Élet és halál látszólag ellentétesek, mégis szorosan összetartoznak, nem léteznek egymás nélkül. Életminőségünket nagyban meghatározza, hogy elfogadjuk-e, ha valaminek lejárt az ideje, és ezzel együtt valami új születik. Engedjük-e ezt a változást, vagy félünk tőle?
A gyász a tudatos elengedés és újjászületés belső munkáját segíti. Bármilyen paradoxonnak tűnik is, a gyász mindig az életről szól, arról, hogy a vesztesség elfogadása révén és abból tanulva hogyan tudunk tovább élni. A halálra tekinthetünk csupán veszteségként és hiányként, de megláthatjuk azt is, hogy mit kaphatunk, miért lehetünk hálásak általa. Megtanulhatjuk az elengedést.
Időpontkérés
+36303117777
„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”
(Juhász Gyula)
A helyesen megélt gyászfolyamat ajándékai
- Átéljük a bánatot, a szomorúságot, amely segít feldolgozni a veszteséget. Megtanuljuk tisztelni az érzelmeinket.
- Elfogadjuk, hogy nem lehet pótolni a pótolhatatlant, hogy a veszteségünk által hiány, űr keletkezett az életünkben.
- Belátjuk, hogy a felejtés nem megoldás, az összetört szív magától nem gyógyul be, ehhez belső munkára, aktivitásra van szükség.
- Elfogadjuk, hogy a fájdalomból kivezető út a fájdalmon keresztül visz. A „tüneti kezelés” csak átmeneti megoldás lehet, hiszen az alapprobléma megmarad.
- Rendezzük a kapcsolatot az elhunyttal: begyógyítjuk a sebeket, megbocsájtunk neki.
- Jobban megbecsüljük az életet, új módon tekintünk rá.
- Elfogadjuk a sorsunkat és meglátjuk a szerettünkkel együtt töltött idő ajándékait.
- Hála születik bennünk, amiért szerethettünk és szerettek minket, mert sokkal jobb valakit szeretni és aztán elengedni őt, mint sohasem szeretni.
Hogyan zajlik az egyéni gyászterápia?
A gyászkísérés meghitt és bizalmas légkörében a szakember megismeri az elvesztett személlyel való kapcsolat történetét és feltérképezi, hogy a gyászoló hol tart a veszteség feldolgozásának folyamatában. Végigvezeti őt a gyász 5 fázisán, segíti a az elhunyttal való kapcsolat rendezését, szükség esetén a megbocsátást.
Mikor ajánlott elkezdeni a gyászterápiát?
Ha sok éve vesztettük el egy szerettünket, akkor is bármikor dönthetünk úgy, hogy megtiszteljük őt az időnkkel és a figyelmünkkel, és belekezdünk egy tudatos, gyógyító folyamatba. Fontos azonban, hogy legalább 3 hónap elteljen a haláleset óta, mielőtt belekezdünk egy terápiás folyamatba!
Gyásztanácsadó szakembereink
Gyászfeldolgozó csoport
Szeretnénk figyelmedbe ajánlani évente egyszer induló gyászfeldolgozó csoportunkat, ahol sorstársak társaságában és szakemberek vezetése mellett haladhass végig a veszteség feldolgozásának felszabadító folyamatán. Hiszünk benne és tapasztaljuk is, hogy együtt könnyebb átvészelni a nehéz időszakokat!
A sorstársi közösség gyógyító ereje felbecsülhetetlen értékű a gyász során. Ahogy sokan másik is, te is tarthatsz attól, hogy ha szabadjára engeded az összes szomorúságodat, fájdalmadat, akkor az elsöprő érzések leterítenek, s így csak a negatív oldal erősödik fel. Holott épp a sorstársak között enyhül a gyötrődés! A gyászfeldolgozó csoportban kialakuló bizalom, együttérzés és megértés légkörében nyíltan tudsz beszélni az érzelmeidről, az új élethelyzet nehézségeiről, és mintákat kaphatsz arra nézve hogyan lehet megélni a gyász fájdalmát.
Az aktuális időpontért figyeld honlapunkat, vagy iratkozz fel a hírlevelünkre!
Visszajelzés
„A gyászfeldolgozás során sokkal többet kaptam, mint amit eredetileg vártam tőle. Nem csupán a veszteség elbírását célozták meg. Az elhunyttal való kapcsolatot és annak gyümölcseit emelték egy olyan magasabb szintre, ami a lélek számára valóban gyógyító és átformáló erővel bír.”
„Sok más terápiára is jártam a haldoklás kísérése, majd a gyász feldolgozása kapcsán. A csoportos gyászterápia azonban mást adott. Végigvitt egy folyamaton. Azt hiszem, mindannyiunknak lehetőséget nyújtott arra, hogy teljesen átéljük a gyászunkat, felhozott olyan érzelmeket, amelyeket elfelejtettünk, elfojtottunk, vagy nem is tudtuk, hogy léteznek. Nagyon egyszerű eszközökkel, mégis nagyon erőteljes hatást ért el. Nagyon nagy ereje van annak is, hogy csoportban zajlik a gyászterápia. Azt hiszem, nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen mélységben megossza az életét másokkal, főleg ha egyébként zárkózott ember. A férfiakon például azt láttam, hogy sokszor ez nekik nehezebb. Szerintem nagyon tiszteletre méltó, hogy valaki ezt bevállalja. Ehhez kell az igazi bátorság, nem a ralizáshoz meg a vadászathoz. Az, hogy megosztjuk egymással a gyászunkat, kimutatjuk a fájdalmunkat, segít. Sokat tanultam mások történetéből, a magam gyászához is közelebb kerültem általuk, és arra is rájöttem: bármilyen nehéz is volt apukám elvesztése és gyásza, senkivel nem cserélnék!”