Az ember számára mérgező anyagok összefoglaló neve, melyek a szervezetbe jutva azt károsítják: a homotoxinok. Ezek testidegen anyagok, amelyek évek, évtizedek alatt feldúsulnak a sejtekben, szövetekben, és különböző betegségeket okoznak. A betegségek tetemes hányada valójában homotoxinoktól való szabadulási folyamat. A homotoxinok először a sejten kívüli térben rakódnak le, ez enyhébb tüneteket eredményez. Tudatos méregtelenítés hiányában a méreganyagok a sejten belüli térbe hatolnak, és onnan nehezebb „kihajtani” őket.

A homotoxinok 65–70%-a a táplálkozással kerül be a szervezetbe.

Az élelmiszerekbe három úton kerülnek be: 

1.) Mezőgazdasági tevékenység során

– állattartásban használt szerek: főként antibiotikum és hormon maradványai

– növényvédőszermaradványok

2.) Környezetszennyezés által

– közúti közlekedés

– ipari tevékenység

– különböző sugárzások

– hulladéklerakók

3.) Élelmiszeripari tevékenység

– szennyeződések

– adalékanyagok

A megfogalmazásból kiderül, hogy a szervezet egészséges működéséhez semmi szükség nincs ezen anyagokra. Nem „véletlen” szennyeződések, mint például a környezetszennyezés által bekerült mérgek, hanem tudatosan adagolt anyagok. Ki számára kedvezőek?

„Az élelmiszeripari adalékanyagok nagy része elsősorban a könnyebb és gyorsabb feldolgozhatóságot, a veszteségek csökkentését, és a jobb eladhatóságot segíti, mindez pedig a gyártók érdekeit szolgálja.”

(Tóth Gábor)

A betegségeknek számos oka van, az élelmiszeradalékok egy erős faktort képeznek ezek között. Az ételekben kevés van belőlük, de a sok kicsi sokra megy.

A táplálkozás pszichoszomatikus folyamat. Az étel íze, illata, színe, nagysága stb. befolyásolja fogyasztása mértékét. Az adalékanyagok nagy részének célja: az ételt vonzóbbá, tetszetősebbé tenni a fogyasztó számára. Pszichológusok tervezték, kísérletezték ki a megfelelő színeket, ízeket, illatokat, amelyek evésre ingerelnek. Például a nagyság vonzerő, ezért térfogatnövelő szereket használnak. Az élelmiszeripar célja az eladás, nem az ételek egészségegyerek_reklamssé tétele. A pszichológiai ismeretek számos lehetőséget biztosítanak egy termék eladására. Minél többször látunk egy reklámot, a gyártónak annál erősebb hatása lesz ránk később, amikor a reklámot (és a hozzá kapcsolódó esetleges felháborodásunkat) már régen elfelejtettük. Az emlék megszépül, és fogyasztóvá válunk. A gyermekeket megcélzó reklámok a leghatékonyabbak, mivel ők sokkal könnyebben befolyásolhatók, és akaratuk, kitartásuk biztosíték a gyártónak, hogy a szülő ki fogja nyitni a pénztárcáját. De kettőn áll a vásár. Ha minden alkalommal tudatosan választunk a polcokról, akkor befolyásoljuk a termékválasztékot!

Az adalékanyagok története

  1. Kezdetben természetes formában fogyasztottuk az ételeket.
  2. Később természetes anyagokkal változtattuk meg őket (pl. méz, citromlé)
  3. Majd a XIX. századtól mesterséges anyagok kerültek az élelmiszerekbe, amikor a szintetikus előállítás lehetővé vált. (Ez egybeesett az emberek természettől való elfordulásával.)

Eleinte nem vizsgálták ezeket az anyagokat, utólag derült ki, hogy betegségeket (pl. magzatkárosodást) okoznak. A negatív tapasztalatok arra vezettek, hogy kísérletezési szabályokat írjanak elő. A tesztelés főként patkányokon zajlik, de ez sem bizonyult megbízható megoldásnak, mivel az ember és a rágcsálók szervezete elég sok eltérést mutat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy sok, ma mérgezőnek ismert adalékanyag használatban volt, és keresztülment a kísérleteken. Például a tej tartósításához formaldehidet használtak, vagy színezéknek arzénvegyületet.

