„A Bothmer-gimnasztika arra törekszik, hogy a mozgást a fizikai, lelki és szellemi lehetőségek felszabadításának szolgálatába állítsa.”

Martin Baker

A Bothmer-gimnasztika története a kezdetektől napjainkig

Gróf Fritz von Bothmer közel egy évszázada, 1922-ben hívta életre azt a gimnasztikát, amely a mai nyugati embert, a spirituális emberképet veszi alapul. Bothmer tagja volt az első, Stuttgartban megalapított Waldorf-iskola tantestületének, s Rudolf Steinerrel együttműködve majdnem harminc, kiegészítő eszközök nélkül végezhető, egyszerű gyakorlatot hozott létre, melyek segítik a gyermekek fejlődését.

bothmerbacsiBothmer a családi hagyományoknak megfelelően katonai középiskolát végzett, s az érettségi után a bajor királyi hadtest gyalogsági kadétja lett. Tehetséges katona volt, s nagy gondot fordított az újoncok kiképzésére, miközben apjukként szerette őket. Erős akaratú, fegyelmezett, rendszerető ember volt. A katonák körében népszerűségét csökkentette, hogy nem szerencsejátékozott, nem ivott és a dohányzásról is leszokott. Kedvelte az irodalmat és a festészetet.

Néhány barátjával és azok gyerekeivel rendszeresen eljártak túrázni. Bothmer nagy élvezettel vetette bele magát ebbe a tevékenységbe. Örömét lelte abban, hogy figyel a többiekre, bátorítja őket az önállóságra, a kitartásra és a magabiztosságra. 1907-ben Hans Staussal – egy festő barátjával, akivel később a stuttgarti iskolában is tanítottak együtt gimnasztikát – ellátogattak Steiner előadásaira.

Steiner válaszát a világháború alatti években értette meg, s a háború végeztével életének új fejezete kezdődött. Sorra járta a haladó gondolkodású, a művészetet és a természetes környezetet preferáló iskolákat, míg rá nem talált a stuttgarti Waldorf-iskolára, s rögtön tudta, hogy ez az, amit keresett. Ellátogatott Steinerhez útmutatásért, hogy megkérdezze, hol szerezzen pedagógiai tapasztalatot, és milyen tantárgyat tanítson. Steiner válasza találkozott a legtitkosabb álmaival, hiszen az iskolának éppen testnevelőre volt szüksége, s a következő tanév szeptemberében már alkalmazták is őt. Pedagógiai tapasztalat hiányában elszántsága és intuitív képessége segítette a munkájában. Szeretettel figyelte a gyerekeket, ráérzett, mire van szükségük, és azt lefordította a mozgás nyelvére.

Egy alkalommal egy rossz magaviseletű diákját veszélyes feladat elvégzésére kérte. A fiúnak két méter magasan egy rúd egyik végéről a másikra kellett átsétálnia, s ő a rúd alatt kísérte a gyermeket. Később észrevette, hogy Steiner az ajtóból figyeli az eseményeket, s elismerően bólint. A veszélyes feladat elvégzésével erősödött a fiú morális tartása, s ezzel a bűnözői élettől mentette meg őt.

A gimnasztikagyakorlatok a gyerekekkel való munka során születtek meg, de Bothmer egyedül is sokat gyakorolt, folyamatosan formálta, alakította a gyakorlatokat. Felnőtteket is elkezdett tanítani Európa-szerte, s tanítványait mindig az új keresésére buzdította.

„A gyakorlatokat Bothmer a világmindenség hieroglifáinak, talányos és szép formáknak nevezte, és ekként tisztelte őket. Sokszor érezte azt, hogy a mozdulatok még nem felelnek meg ennek az igénynek.”

Alheidis von Bothmer

Az iskolát 1938-ban bezárták. Bothmer élete utolsó éveiben felnőttekkel dolgozott. 1941-ben bekövetkezett halála után a követői nem értettek szót egymással, így az általa létrehozott gimnasztika útja többfelé ágazott el, a tanítványai pedig szétszóródtak.

megmozog1977-ben éledt újra a gimnasztika a német Alheidis von Bothmer és az amerikai Jaimen McMillan összefogásával. Alheidis Grethe Krausetől tanult, aki Bothmer közvetlen tanítványa volt, McMillan pedig Alheidis tanítványa lett, s később a felnőtteken végzett megfigyelései alapján újabb gyakorlatokat dolgozott ki, amelyeket térdinamikának nevezett el. A kettőjük által elindított képzésen egyre több érdeklődő gyűlt össze, mígnem 1983-ban formálisan is iskolává érett a kezdeményezés. Nappali képzésen, elméleti és művészeti órákkal színesítve oktatták a diákokat. 2000-ben a képzés átalakult, s a stuttgarti Waldorf-tanárképzés részévé vált.

Ezután jött létre a Bothmer Movement International nevű szervezet, amely Európa-szerte felnőttképzéseket indított angol és német tanárok vezetésével. Ez a lépés egyesítette Bothmer tanítványainak angol és német vonalát.

Magyarországra 1991-ben hozta el a gimnasztikát Martin Baker, az angliai felnőttképzés vezető tanára. Eleinte táborokat és hétvégi kurzusokat szerveztek, majd 1995-ben elindult az első négyéves képzés. 2009 októberében már a negyedik kurzus kezdte el a munkát, amelynek újszerűsége az volt, hogy már javarészt magyar tanárok tanítanak a képzésen.

