apollontemplomApollón templomán, a híres delphoi jósdán a következő felirat állt: „Ismerd meg önmagad!” Az általános emberi természet és az egyedi ember sajátosságai között helyezkednek el azok a dolgok, amelyek egész embercsoportokra jellemzőek: ilyen az ember temperamentuma is. Rudolf Steiner szavaival élve: „…a temperamentumon belül nyilatkozik meg az élet tulajdonképpeni rejtélye.” Ahol ez a rejtély hatást gyakorol a közvetlen élettevékenységre, ott játszik szerepet az emberi temperamentum. A temperamentumunk ugyan a bensőnkből fakad, mégis kifejeződik mindabban, ami külsőleg látható belőlünk. Születésünkkor olyan útravalót hozunk magunkkal, ami különbözővé tesz minket másoktól, s amely a velünk született személyiségjegyekben nyilvánul meg. Természetesen a neveltetésünk, az életkörülményeink, a nemünk, a korosztályunk, a nemzetiségünk, a fajunk mind-mind befolyásolják a személyiségünket, de az alap mégis változatlan marad. A vérmérsékletünk adott, és csakis rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle. Azzal, hogy megismerjük és elfogadjuk azt, amivel a sors megáldott bennünket, nemcsak önismeretben fejlődhetünk, hanem a többi emberrel való kapcsolatunkban is jelentős változást tapasztalhatunk: türelmesebbek és toleránsabbak leszünk embertársaink iránt.

A temperamentumok megközelítései

hippokHippokratész, a modern orvostudomány atyja Kr. e. 400 körül megalkotott egy elméletet, mely szerint az emberek közötti különbségek a test kémiai folyamataival magyarázhatók. Négyféle testnedvet különböztetett meg: a vért (sanguis), a sárga epét (cholos), a fekete epét (melancholos) és a nyirkot vagy nyálat (phlegma). A görögök úgy vélték, hogy az emberek vérmérsékleti különbségeit a testükben lévő testnedvek arányának eltérései okozzák.

Maga a temperamentum latin eredetű szó, jelentése: helyes keverék. Kr. e. 149 körül egy Galenus nevű római orvos a hippokratészi megfigyeléseket alapul véve kidolgozta a temperamentumok elméletét. A négyféle testnedv alapján négyféle személyiségtípust különböztetett meg attól függően, hogy melyik testnedv van túlsúlyban. Ezek alapján a szangvinikus temperamentum jellemzően meleg és eleven, a kolerikus forró és heves, a melankolikus sötét és komor, a flegmatikus pedig hűvös és lassú. 

A modern orvostudomány és pszichológia szerint a testnedvek arányának nincs kiemelt szerepe a személyiségünkben, azonban az emberek a vérmérsékletüket tekintve valóban négy csoportba sorolhatóak. Természetesen a négy temperamentum a legváltozatosabb módon keveredik az egyes emberekben, mégis mindenkiben van egy, amelyik dominál.

A négy temperamentum dióhéjban

A négy vérmérséklet egyformán rendelkezik erősségekkel és gyengeségekkel, vagyis nincsen jobb, illetve kevésbé jó temperamentum. Lássuk, hogy miként jellemezhetőek nagy vonalakban az egyes típusok!

4esA szangvinikus temperamentumú ember alapvetően beszédes, jó humorérzékkel megáldott, lelkes, vidám, örök gyerek, aki azonban gyakran hullámzó kedélyállapotú, szétszórt, feledékeny, felületes és pletykás.

A kolerikus temperamentumú személy született vezető, dinamikus, független, magabiztos, céltudatos ember, aki olykor manipulatív, sértegető, okoskodó, lenéző és akaratos is tud lenni.

A melankolikus temperamentumról elmondható, hogy lelkiismeretes, mély érzésű, önfeláldozó és idealista személyiség, aki fogékony a művészetekre, ugyanakkor túlérzékeny, zárkózott, rugalmatlan, túlságosan ragaszkodó és gyakran szomorúnak tűnik.