Ma már ritka a természetes adalékanyag, úgymint: a méz, a citromlé, az aszalt gyümölcs. Az édesítésben ez utóbbi szerepét először a malátakészítmények, majd a fehér cukor, végül a mesterséges édesítőszerek vették át. A gépesítés sokat rontott a helyzeten. Az emberi munka során nem volt szükség bizonyos anyagokra, melyeket a gépek használata tett elengedhetetlenné.

A törvények szerint kötelező feltüntetni az élelmiszeren, hogy mit tartalmaz. Az átláthatóság érdekében, és a kémiai nevek fordításából adódó félreértések elkerülésére az 1980-as években az Európai Közösség kidolgozta az élelmiszeradalékanyagok azonosítására szolgáló E-számozási rendszert. Ez a fogyasztóvédelmet érdemben nem szolgálta, hiszen az E-számok mögött rejlő vegyületek és azok hatásának ismerete nélkül keveset ér. „A vásárló nyugodjon meg!” – mondják a hivatalos szervek – „Az engedélyezett anyagok mind ártalmatlanok.” – Sok esetben ez igaz is (bár számos esetben nem, erről később lesz szó), de kombinálódva már veszélyesek lehetnek. Az 5000 féle adalékanyag összes kombinációja ugyanis nem lett kikísérletezve.

Az élelmiszeradalékok csoportjai

Aromaanyagok (természetes, természetazonos, mesterséges); színezékek (természetes, természetes eredetű, mesterséges); tartósítószerek; antioxidánsok; savanyúságot szabályozó anyagok; állományjavítók; csomagoló és hajtógázok; térfogat és tömegnövelő szerek stb.

Az adalékanyagok terjedésének hatásai

  1. Eltompult az emberek ízérzékelése. Az élelmiszerek átalakítása során elvesző ízeket adalékanyagokkal pótolják. A természet ízei szelíd ízek, a mesterséges ízesítők felerősítették az ízeket. Mindezekből az következik, hogy az emberek számára a természet adta ízek már nem vonzóak. Például megcukrozzák az epret, megsózzák a paradicsomot. Amikor valaki visszatér a természetes étrendre, először íztelenebbnek érzi ezeket az ételeket, de ez idővel helyreáll. Egy példa arra, milyen kiváló az ember eredeti ízérzékelése: a keleti orvoslás szerint kétféle beáztatott gabona ízét normális esetben meg tudjuk különböztetni egymástól.
  2. Üres ételeket fogyasztanak az emberek, amelyek szépek, vonzóak, ízesek, ugyanakkor kevés hasznos anyagot tartalmaznak. A tápértékben szegény ételek terjedését segíti elő az adalékanyagok terjedése. A civilizált ember „jóllakott éhezővé” vált, számos hiánybetegséggel. Az üres ételek maguk után vonták a tápanyagkiegészítők megszületését, amelyeket sok esetben ugyanaz a gyártó állít elő.

Egy fontos alapszabály ismerete segít tudatosabban étkezni: Minél több átalakításon megy át egy étel, valószínűleg annál több adalékanyagot tartalmaz. Az átalakítás eleve nehezíti az emésztést, az adalékanyagok általában nem javítanak a helyzeten, rosszabb esetben rontanak. Legyünk óvatosak a messziről hozott, félkész vagy készételekkel, a konzervekkel, a mélyhűtött termékekkel, az édességekkel, a tej és húsipari készítményekkel. A legjobban a helyben termő és szezonálisan aktuális ételek emészthetők.

Élelmiszereink „szépségápolási” kellékei

  1. Aromák

Szerepük az íz és illatmódosítás. A feldolgozás során a gyümölcsök, zöldségek, gabonák, termések aromaanyagai eltűnnek, átalakulnak, mivel nagyon érzékenyek, illékonyak. A hiányt hozzáadott aromákkal pótolják. A modern vizsgálatok kimutatták, hogy a fogyasztók számára az íz, valamint az illat és zamatanyagok hatása a legmeghatározóbb a vásárláskor. A világ „ízdiktátorai” határozzák meg korunk és terveik szerint a következő évek ízvilágát.

