A személyes beszélgetések szerepe

Sokszor megélhettük már, hogy egy jól sikerült beszélgetéstől feltöltődünk, utána mosolyogva, élményekkel és lendülettel telve válunk el egymástól. A személyes beszélgetés közösségépítő lehetőség és módszer; ebben is gyakorlat teszi a mestert, így érdemes pár dologra tudatosan figyelni.

Kezdeményezés és ürügy a találkozásra

A beszélgetés alapfeltétele a találkozás. Ha van valaki, akiben kellő kezdeményező erő buzog, tudatosan, saját elhatározásunk szerint szervezzük meg a találkozást; egyébként a sorsunk fog összeterelni egy helyre azonos időben. Manapság erővel kell a többiek felé fordulnunk, mert ezer okot és ürügyet gyártunk, hogy ne találkozzunk. Tapasztalat szerint segíti a találkozást, ha van egy jó apropó, egy jó ürügy. Bármi megteszi – ez az ürügy lényege, és a szerkezete a következő: „Találkozzunk, mert …” És indoklásnak bármi megteszi, sőt, az ellentéte is. „Találkozzunk, mert olyan szép az idő.” „Találkozzunk, mert olyan borús, hideg az idő.”– mindkettő megfelel a célnak. Fő, hogy kezdeményezzünk.

Meghívás és elfogadás

A beszélgetésen akkor vehetünk részt, ha meghalljuk és elfogadjuk a hívást, vagy a meghívást. Jól megfigyelhető már a hívás pillanatában, ki hogyan reagál. Aki feltételes módban nyilatkozik, vagy bizonytalanul függőben hagyja a választ, arra nemigen számíthatunk. Legyünk résen: ne utasítsuk el pazarlón a meghívásokat, ne szokjunk rá az elutasításra; még akkor sem, ha egoizmusunk hízni szeretne azon, ahogy küzdenek értünk a „könyörgők”. A hívás azért ér el minket, mert nekünk szól, ezért minden további huza-vona nélkül mondjunk igent.

Akaraterőnk az idő áradatában

A találkozáshoz egy időben kell lennünk egy helyen. Ehhez az kell, hogy meg tudjunk tartani egy közösen megbeszélt pontot az idő rohanó, pörgő áramában. Arról is le kell mondanunk önszántunkból (ehhez is erőfeszítés kell!), hogy azalatt az időtartam alatt bármi egyéb megtörténhessen, hiszen személyekhez, helyhez, tevékenységhez adom magam és a beleegyezésem – csatlakozom az együttlét szabályaihoz. Szabadságom abban áll, hogy döntök, igent mondok, felvállalom a közös együttlét rendjét, alkalmazkodom máshoz/másokhoz. Az egoizmus biztos jele az, ha valaki késik, vagy lebegteti, nyitva hagyja a találkozás időpontját; visszaélve a mobiltelefóniával „odacsörög”: „bocsánat, de megváltozott a helyzet…”. Ugyanis az egoista nem akar alkalmazkodni az órához sem. A találkozás időzítése, az időtartam megállapítása, a rendszeresség kérdése is figyelmet érdemlő időtéma.

Előkészület, ráhangolódás

Az előzetesen egyeztetett beszélgetés titka a felkészülésben, a ráhangolódásban is rejlik. Például, előre tudjuk, kikkel találkozunk, közös kérdések foglalkoztatnak minket, vinni szeretnénk valamit, ezért azt elkészítjük, ha a lehetséges témá(k)ból felkészülünk, ha foglalkozunk az előttünk álló beszélgetéssel, megnyílva az alkalomnak. Egyet nem szabad: elvárásokat gyártani, mert a valós, élő beszélgetés nem fog a kitalációhoz hasonlítani. Az előkészület fontos része a helyszín berendezése, díszítése, tisztítása is.

Felkészült beszélgetés

Korunkban a kapcsolatteremtés, egymás megismerésének folyamata kiválóan megindítható és megalapozható gondolataink szisztematikus kicserélésével, mivel lelkünk gondolkodó funkciója megfelelően fejlett ehhez. Ahhoz, hogy valóban az eszméink, gondolataink, véleményünk cseréjét valósítsuk meg, érdemes a felkészült beszélgetés módszerét begyakorolnunk. Ez nem ösztönös érintkezési forma, tanulnunk kell, de attól még könnyű, olcsó, és élvezetes. E módszer nélkül pedig a félreértések, konfliktusok és öntudatlan érzelmi reakciók sűrűjébe keveredünk.

A felkészült beszélgetés módszere

Vegyünk például két beszélgető felet, de többre is ugyanígy igaz.

1. lépés: A résztvevők beleegyeznek a beszélgetésbe. A kérdés(ek) kiválasztása, megfogalmazása, elfogadása: „Oké. Erről fogunk beszélgetni.” Megegyezünk az időpontban, időtartamban, berendezzük a teret, helyet.
2. lépés: Felkészülés a saját vélemény, álláspont kifejtésére. Összeszedjük, rendezzük a gondolatainkat, emlékeinket a tárggyal kapcsolatban. Megállapodásunk szerint ezt teszi a másik (többi) beszélgetőpartner is.
3. lépés: Ismertetés + jegyzetelés: Az egyik résztvevő ismerteti, amit összeszedett a felkészülése során. A másik fél figyel. Tisztázó kérdéseket tesz fel, hogy egyértelműen megértse, amit hall. A jegyzetelés segíti a figyelmünket a hallottak felé irányítani, és ott tartani. A figyelő számára nem feladat a vitatkozás, a kritika, a saját vélemény. A figyelő egyedüli feladata a partner álláspontjának minél jobb megismerése, felfogása.
4. lépés: Szervacsere; az előző beszélőből módszeresen figyelmes hallgatóság lesz, és most ő ismeri meg társa gondolatait. Kritika, értékelés, vita nélkül.
5. lépés: Építő jellegű tanulságok közös megkeresése. Melyek a közös elemek? Hol, miben vannak eltérések?