A flegmatikus temperamentumú ember alapvetően laza, türelmes, alkalmazkodó, jó megfigyelő és szellemes, viszont előfordul, hogy önző, döntésképtelen, munkakerülő, lusta és nehéz együttműködésre bírni.

Most pedig következzen a négy temperamentum részletes jellemzése.

A szangvinikus személyiség

A szangvinikus gyermek születésétől fogva igényli az emberek társaságát. Már csecsemőként sem szeret egyedül maradni, viszont bárkire rá lehet bízni, hiszen a lényeg az, hogy valaki megajándékozza őt a figyelmével. Kisgyerekként és tinédzserként fontos neki, hogy a szülei leüljenek vele, és figyelmesen végighallgassák. Az életre úgy tekint, mint egy színdarabra, amelynek ő a főszereplője, és elvárja, hogy a közönség (az összes többi ember) figyeljen rá, és amilyen gyakran csak lehet, kinyilvánítsa a tetszését. Ha ugyanis egy szangvinikus gyerek nem kap elég elismerést, és nem érzi azt, hogy értékelik a jópofaságát, akkor rövid időn belül bezárkózik, és többé nem törekszik arra, hogy a szülei kedvében járjon. Kreatív lényére a bírálat és a mellőzés hidegzuhanyként hat. Nála a legtöbbet dicsérettel lehet elérni, és ő az, akinél nem kell attól tartanunk, hogy „elszáll” a sok pozitív megerősítéstől, pont ellenkezőleg: törekvőbb és szorgosabb lesz, ha úgy érzi, hogy értékelik az erőfeszítéseit.

Az összes típus közül ő igényli a leginkább a testi kontaktust. Akkor érzi, hogy a szülei szeretik, ha megölelgetik, megpuszilgatják és fogják a kezét. Ez felnőttkorára sem lesz másképp: ők azok az emberek, akik minden reggel és este (de ha lehet, akkor napközben is), végigölelgetik a családtagjaikat, körülbelül azzal a vehemenciával, mintha évek óta nem látták volna őket.

Ha a szangvinikus gyerek olyan testvér mellett nő fel, aki mindenben kiváló teljesítményt nyújt, akkor elveszítheti az önbizalmát, és könnyen arra a gondolatra jut, hogy ő sohasem lesz elég jó, hacsak nem válik a testvéréhez hasonlóvá. Ilyenkor vagy megpróbál „rendes” lenni, hogy a szülei kedvében járjon, vagy keres magának olyan társaságot, ahol értékelik a bohóckodását – ám ez gyakran veszélyes kapcsolatokat jelent. Ezért aztán a szangvinikus gyerek nevelése során a szülő fő feladata az, hogy minőségi időt töltsön a gyermekével, és napi szinten éreztesse vele, hogy elfogadja őt olyannak, amilyen. Értékelje a humorát és a természetes báját, és az sem árt, ha napjában többször megölelgeti és megpuszilja, hiszen az mindig jót tesz ezeknek a vidám lelkeknek.

partiA szangvinikus temperamentumú ember felnőttkorában is imádja az élet tündérmeséit, és alapvetően boldogan akar élni, amíg meg nem hal. Optimista, remek humorérzékkel megáldott, érzelemgazdag ember, aki képtelen elrejteni az érzéseit, és akin mindig látni, hogy éppen milyen kedve van: könnyen sír és könnyen nevet. Mindig csillog a szeme, és mindenben a szépet látja meg – ezért a többiek gyakran kinevetik, és naivnak tartják. Jóhiszeműségét, gyermeki egyszerűségét időskoráig megőrzi. Egyáltalán nem ostobább más vérmérsékletűeknél, csak néha annak látszik.

