Az ajándékozás

A legkönnyebb szeretetnyelv

Az öt alapvető szeretetnyelv közül az ajándékozás a legkönnyebb: egyszerűen adunk valakinek valamit, aminek a másik örül. A minőségi idő, a beszédstílus, a szívességek és segítségek, pláne az intim érintések szférája ehhez képest nehezebb megpróbáltatások elé állíthatnak minket. Gyakori eset, hogy az érzelmileg megterhelőbb szeretetmegnyilvánulásokat tárgyi ajándékokkal pótolják, vagy legalábbis próbálják a szeretet többi területének hiányait kompenzálni vele. Ez az oka annak, hogy általában az ajándékozás terén rendelkezünk a legtöbb tapasztalattal, de ha mégsem, akkor is gyorsan beletanulhatunk, könnyen jó szokásunkká tehetjük. Az ajándékozást erősen támogatja a társadalmi-gazdasági környezet is, hiszen a tárgyi, materiális megnyilvánulások (például a vásárlás), ösztönzött alaptevékenységnek számítanak.

Mindezek ellenére az ajándékozásban is érdemes fejlődnünk – ehhez adhat segítséget néhány szabály és kérdés tudatosítása. Beszéljük ezt a szeretetnyelvet? Szívesen? Milyen szinten? Milyen gyakran?

Miért ajándékozunk?

Kapcsolatba szeretnénk lépni a másikkal, és az ajándék által meg akarjuk mutatni, hogy egyediek és egyek vagyunk. Az ajándék a kapcsolatra, tehát mindkettőnkre emlékeztet. Tőlünk függ, mit és milyen tartósan idéz fel egy ajándék. Érdemes most felidéznünk egy-két feledhetetlen ajándékot (lehetőleg pozitív eseteket ássunk elő!), hogy felmelegítse a szívünket, és hogy ösztönzést merítsünk belőle. Célunk a közös öröm átélése is. Fontos megértenünk, hogy az ajándékozás egy folyamat, egy többszereplős viszony, nem csupán egy átadás, megszabadulás az ajándékozás szorító szükségességétől. Örömteli lehet a folyamat, ha számunkra is örömteliek az elemei: a felkészülés, kigondolás, ötletgyűjtés, puhatolózás, megfigyelés, beszerzési terepfelmérés, saját munka és alkotás, az átadás módjának, körülményeinek kigondolása és előkészítése, szavaink elgondolása, és összes elvárásunk elengedése. Ha örömet tudtunk szerezni, akkor lehet együtt örülni. Sok-sok örömet lehet akár a legkisebb tárgyba is belepréselni. Hogyan adhatunk szívből, önzetlenül? Ha nem tudjuk a választ, lessük el azoktól, akik jók ebben: például a gyerekektől, akik árasztják ránk az ajándékokat.

Mit adhatunk? 

Tárgyakat és önmagunkat. Tárgyak esetében a két fő irány (ezek kombinációja is lehetséges!) a vásárolható és a csak ajándékba kapható dolgok. Ne feledjük, hogy vannak nem anyagi jellegű ajándékok is: élmény, fejlődés, megbocsájtás, gyógyulás, wellness, idő, utazás, tréning, színházbérlet, könyvutalvány, szolgáltatás. Mit adnánk szívesen, és mit nem? Át tudunk-e lépni a korlátainkon, hogy azt adjuk a másiknak, ami neki a legjobb? Mennyire szűkítjük le ajándékaink skáláját emiatt? Van-e úgy, hogy inkább nem adunk semmit sem, mert úgy érezzük, nekünk nem jutna az örömből? Magunkból is adhatunk: figyelmes viselkedés, megértő türelem, kedvesség, nyitott érdeklődés, segítség, jókedv, mosoly, vigasz, csendes meghallgatás, önátadás által. Az élet legnagyobb ajándékozója és ajándéka egyben az anya és a gyermek viszonya: melegség, szoptatás, ölelés, melyekből az otthon biztonsága és nyugalma árad. Kapcsolatainkban értékes tett egymásnak szabadságot, bizalmat, toleranciát adni. Érdemes gyűjteni, másoktól is kérni jó ajándékozási ötleteket; pozitív téma, és jó ürügy egy beszélgetésre bárkivel. A beszélgetés is lehet ajándék.

