A rostoknak két fő típusa van: a vízben oldódó és vízben nem oldódó típus. A vízben oldódóak közé tartozik például a pektin és a guargumi, a vízben nem oldódó rostok közé tartozik például a lignin és a cellulóz.

A vízben nem oldódó rostok vizet szívnak magukba, ezzel segítik elő az aktívabb bélmozgást. A rostok befolyásolják még a zsír- és a cukoranyagcserét is.

A legfőbb cellulózforrások közé tartozik a teljes kiőrlésű búzaliszt, a búzakorpa, káposzta, a zöldborsó, a zöldbab, a brokkoli, illetve a kelbimbó. A vízoldékony rostok megakadályozzák a fekélyképződést, és megkötik a nehézfémeket. A pektin megköti az epesavakat, ezáltal csökkenti a zsírok felszívódását, mérsékeli a koleszterinszintet.

A vegyes étrend révén az emberek elszoktak a rostos ételek fogyasztásától. Emiatt ha valaki elkezd rostosabban táplálkozni, puffadás, gázképződés, akár hányinger is kialakulhat. Az egyik oka ennek, hogy a csecsemő bélrendszerében van cellulózbontó enzim, ami a helytelen étrend hatására eltűnik a szervezetből, így a felnőttek már nem rendelkeznek vele. Bár az enzimtermelés nem indítható be újra, a rostos ételekhez fokozatosan hozzá lehet szoktatni a szervezetet.

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…