Edu-kinesztetika

Az edu-kinesztetika (rövidítve Edu-K) a kineziológia egy speciális ága. Az első vizsgálatokat a kineziológiával kapcsolatban a hatvanas években végezték. Az alkalmazott kineziológia alapjait Dr. George Goodheart dolgozta ki. A hetvenes években Dr. John F. Thie tovább fejlesztette ezeket az alapokat, és tőle indult ki a Touch for Health nevű kineziológiai irányzat, ami sok újabb irányzat alapjául szolgált. Az Edu-K Dr. Paul Dennison nevéhez fűződik.

Az Edu-K középpontjában a mozgás áll. Speciális mozgásformákat tartalmaz, melyek segítik az emberi testben lévő energiapályákban az energia áramlását. Dr. Dennison központi témája a pedagógia volt. 1969-ben nyitotta meg az első olyan centrumot, ahol a gyermekek olvasását és beszédét elősegítő mozgásformákat tanított. 1971-ben két iskolapszichológussal még tovább fejlesztette módszerét, olyan mozgásformákat dolgoztak ki, amelyek a különböző tanulási problémák és tanulási nehézségek esetén hasznosak.

Írási, olvasási nehézségek esetében általában a két agyfélteke közt nincs meg az összhang, valamelyik domináns a másikhoz képest. A cél az edu-kinesztetikában az, hogy a mozgás segítségével a két agyfélteke harmóniája helyreálljon. Dennison egyik nagy találmánya a laterális behangolás, amit róla neveztek el. Ez a hat részből álló gyakorlat a keresztező mozgások egy továbbfejlesztett változata.

Dennison felfedezte, hogy bármilyen kineziológiai gyakorlatot csinál valaki, előtte úgymond bekapcsolt állapotba kell kerülnie, vagyis rá kell hangolni a szervezetét arra, hogy nyitott legyen a gyakorlatokra. Megfigyelte továbbá, hogy más energetizáló gyakorlatok − mint például a do-in vagy a chi kung − végzése előtt is érdemes ezt a bekapcsolást elvégezni. A bekapcsolás négy rövid gyakorlatból áll.

1. Az első a vízivás. A megfelelő vízbevitel nagyon fontos többek között az elektrolit-egyensúly szempontjából, ennek felborulása ugyanis akadályozza az energiák áramlását.
2. A második gyakorlat a „clear”, vagyis tiszta, világos. Ennek során az ember egyik keze a köldökén van, vagy két ujjal megérinti azt. A másik kézzel két pontot kell masszírozni, amik a kulcscsont alatt találhatóak két oldalt. A masszást hüvelykujjal, illetve a másik oldalon a mutató és középső ujjal együtt végezzük. A gyakorlat stimulálja a neuro-transzmittereket, vagyis a hírvivő molekulákat.
3. A harmadik gyakorlat kulcsszava Dennison szerint az, hogy aktív, aktivizáló. Ez maga az egyszerű középvonal keresztezés, amikor az ember álló helyzetben bal kézzel a felhúzott jobb lábat, jobb kézzel a bal lábat érinti meg néhányszor felváltva. A gyakorlat aktivizálja mind a jobb, mind a bal agyféltekét, sőt a két agyfélteke harmóniáját is elősegíti.
4. A negyedik az úgynevezett Cook-csomó. Az ember egy szék szélére ül, bal lábát felteszi a jobb combjára-térdére. Jobb kézzel meg kell fogni a bal bokát, bal kézzel pedig a bal talpat, miközben jó mélyeket lélegzünk. Ez a gyakorlat első fele, utána mindkét lábat le kell tenni a padlóra és a kezeket összeérinteni úgy, hogy minden ujj a megfelelő párjához érjen, és eközben is jó mélyeket kell lélegezni.

Dr. Dennison itt Európában először 1983-ban tartott kurzusokat, amik révén kialakult az edu-kinesztetikán belül egy alirányzat, a kizárólag pedagógusoknak szóló Brain Gym.

Az edu-kinesztetika azt mondja, hogy az ember egy „háromdimenziós” lény. Ennek megfelelően van egy bal és egy jobb oldala, és ennek a két oldalnak egymással összhangban kell működnie. Ezen túlmenően az ember áll egy derék fölötti és egy derék alatti részből, ez a második dimenzió. A harmadik pedig első és hátsó területekre osztja a testet. Az edu-kinesztetika szerint az ember összes problémája abból származik, hogy a három dimenzió közül valamelyiknél, vagy akár többnél is megbomlik az összhang. A mozgásgyakorlatoknak az a feladata, hogy ezt a hiányzó harmóniát megteremtsék.

