Fehérjemérgezés

A többletfehérje-fogyasztás, azaz a fehérjemérgezés civilizációs probléma. Az orvostudomány is elismeri, hogy a táplálkozás nagymértékben befolyásolja az ember egészségét, és hogy majdnem minden betegség gyógyítása során érdemes változtatni az étrenden is. Ahhoz, hogy a szervezetünk egészségesen működjön, szükség van bizonyos alapvető anyagokra: fehérjékre, zsírokra, olajokra, szénhidrátokra, vitaminokra és nyomelemekre, illetve rostokra és vízre. Ha ezekből az alapvető tápanyagokból nem viszünk be eleget a szervezetünkbe, illetve ha túl sokat viszünk be, egyaránt megbetegedhetünk.

A mai ember szervezetébe túl sok fehérje, zsír és cukor kerül. (Cukor alatt természetesen nem a természetes szénhidrátokat értem, hanem a finomított, fehér cukrot.) A többletfehérje, a többletzsír és a többletcukor megterhelik a szervezetet és különféle méreganyagok képződéséhez vezetnek. Viszont a vitaminokból, nyomelemekből, enzimekből, rostokból és vízből hiányt szenved a mai átlagember.

Napi szükséges fehérjemennyiség

(gramm/testsúlykilogramm)

Életkor                   Nők            Férfiak

6-12 hónap             1,6              1,6

1-6 év                     1                 1

11-14 év                 1                 0,95

15-17 év                 0,9              0,85

18 év felett            0,75            0,75

Ez az általánosan használt hivatalos ajánlat, miközben számos kutatás arra az eredményre jutott, hogy ha az ember hosszú távon ezeket a mennyiségeket tartja szem előtt, akkor előbb-utóbb megterhelheti a szervezetét. Egyes vizsgálatok az itt megadottnál kevesebb fehérjét javasolnak. Természetesen a javasolt átlagérték módosul, ha valaki intenzíven sportol, azaz élsportoló; ha áldott állapotban van; ha szoptat; és bizonyos betegségek vagy műtét utáni lábadozás esetén.

Kijelenthetjük, hogy a túlzott fehérjebevitel népbetegség. Az átlagember kb. kétszer-háromszor annyi fehérjét fogyaszt, mint amennyire a szervezetének ténylegesen szüksége lenne. A fehérjehiány is egy létező betegség, csak éppen a nyugati, iparosodott társadalmakban nagyon-nagyon ritka.

A többletfehérjével az egyik legfőbb gond a rohadás. A szükségesen túli fehérjemennyiséget nem emészti meg a szervezet, ezért az emésztetlen, vagy félig emésztett állapotban kerül a vastagbélbe, ahol baktériumok révén rohadni kezd. Ez a folyamat hozzájárul a nemkívánatos baktériumok elszaporodásához, és nagyon sokszor vastagbélgyulladáshoz vezet. Ha az ember nem változtat az étrendjén, akkor a krónikussá váló vastagbélgyulladás sajnos vastagbélrákban kulminálhat.

Mindeközben a fehérje rohadásakor különféle méreganyagok, toxinok is keletkeznek, amelyek visszaszívódnak. Ezt hívják önmérgeződésnek, melynek során mindenféle felesleges anyag kerül a vérbe, melyek a legkülönfélébb betegségeket okozhatják attól függően, hogy hol rakódnak le.

Szintén összefügg a fehérje többletbevitellel az elsavasodás – a rohadás mellett ez okozza a legtöbb problémát. Számtalan esetben kimutatták a mérések, hogy minél több fehérjét visz be az ember a szervezetébe, annál inkább elsavasodik a teste. Alapvetően a legtöbb testnedvünknek enyhén lúgos állapotban kéne lennie. Tudjuk jól, hogy ha elsavasodik a szervezet, akkor beindul a csontritkulás, a fogromlás, valamint különféle gyulladások keletkeznek. A savas szervezetben a kórokozók is sokkal könnyebben szaporodnak, amelyek aztán különféle bakteriális és gombás betegségeket, és még számtalan egyéb kórt okoznak. Külön kiemelném a húgysavat, amely szintén a többlet fehérjebevitel egyik produktuma. A felszaporodott húgysav a különféle mozgásszervi betegségek első számú felelőse: főleg a köszvény, de a reuma és az ízületi gyulladás is összefüggésben áll vele.

Ha ezek a bomlástermékek felszaporodnak a szervezetben, és bekerülnek a különféle testfolyadékokba – itt külön kiemelném az agyvizet –, akkor rendszeres fejfájás, különféle mentális zavarok, a koncentrációs képesség romlása, nyugtalanság, idegesség, ingerlékenység, álmatlanság, illetve különféle zsibbadások léphetnek föl.

