Arc, alkat és azok szerepe a mindennapi életben 2. rész

A méhen belüli fejlődés szakaszai

Sok fejlődéspszichológus tekinti a méhen belüli időszakot minden későbbi fejlődés modelljének.

A méhen belüli fejlődést három hosszú szakaszra osztják:

1. A csíraszakasz, amely akkor kezdődik, amikor az anya és az apa csírasejtjei fogamzáskor egyesülnek, és addig tart, amíg a megtermékenyített petesejt 8-10 napos fejlődést követően a méh nyálkahártyájába beágyazódik.
2. Az embrionális szakasz a méhfalhoz rögzüléstől a nyolcadik hét végéig tart, amely időszak alatt a fontosabb szervek mindegyike kezdetleges formában, de kifejlődik.
3. A magzati szakasz a fogamzás utáni kilencedik héttől a születésig tart. Ebben a szakaszban a szervek, szervrendszerek olyan szintre fejlődnek, hogy a kisbaba életképessé válik, készen a megszületésre.

1. A csíraszakasz

A fogamzás utáni első 8-10 nap folyamán a megtermékenyített petesejt lassan végigvándorol a petevezetéken a méhbe. A test minden sejtje a mitózis kettőzési és osztódási folyamatával szaporodik, és az első hasadás, a zigóta mitózissal történő osztódása körülbelül 24 órával a fogamzás után történik meg. Az egysejtes zigóta két utódsejtet hoz létre, amelyek mindegyike ugyancsak kettéosztódik, majd e periodikus megkettőződésnek köszönhetően mire megérkezik a méhbe, már sejtek százaiból áll a fejlődő szervezet. Az osztódás egyik fontos jellemzője, hogy az egy adott pillanatban együtt létező sejtek nem egyszerre hasadnak. Ahelyett, hogy a kétsejtes állapotról a négysejtesre, majd tovább szabályos rendben folyna a fejlődés, a sejtek különböző ütemben osztódnak. Amint az első néhány sejtosztódás megtörténik, a peteburkon belül egy sejttömb alakul ki, amelyet szedercsírának neveznek. A fogamzás utáni első 4-5 nap alatt a szedercsíra sejtjei minden osztódáskor egyre kisebbek lesznek, amíg elérik egy átlagos testsejt méretét.

Ezen a ponton kezdenek el a sejtek a tápanyagok felvétele érdekében kapcsolatba lépni a peteburkon kívüli környezettel. Mire a szedercsíra sejtjei elérik a testi sejtek átlagos nagyságát, a szedercsíra a méhbe jut. A méhen belül folyadék kerül a szedercsírába, amely a sejtek között halmozódik fel. Az első szembetűnő alakváltozás a szedercsírán belül ezzel kapcsolatos. Amint nő a folyadék mennyisége a szedercsírában, annak sejtjei két részre osztódnak: egy külső sejtrétegre és egy sejtcsoportra a szedercsíra közepén. A szedercsíra hólyagcsírává alakul.

A szedercsíra azonos sejtjei kétféle sejtté alakulnak, amelyek a hólyagcsírának nevezett képződményben töltik be szerepüket. Ez a kétféle sejt különböző szerepet játszik a fejlődésben. A központi üreg egyik oldalára gyűlő kis sejtek egy kis csomót alkotnak, amelyet belső sejttömegnek neveznek. Ezekből a sejtekből jön létre maga az élőlény. A belső sejttömeg és az üreg körül nagy, lapos sejtek – úgynevezett trofoblaszt sejtek – kettős rétege jön létre, amely egy védőgátat alakít ki a belső sejttömeg és a környezet között. A trofoblaszt sejtek később olyan hártyává fejlődnek, amelyek védik és táplálják a fejlődő szervezetet. Ahogy a hólyagcsíra sejtjei differenciálódnak, az azt körülvevő peteburok elbomlik. A trofoblaszt sejtek rétege most mintegy pumpaként szolgál: a belső üreget energiát adó folyadékkal tölti fel a méhből, ami lehetővé teszi, hogy a sejtek tovább osztódjanak, és a szervezet növekedjék.

Beágyazódás

Ahogy a hólyagcsíra továbbhalad a méh felé, a trofoblaszt sejtek apró ágakat nyújtanak ki, amelyek addig ássák magukat a méh szivacsos falába, amíg érintkezésbe nem lépnek az anya vérereivel. Ezzel veszi kezdetét a beágyazódás, az a folyamat, amely által a hólyagcsíra a méhhez tapad. A beágyazódás jelzi a csíraszakasz és az embrionális szakasz közötti átmenetet.

