Gyógytorna

Először is azt kell tisztáznunk, hogy mit jelent a gyógytorna. A gyógytornáról sokaknak az iskolai gyógytesi, vagy valamilyen könnyített torna jut eszükbe, holott az közel sem azonos azzal, amit gyógytornának nevezünk. A gyógytorna egy olyan, egyénre szabott speciális mozgásforma, amely segíti a már kialakult mozgásszervi problémák gyógyulását, vagy azok megelőzését.

A gyógytornász segítségével megtanulja a páciens, hogy az ő esetében melyek a leghasznosabb gyakorlatok, hogyan kell ezeket helyesen kivitelezni és mi az, amit ne csináljon. Szintén magában foglal számos manuális technikát, ahol a terapeuta a pácienssel együttműködve oldja a blokkokat, izomgörcsöket, kezeli a kötőszöveti elváltozásokat. Mivel a gyógytornán belül számtalan módszer létezik, mindenki kicsit máshogy építi fel a kezeléseit, annak fényében, hogy milyen terápiás módszereket használ.

A kulcs viszont mindenkinél ugyanaz: a gyógytornász komplexen átlátja az egész mozgási szervrendszert és mindenkinek olyan gyakorlatokat ad, amik az ő esetében hasznosak. Nincsenek „vállgyakorlatok”, amik minden vállfájósnak jók, hiszen több ok miatt is fájhat valaki válla. A gyógytornász nem egy általános feladatsort ad, hanem egy alapos vizsgálatot és beszélgetést követően határozza meg, hogy milyen speciális gyakorlatokra van szüksége az illetőnek.

Hogy néz ki a gyógytorna terápia?

A már említett számtalan módszernek köszönhetően a terápia felépítése gyógytornászonként némileg eltérhet. Ami biztos, hogy az első alkalommal egy állapotfelmérés történik, ami alapján felépíthető a terápia.

Innentől azt szeretném bemutatni, hogy nálam hogy néz ki egy terápia. Az első alkalommal megnézem az orvosi leleteket, kikérdezem a panaszokat, megvizsgálom a pácienst. Kitűzzük a célunkat és elindulunk az oda vezető úton. Ez az út lehet hosszabb vagy rövidebb, a probléma jellegétől függően.

A kezelések alkalmával sok manuális technikát használok, tehát hozzáérek a pácienseimhez, segítem a mozgások létrejöttét, vagy éppen nehezítem őket, ha már ott tartunk a folyamatban. Oldom a görcsös izmokat, masszázshoz hasonló fogásokat alkalmazok, ez néha kellemes, de van, hogy átmenetileg fájdalmas is. A végeredmény viszont a fájdalom csökkenése, a mozgástartomány növekedése, a görcsös izmok lazulása, a kisugárzó tünetek visszahúzódása, összességében az életminőség javulása.

Ha már fájdalommentesen és szabadon megy a mozgás, megtanítom azokat a gyakorlatokat, amivel a panaszmentesség fenntartható. Erősítjük a gyenge izmokat, nyújtjuk a megrövidülteket, elsősorban azokat, amik a panaszos területhez legközelebb vannak, de a távolabbiakat is be kell vonnunk a hosszú távú eredmények érdekében. Így tehát nem meglepő, ha nyaki panaszoknál nem csak a nyak környékén dolgozunk, hanem bevonjuk az egész törzset a munkába. Kialakítjuk a helyes tartást, átbeszéljük a napi tevékenységek során felmerülő testhelyzeteket, hogy mikor mire kell figyelni, mivel lehet gyorsítani a gyógyulást és hogyan lehet megelőzni, hogy a terület újra problémássá váljon.

A találkozók között mindig van valamilyen házi feladat, hiszen csak akkor várhatunk tartós javulást, ha minden nap teszünk érte valamit. Ezek egyszerű, akár eszközök nélkül is végezhető gyakorlatok, ahol a hangsúly a kivitelezés módján van. Ez pedig azt eredményezi, hogy ami elsőre csak egy sima lábemelésnek tűnik, arról kiderül, hogy közben három másik testtájra is figyelni kell, hogy helyes legyen a gyakorlat.

Hogyan tovább?

Addig tart a terápia, amíg megszűnnek a panaszok és visszaáll a helyes funkció. A házi feladatok végzésével (remélhetőleg) kialakul egy rutin és sikerül a kulcsgyakorlatokat beépíteni a mindennapokba. A rendszeres mozgás testnek és léleknek egyaránt fontos, segítek kiválasztani a megfelelőt, amit heti néhányszor érdemes végezni, de ez egyéni munka is, hogy mindenki megtalálja azt a mozgásformát, amit hosszú távon is szívesen végez.

Zsedényi-Annus Bernadett, gyógytornász-fizioterapeuta

Zsedényi-Annus Bernadett

Gyógytornász