Ez a cikk arról szól, hogy bemutassa az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK) lényegét mind elméleti, mind gyakorlati szempontból.
Az EMK atyjáról
Marshall B. Rosenberg mottója, mellyel a könyvét is kezdi, így szól: „Az életemet együttérzéssel akarom feltölteni, olyan áramlást elindítani köztem és mások között, amely egymás szívből jövő megajándékozásán alapszik.”
Saját bevallása szerint gyerekkora óta két fő kérdésre keresi a választ:
- „Mi az oka, hogy idővel annyira eltávolodunk természetes együttérzésünktől, hogy abból erőszakos és kizsákmányoló magatartás lesz?”
- „Mi lehet a magyarázata, hogy néhány ember még a legnagyobb kihívások közepette is meg tudja őrizni természetes együttérzését?”
Egy tanfolyamán elmondta nekünk, hogy pszichológusként végzett az egyetemen, és egy ideig dolgozott is a „szakmában”, de aztán elege lett a sok papírmunkából, otthagyta az egészet, és felcsapott taxisofőrnek. Az új állásában sokkal közelebb tudott kerülni az emberekhez, és sokkal életszagúbb helyzetekben kereste tovább az emberek közötti együttérzést segítő és gátló tényezőket.
Megszületik az EMK
Kutatásai során Marshall rájött, hogy mennyire meghatározó szerepet játszik a beszéd, a nyelvezet és a szóhasználat abban, hogy az ember közeledik saját együttérző természetéhez, vagy épp távolodik tőle. A munkája során kidolgozta a „kommunikációnak, a beszédnek és a figyelésnek egy olyan módját, amely lehetővé teszi, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és másokkal”. A kapcsolatteremtés ezen modelljét nevezte el Erőszakmentes Kommunikációnak.
Akcióban az EMK
Munkája során Marshall börtönökbe látogat, ahol rabokkal beszélget, és megmutatja nekik, hogyan bocsájthatnak meg maguknak, hogyan érthetik meg, miért tették, amit tettek, és hogyan építhetik fel újra emberi önbecsülésüket, mely esetleg már azóta elveszett, mióta csak úgy gondolnak magukra, hogy „gyilkos” vagy „bűnöző”.
Világszerte több országban működnek már iskolák, ahol mind a gyerekek, mind a felnőttek (tanárok és szülők) megtanulták az EMK-t. Létezik olyan iskola, ahol néhány tanulót megtanítottak a közvetítésre is, és meg lehet keresni őket, ha valahol konfliktus merül fel. Marshall beszél arról is, hogy az alsós gyerekeknek nagyon könnyű megtanítani az EMK-t, a felsősöknek már nehezebb, és a felnőtteknek a legnehezebb. Ebből is látszik, hogy gyermekkorban még megvan bennünk a természetes együttérzés, s a nevelés, az oktatás, a társadalmi hatások nyomán egyre inkább eltávolodunk ettől a képességünktől.
Az EMK célja
Az 1. gyakorlat, amellyel Marshall is sokszor kezdi tanfolyamait:
„Idézzetek fel egy eseményt az elmúlt 24 órából, amikor is szebbé tettétek valakinek az életét.” Megvan?
„Ismerteke nagyszerűbb érzést ennél?”
Marshall azt mondja, hogy már számtalan országban tette föl ezt a kérdést embereknek, és még senki sem mondta, hogy igen.
4 figyelési mód, ha valaki beszól
Tegyük fel, valaki mond nekem valamit, s ezzel finoman szólva kimozdít amúgy igenis stabil lelki nyugalmamból:
Pl.: „Na, te agyament, ezt jól elszúrtad!”
Erre a mondatra én négyféle képpen reagálhatok:
- Magamat hibáztatom: „Igaza van, tényleg agyament vagyok, mindig mindent csak elrontok, kész csődtömeg vagyok! (Nagy sóhaj.)”
- A másikat hibáztatom, ellentámadásba lendülök: „Micsoda? Te vagy az agyament, te kis …” vagy „Te beszélsz? Még a cipőfűződet sem tudod bekötni!”
