Előző cikkünkben megemlítettük a húsevés kérdésének néhány megközelítését. Most a biológiai, az orvosi antropológiai és a kémiai szempontokat fejtjük ki részletesen.

Biológia szempontok


Általános nézet hazánkban – az iskolában is azt tanítják –, hogy az ember mindenevő. Sokkal több bizonyíték létezik arra, hogy az ember növényevő, mivel testfelépítése, és működése a növényevők testfelépítéséhez és működéséhez hasonlít! Ha valakit a téma behatóbban érdekel, számos hagyományos biológiai vagy orvosi könyvben utána nézhet az alábbi tényeknek. Itt csupán összegyűjtöttünk egy csokorra valót. Mindenkire rábízzuk, hogy levonja a következtetéseket.

Külső jegyek

  1. A húsevőknek karmai 
vannak, mely a zsákmány
megragadására és szét-
marcangolására szolgál. 
Egy almát vagy egy 
reteklevelet nem kell
 ízekre szedni fogyasztás
 előtt, ezért a növényevőknek és természetesen az embernek sincsenek karmai (Darwin).
  2. A húsevők lefetyelik a vizet, a növényevők többsége és az ember is issza.
  3. A húsevők hőleadása részben a nyelven keresztül történik. A nagytestű növényevők nem tudják így leadni a hőt – bőrpórusaik vannak, és nagyrészt izzadás segítségével szabadulnak meg a felesleges hőtől. Az ember is bőrpórusokon át, izzadás útján adja le a felesleges hő nagy részét. A húsevő állatoknak nincsenek bőrpórusaik (Dr. W. Ganong). 
Állkapocs, fogak és nyelv
  4. A húsevők állkapcsa csupán fel-le képes mozogni mivel 
a táplálékot csak megragadják, de nem rágják meg igazán, hanem darabokban vagy egészben lenyelik. A növényevők és az ember állkapcsa oldalirányú mozgásra is képes, így tudják a növényi rostokat is megrágni (Dr. Szentágothai).
  5. A húsevők éles, hegyes elülső fogakkal rendelkeznek, melyek a táplálék (hús) megragadására alkalmasak. A növényevőknek és az embereknek nincsenek éles, hegyes frontfogai, mivel táplálékukat nem megragadni, hanem szétrágni kell.
  6. A rágáshoz a növényevők és az ember hátsó, lapos örlőfogakat használnak, a húsevőknek erre nincsen szüksége, mert nem őrlik meg táplálékukat, így nincs is ilyen típusú foguk.
  7. A szemfogak keresztmetszete is az ember növényevő mivoltára utal. A húsevők szemfoga kör keresztmetszetű (ez könnyebb behatolást tesz lehetővé a húsba), míg a növényevők és az ember szemfogának keresztmetszete háromszög alakú, nem húsevésre specializálódott (Dr. Szentágothai).
  8. A húsevők érdes nyelve nagyon praktikus segítség húsdaradok kiszakítására, csontok megtisztítására. A növényevők és az ember nyelvének felülete sima, mely ezeket nem teszi lehetővé (Darwin).

Emésztés

  1. A húsevők nyála erősen savas kémhatású, mivel a hús –vagyis a magas fehérjetartalmú táplálék – lebontására specializálódott. A növényevők és az ember nyála lúgos kémhatású. Ez a szénhidrátban gazdag táplálék előemésztéséhez megfelelő közeg (Dr. Fonyó Attila).
  2. A növényevők nyálában található ptyalin enzim is ezt segíti elő, mely a húsevők nyálából hiányzik. A lúgos nyál egyáltalán nem alkalmas fehérjék lebontására (Dr. Fonyó Attila).
  3. A növényevők, és normális körülmények között az ember is sokáig rágják az ételt, például egy kisgyermek fél órán keresztül is csócsál egy almát. Nagyok a nyálmirigyeik, hogy elegendő nyál termelődjön, ugyanis a növények előemésztéséhez sok nyál kell. A húsevőknek csupán kis nyálmirigyei vannak, hiszen alig rágnak, és emiatt kevesebb nyálra van szükségük.
  1. A táplálék további útját tekintve vizsgáljuk meg a gyomor működését. A húsevők gyomrában erősen savas, vagyis magas sósavtartalmú gyomornedv termelődik. A hús, vagyis a magas fehérjetartalmú táplálékok emésztéséhez – a nyálról leírtaknak megfelelően – erősen savas környezet szükséges. A növényevők és az ember gyomorsava ötször kevesebb, mint a húsevőké, tehát egyértelműen nem fehérjedús táplálkozásra lett kitalálva (Dr. W. Ganong).
  2. A bélrendszer hosszúsága a húsevő állatoknál a testhosszhoz képest rövid, mert a hús hasznosítható táp- anyagai hamarabb lebonthatóak, kivonhatóak a táplálékból. Az ember és a növényevők bélcsatornája relatíve hosszabb, ami a növényi rostok jobb megemésztését teszi lehetővé. Ha viszont hús kerül bele, az emésztetlen húsfehérjék megrothadnak, és lassúbb távozás miatt több káros bomlástermék keletkezik és szívódik fel (Dr. Kelogg).
  3. A húsevők bélfala simább, míg a növényevőké lényegesen bolyhosabb, nagyobb felszívódási felületet képezve. Az ember ebben is a növényevőkhöz hasonlít, mert bélfala lényegesen bolyhosabb, mint a húsevőké (Dr. W. Ganong).
  4. A különböző megfigyelések szerint sem a húsevők, sem a növényevők vizelete nem tartalmaz nagy mennyiségű húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is mentes a húgysavtól, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhető. Valószínű, hogy az ember húgysavbontó képessége gyengébb, mint a húsevőké, mert a húsfogyasztás révén keletkező nagy mennyiségű húgysavtól a vesén keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevő állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból keletkező húgysavval. Az ember veséje a húgysavat csak részben képes kiválasztani, mivel nem húsevésre rendezkedett be – a maradék lerakódik a szervezetben (vesekő), vagy az ízületek között apró kristályok formájában (köszvény). Növényevő állatokon végzett kísérletek is ezt támasztják alá, melyek során húst kevertek az ételükbe. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje nagyságrendekkel megnőtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak be.
  5. A növényevők epéje lúgos kémhatású, a húsevőké savas. Ez a savasság a különböző savas anyagcseretermékekkel függ össze, melyek a hús lebontásakor keletkeznek, és a máj kiválasztó munkája folytán jutnak az epébe. A savas kémhatás előnyös a húsevő bélrendszerében a sok fehér- je lebontása miatt. A tisztán növényevő ember epéje lúgos kémhatású, míg a húsevőé savas. Ez a savasság viszont kárt tesz az ember bélfalában, fekélyeket okoz- hat, mivel a mi bélrendszerünk nem ehhez a kémhatás- hoz alkalmazkodott (Dr. Bárdos György).