Az aromagyártók körülbelül 12 milliárd dollár éves forgalommal dolgoznak. A természetben található aromaanyagok védenek a túlevéstől. Az „éhségre” hatnak. A mézből nem tudunk olyan sokat enni, mint a cukrászsüteményből. A mértéktelen fogyasztáson kívül függőség alakul ki a hozzáadott aromákkal szemben. Senki sem hallott alma vagy uborkafüggőségről, annál inkább csokoládé, kóla, chipsfüggőségről.

Az aromák három csoportja közül az első a természetes aromák. Ezeket növényi (néha állati) termékekből vonják ki hagyományos módszerekkel. Drágák, emiatt a gyártók inkább a másik két csoportból választanak. A természetazonos aromák kémiai úton kivontak, vagy szintetikusan előállítottak, és kémiailag azonosak a természetben találhatóval. Az azonosság a legtöbb esetben megkérdőjelezhető, mivel az alapszerkezeten túl számos variáció előfordulhat, és néhány kémiai kötés áthelyeződése nagyban megváltoztathatja az anyag hatását a szervezetre. A természetazonos aromák másik veszélye, hogy természetben előforduló vegyületeknek az adott növényben való kocentrációja lényegesen eltér a tömegesen alkalmazott aromaanyagokétól. A mesterséges aromák egyáltalán nem fordulnak elő az ember számára ehető ételekben, teljesen „testidegenek”. Ma már szinte bármilyen ízt elő lehet állítani a laboratóriumokban. Összetett aromák is előállíthatóak, mint például méz, tej, sajt, szalonna stb. A gyümölcsaromákat például üdítőkben, szörpökben, krémekben, a mogyoró, a dió és a mandula aromákat fagyiban, krémekben használják.

Az egyik legnépszerűbb az etil-vanilin, amit a látványpékségek közelében bárki tapasztalhat. Elismerten függőségokozó hatása van. A gyümölcsaromák legkedveltebbike az eperaroma. A világ epertermése egy évben csak 5%-a az amerikai szükségletnek. Ez a közkedvelt ízanyag egy Ausztráliában őshonos fafajta fűrészporából készül. Fontos megemlíteni, hogy ilyen esetben engedélyezett a „természetes aroma” kifejezés! Az emberek nagy része – tudtán kívül – aromafüggő.

Külön csoportba tartoznak az ízfokozók, de itt érdemes megemlíteni őket. A céljuk az ízek intenzitásának sokszorosára növelése. A legelterjedtebb vegyületcsoport a glutaminsav származékok (E 620–625 számúak). A megfigyelések szerint allergiás reakciókat és „kínai étterem szindrómát” (halántéktáji nyomás, szapora szívverés, hátfájás, derékfájás) okoznak. Állatoknál tanulási nehézséget és szaporodási zavarokat eredményez, valószínűleg az ember koncentráció képességét is rombolja. A nátrium-glutamátot szójából nyerik. A kinint gyakran használják keserítő anyagként üdítőitalokban. Ez a vegyület látászavarokat okozhat.

  1. Színezékek

A feldolgozás során elveszett, oxidálódott színanyagokat próbálják pótolni, visszaadni az eredeti színt. Cél a természetes látszatának megőrzése. Előfordulnak az édességekben, szörpökben, üdítőitalokban, szeszes italokban, pudingokban, fagylaltokban, halételekben, sajtokban stb. A hasonló íz és színhatás mellett, hogy a fogyasztó aggályait véglegesen megnyugtassák, pl. szárított málna, és szamócamagokat kevernek az ételbe.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A természetes színezőanyagok általában érvédő hatásúak. Pl. (klorofil, betamin.) Sok közülük antioxidáns, vagy „vitaminalapanyag”.