Nézzük meg jobban ezeket a dimenziókat! Az elsőt az edu-kinesztetikában úgy hívják, hogy a lateralitás dimenziója. Amikor ezzel dolgozik valaki, akkor a jobb és bal oldalát hozza összhangba egymással. Minden dimenziónak van egy kulcsszava, ez a jobb és a baloldal esetében a kommunikáció. Az ember akkor tud jól kommunikálni, akkor jó a kifejezőképessége, ha ez a két oldal összhangban van egymással. Minden keresztező mozgásokból álló gyakorlat támogatja ezt. Ilyen pl. a középvonal keresztezés, amiről az imént is szó volt, vagy amikor nagy fekvő nyolcasokat rajzolunk a levegőbe, miközben szemmel követjük a nyolcasok ívét. Ezt a gyakorlatot mind a két kézzel külön, majd a két kézzel együtt is el kell végezni.

A második dimenzió a központosítás dimenziója. Itt a fent és a lent összehangolása a cél, a jelszó pedig a szervezés. Ide tartozik minden olyan gyakorlat, ami energetizáló hatású, ezeket az edu-kinesztetikában energiagyakorlatoknak hívják. Ilyen például a Cook-csomó.

A harmadik a fókuszálás dimenziója. Ez az elől és a hátul összehangolását jelenti, ahol a jelszó: a megértés. Az ezt elősegítő gyakorlatok az edu-kinesztetikában a nyújtó gyakorlatok. Például a nyakizmok esetén az ember jobbra-balra forgatja a fejét, és közben arra figyel, hogy a nyakizmok hogyan nyúlnak, illetve feszülnek.

Az alábbiakban mindegyik dimenzióhoz leírok néhány további helyreállító gyakorlatot.

A keresztezésre jó példa a polarizáló légzés, vagy váltott orrlyukú légzés. Lélegezzünk be a bal orrlyukat befogva a jobb orrlyukon, majd lélegezzünk ki a jobb orrlyukat befogva a bal orrlyukon. Ezt ismételjük meg háromszor. Ezután háromszor lélegezzünk ki és be fordítva is: először a bal orrlyukon be, majd a jobb orrlyukon ki. Ezt ismételhetjük pár percen keresztül. A gyakorlat hatása: stresszoldás, a jobb és a baloldal összehangolása, világos gondolkodás, jobb koncentrációs képesség, belső egyensúly megteremtése, energetikai egyensúly.

Az energetizáló gyakorlatok közül a központi energiapályát aktivizálja a következő gyakorlat, amikor az egyik kéz mutató- és középső ujja az alsó ajak alatti területet érinti, míg a másik kéz a szeméremcsont felső részére kerül. Mély lélegzeteket kell venni kb. egy percig. A központi meridián a középvonalban fut, és segíti, hogy két lábbal tudjunk állni a földön. (Ha valakit zavar a szeméremcsont érintése, akkor a központi meridián bármelyik köldök alatti pontját választhatja helyette.) Az irányító meridián serkentése során az egyik kéz mutatóujja és középső ujja a felsőajak fölé kerül, a másik a farcsontra. Ekkor is mély lélegzeteket kell venni kb. egy percen át. Ez a gyakorlat segíti az összeszedettséget, a figyelmet, és azt, hogy képesek legyünk megtartani magunkat nehézségek közepette is.

A nyújtó gyakorlatra jó példa az ún. bagoly-gyakorlat. A jobb kezet az ellentétes oldali csuklyásizomra tesszük, kilégzésre elfordítjuk a fejet balra, majd belégzésre visszafordítjuk középre. Ezután kilégzésre jobbra fordítjuk a fejet, belégzésre vissza, majd kilégzésre lefelé, végül belégzésre vissza. Ezt megismételjük még egyszer. Cseréljünk: a bal kezet tegyük a jobb vállhoz, és ismételjük meg a teljes mozgássort jobbra kezdve. A gyakorlat lazítja csuklyásizmokat, segíti a koncentrációt, a hallottak és olvasottak megértését, és csökkenti a stresszt.

A kineziológus a kezelés során izomteszt segítségével megállapítja, hogy melyik dimenziónál van a probléma. Minden egyes dimenziónak van egy ide kapcsolódó izma. Ha valamelyik dimenzióban nincs összhang, akkor az ehhez tartozó izom gyenge. A kineziológus megfelelő energetizáló, nyújtó vagy keresztező gyakorlatokkal segít megteremteni a hiányzó egyensúlyt. A leírtak alapján bárki magának is összeállíthat egy rövid gyakorlatsort. Ezt érdemes naponta elvégezni, de gyorssegélyként bármikor alkalmazhatóak. Az Edu-K gyakorlatoknál is érvényes a három hetes szabály. Minimum ennyi ideig érdemes napi szinten gyakorolni, hogy az áldásos hatások teljes mértékben kibontakozzanak.

A cikket Váradi Tibor előadásai és könyvei alapján állítottuk össze.