Az európai képzések tanulói és tanárai nyaranta összegyűlnek valamelyik országban egy hétre, ahol 100-150 fő mozdítja meg egyszerre a teret. Ezek az összejövetelek mindenki számára felejthetetlen élmények, a nyelvi nehézségek eltörpülnek, hisz a résztvevők közös nyelve a mozgás. A páros munkákban egy érintés, egy simítás elég ahhoz, hogy jelezz a társadnak. A közös játékokban nincs magyar, orosz, angol, csak piros, sárga és zöld csapat, s a kozmopolita érzés erősödik bennünk, amelyre a koronát a tábor utolsó napján a tábortűznél különféle nyelveken elzengett dalok teszik föl.

bothmermozdulatA Bothmer-gimnasztikát alkalmazzák tanárok, színészek és terapeuták is. Magyarországon 10 éve folyik a gimnasztikán alapuló terápia, amely során javarészt vakokkal és fogyatékkal élőkkel dolgoznak. A Bothmer-gimnasztika ma fénykorát éli hazánkban, hisz a külföldi képzésekkel összehasonlítva nálunk jelentősen több az érdeklődők száma.

Mozgásfejlődés

A gyermekek fejlődése szakaszokra bontható. Minden szakaszban másra van szüksége, életkorától és érettségétől függően. Az első hét évben alapvető fontosságú a szabad játék, s hogy a gyermekek mozgását minél kevésbé korlátozzuk, szabályozzuk. Ha egy gyermek például ötévesen elkezd teniszezni, hogy majd eredményes sportoló legyen belőle, akkor a teniszütés mozdulataiban valóban kiváló lesz, viszont más mozdulatokat sokkal nehezebben fog megtanulni, vagyis akadályokba ütközik a mozgás szabad fejlődése. A test megfelelő iskolázásával azonban azt segítjük elő, hogy a terveinket véghezvigyük, hiszen a testünk segít minket életfeladatunk megvalósításában.

Iskoláskorban már szabályokat, korlátokat adunk, s ezzel arra tanítjuk a gyerekeket, hogy használják a testüket. Az iskolás évek elején a gyerekek mozgása még könnyed, játékos, egész lényük csupa mozgás. A közös játékokat színes, izgalmas történetek vezetik fel, melyeknek hatására a gyerekek „átváltoznak” fürge nyulakká, ravasz rókává vagy lopakodó kisoroszlánná. Ahogy cseperednek egyre inkább ránehezednek a talajra, s 13-14 éves korukra mozgásuk lomha, nehézkes lesz. Mindeközben egyre ügyesebbé válnak, viszont ezért keményen meg kell dolgozniuk: gyakorolni, versenyezni, belemenni a kihívásokba, erősíteni, iskolázni a testet. A gimnasztika gyakorlatai, majd később a sportok ebben nagy segítséget nyújtanak. A korai gyermekkorban végezhető gyakorlatok a test megismerését szolgálják, míg a kamaszkorban alkalmazott gyakorlatok azt, hogy miként válhat a mozgás harmonikussá. A sportokban a gyerekek megtanulják, hogy szükség van higgadtságra, jelenlétre, figyelemre és rugalmasságra, hogy bármikor készen álljanak, reagálni tudjanak az ellenfél lépéseire.

bothmerA gimnáziumi évek a gyermekek számára olyanok, mint a felébredés, egyre inkább megismerik a világot, céljaik vannak, tudják hova tartanak, s eközben a tér egyes irányai (elöl-hátul, lent-fent, jobb-bal) hatnak rájuk, míg el nem jutnak oda, hogy a tér valamennyi irányát egyszerre érzékeljék.

Ezt az iskolázást folytathatjuk felnőttkorban is, hogy a mozgásban megélt higgadtságot, jelenlétet átültethessük a mindennapi életünkbe. Segít tudatosabban kapcsolódni az embertársainkhoz, a környezetünkhöz, s abban, hogy a szabad mozgás a szabad lét felé vezessen.

A térrel való viszony

A gyerekek viszonya a térrel folyamatosan változik. A csecsemőnek mozog keze-lába, majd megfordul, kúszik, mászik, felül és elindul. A kisgyerek egy a térrel, teljesen benne él, az egész világgal össze van kötve. Sokszor odabújik a szüleihez, jólesik számára a közelség, az érintés. A személyes tere még az iskolás évek elején sem alakul ki. A gyerekek játék közben is sokszor szorosan egymás mellett állnak. Később erősödik a nemek közti különbség, nem szívesen fogják meg egymás kezét a fiúk és a lányok. Megmutatkozik, hogy miként kezd a személyes tér kialakulni. A kamasz már tisztes távolságot tart mindenkitől, arcát eltakarja a hajával, fek

gyerek

ete ruhát hord, s legszívesebben a szobájában ücsörög egyedül, hisz „őt úgysem érti meg senki”. Eszébe sem jut, hogy édesanyja ölébe bújjon egy kis simogatásért.

Személyes terünk felnőttként is megmutatkozik a másokkal való találkozások során. Más egy falusi ember és egy nagyvárosi ember személyes tere, de ezen belül is egyéni eltéréseket találunk. Amikor valaki belép a személyes terünkbe, kényelmetlenül érezzük magunkat, s hátrébb lépünk, hogy visszanyerjük azt.

 

Bothmer a teret élőnek fogja föl, nem pedig szimpla ürességnek.

„Amikor felemeljük a kezünket, megfordulunk, ugrunk, állunk, ülünk, amikor fogat mosunk vagy akár autót vezetünk, a tér körülöttünk szintén elmozdul. A térben folyamatok és erők élnek. A képzelőerőnk révén pedig kapcsolatba kerülhetünk velük, megváltoztathatjuk, elmozdíthatjuk ezeket a formákat.”

Martin Baker

 

Folytatása következik!

Fülöp Judit

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…