A homeopátia holisztikus szemléletű gyógymód, mely a betegségre mint egyensúlyvesztésre tekint. Nem a betegséget, hanem a beteg embert gyógyítja. Alkalmazása során nem csupán egyetlen tünetre koncentrálunk, hanem próbálunk minél többet megragadni a beteg személyének egészéből.
Samuel Hahnemann (1755–1843) meghatározásában: „Mint személyre szóló orvoslás a homeopátia azért fáradozik, hogy a lelki és testi betegségek gyógyítását integrálja. A beteget mint egyszeri, oszthatatlan egészt szemléli.”
Bóna László könyvcíme nyomán a homeopátia legtalálóbb meghatározása: „szenvedésben hasonló”. A szó ugyanis a görög homoio (hasonló) és pathos (érzet, érzelem, szenvedés, szenvedély) szavakból ered. A homeopátiás kezelés individuális, egyénre szabott folyamat, melynek célja a beteg öngyógyító folyamatainak aktiválása olyan kis hígításban adott készítménnyel, mely nagyobb koncentrációban a beteg tüneteihez leginkább hasonló klinikai képet eredményezné. „Szelíd” gyógymód, mely úgy éri el a kívánt terápiás hatást, hogy eközben nincsenek nemkívánatos mellékhatásai – természetesen az alapvető szabályok betartása esetén.
A homeopátia eredete
A homeopátiás elveket már a különböző ősi szent iratokban, a mitológiában, és néhány antik orvos – például Hippokratész vagy Galenus – szemléletében is megtaláljuk. Paracelsus pedig egyenesen így fogalmazott: „Ami nagy adagban méreg, az kis adagban orvosság.”
Önálló gyógyítási rendszerbe Samuel Hahnemann német gyógyszerész-orvos foglalta a homeopátiát. Első kísérlete, a híres kínafakéreg-kísérlet a „véletlennek” köszönhető. 1790-ben egy ír kollégája cikkét fordította németre, amely a maláriás láz kininnel (kínafakéregből készült gyógyszer) történő kezeléséről szólt. Hahnemannt bosszantotta, hogy a cikkíró nem fejtette ki részletesen a kinin hatásmechanizmusát, ezért bevett belőle egy nagy adagot és várta, hogy pontosan megfigyelhesse a testhőmérséklet csökkenésének lépéseit és módját. Ezzel szemben a maláriára jellemző delíriumos lázroham tört rá. Hahnemann azonnal felismerte ennek jelentőségét, és volt bátorsága végigmenni a megkezdett úton, és megtapasztalni, hogy hova vezet. Így jutott el addig a felfedezésig, hogy a kínafakéreg kivonata kis adagban gyógyítja a maláriát, nagy adagban viszont az egészséges emberben a maláriához hasonló tüneteket vált ki.
Kísérleteit a későbbiekben is önmagán végezte. Amikor elegendő bizonyítékot gyűjtött össze arra, hogy nem egyedi jelenséget, hanem általános természeti törvényt fedezett fel, akkor kutatási eredményeit közzétette a kor leghíresebb orvosi folyóiratában. Ekkor 1796-ot írtak, így ezt az évet tekintjük a homeopátia születési évének.
Megfigyeléseiből kiindulva Hahnemann megfogalmazta a homeopátia elméleti alapjait, és kidolgozta a sajátos, potencírozott gyógyszerek előállításának technológiáját. Minderről 1810-ben jelentette meg könyvét Organon címmel. Betegeket gyógyított, és közben folyamatosan újabb és újabb gyógyszervizsgálatokat végzett. Haláláig mintegy 130 gyógyszerképet írt le. Tanai világszerte gyorsan elterjedtek, a homeopátiás szerek száma mára meghaladja a négyezret.
