A frontérzékenység napjainkban népbetegség. A hideg frontok, a meleg frontok, a ciklonok megjelenése sok ember számára okoz kisebb-nagyobb tüneteket. Az alábbi részben a frontérzékenység ellen bevethető további módszerekről lesz szó.
Hidroterápia
A víz gyógyhatását hasznosító módszerek közül frontérzékenység ellen hatásos, és a szervezet erősítését szolgálja, ha az ember 5-10 percig harmatos vagy eső áztatta fűben sétál, de hasonlóan jót tesz az egész test hideg vizes lemosása, a hideg leöntés, a hideg vizes törülközővel való ledörzsölés (frottírozás), a váltózuhany, illetve a természetes vízben járás is. Aki ez utóbbit nem tudja megoldani, annak otthon a fürdőkád is megteszi. Aki télen a hóban naponta egy-két percig mezítláb járkál, az se megfázni nem fog, se influenzás nem lesz, ráadásul a hideget is sokkal jobban fogja bírni. Ezt a módszert persze csak akkor veheti igénybe az ember, amikor a teste fel van melegedve. A hóban járkálás mindenképpen ellenjavallott, ha valaki már amúgy is át van fagyva és a lába jéghideg. A hóban járkálásnak meleg szobából kiindulva, a lábat jól átdörzsölve érdemes nekivágni, de egy-két perc után vissza kell térni a melegbe, és fel kell melegíteni a lábat. Edzettebbeknél – az előbb említett szabályok betartása mellett – akár az egész test hóval való ledörzsölése is szóba jöhet.
Itt említeném meg a szaunázást, amit frontérzékenyeknél legalább hetente egyszer érdemes alkalmazni. A nagy forróság és a hideg zuhany váltakozó ingerei javítják a szervezet alkalmazkodóképességét: 10-15 perc meleg után 1-2 perc hideg hatás következzen, majd az egész folyamatot még kétszer megismételhetjük. Szívbetegek és magas vérnyomásban szenvedők azonban vigyázzanak, az ő szervezetükre nézve lehet, hogy a szaunázás túlzottan megterhelő és veszélyes lehet!
Gyógynövények
A gyógynövények közül frontérzékenység ellen – kísérleti adatokkal is bizonyíthatóan – a citromfű véd a legjobban.
Frontérzékenységben szenvedőknek másfél hónapon keresztül naponta háromszor adtak citromfűteát, és pusztán ennek hatására a betegek 85-90 százalékánál a panaszok csökkenését, illetve teljes megszűnését figyelték meg. Egy csésze forró vízhez 2-3 teáskanálnyi friss vagy szárított citromfűlevél szükséges; 10 percnyi áztatás után szűrjük le, és naponta igyunk három csészényit ebből a teából. Fogyasztható ezen kívül roz-maring-, levendula- és zsályatea, aktivizálásra szolgálhat a borsmenta és a fehér üröm, akiknél pedig a frontok elsősorban pszichés panaszokat – levertséget, kábultságot, depressziót – okoznak, azok orbáncfű teát igyanak. A frontérzékenység és az általa okozott panaszok általános enyhítésére alkalmasak továbbá a következő gyógynövényteák: angyalgyökér, bazsalikom, boróka, cickafark, csalán, csipkebogyó, galagonya, gyöngyajak, kakukkfû, kálmos, kerti ruta, komló, koriander, szagos müge.
Klímaterápia
Földünkön vannak ugyanis olyan térségek, ahol olyan klimatikus viszonyok vannak, amelyek kifejezetten kedvezően hatnak a frontérzékeny betegekre. A hidegfrontra érzékenyeknek főleg a tengerparti klímát érdemes igénybe venniük, a melegfrontra érzékenyeknek viszont leginkább az ezer méter feletti magaslati hegyi levegő tesz jót. Azok az emberek, akik nem tudják pontosan, hogy hidegre vagy melegre érzékenyek, de valamiféle frontérzékenységgel mégis rendelkeznek, az 500 és 1000 méteres magasságban fekvő erdős középhegységek déli oldala, illetve keleti lejtői javasoltak effajta kúrára.