A megfigyelések szerint egyes szív- és érrendszeri betegségek is összefüggésbe hozhatóak a túlzott fehérjebevitellel. Minél több állati eredetű étel és állati fehérje kerül a szervezetbe, annál inkább nő a test koleszterin- és vércukorszintje. A növényi eredetű ételeknél viszont éppen az ellenkezőjét, a koleszterin és a vércukorszint normalizálódását, csökkenését tapasztalták.

Külön kitérnék arra, hogy a túlzott fehérjebevitel miatt vitamin- és nyomelem-hiány alakul ki. A vitaminok közül például a B₁₂, a nyomelemek közül pedig a kalcium az, amit a túl sok fehérje kimos a szervezetből.

Lássuk, mik a fehérjemérgezés legfőbb jelei. Hét olyan jel van, ami arra utal, hogy több fehérje kerül a szervezetbe, mint kellene:

1. Krónikus fáradékonyság
2. Erősen lepedékes nyelv
3. Túl gyakori, túl erős csipásodás
4. A fejbőr betegségei, korpásodás
5. Bőrelváltozások, bőrbetegségek
6. Székrekedés, illetve a széklet bűzössége
7. Elsavasodott vizelet (pH tesztcsík segítségével mérhető a reggeli első vizelet savassága)

A felsoroltakon kívül fehérjemérgezésre utalnak a következők: a máj, a vese és az emésztőrendszer betegségei, mozgásszervi problémák, a reuma, a köszvény, az ízületi gyulladás, a szív- és érrendszeri betegségek és az érelmeszesedés. Ne felejtsük el a manapság igen gyakori allergiás betegségeket sem, amelyek szintén összefüggésben állnak a túlzott fehérjebevitellel.

Mit tegyünk fehérjemérgezés esetén?

Zárásképpen hat pontban álljanak itt a legfontosabb teendők, amelyekkel a helyzet javítható:

1. Csökkenteni kell a fehérjebevitelt. Ez annyit tesz, hogy kerülni kell a nagyon magas fehérjetartalmú ételeket. Ide tartoznak egyfelől az állati eredetű ételek, a hús, a tojás, a tej és a tejtermékek, viszont nem egy vegetáriánus attól betegszik meg, hogy a fehérjehiánytól való félelmében rengeteg szóját, és egyéb, magas fehérjetartalmú növényt fogyaszt, ami előbb-utóbb ugyanúgy rohadáshoz és fehérjemérgezéshez vezet, mint a húsfogyasztás. Vigyázni kell a magas fehérjetartalmú növényekkel is! Időnként természetesen fogyaszthatók, de ez napi szinten nem javasolt. Itt elsősorban a szójára, a hüvelyesekre és az olajos magvakra gondolok. A gyümölcsökben és a zöldségekben is nagyon értékes aminosavak vannak, miközben alacsony a fehérjetartalmuk.
2. Változatos étrend. Nagyon lényeges, hogy ha az ember nem fogyaszt állati eredetű ételeket, akkor változatos legyen az étrendje, hogy minden esszenciális aminosav megfelelő mennyiségben és minőségben bekerüljön a testébe.
3. A nyers ételek fogyasztásának növelése. Mindenképpen előnyben kell részesíteni a nyersen, frissen fogyasztott ételeket, hiszen a bennük lévő fehérje értékesebb a hőkezelt ételekben lévőnél.
4. Esszenciális aminosavakat tartalmazó növények napi szintű fogyasztása (pl. sárgarépa, kelbimbó, uborka, tök, kukorica, paradicsom, szezám- és napraforgó mag).
5. Hetente egyszer javasolt fehérjementes napot tartani. Ez lehet pl. léböjt-nap, amikor a levekkel csak minimális fehérje kerül be, körülbelül 10-12g. (Aki nem tud, vagy nem akar böjtölni, annak a gyümölcsnap javasolt.)
6. Évente többször érdemes hosszabb méregtelenítő kúrát végezni. Például ötnapos vagy egyhetes fehérjeszegény tisztítókúrát, amely állhat gyümölcsnapból, zöldségnapból, nyersnapból vagy akár barnarizs-napból is. A tisztítókúrák nagy része azáltal hat, hogy kevesebb zsír, kevesebb fehérje és kevesebb cukor kerül a szervezetbe, aminek köszönhetően megindul a méregtelenítés, és a szervezet tisztulni, regenerálódni, gyógyulni kezd.

A cikket Váradi Tibor előadásai és könyvei alapján állítottuk össze.