A természetes előállítása költséges, bár nagyon sok növény és állat tartalmaz erős színanyagokat. A piros szín közkedvelt, mert vérbőséget okoz, vonzó, nyálelválasztást élénkítő. A húsok fakó színét is el lehet vele tüntetni. Az E 120-as számú kárminsav egy bíbortetű nevű állatból származik, és allergén hatású. A természetes színezők között szerepel a cikória, a kurkuma, a paprika, a sáfrány. A fehér kenyeret sokszor maláta hozzáadásával varázsolják barna kenyérré. A karamell, bár természetes színezék, káros. Csökkenti a vérképzést és az immunitást, mutagén, karcinogén hatású, és nagyobb adagban görcsoldó. Barna színével találkozhatunk a gumicukorban, a csokoládéban, a fagylaltban, a pékárukban, cukrászsüteményekben. Számos országban már be is tiltották. E 150 a száma, Ausztriában csak a barna sörbe téve engedélyezik.

A mesterséges színezékek ára nagyon kedvező a gyártónak, annál kevésbé kedvezőek az emberi szervezetre. Leggyakoribb hatások: allergia (pl. tartarin, E 102; mesterséges amarant, E 123; narancssárga, E110; neukokcin, E 124; brillant fekete BN, E 151; titándioxid, E 171;) karcinogén és mutagén (mesterséges amarant, E123; alluravörös, E 129; eritrozin, E 127 – pajzsmirigydaganat); csökkenti az immunitást, (karamell, E 150; brillantfekete, E 151; ezüst, E 174; litorubin, E 180), nehézfémterheltség (alumíniumpor E173), hiperaktivitás (pl. alluravörös, E 129; eritrorin, E 127). A lista nem teljes, csupán figyelemfelkeltő! Az átlagember egy élet alatt annyi ételfestéket fogyaszt, amivel egy lakást ki lehetne festeni.

  1. Tartósítószerek

Mikróbaellenes szerek, melyek az étel minőségét megőrzik, vagy eltarthatóságát hosszabbítják. Bevezetésükre azért volt szükség, mivel a mai ember nem frissen fogyasztja ételeit, illetve mivel bizonyos ételek anyagai (pl. íz) vagy a csomagoló anyagok hőre érzékenyek. A növények tartalmaznak természetes tartósító hatást (pl. fokhagyma, torma). A szőlőlébe reszelt torma több hónapon át megakadályozza az erjedést. A szilva, az áfonya, a fahéj és a szegfűszeg benzoesav tartalmúak. Jó hír a vegetáriánusoknak, hogy a gyümölcsök, zöldségek kevesebb tartósítást igényelnek. Az állati eredetű termékek hamarabb megromlanak.

Sántít az a kijelentés, hogy ami a mikróbák ellensége, az az ember barátja. Ami a mikróbákat pusztítja, az a test sejtjeit is károsíthatja (mutagén és karcinogén hatás), és megölheti a szervezet számára hasznos mikroorganizmusokat! A két legelterjedtebb tartósítószer a benzoesav származékai és sói (E 210–E 219), valamint a szorbinsav és sói (E 200E 203).

A benzoesavszármazékok allergizáló hatásúak: asztmát, bőrkiütést és bőrgyulladást okozhatnak, a lebomlásuk során pedig májkárosodást. A szalicilsav (ortohidroxibenzoesav) átment az alapkísérleteken, széles körben használták, mivel gazdaságos előállítani, és kevés kell belőle. Mégis, forgalomba hozása után kiderült, hogy az egész szervezetre káros hatású. Gyorsan felhalmozódik a szervezetben, a vérben sokáig kimutatható, károsítja a vesét, a nyálkahártyát és a központi idegrendszert. Emiatt a legtöbb államban betiltották, ipari alkalmazása Magyarországon is tilos, de háztartási célokra ma is vásárolható.

