Az ember szociális lény. Életünket keresztül-kasul behálózzák a kapcsolataink szálai, szerves részei vagyunk egymás életének. Kapcsolódásaink meghatározzák az énképünket, öndefiníciónkat, testi-lelki egészségünket és egy hatalmas közösségi hálózatot hoznak létre. Mindenki tartozik valahová, mindenki egyszerre több közösségnek is szerves része, senki nincs egyedül. A “sziget üzemmód” csak egy tetszetős illúzió. 

A közösségek szerepe az ember életében

Nagyon divatos manapság a self-made man ideálképe, aki “mindent egyedül ért el”, de a valóság ezzel szemben az, hogy életünk minden történése egy közösség segítségével, részvételével, támogatásával jöhetett létre. Az első közösségünk az édesanyánk, aztán jön a család, a baráti kör, az iskola, a sportcsapat, az énekkar. 

Felnőtt korunk egyik legmeghatározóbb szociális közege a munkahelyünk. Rengeteg időt töltünk itt, beletesszük az időnket, energiánkat, formáljuk és formálódunk általa. Ez azonban nem csak a munkából mint tevékenységből fakad, hanem az ezáltal létrejövő, magát a munkát is lehetővé tevő szociális közeg eredménye. Ebből adódóan a személyes életünk és a munkák nagyon erősen hat egymásra. Az egyéni jóllétem, boldogság-szintem kihat a munkahelyemre és fordítva. Egy boldog ember kreatívabb, hatékonyabban dolgozik, inspirálóan hat a környezetére, ami egy munkahelyen rögtön anyagilag is mérhető. 

A munkavállalók jóllétének szerepe a cégek életében

Ehhez képest a cégek nagyon kevés figyelmet szentelnek a nem munkával összefüggő szociális fejlesztéseknek, segítő gesztusoknak. Cégvezetőként nagyon fontos tudatosítanunk, hogy nincs olyan probléma, amelyben ne lenne benne az emberi tényező, hiszen a dolgozó és az ember nem szétválasztható. Bármilyen “betegségtünet” jelentkezik, az gyógyítható, és közös felelősségünk a megfelelő gyógyító légkör kialakítása és beillesztése a céges kultúrába, szokásrendszerbe. Ha ez a terület nem kap elég figyelmet, akkor a tünetek előbb-utóbb a cégműködésben máshol is jelentkezni fognak! 

A tünetek sokfélék lehetnek, de íme néhány példa: csökkenő munkateljesítmény, bevétel, ügyfélszám, növekszik a táppénzen töltött idő, megjelenik a quiet quitting, meddő versengés osztályok és emberek között, növekvő fluktuáció, toxikus légkör, hatalmi visszaélések, vádaskodások, bizalmatlanság. 

Az új szervezeti kultúra létrehozásának legfontosabb, nulladik pontja egy olyan „szociális érzékszerv” kialakítása, amely már korai fázisban érzékeli a szervezetben megjelenő zavarokat. Ha ez megbízhatóan működik, akkor mindig lesz lehetőségünk időben reagálni a folyamatokra. Fontos fenntartani azt a hangulatot, melyben nyíltan beszélhetünk a problémákról, beláthatjuk hibáinkat és együtt kereshetjük a megoldást. Ha a kreatív energiákat a pozícióféltés, felelősséghárítás, a hibák takargatása emészti fel, nagyon megnő a rendszer tehetetlensége. 

Nincs tökéletes főnök és munkavállaló! Ez egy nehéz és kínos téma, nagy figyelemmel és szakértelemmel kell hozzányúlni. Ne szégyelljünk külső segítséget kérni, hiszen vannak problémák amiket belülről nehéz megmozdítani és nagyon ritkák a kész receptek! Tárjuk fel az öntudatlan szociális szokásokat és bátran alakítsunk ki újakat! Próbálkozzunk, és ami gyógyító, azt tartsuk meg! A legfontosabb azonban az “együtt” minősége. Vonjuk be a változásba a lehető legtöbb embert, hogy megszülethessen a közös szociális felelősségérzet!

Kapcsolat

Cikkünk megjelent a Csak pozitívan magazin 2024 decemberi számában.