- Együttérzéssel fordulok afelé, ami bennem kavarog, megfigyelem, milyen érzést vált ki belőlem a másik mondata, és mire van szükségem: „Amikor azt hallom, hogy „ezt jól elszúrtad”, szomorúságot érzek, mert számomra fontos, hogy örömet szerezzek azzal, amit csinálok.”
- Együttérzéssel fordulok afelé, ami a másikban él, az érzelmére és a szükségletére figyelek: „Amikor azt látod, hogy nem hoztam kenyeret, dühös vagy, mert szeretnél bízni abban, hogy amit ígérnek neked, be is tartják?”
- gyakorlat
Írjatok fel egy olyan „beszólást”, mely kimozdító hatást gyakorol rátok. Ha megvan, akkor kövessétek a négyféle figyelési módot, és írjátok le, melyiknél mit mondanátok. Az első két lépésnél legyetek csak bátrak, merészek, az őszinteség is része a gyakorlatnak. Figyeljétek meg, mi a különbség a 4 mód között.
Sakál és a Zsiráf nyelv
Az első és a második reakció Sakál nyelven történik. A Sakál mindig kritizál, hibáztat, vádol, megfélemlít, bűntudatot kelt, mitöbb: szemrehány! Ez az a nyelv, mely nem igényel tudatosságot, annyira belénk ivódott. Ez így első hallásra ijesztő lehet, de majd meglátjátok, milyen jóbarátunkká válhat.
A harmadik és negyedik választ nevezzük Zsiráf nyelvnek, mely az együttérzést segíti elő. Ezt már kevésbé tanították meg nekünk, így elsajátítása sok gyakorlást, kitartást és türelmet igényel.
Van egy jó hírem! Nem kell eldobni, elnyomni belső Sakáljainkat, mert az EMK megmutatja, hogyan vezetnek el ezek a kifejezések mindahhoz, ami számunkra érték! Ugyanis az előző gyakorlat 3. pontja nem más, mint az 1. pont lefordítása Zsiráf nyelvre! Az EMK segítségével tehát megtanulhatjuk lefordítani saját és mások ítéleteit a szív nyelvére, s így képesek leszünk megőrizni emberségünket a nehéz helyzetekben is.
- Gyakorlat:
- a) Írjatok föl 5 saját sakál mondatot, vagyis 5 olyan ítéletet, melyet másra vagy saját magatokra szoktatok mondani illetve gondolni.
Pl. „Te, ez tisztára el van szállva!”
- b) Fordítsátok le Zsiráf nyelvre, vagyis: mit éreztek, és mire van szükségetek, amikor ezt mondjátok?
Pl. „Szomorú vagyok, mert szeretném ha társaim érdeklődnének felőlem.”
Most pedig lássuk végre, milyen konkrét lépéseket javasol a EMK az együttérzés felébresztésére.
Az EMK 4 lépése
- Objektív megfigyelés
Megfigyelem, hogy az adott helyzetben mit hallok, látok, tapasztalok, és ezt olyan formában fejezem ki, amely mentes minden véleménytől, kritikától, általánosítástól, ítélettől.
- Gyakorlat:
- a) Idézz fel egy esetet, amikor elrontottál valamit.
Pl. Levertem egy poharat, mely összetört.
- b) Írd le, mit mondtál ekkor.
Pl. „De béna vagyok!”
- c) Keresd meg, konkrétan mely cselekedeted váltotta ki az ítéletet. Tedd össze a kettőt.
Pl. „A könyököm meglökte a poharat, mely a földre érve darabokra tört. Ekkor én bénának neveztem magam.”
Így legalább tudom, miért illetem magam ily „kedves” szavakkal, és világossá válik, hogy nem alapállásban vagyok béna. Ebben a gyakorlatban szétválasztottuk a megfigyelést az ítélettől, ez az első lépés.
- Érzés, érzelem
Az EMK arra bátorít, hogy azonosítsuk érzelmeinket, és fejezzük ki őket, mert ezáltal élő, emberi találkozásokban lehet részünk. Sokunknál már az azonosítás is komoly nehézségekbe ütközhet, hiszen jól megtanították nekünk, hogy érzelmeink nem fontosak, sőt szégyellnivalóak.
- Gyakorlat:
„Hogy vagy?”
Próbáljátok azonosítani, és kifejezni jelenlegi érzelmi állapototokat.