Homeopátia Magyarországon
Magyarországon nagyon hamar teret hódított a homeopátia a köztudatban, igen népszerű volt a betegek körében, az allopata orvosok hatására azonban szinte azonnal, 1819-ben betiltották. Ennek ellenére az 1831-es kolerajárvány idején Bakody József és Forgó György homeopátiát alkalmazott, és 92 százalékos túlélést tudott elérni a megbetegedettek körében. Az egyedülálló eredmény pozitív nemzetközi visszhangjának hatására a pozsonyi országgyűlés 14 évig tartó vitába kezdett a kérdésről, majd végül engedélyt adott a homeopátia alkalmazására. 1848-ban a Batthyány-kormány felvette az egyetemi tantervbe a homeopátia oktatását. A szabadságharc bukása után a bécsi kancellária büntetésből újból betiltotta alkalmazását. A kiegyezés körüli években újra teret nyert hazánkban, olyannyira, hogy 1866-ban a Bethesda-kórház önálló homeopátiás intézményként működött. Legutóbb 1949-ben került feketelistára a homeopátia, mint az „arisztokrácia orvoslása”. Tiltását 1991-ben oldották fel, és azóta egyre nagyobb népszerűségnek örvend orvosok és betegek között egyaránt.
A homeopátia alapelvei
A homeopátiás gyógymód három fő elv köré épül:
- Hasonlósági szabály (Simile-elv)
A gyógyítandó betegség kezelésénél azt a szert használjuk hígított formában, amely hígítatlanul adva az egészséges emberen betegünk tüneteihez hasonló tüneteket váltana ki. A mindennapi életből vett példával élve a vöröshagyma vágásakor szemünk ég, könnyezik, és a könny nem marja ki a szemünk környékén a bőrt. Közben orrunk is folyni kezd, ez a bőséges vízszerű váladék azonban kimarja az orr környékét. Időközben pedig rendkívül türelmetlenné válunk. Nagyon hasonló tünetekkel jár a kezdődő vírusos nátha vagy a szénanátha, ezért ebben a stádiumban kezelésükre a vöröshagymából készült homeopátiás szer (Allium cepa) a megfelelő választás.
- Potenciálás
A homeopátiás szer szakaszos hígítással készül, és minden egyes lépés során intenzív energiaközlés (összerázás, dörzsölés) történik.
Hahnemann a legenda szerint úgy fedezte fel a potenciálás terápiás jelentőségét, hogy elgondolkodott azon, vajon miért gyógyulnak jobban a távolabb lakó betegei. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a szekér zötykölődése jobban összerázta a szert, amelyet vitt számukra. Innentől kezdve gyógyszerei elkészítésénél minden hígítási lépés után „ütverázást” alkalmazott, vagyis az üvegcse alját puha kötésű könyve fedeléhez csapkodta.
A leggyakrabban kétféle hígítási sort használunk: a deci-málisat (D) és a centezimálisat (C). Az őstinktúrának nevezett kiindulási alapanyagtól indulva a D sor minden egyes lépésében tízszeres, míg a C sorban százszoros hígítást végzünk. Minden hígítást tíz „ütverázás” követ. D24 és C12 feletti homeopátiás készítményben már biztosan nincs anyag.
Alacsony potenciáknak nevezzük a D/C 12 alatti szereket, közepesnek D/C 30-ig terjedőket, és efelett beszélünk magas hígításról. A homeopaták leggyakrabban a C hígítási sor elemeit használják, D-t csak akkor, ha egy szer fitoterápiás hatását is ki akarják használni.
Érdekességképpen érdemes összehasonlítani a potenciálási gyakorlat változását. Hahnemann, a homeopátia atyja még a könyvét használta az ütögetés kivitelezésére. A klasszikus homeopata gyártóknál még ma is kézzel készülnek a szerek. A nagy gyárakban pedig az egész folyamat gépesítve történik.
- Gyógyszervizsgálat (proving)
A gyógyszerek hatásának megismeréséhez egészséges embereken folytatott vizsgálatok szükségesek. (Ezzel szemben az akadémikus orvoslás beteg állatokat használ a gyógyszerek kifejlesztéséhez.) A vizsgálatok során biztosan nem mérgező dózisban, szoros megfigyelés mellett adják a szert a résztvevőknek, akiknek naplózniuk kell minden testi és lelki tünetet. Akik már vettek részt ilyen vizsgálatban, úgy fogalmaztak, hogy „a vizsgálat alatt az ember maga is gyógyszerré lesz – a szer lénye hatol az ember centrumába”. A mindennapi terápiás gyakorlatban az így megismert „gyógyszerképek” ismeretében választhatjuk ki a legmegfelelőbb, vagyis a „leghasonlóbb” szert betegünk számára.
