A nyugati ember és a mozgás

„A keleti testgyakorlásban a mozgás középpontja a has, illetve a hármas csakra. Ezt tekintik a mozgás kiindulópontjának. A jelszó, hogy erősek legyünk, az erő központjából kell merítenünk, csak így védhetjük meg magunkat. … Nem hiszem, hogy létezik valójában olyan, hogy »önvédelem«… valójában azért gyakorolsz, hogy ügye-sebben, gyorsabban üthess… De ez egy archaikus megközelítés. A Bothmer a jelen kornak megfelelő szemlélet. Légy erős a szabadság és a szeretet kifejezésében.”

Martin Baker

A Bothmer-gimnasztikánál ezért a mozdulatok kiindulópontja a mellkas, a szív helye.

„Légy erősebb a szeretetben és a szabadságban, mint mások. Ezt tanítja nekünk a Bothmer.”

Martin Baker

fittA modern korban társadalmi szinten az emberek az egyháztól a fizikai világ felé mozdultak el. Az emberek régen templomba, ma inkább fitness-terembe járnak vasárnap. Emellett reneszánszukat élik az ókori sportok és mozgások. De a mai kor testkultusza csak a fizikai testre koncentrál, a lélek nem jelenik meg benne. Ez egy olyan ürességérzettel jár, amelyet egyre többen ismernek fel. Ez az egyik oka annak, hogy miért fordulnak sokan a keleti mozgásformákhoz, ahol még megvan a testnek és a léleknek egyfajta – a keleti ember számára ideális – egysége.

Mind Keleten, mind Nyugaton nagy hangsúlyt helyeznek a mozgásra. A keleti sportok, mozgásformák, a gimnasztika, a légző- és testgyakorlatok fontos részét képezték az egészség megőrzésének. Kiegészítették az elméleti tudást, illetve alapul szolgáltak a testi folyamatok megfigyeléséhez, a meditációhoz. Ezen keleti légző- és testgyakorlatok több ezer éves hagyománya szorosan kapcsolódik a taoizmushoz, illetve a buddhizmushoz.

diszkoszEgyes nyugati kultúrákban a sport és a vallás szintén összetartozott, kezdetben nem vált el egymástól. Az antik görögök még így tekintettek a sportra: a görög sportoló a mozgás során érezte a teste és a magasabb világok kapcsolatát.

„Ha a görög kezébe vett egy diszkoszt, nem volt többé az az egyéniség, aki Athénben vagy Spártában lakott, hanem valami nagyobbnak az ereje élt benne. Ez a nagyobb Apolló volt, a futás során pedig Merkúr lényéből érezhetett valamit. A mozgásforma által, amelybe a gyakorló ember helyezkedett, és amellyel azonosult, maga fölé emelkedett, átfogóbb és nagyobb lett.”

Rudolf Kischnick

Az antik görögöknél még megvolt a mozgás és a művészet kapcsolata, ami a modern olimpiai mozgalomban ebben a formában már nem létezik.

„Akkoriban nem állt fenn a veszély, hogy a mozgás elválik a művészitől, mert amit csak csinált az ember, azt titkos mérték szerint tette, ami mára elveszett, és abban a formában nem lehet újra létrehozni… Ha valaki olyasmit keres, ami az akkoriban gyakoroltakhoz hasonlítható, akkor nem csupán a fizikai területen, hanem a lelki-szellemiben kell keresnie… A mai gyakorlatozásnak oda kell vezetnie, hogy a benső fáradozások, erőfeszítés eredményeként az jöjjön létre, amit magasabb embernek nevezhetünk.”

Rudolf Kischnick

A gimnasztika testre és lélekre gyakorolt hatása

„A Bothmer-gyakorlatoknak van története, van eleje, közepe és vége. Az ember valamin keresztülmegy a gyakorlat elvégzése során, s más ember, amikor befejezi azt.”

Alheidis von Bothmer

Gyakorlásunk során nem csupán az izmokat, hanem az egész embert eddzük. Fontos, hogy a gyakorlás során mit engedünk be a lelkünkbe. Amit magunkban megdolgozunk, az kihat a kapcsolatainkra, a munkánkra s az életünk minden területére. Ha például meg akarok tanulni egy hangszeren játszani, először meg kell ismernem a hangszert, be kell hangolnom, hogy tiszta hangokat csaljak elő belőle. A gimnasztika tehát a testünknek mint hangszernek a behangolása.