Az embrionális szakasz

Ha a hólyagcsíra sikeresen beágyazódott, a fejlődő szervezet az embrionális szakaszba lép, amely körülbelül 6 hétig tart. Ebben az időszakban képeznek formát a test alapvető szervei, és a szervezet elkezd válaszolni a közvetlen ingerlésre. Most már az anya adja a tápanyagokat, és ő biztosítja a védelmet a káros környezeti hatásokkal szemben.

Az embrionális szakasz kezdetén hártyák alakulnak ki a trofoblaszt sejtekből, hogy gondoskodjanak a fejlődő szervezet tápanyagokkal való ellátásáról és védelméről. A belső magzatburok vékony, erős, átlátszó hártya, amely a magzatvizet tartalmazza, és körülveszi az embriót. A magzatvíz megvédi a szervezetet a kemény felszínektől és a döccenésektől, ahogy az anyag mozog; folyékony támasztékot ad a magzat gyenge izomzatának és lágy csontjainak; olyan közeget nyújt, amelyben az embrió mozoghat, és helyzetét változtathatja.

A belső magzatburok körül egy másik hártya, a külső magzatburok helyezkedik el, amely a méhlepény magzati alkotórésze lesz. A méhlepény olyan összetett szerv, amely mind az anyából, mind az embrióból származó szövetekből épül fel. A méhlepényt és az embriót a köldökzsinór köti össze. A születésig a méhlepény egyrészt olyan gátként funkcionál, amelyik megakadályozza, hogy az anya és a gyermek vérkeringése közvetlen kapcsolatba kerüljön, másrészt szűrőként működik, lehetővé téve, hogy a tápanyagok, az oxigén és a hulladékok kicserélődjenek. A méhlepény alakítja át az anya vérárama által szállított tápanyagokat az embrió számára táplálékul szolgáló élelemmé, valamint lehetővé teszi, hogy az embrió hulladék anyagai az anya vérkeringésébe kerüljenek, ahonnan végül az anya veséje választja ki őket.

Az embrió növekedése

A belső sejttömeg sokasodó számú sejtjei különböző sejtféleségekké kezdenek differenciálódni, amelyekből végül is kialakulnak a szervek. E folyamat első lépése a belső sejttömeg két rétegre válása (belső és külső csíralemez).

A külső csíralemez (ektoderma) – amely a fejlődés első hetében alakul ki – alkotja a bőr külső felszínét, a körmöket, az emésztőrendszer kezdeti és utolsó szakaszát, a fogak egy részét, a központi és a perifériás idegrendszert, az idegeket, a szem bizonyos részeit, a retinát (ideghártya) és a szemlencsét, a pigmentsejteket, az epidermiszt, azaz a felhámot (a bőr külső felszínét), a hajat, az emlőmirigyek legnagyobb részét, a belső fület stb.

A fejlődés második hetében képződik a belső csíralemez (endoderma, entoderma), amelyből kifejlődik az emésztőrendszer (máj, gyomor, belek, hasnyálmirigy stb.), a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a mandulák, a gégefő, a középfül, a légzőrendszer, a légcső bizonyos részei, a tüdő, valamint a húgyhólyag és a húgycső stb.

Nem sokkal az után, hogy ez a két réteg kialakult (a fejlődés harmadik hetében), megjelenik a középső csíralemez (mezoderma). Ebből keletkeznek az izmok (harántcsíkolt, sima- és szívizom), a csontok, a keringési rendszer szervei és részei; a vér, a vörösvértestek, valamint a nyiroksejtek, az idegek, a vesék, a mellékvesék, a lép, az ivarmirigyek és a bőr belső rétegei.

A mezoderma teljes mértékben az ektodermából fejlődik ki, az anyaméhben az ektoderma az egyetlen, amely kezdetektől fogva nagyon aktív.

Az embrió mozgásának kezdete

Amikor a legfontosabb szervrendszerek és a gerincvelő idegsejtjei kialakulnak, az embrió először válik képessé arra, hogy környezetére reagáljon.

A kísérletek szerint egy 8 hetes embrió már képes mozogni, azonban mivel még rendkívül kicsi, az anya nem érzékeli ezeket a mozgásokat.