. Azt figyelték meg, hogy a páciensek gyógyulásának mértéke mindkét csoportban megegyezett. Magyarul az antibiotikumos kezelés nem hozott változást a gyógyulásban, illetve a betegség lefolyásában. Idéznék egy francia professzortól, aki az antibiotikumos kezelés gyakran felesleges voltára hívta föl a figyelmet: „Az antibiotikumok helytelen használata mindennapos dolog. Több tanulmány bizonysága szerint a kezelések hetven százaléka szükségtelen vagy nem megfelelő. A terápiát gyakran feleslegesen hosszabbítják meg. Az orvosok sokszor alulinformáltak az antibiotikumok használatát illetően.” Ennek részben az az oka, hogy ma már több százféle antibiotikum létezik, és nagyon nehéz eltalálni, hogy az adott betegségnél melyikre van szükség, és mennyi ideig van rá szükség. Sokszor csak a biztonság kedvéért írják fel az antibiotikumot, holott a betegnek semmi szüksége rá, azonban a mellékhatások ugyanúgy jelentkeznek.

Térjünk vissza a bennünk élő baktériumokra. Közülük nem mindegyik rossz, vannak számunkra hasznosak is, főleg a bélflórát alkotó baktériumtörzsek. Az antibiotikumos kezelésekkel az egyik legfőbb gond az, hogy a számunkra hasznos baktériumoknak egy részét elpusztítják, a másik részét pedig számunkra káros baktériumokká alakítják át. Felsorolnék néhány, a bélben található hasznos baktériumot. Az első a Lactobacillus acidophylus, amely a laktáz enzimet termeli; a felszívódás és az emésztés segítője. Rögtön világossá válik, hogy miért lépnek föl emésztési zavarok az antibiotikumos terápia kísérőjeként: az antibiotikum elpusztítja az emésztésben fontos szerepet játszó hasznos baktériumokat. A laktobacilusok másik kiemelt feladata: visszaszorítani a candida gomba elszaporodását. A candida gomba kis mennyiségben a legtöbb ember szervezetében megtalálható. Ha viszont a bélflóra kipusztul, akkor a candida elszaporodik.

Egy másik hasznos baktérium a Laktobacillus bulgaricus, amelyről azt kell tudni, hogy fertőzés esetén természetes antibiotikumot termel. Emellett nagyon fontos, hogy ez a bacilustörzs antikarcinogén, tehát rákellenes anyagokat állít elő. Ha egy antibiotikumterápia hatására ez a törzs kipusztul, akkor az ember jobban ki van téve a rákos betegségeknek.

S végül a harmadik baktérium, amit megemlítenék a bifidobaktérium, amely egyrészt az emésztési folyamatot segíti, másrészt a máj méregtelenítő munkáját. Amennyiben ez a törzs kipusztul, a májra sokkal nagyobb feladat hárul. Akadályozza még az élesztőgombák elszaporodását, s van még egy alapvető feladata: léteznek olyan B vitaminok, amelyek az ő segítsége nélkül nem tudnának létrejönni. Hangsúlyoznám, hogy ezen a három csoporton kívül még számtalan hasznos bélbaktérium él bennünk, és nem árt megjegyezni, hogy az antibiotikumok éppen ezeket a hasznos baktériumokat pusztítják.