Mindannyiunk életében rengeteg érdekes és izgalmas dolog történik folyamatosan. Nincs olyan nap, ami ne múlna el örömök, kihívások, próbák és tanulságok nélkül. Ezek átélése és tudatosítása hozza az élet teljességének érzését, a boldogságot. Minden ami ezt a jelenlétet és átélést akadályozza, megnehezíti a tanulást, a fejlődést, amiért végső soron itt vagyunk.  Gyermekkori lelki sebeink, téves hitrendszereink, fel nem dolgozott traumáink, kudarcaink mind mind hozzájárulnak a jelenben átélt hiánytudathoz, betegségekhez, szomorúsághoz, kapcsolati problémáinkhoz és így boldogtalanságunkhoz.

Hiszem, hogy az ember mindig képes a fejlődésre. Mindig képes arra, hogy tökéletesedjen abban amit célként tűzött maga elé. Nincs olyan mély krízis vagy állapot, amiből ne lehetne előrébb lépni. Lehet, hogy segítséggel, de mindenki képes arra, hogy kiformálja magából önmaga legjobbját. 

Tapasztalatom szerint ehhez két területet kell összhangba hozni. 

Az egyik a saját egyéni képességeink, erényeink, gyengeségeink felfedezése, tudatosítása és fejlesztése. Ez az önismeret végtelen útja, amely által folyamatosan magunkra találunk egyre magasabb szinten. Az önismereti módszerek tárháza szinte végtelen, bárki választhat belőle szabadon.

A másik út a világképünk formálása. Két évtizedes előadói tevékenységem során felismertem mennyire fontos saját magunk ismerete mellett a minket körülvevő világ megismerésére is törekedni. Ebbe beletartoznak a fizikai világ működésének törvényei, a szociális-társadalmi folyamatok ismerete ugyanúgy mint akár a filozófia, spirituálitás vagy a vallások alapvetéseinek az elmélyitése is. 

Egy stabil, rugalmas és élő világkép, kiegészülve egy mély, alapos önismerettel, olyan embert alapoz meg, aki sikerrel oldja meg élete kihívásait, képes feldolgozni a kudarcait. A folyamatos fejlődés által pedig egyre közelebb kerül egy boldog és kiteljesedett élethez.