A szorbinsav és sói közül a nátriumszorbátot emeljük ki, ami fejlődési rendellenességet okoz. Ezeket a vegyületeket gyakran használják erjesztéssel készített termékek (pl. kovászos uborka, savanyú káposzta) tartósítására, de félve a káros mikróbák szaporodásától, könnyen túlzásokba eshetnek a forgalmazók. Az eredmény: különböző allergiás reakciók léphetnek fel. Egyéb tartósító szerek hexametil-éntetraamin (E 239) káros formaldehiddé alakulnak át a szervezetben. A citrusfélék (E 230E 232) és a banán (E 233) felületkezelésében használt vegyületeknél hólyagrákot, vesekárosodást és fejlődési rendellenességet mutattak ki. A citromhéjat ne reszeljük süteménybe, felvágás előtt mossuk meg, és gyümölcshámozás után mossunk kezet! A nitrátok és nitritek (E 249252) bizonyítottan ártalmasak. Az emésztőrendszerben rákkeltő nitrózaminná alakulnak, allergizálnak, mutagén hatásúak, és főként a gyermekekre veszélyesek. A nitrit halálos adagja 2–6 g, a vér oxigénfelvételét akadályozza. A sonka pácolására használt sós lében tízszer annyi nitrit fordul elő, mint amennyi az ivóvízben megengedett. A nitrites pácsót védőfelszereléssel használják a gyártás során, és céljaik közé tartozik a húsok fakó színének eltüntetése is. A nitrátokat és nitriteket trágyázásra is használják, figyeljünk oda, honnan vásárolunk spenótot, salátát, sárgarépát! A növények C-vitamin és rosttartalma valamennyire ellensúlyozza a káros hatásokat.

A klórdioxidot (E 925926) a csapvízbe teszik fertőtlenítés céljából, rákkeltő hatású. Csapvíz helyett fogyasszunk forrásvizet, alacsony ásványianyag tartalmú szénsavmentes ásványvizet stb.!

  1. Antioxidánsok

Az oxidáció megakadályozása révén növelik az eltarthatóságot. A természetes oxidánsok az A és C-vitamin, a szelén és a cink. A C-vitaminnak és származékainak (E 300 E 304) mesterséges előállítása és ipari alkalmazása veszélyes lehet. A nátriumaszkorbát (E 301) fejlődési rendellenességet és hólyagrákot eredményezett az állatoknál. A mesterséges antioxidánsok közül a gallátok (E 310312) allergetizálnak, csökkentik az immunitást, és főként a gyermekekre veszélyesek. A butilhidroxiamizol (BHA, E 320) és a butilhidroxitoluol (BHT, E 321, rágógumi) állatkísérletekben májkárosító, immunrendszergyengítő, és rákkeltő hatásúnak bizonyultak. A kénes vegyületek (E 221228) és a kéndioxid (E 220) használata nagyon elterjedt, károsak az idegrendszerre, allergizálnak, asztmát, bőrirritációt és fejfájást okozhatnak.

  1. Étkezési savak

Savanyítják az élelmiszereket. (Vannak savanyúságot szabályozó anyagok is, mcitromleelyek beállítják a kémhatást.) A legismertebb étkezési sav a citromsav (E 330). A citromsavat és sóit (E 331333) számtalan ételben alkalmazzák: fagylalt, jégkrém, mártás, sütemény, lekvár, gyümölcslé, konzerv stb. Amúgy természetes vegyület, de ipari alkalmazása esetén a fölösleges citromsav megköti a vérben lévő kálcium egy részét és görcsöket okozhat. Akadályozza a csontokba, fogakba való kálciumbeépülést, segíti a zsírlerakódást, az elhízást, és savasít, ami miatt csökken a szervezet immunitása.

A foszforsav és sói (E 338341), a difoszfátok (E 450452) és a polifoszfátok (E 540544) ásványokat kötnek meg a szervezetben. Az utóbbi hiperaktivitást, nyugtalanságot eredményezhet. A legjobb természetes savanyító a citromlé.