Reflexológia
Frontérzékenység esetén a talpon keresztül aktiválandó területek a következők: a hipotalamusz zónája (a nagylábujj begyének felső része), a napfonat, a plexus solaris zónája (ami az ujjpárnák alatt, a talp közepén található), illetve a hipofízis zónája (ez a nagylábujj begyének középső részére esik). Ezen kívül másodlagosan, lazító célzattal masszírozható még a tarkó, a váll és a gerinc zónája, hiszen ezen területek izomtónusa fronthatásra fokozódik, görcsök léphetnek fel, ami aztán kínzó fejfájáshoz és egyéb izomfájdalmak megjelenéséhez vezethet.
Homeopátia
Nagyon hatékony homeopatikus ellenszer lehet frontérzékenység esetén az Acidum benzoicum D3-as hígításban, elsősorban is a hideg okozta ízületi problémák, gyulladások és reumás panaszok kezelésére. Az Acidum nitricum D4-es hígításban elsősorban olyan betegeknél hatásos, akiknek időjárásváltozáskor az emésztési panaszai – gyomor, bél és veseproblémái – erősödnek fel. Az Aurum metallicum D30-as hígításban főleg a hideg és szeles idővel összefüggő front panaszoknál használható sikerrel. A Licopodium D30as hígításban a szeles időjárás nyomán jelentkező pszichés problémák ellen hatásos. D3-as hígítású Aconitum szedése javasolt napszúrás, száraz, szeles időjárással összefüggő ideg fájdalmak, illetve rendkívüli hőség okozta nyugtalanság és alvászavar leküzdésére. Az Allium cepa D4-es hígítása a nyirkos, hideg idő következtében fellépő orrfolyás, nátha és köhögés, valamint a magas páratartalom hatására jelentkező reumatikus fájdalmak ellenszere lehet. A D30-as hígítású Belladonna segíthet a szeles idő miatti idegfájdalmak és görcsök, illetve a hőség vagy erős napsütés miatt kialakuló hasogató fejfájás enyhítésében. Végezetül a Chamomilla D30-as szerrel a huzat, a szél, a viharok és zivatarok okozta fej, fog és arcfájást, továbbá a hideg hatására jelentkező ízületi és izomfájdalmakat kerülhetjük el.
Bach- virágterápia
Általában segítő hatású az elsősegély-csepp, vagy az egynyári szikárka. Ha az átvonuló fontok okoznak problémát, akkor a diófa segíthet. Ha ingerlékenység lép fel, akkor a magyal enyhítheti.
A frontérzékenység pszichés háttere
Akármilyen is legyen a kinti hőmérséklet, a fényviszonyok, a páratartalom – essen a hó, süssön a nap vagy fújjon a szél –, az emberi testhőmérsékletnek nagyjából azonos szinten kell maradnia. A vegetatív idegrendszer, illetve annak legfőbb szabályozója, a hipotalamusz érzékeli a külső változásokat, és olyan folyamatokat indít be a szervezetben, amelyek ellensúlyozzák azokat, fenntartva a belső egyensúlyt. A hipotalamuszhoz, amely hat a vegetatív idegrendszerre, az pedig a maga szimpatikus és paraszimpatikus idegtörzsein keresztül beindítja a megfelelő változásokat. A szimpatikus idegtörzs növeli a teljesítményt – az ember tettre készebb lesz, energiával töltődik fel –, a paraszimpatikus idegtörzs viszont inkább raktározza az energiát: a pihenésben, a nyugalom megteremtésében segít. Akár azt is mondhatnánk, hogy a szimpatikus idegtörzs a gázpedál – ennek tónusa melegfront esetén fokozódik –, a paraszimpatikus idegtörzs pedig a fék – tónusa hidegfront közeledtével növekszik. Mivel a mai embert rengeteg stresszhatás éri, ezért a vegetatív idegrendszer fokozott terhelésnek van kitéve, s előbb-utóbb fellép az úgynevezett vegetatív disztónia (a vegetatív idegrendszer működési zavara), amely aztán frontérzékenységhez vezet. A frontérzékenység kiküszöbölése érdekében tehát a vegetatív disztóniát kell felszámolni, a korábban felsorolt módszereket (homeopátiát, reflexológiát stb.) igénybe véve.
Váradi Tibor