Mit jelképez az ajándék?

Az ajándék titka szimbolikus jellegében rejlik. Jelképezi, milyen értékes ajándéka sorsunknak, hogy találkozhattunk. Segít egymást felidéznünk, egymásra gondolnunk. Azt is bizonyítja, hogy „akkor is te jártál a gondolataimban, amikor az ajándékot kerestem, készítettem, tehát fontos vagy”. Az ajándék szerencsés esetben a jó szándék, a tiszta akarat bizonyítéka; mutatja, hogy a másik békével próbál közeledni. Az ajándék híd, amely kultúrákat, értékrendeket, korszakokat köt össze, mert a legtöbb ember szeret ajándékot kapni. Aki nem, az is vágyik rá, csak már gyerekkorában rászokott arra, hogy nem teljesülnek a vágyai. Végső soron az ajándék a legbecsesebbet fejezi ki: a szeretetünket.

A meglepetés ereje

Az ajándékozás lehetőséget ad a meglepetésre, ezáltal a megnyílásra, a gondolati-érzelmi sémák meghaladására, a csoda erőinek átélésére. Ezért annyira fontos, hogy a fix dátumokra meglepő módon ajándékozzunk. De ami ennél sokkal jobban működik: alkalomtól és naptártól függetlenül rendszeresen ajándékozzunk, ütemtelenül, „csak úgy”. Nagyobb a meglepetés, és nincs kötelező, sematikus, szokványos, tehát a csodával ellentétes jellege. Az elvárás és a követelőzés rombolóan hat.

A személyesség varázsa 

Milyen a kapcsolat közöttünk?  Milyen alkalomra szól? Ezeket is vegyük figyelembe! Az ajándékozás az egyik legjobb, legpozitívabb megismerési módszer. Tudnom kell egy csomó mindent a másikról, ha igazán neki szóló dologgal szeretném meglepni. Minek örülne? Figyeljünk a jelzésekre és szükségletekre, éljük bele magunkat a mindennapjaiba, emlékezzünk vissza a reakcióira, érdeklődjünk, puhatolózzunk finoman, mintegy mellékesen. Vannak emberek, akik nagyon bezárt, beszűkült életet élnek, nem engednek közel magukhoz másokat. Nekik nehezebb örömet szerezni. Sok nyomozás, fejtörés árán azért megoldható a dolog, de a végeredmény nem csak rajtunk múlik. Ezeket a kérdéseket magunknak is tegyük fel, magunkat is vizsgáljuk meg. Sokféle ajándék  szóba jöhet az esetünkben? Könnyen megajándékozhatóak vagyunk?

Időt és akaratot kell rászánni 

Alaptörvény, hogy mindegyik szeretetnyelv gyakorlására időt kell szánnunk. Ha nincs időnk egymásra, kihuny a szeretet közöttünk. Az utolsó pillanatok stresszes kapkodása és időhiánya nagyban csökkenti a jó ötletek esélyét. Erőfeszítéseket kell tennünk, hogy időt kerítsünk az ajándékozásra; emellett általában erőlködnünk kell az ötletekkel, beleéléssel, az alkotással. Fáradtság a beszerzés, a szervezés és a csomagolás feladata is. A szeretet pozitív akarati aktivitás – az ajándékozás is!

El tudjuk fogadni?