A test és a lélek kölcsönhatására számtalan kifejezést használunk, amelyek magukba foglalnak egy-egy términőséget is. A depressziósnak például „ki kell lépnie” az állapotából; van, hogy megakadunk, mégis „tovább kell haladnunk”; ha magunkba roskadunk, újra „talpra kell állnunk”. Látjuk valakin, ha felbosszantották, ha le van törve, ha „összegörnyed” a fájdalomtól stb. A tér külső minősége így jelenik meg bennünk belső tapasztalásként.

ugrasA lelki minőségeket gyakran fejezzük ki valamilyen mozgással. Mennyire más, ha valaki magába zuhant vagy éppen gurul a nevetéstől! Azt mondjuk, annyira boldog, hogy a „fellegekben jár”, illetve „madarat lehet vele fogatni” – miközben senki sem gondolja, hogy az illető képessé vált arra, hogy röptében elkapjon egy madarat! Tudjuk, hogy ezek a mozgások bennünk történnek. Amikor szomorúan bandukolunk az utcán, jusson eszünkbe, hogy ha felemeljük a tekintetünket, leengedjük a vállunkat és kitárjuk a mellkasunkat, máris jobban leszünk. Ha testünkkel az egyenest keressük, abba szeretnénk tudatosan belehelyezkedni, azzal önmagunkban is megteremtjük az egyenességét.

A lélek egyes részei összekapcsolhatók a test egyes részeivel, ezért is fontos, hogy a fej ne vegye át a végtagok szerepét. A törzs hordozza a fejet, és támogatja a végtagok szabad mozgását. A fej mindig nyugodt, nem vesz részt a mozgásban, amikor sétálunk, futunk vagy megpördülünk, különben elveszítenénk az egyensúlyunkat.  A mellkas akkor ad igazi szabadságot a végtagoknak, ha nyitott marad. A végtagok dolga pedig az, hogy kinyúljanak szélesre és hosszúra, hogy meghosszabbítsák a testet, hogy az elérjen valamit, hogy eljusson valahová, ahol dolga, tennivalója van, hogy beteljesítse a feladatát.

setA mozdulat kívülről, a térből érkezik felém, s én belehelyezkedem. A vízszintes már ott van, s én ráhelyezem a karomat. A függőlegesbe beleállok, belenövök. Ezek a mozdulatok folytatódnak bennem, s hatnak a lelkemre. Mozdulatainkban megtalálva a harmóniát megteremthetjük a gondolat, az érzelem és az akaratvilágunk egyensúlyát is. A legcsodálatosabb az, hogy a Bothmer-gimnasztika alapelvei továbbvihetők a hétköznapi élet összes területére. 

„A gimnasztika velem van, mindegy, hogy a konyhában vagyok, éppen utazom, vagy emberekkel találkozom. Számomra ez életmód, tartás, a találkozások és elválások művészete.”

Alheidis von Bothmer

A gimnasztikához tehát nincs szükségünk tornateremre, edzőgépekre, sok izomra, hiszen ezek amúgy is inkább akadályozzák a szabad mozgásunkat, mintsem segítségünkre volnának. A Bothmer-gimnasztika a gyakorlatok egyszerű geometriai formáival elkalauzol bennünket a tér különböző dimenzióiban. Egyszerre hoz nyugalmat és erőt a testünkbe. Ezt az egyensúlyt és erőt kell továbbvinnünk a hétköznapi életünkbe, minden mozdulatunkba, amikor találkozunk valakivel, amikor bevásárolunk, a számítógép előtt ülünk, vagy várakozunk a postán. A mozdulataink tanulmányozása életre szóló kutatás, izgalmas kaland, s egyszer csak elérkezünk oda, hogy ráébredünk: a mozdulataink életre keltik a teret, testünk és lelkünk szépséget, erőt sugároz, vagyis kifejezésre jut a szabadság.

Fülöp Judit

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…