És nincs több lépés! A legtöbb beszélgetéssel az a gond, hogy nem ismerjük meg társunk álláspontját, nem tisztázzuk, nem fogadjuk be azt. Nem tudjuk meg, ki ő valójában és mit gondol – ez pedig nagyon zavarja az önképünket. Ezt a kínos helyzetet kitalált válaszokkal leplezzük – kitaláljuk a másikat. Ezek a kitalációk elvárásrendszereket, komplex fantáziababákat hoznak létre, melyek mechanizmusaihoz a valós ember cselekedetei biztosan nem fognak passzolni, és a bábu előbb-utóbb ütközik az élő emberrel. A felkészült, figyelmes, kiegyenlített, kritika és ítéletmentes beszélgetés nélkül csak fantáziákat gyártunk egymásról, aztán már azt sem, és szétzuhan a kiürült kapcsolat. Föl kell fognunk végre, amíg nem késő, hogy beszélgetni a legfontosabb a kapcsolatban. Erre oda kell figyelnünk, időt kell rá szánnunk, be kell gyakorolnunk a figyelmes, tudatos kommunikációt. Egyszerűen nincs más kiút. A szeretet ma azt jelenti, hogy meghallgatjuk egymást, és föl is fogjuk, amit a másik mondani akar.

Az emberi lélek mélyén ott él egymás megértésének vágya, a jobbítás törekvése, ezért nem kellenek további lépések. Nem érdemes azzal bajlódni, hogy „megoldjuk” a másikat, vagyis a saját kényünk-kedvünk szerint átalakítsuk az ő véleményét, értékrendjét vagy bármijét. Az, hogy megismertem őt, és ő megismer engem, elvégzi az átalakítást, hiszen máris egymás részeivé váltunk a megismerés által, míg az erőszakos vagy manipulatív hozzáállás elzár egymástól. Ne találd ki a másikat. Ne oldd meg a másikat. Ismerd meg – erre legjobb a felkészült beszélgetés. Egoizmusunk berzenkedik legjobban e módszer ellen, mivel figyelmünk itt nem kedvenc tárgyunk (önmagunk) felé irányul. Lehete jót beszélgetni, ha nem ösztönösek a keretek? A tapasztalatok szerint így olyan összhang alakul ki, amelyre egyébként példa sincsen – vagy csak elvétve.

Alkotó beszélgetés

A beszélgetés célja lehet valamilyen kreatív kérdés, feladat együttes megoldása. Vagy a probléma miatt jövünk össze, vagy az összejövetelt dobjuk fel, pl. egy vidám dal összedobásával. Az alkotás, ötletgyűjtés árama örömforrás. A jegyzetelés segítheti az ötletek érkezését, mert látják, hogy itt megbecsülik őket, és hívják a többit is. Egy ötletből így akár öt lesz. Ha viszont leforrázzuk őket kritikánkkal, akkor nem jönnek elő. Kreatív ötletek gyűjtésekor nem szabad értékelni, minősíteni, megvalósíthatóságot mérlegelni. Azt csak a második – kiértékelési – fázisban szabad és érdemes megtenni.

Problémamegoldó, segítő, közvetítő beszélgetés

Vannak helyzetek, amikor elakadunk, vagy hirtelen túl nagy sokk ér minket. Van úgy, hogy nem látjuk át a helyzetet. Konfliktuskezelő beszélgetésre (mediációra) van szükség, ha elfajult a helyzet, és az érintettek saját erőből már nem boldogulnak a megoldással. A szétválás nem megoldás. Gyakori az, hogy még nem tanultuk meg az adott terület kezelését, fogalmait, közlekedési szabályait. Ilyenkor érdemes segítőt keresni, aki gyakorlott az ilyen helyzetekben, segíti a lenyugvást és a tények megértését. Támogatja a résztvevők törekvését arra, hogy pozitív módon lépjenek túl a helyzeten: megértsék a szituációt, feltegyék a szükséges kérdéseket, és keressenek választ. A tudatos problémamegoldó beszélgetés többféle szempontrendszert, nézőpontot, módszert dolgoz, beszél végig. Ha azt el tudjuk fogadni, hogy a fogorvos jobban ért a fogtöméshez, mint mi, akkor könnyű belátni azt is, hogy pl. kapcsolati gondjaink kezelésében is vannak nálunk jóval járatosabb szakemberek, akikkel érdemes leülni beszélgetni. 

Ismerkedő, megismerő beszélgetés

Megéri módszeresnek lenni. Haladjunk az alábbi sorrendben:

1. fizikai, külső tények
2. gondolatvilág
3. érzelmi kérdések
4. szokások, akarati témák
5. a találkozás okai és céljai
6. értékrendi, morális, alkotó kérdések.

Egyszerű és fontos jótanács: tartsuk be az alábbi sorrendet.

Munkamegbeszélés

Itt a siker első záloga az előkészület: ismerjük meg a témákat, szedjük össze a magunk részét. A második zálog az időkorlátok betartása: a legfontosabb kérdéssel kezdjük, és ne pazaroljuk az időt mellékvágányokra. Harmadik: hozzunk döntéseket, lépjünk tovább, legyenek felelősök. És lehessen kérdezni. Fontos, hogy több véleményt is halljunk.