Adunk és kapunk – az óra körbe jár. Nem ritka, hogy profi ajándékozó létünk ellenére nem tudunk mit kezdeni azzal, ha mi magunk kapunk valamit. Pedig épp úgy örülhetünk mi is. Ez is a folyamat része, és jó hír, hogy az örömteli elfogadás felnőttkorban is elsajátítható – habár vannak erős blokkjaink (Ne örülj! Ne légy boldog! Ne fogadd el! Ne szeress!), de ne adjuk föl. Érteni, tanulni kell az ajándék megfelelő átvételét, elfogadását is. A megköszönés kötelező, és nem az ajándéknak szól elsősorban, hanem megbecsülésünket nyilvánítjuk ki általa az ajándékozó személye és pozitív szándékai iránt. Miként sehol máshol, a kapcsolatteremtés ezen területén is tilos a kritika. Tanuljuk meg fékezni a nyelvünket és befogni a szánkat. A feladat ilyenkor csendben elviselni. Ezért ne rontsunk rá senkire ajándékozás után, hogy örül-e. Hagyjuk emészteni a helyzetet; mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Illemszabály, amit szintén érdemes betartanunk: az ajándékot azonnal ki kell bontani, mert ezzel megtiszteljük az ajándékozó szándékát. Óriási gőg figyelmen kívül hagyni, félresöpörni a másik jó szándékát. Örömünket nem tudjuk megjátszani, de ha számunkra a nyers bírálat jelenti az őszinteséget, akkor inkább a csendes tapintatot válasszuk! Szintén tilos a visszautasítás, mert szégyenbe hozza az ajándékozót: harag, sértődés, fájdalom forrása és ürügye lehet annak ellenére, hogy maga az ajándékozás pozitív szándékból indult. Visszautasítható az ajándék, ha üzletszerűen nem ajándék jellegű, hanem egyértelműen vagy kötelezően ellenszolgáltatást várnak érte, például vesztegetés, korrupció, érzelmi prostitúció gyanúja esetén. Megítélés kérdése a bűnbánatból, engesztelésül adott ajándék, ahol mindkét fél tudja, hogy az elfogadás érzelmi feltételektől függ. Reakcióink árulkodnak hozzáállásunkról: „Már megint? Tavaly is ilyet kaptam.” / „De jó, ez telitalálat! Úgy örülök!” / „Csak ennyi? Ez gagyi!” / „Bezzeg én mit vettem neki!” / „Mindenki többet, jobbat kapott, mint én.” / „Nekem nincs szükségem semmire, bármit meg tudok venni a boltban.”

Mi az oka, ha nem örülünk az ajándéknak? Gyakoriak a gyermekkori traumák: nem kaptuk meg amire vágytunk, és olyat kaptunk, amire nem vágytunk. Már senki nem tehet róla, így jártunk, és kész. De mától lehet másként is, ez csak rajtunk áll.

Buktatók

Pénzt ajándékba? Mi a baj vele? A pénz általános egyenértékes, éppen az a lényege, hogy nem személyes. Ettől függetlenül van, amikor nagyon jól jön, akkor is, ha nem elegáns. Lehet tolakodó az ajándékunk, melyet szerepünktől, kapcsolatunktól függően vehetünk vagy sem; erre példa a túllicitálás vagy az elcsábítás. Neki vagy saját magunknak vettük? Gyakran a saját világunkból viszünk ajándékot, ami önmagában még nem hiba, csak akkor, ha a másiknak ehhez semmi köze. Menjünk át az ő térfelére! Drága és hasztalan ajándékokkal teli a kuka – legyen inkább pici és hasztalan. A munkaeszköz csak akkor jó ajándék, ha szenvedélyéhez, hobbijához kapcsolódik, nem pedig ráutaló ajándék, például porszívó az asszonynak. Intim ajándéknál fontos a meghitt átadási helyzet. Használt tárgyat ne ajándékozzunk – egymillió alatt! Gyerekeknél soha nem mehetünk biztosra, de általában nem nyerő az édesség (ez étel a számukra), a tanszer (munkaeszköz), a ruha (mert mindig megkapják, vagy soha nem éppen olyat, ami menő). Egy biztos, fel kell készülnöd, hogy a gyermek nem az elvárásaid szerint fog reagálni!