Szerintem ez a világ egyik legnehezebben megválaszolható kérdése. Legtöbbször így válaszolunk rá:
„Köszi, jól.” vagy
„Nem túl jól.” vagy
„Á, csak a szokásos.” vagy
„Köszönöm, megvagyok.”
Ezek a válaszok egytől-egyig ítéletek, és érzelmekről (teszem azt szomorúság) szó sem esik bennük. Számomra ez döbbenetes, mert arra világít rá, hogy mennyire félünk érzelmeinkről beszélni. Oda se neki, mindenkit arra bátorítok, hogy figyelje meg, milyen hatást vált ki egy beszélgetésben, ha kifejezi érzelmi állapotát. Ebben nagy segítségünkre lesz a 3. lépés.
- Szükséglet
Az érzelmi állapotunk kifejezése után vállaljuk is érte a felelősséget: nyilvánítsuk ki, melyik szükségletünkben gyökeredzik. Az EMK rendszerében ugyanis minden érzelmünk abból fakad, hogy valamely szükségletünk épp kielégül vagy nem. Szükséglet alatt az EMK olyan igényeket, értékeket ért, amely minden emberben közös. Ilyen például az őszinteség, figyelem, megértés, önállóság. Ezt azért is lényeges kifejeznünk, mert a szükségletek szintjén belátjuk, hogy közösek a szándékaink.
Fontos szétválasztanunk a megoldási stratégiát a szükséglettől:
Például azt mondja nekem valaki:
„Szükségem van arra, hogy megmasszírozd a vállamat!”
A definíció szerint ez nem szükséglet, hiszen nem minden ember vágyik arra, hogy én megmasszírozzam a vállát. A szükséglet valószínűleg a gondoskodás, az általam nyújtott vállmasszázs pedig már a megoldási stratégia.
- Gyakorlat:
- a) Gondoljatok valakire, aki fontos nektek! Hogyan fejezné be ezt a mondatot, melyet hozzátok intéz: „Szükségem van …”
Pl. „Szükségem van rád!”
- b) Vizsgáljátok meg, vajon összekeveredett-e a megoldási stratégia és a szükséglet! Ha igen, válasszátok szét:
Pl. Igen, a fenti mondat egy „turmix”.
A szükséglet valószínűleg itt az együttlét, s a „rád” pedig a megoldási stratégia.
- Kérés
Miután az első három lépés segítségével elmondtam a jelenlegi lelki állapotomat, egy kérést fogalmazok meg a másik felé.
Pl. „Amikor azt látom, hogy elmész mellettem köszönés nélkül, és rám se nézel (megfigyelés), akkor szomorúságot érzek (érzés), mert figyelemre vágyom (szükséglet). Megtennéd, hogy üdvözölsz engem azzal, hogy a szemembe nézel és azt mondod: Helló? (kérés)” Ugyanebben a szituációban Sakál módon is kifejezhetem ugyanezt: „Bunkó paraszt!” Talán érezhető a különbség…
- Gyakorlat:
Az EMKban a legalapvetőbb kérdés a következő:
„Elmondanád, mit hallottál most tőlem?”
Vagyis szeretném megtudni, vajon eljutott-e a másikhoz, amit mondtam. Rengeteg félreértés elkerülhető ezzel az egyszerű kérdéssel, mivel sokszor annyira magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy meg sem halljuk, mit mond a másik.
Tapasztalataim szerint ez még a feszült helyzetekben is segíthet. Ha a másik visszamondja amit mondtam, akkor megnyugszom, hogy figyel rám. Ha nem tudja visszamondani, akkor meg legalább kiderül, hogy már meg se halljuk egymást, így a további üvöltözés felesleges.
Ez tehát az egyik fele az EMK szerinti kommunikációnak: kifejezem, mit tapasztalok, mit érzek, mire van szükségem és mit kérek.
A másik fele abból áll, hogy figyelmemet a másik emberre irányítom: mit figyel meg ő, mit érez, mire van szüksége, és mit kér. És egyáltalán nem baj, ha a másik nem a fenti modell szerint fejezi ki magát, a kulcs abban rejlik, hogy én erre a négy területre összpontosítsam a figyelmemet.
Lóránt László