Az idők folyamán eltérő homeopátiás iskolák és aliskolák alakultak ki. Terápiás szempontból a fő különbség abban áll, hogy hány szert adhatunk egyszerre a betegnek. A klinikai homeopátia gyakran alkalmaz többféle szert a különböző panaszokra egyazon kezelési idő alatt. A klasszikus homeopátia szerint ezzel szemben minden embernek egyetlen szerre van szüksége a betegség adott stádiumában, ezért egyszerre egy szert ad, és a tünetek változásával szert vált. Megközelítésük szerint információs terápiában nem adhatunk egyszerre több információt a szervezetnek, mert ettől az összezavarodik.
Fontos gyakorlati kérdés az is, hogy hány golyócskát is tekintünk egy adagnak. Ebben a kérdésben is nagyon eltérő a homeopátiás iskolák megközelítése, ami szintén zavart okoz a betegek körében. A klinikai homeopátia 5-10 golyócskát javasol, mert ekkora ingert tart szükségesnek a reakció létrejöttéhez. A klasszikus homeopátia szerint ugyanakkor minden egyes golyócskában ugyanaz az információ van, ezért egy alkalommal több golyócskát bevenni olyan, mint ha ugyanabból a könyvből egyszerre több példányt vásárolnánk, így ők 1-2 golyócska bevételét javasolják.
A homeopátiás készítmények
Homeopátiás szert leggyakrabban növényből (65%) készítenek, ezeket az ásványok (28%), majd az állati szerek (5%) követik. Van még egy vegyes csoport (2%), melyeknél kórokozóval fertőzött szövetek, vagy akár oltóanyagok is lehetnek alapanyagok.
A homeopátiás szerek legtöbbször golyócska (globulus), ritkábban alkoholos oldat formájában kaphatók, elnevezésük megfelel a kiinduló anyag latin nevének. A név mellett szereplő betű és szám a készítmény potenciáját fejezi ki. A klasszikus homeopátiás szereken kívül a klinikai homeopátia gyakran használ fantázianevekkel ellátott komplex szereket is tabletták, orrspray-k, kenőcsök, kúpok, oldatok és globulusok vagy injekciók formájában.
A homeopátiás szereknél a bevétel és a tárolás szabályai az allopátiás gyógyszerekhez képest szigorúbbak, ami egyrészt csökkentheti a beteg együttműködési hajlandóságát, másrészt kellő figyelem híján elmarad a kívánt hatás. A legfontosabb bevételi és tárolási szabályok, melyekre mindenképpen figyelnünk kell, az alábbiakban foglalhatók össze:
- A homeopátiás golyócskákat a nyelv alá helyezve kell elszopogatni, hogy a száj nyálkahártyájáról fel tudjanak szívódni. Gyermekeknek adhatjuk vízben oldott formában: egy-két golyócskát feloldunk fél deci vízben, műanyag kanállal kevergetve, majd pár cseppet a pici szájába cseppentünk. (Háziállatok esetében szintén ez a járható út.)
- A szer bevétele előtt és után 30 percig semmit ne fogyasszunk, sőt ez idő alatt fogat mosni sem szabad.
- Ez különösen vonatkozik a kávéra és a mentolos vagy más illóolajat tartalmazó anyagokra. Ezek megszüntethetik a homeopátiás szer hatását, ezért fogyasztásukat, használatukat tanácsos az egész kúra idejére felfüggeszteni.
- Gyógyszereinket tartsuk távol elektromágneses mezőtől (főleg a mobiltelefontól, mikrohullámú sütőtől, számítógéptől), és ne helyezzük őket direkt napfényre, valamint se túl meleg, se túl hideg helyre. Próbáljuk elkerülni erősen aromás anyagok (illóolaj, fűszer) közelségét is.
- A patikai forgalomban kapható, leggyakrabban javasolt potenciák: D 3, 4, 6, 10, 12, 15, 30 / C 5, 6, 7, 9, 12, 15, 30. Az összes potencia nem érhető el minden szerből patikai forgalomban.
Folytatása következik!
Dr. Hargitai Réka