  1. Édesítőszerek

A cukorfogyasztás nagy mértékben megnövekedett a civilizált társadalmakban, évente 40–60 kg/fő. Természetesen ez együtt jár számos betegség elterjedésével: fogromlás, elhízás, kettes típusú cukorbetegség, szívkoszorúérmeszesedés, pszichológiai jellegű probcukorlémák (pl. hiperaktivitás). Az édesítőszerekben látták a megoldást: édes íz, cukor nélkül. Az eredmények: a fogyasztó hatás elérése helyett elhízás lett a következmény, mivel az édesítőszerek fokozzák az éhségérzetet. A „light”, vagyis cukormentes termékek elterjedése után az étvágyfokozó hatás következtében 8%-kal nőtt az elhízottak száma az Egyesült Államokban. A szaharin (E 954) 550szer nagyobb édesítő erejű, mint a cukor, és káros hatásai miatt (pl. hólyagrák) az Egyesült Államokban már 1973-ban betiltották. A ciklamát (E 952) édessége 50-szer erősebb mint a cukoré, rákkeltő hatású, kromoszómakárosodást, és a spermiumszám csökkenését eredményezheti. Az aspartam (E 951) szédülést, fejfájást, memóriaromlást, allergiát, bőrproblémákat, látás és hallászavarokat valamint zsibbadást okozhat. Növeli a kálcium felvételét az agysejtekben, emiatt bizonyos neuronfajták elpusztulnak. Összefüggésbe hozták az agyrák kialakulásával is. Súlyosbítja a sclerosis multiplexet, az epilepsziát, a látás és hallásproblémákat. Előfordul konzervekben, borokban, desszertekben.

Természetes édesítőszerek: méz, aszalt gyümölcs, gyümölcskivonatok (régen ezeket használták).

  1. Állománymódosítók

A fajtái: emulgeálószerek (elegyedjen, ami amúgy ezt nem tenné), szilárdító anyagok, zselésítő anyagok, stabilizátorok, sűrítő anyagok és módosított keményítők. A karragenát (gyöngyzuzmó, E 407) tengeri vörösmoszat származék, és növeli a gyulladások előfordulását, fekélyt idézhet elő. A guargumi (E 412) allergiás reakciókat válthat ki a feldolgozás során el nem távolított kísérőanyagok miatt, és tökéletes tisztítása nem megoldott. A zselatin (E 430) alapanyaga vágóhídi maradék: csontok, inak, bőrök. Régen ragasztókhoz használták, bizonyos állati betegségek átvihetőek vele (pl. kergemarhakór).

A térfogatnövelők célja, hogy nagyobb legyen az étel, ezen kívül így kevesebbet kell rágni, és ez pszichológiailag vonzó. A tendencia: egyre kisebb tömegből egyre nagyobb térfogatot létrehozni. Az eredmény egy tápanyagszegény és levegőgazdag termék, és amit megfizetsz: víz, levegő, adalékanyag és csomagolás.

A rohanó élet arra készteti az embereket, hogy leszokjanak a házilag készített ételekről, és kész ételeket vásároljanak. Nem ellenőrzik mit esznek, ez még több teret ad az adalékanyagok terjedésének. A virtuális étkezés került előtérbe: átalakított szemét, ami úgy látszik, mintha valami volna. Az „alkímia modern változata”: a használhatatlanból kívánatosat előállítani.

Javaslatok a változásra

  1. Kerülni az agyonfeldolgozott ételeket! Törekedni a természetes állapotú ételekre!
  2. A boltok és szupermarketek helyett piacon vásároljunk, illetve figyeljük, mit tartalmaznak az élelmiszerek! Azt vásároljuk, ami kevesebb E-számú összetevőt tartbioalmaz!
  3. Csomagolás nélküli ételek nem ellenőrízhetőek (lásd: büfé, gyorsétterem).
  4. Ne a reklámok alapján vásároljunk!
  5. Megfontoltan, tervszerűen vásároljunk! A bioélelmiszereket fogyasszuk inkább, ha drágábbak is, mert később az olcsóbb a drágább lesz (orvos, gyógyszer, temetkezési vállalkozó). A fehér liszt helyett teljes őrlésű lisztből készült termékeket fogyasszunk!
  6. Otthon elkészített ételt fogyasszunk!
  7. Az ételek nagy része friss, nyers gyümölcs, zöldség legyen!

„Élelmiszeripari adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag – tekintet nélkül arra, hogy vane tápértéke vagy sem –, amelyet élelmiszerként önmagában nem fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, fizikai, kémiai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi, vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik.”

(Magyar élelmiszertörvény, 1995. évi XC. törvény)

szilizsuzsanna

Nagyné Szili Zsuzsanna