A szangvinikus ember jellemző tulajdonsága, hogy hamar lelkes lesz, ezért mindenféle tevékenységbe bevonható, és bárhová kész elmenni az emberrel. Folyton aktív, izeg-mozog, ugrál és hadonászik. Segítőkész ember, aki önként vállalja a feladatokat, hiszen közkedveltségre törekszik. Azonban számára könnyebb elkezdeni valamit, mint befejezni azt, és mivel gyakran kimegy a fejéből, hogy mit is vállalt, előfordul, hogy kellőképpen magára haragítja az embereket.

Minden érdekli, az atomfizikától kezdve a sushikészítés fortélyaiig – feltéve, ha kellőképpen érdekesen van tálalva az adott dolog. Megőrjítik a titkok, mindig mindenről tudni akar, és nem bírja tartani a száját. Örök gyerek, akinek egyáltalán nincs ínyére felnőni. Hiszen ő a királylány, illetve a királyfi a mesében! És ugyan ki hallott már olyat, hogy egy királyfi dolgozni járjon? S mivel a felnőttséggel együtt jár a felelősség felvállalása is, a szangvinikusok inkább a kényelmes gyerekkort választanák, amíg csak lehetséges.

Annak ellenére, hogy nem rendelkezik több tehetséggel másoknál, mégis irigylésre méltónak tartják a többiek. A fellépése olyan látszatot kelt, mintha másoknál izgalmasabb életet élne, holott csak kiválóan ért ahhoz, hogy a leghétköznapibb eseményt is úgy tálalja, mintha az a világ legérdekesebb története lenne. Vidám személyiségével úgy vonzza magához az embereket, mint a mágnes. A többiek szeretnek vele lenni, hiszen mellette egy időre elfeledkezhetnek az élet nehézségeiről és a mindennapi gondokról. Emellett ingyen szórakozásban is részesülnek, hiszen a szangvinikusok kiváló mesemondók, akiknek minden adottságuk megvan ahhoz, hogy színes történeteik révén lekössék az emberek figyelmét. S mivel irtóznak az unalomtól, mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy felpezsdítsék az életet maguk körül. 

Mivel bőven buzog bennük az energia, lelkesedésük másokat is motivál. Bizalmat ébresztenek az emberekben, akik szívesen dolgoznak velük együtt, sőt még arra is ráveszik a többieket, hogy helyettük végezzék el a munkát. Mulatsággá változtatják a legpóriasabb tevékenységeket is. Az ilyen alkatú emberek kiválóan alkalmasak ceremóniamesternek, recepciósnak, klubvezetőnek és házigazdának. Mivel nem félnek a szerepléstől, csak megfelelő közönségre van szükségük, és valóságos előadást rendeznek.

Számukra senki sem idegen, bárkivel, bárhol képesek szóba elegyedni, ezért kiterjedt ismerősi körrel rendelkeznek, akiknek a nevét azonban rendre elfelejtik. Úgynevezett „legjobb barátjuk” általában nincs, hiszen nekik sok emberre van szükségük ahhoz, hogy megkapják a kellő figyelmet. Ezért aztán rengeteg „barátjuk” van, akikkel természetesen mindent bizalmasan megosztanak – a szállodai portástól a zöldségesig mindenki beletartozik ebbe a körbe.

A sok pozitív tulajdonságuk mellett a népszerű szangvinikusok számos negatív személyiségjeggyel is rendelkeznek, bár a négy temperamentum közül ők azok, akik ezt a legügyesebben palástolják. De azt is hozzá kell tenni, hogy ők mutatják a legtöbb hajlandóságot arra, hogy megváltozzanak, hiszen erősen él bennük az a szándék, hogy senkinek se ártsanak. Először azonban két akadályt kell legyőzniük: egyrészt be kell ismerniük, hogy igenis vannak hibáik; másrészt kitartóbbá kell válniuk, hiszen állhatatosság nélkül nem fognak tudni eredményt elérni.

Alapvetően jellemző rájuk, hogy túl sokat beszélnek, és az „ezt pipáld le, ha tudod” verseny élbolyában futnak. Érdemes kipróbálniuk, hogy mi történik akkor, ha egy órán át meg sem szólalnak egy társaságban – az eredmény sokkoló, de gondolatébresztő lehet. Emellett hajlamosak túlzásokba esni: ők azok, akiknek a mondanivalóját kettővel kell osztani. Ha öt perce várnak valakire (ami ritkán fordul elő, mivel mindenhonnan elkésnek), akkor már minimum „órák óta” várakoznak. Ha pedig a szomszéd macskája beteg, akkor „az egész utcában döglenek az állatok a rühességtől”.

A szangvinikusok meglehetősen énközpontú személyiségek, akik annyira el vannak foglalva saját magukkal, hogy a négy temperamentum közül ők figyelnek a legkevésbé másokra. Ritkán törődnek más emberek igényeivel, és eredendően kerülik a problémákat. Ezért aztán nem igazán jó „pszichológusok”, mert inkább beszélnek, ahelyett, hogy meghallgatnák a másikat. Gyakran azzal sértik meg a többieket, hogy elfelejtik a nevüket (holott beszélgettek már az illetővel), de könnyen megfeledkeznek a születésnapokról, a megbeszélt találkozókról és a vállalt feladataikról is. Általában egyszer-kétszer elhagyják valahol a gyerekeiket is: hol az iskolában felejtik őket, hol pedig a benzinkútnál.

A szangvinikusok nemcsak szétszórtak, hanem rendetlenek is. Emellett éretlenek: annak ellenére, hogy őket tartják a legesélyesebbnek a sikerre, sokszor mégis sikertelenek maradnak. Csak a gyors eredmény vonzza őket – ahol kitartó munkára van szükség, onnan menekülnek. Gyakran változtatnak munkahelyet, sőt pályát, ha az adott területen túl távolinak látják a célt. Azonban hosszú távon sem a párkapcsolatban, sem a barátságban, sem pedig a hivatásukban nem lesznek sikeresek azok, akik nem hajlandóak felnőni és vállalni a kötelezettségeiket, illetve a felelősséget. Ezért ha egy szangvinikus ember szeretne megváltozni, akkor számára a fő cél: felnőtté válni minden értelemben.

Mottója: „Csináljuk úgy, hogy szórakoztató legyen!”

Amire vágyik: a szórakozás.

Érzelmi szükségletei: figyelem, szimpátia, elfogadás, társaság, aktivitás.

Amit utál: unalmas feladatok, megszokott dolgok, bírálat, apró részletek, nagyra törő célok.

Legfőbb erősségei: bárhol, bármikor, bármiről képes beszélni; sziporkázó egyéniség, remek a humorérzéke, optimista, élvezi más emberek társaságát.

Legfőbb gyengeségei: rendetlen, képtelen megjegyezni neveket és egyéb részleteket, hajlamos túlzásokba esni, semmit sem vesz komolyan, mással végezteti el a munkáját, hiszékeny és naiv.

Lehangolja, ha: az élet nem elég szórakoztató, és ha úgy érzi, hogy nem szeretik.

Attól fél, hogy: népszerűtlen és unalmas, időbeosztás szerint kell élnie, rögzítenie kell, hogy mire mennyit költ.

Kedveli azt, aki: meghallgatja a történeteit, nevet a viccein, dicséri és elismeri.

Nem kedveli azt, aki: kritizálja, nem értékeli a humorát.

Amiért értékes munkaerő: kreatív, színes egyéniség, másokat is jókedvre derít, szórakoztató.

Vezetőként: lelkesítő, másokat is ösztönöz, feledékeny, nehezére esik végigcsinálni dolgokat.

Előrelépést jelent nála, ha: szervezettebbé válik, ha kevesebbet beszél, és ha tudja, hogy mennyi az idő.

Reakciója stresszhelyzetben: elhagyja a helyszínt, vásárolgatni kezd, kifogásokat keres, másokat hibáztat.

Amiről felismerhető: be nem áll a szája, hangosan beszél, csillog a szeme.

Folytatása következik!

Turcsik Zita

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…