Anyatej

A húsevők teje magas, míg a növényevőké alacsony fehérjetartalmú. Az emberi anyatej is alacsony fehérjetartalmú.

Orvosi antropológiai megközelítés


Az orvosi antropológia többek közt azt vizsgálja, hogy egy adott nép milyen gyógyítási módszereket alkalmaz, milyen betegségek jellemzőek rá, és ezek milyen életmódbeli sajátosságokkal függnek össze. A megfigyelések szerint a növényi étrenden élő népek egészségesebbek, és magasabb az átlag életkoruk. A világon a legtöbb húst és fehérjét fogyasztó nép az eszkimó. Naponta 150–200 gramm állati eredetű fehérjét esznek meg. Az átlag életkoruk 30–35 év! Bár ehhez a korai halálhoz más tényezők is hozzájárulnak, mégis a húsfogyasztást kell a legfontosabbnak tartanunk, különösen azért, mert a Föld három helyén, ahol a legmagasabb az átlag életkor, egyáltalán nincs húsfogyasztás. A Pakisztánban élő hunza-törzs tagjainak átlag életkora 90 év, de sok egészséges 100 év feletti emberrel találkozhatunk. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek. Nem figyelhetők meg náluk szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések (Dr. McGarrison).

„Itt az emberek egyáltalán nem esznek húst, cukrot és sót. Kenyerük félnyers, teljes szemből nyert süteményféle, fő táplálékuk pedig a gyümölcs, zöldség és méz.” (Dr. Rosszkowszka).

A másik két nép közül az egyik Vilcabambában (Equa- dor) él, a harmadik pedig a Kis-Kaukázusban. A National Geographic riportja szerint a hunzák napi energiabevitele 1900 kalória, napi fehérjebevitelük 40 gramm, napi zsírbevi- telük 30 gramm. Ugyanezek az adatok Vilcabambában: 1200, 35 g, 15 g. A fehérje mindkét nép esetében kizárólag növényi eredetű. Az összehasonlítás kedvéért lássuk egy átlag amerikai napi fogyasztási adatait: 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír. A világstatisztikák egyöntetűen azt mutatják, hogy a legtöbb húst fogyasztó nemzeteknél a leg- gyakoribb a rák, és egyéb degenerációs betegségek.

Kemikáliák

A húsban lényegesen több mérgező vegyszer található, mint a növényekben. Azok a kemikáliák, melyekkel a földet és a növényeket kezelik, fölhalmozódnak az állatok szervezetében. A húsevő ember az tápláléklánc végén található, ezért a hús elfogyasztásával együtt magához veszi az állatban (főként a zsírjában) elraktározódott rovarölő szereket, növényvédő szereket, műtrágyákat. A mérések szerint a hús tizenháromszor több növényvédő szert tartalmaz, mint maguk a növények. Iowa állami egyetemének kísérletei arra az eredményre jutottak, hogy az emberi szervezetben található DDT legnagyobb része húsból származik.

Az állatok számos kemikáliát kapnak életük során: étvágyfokozókat, antibiotikumokat (például penicillin), nyugtatókat (Xanax), hormoninjekciókat, mesterséges tápszereket, stb. Néhány kifejezetten veszélyes vegyület is lehet köztük, például: tetraciklin, cézium 137-tel fertőzött szennyvíziszap galacsin, radioaktív sugárzó hulladék, stb. Amerikában az évente gyártott antibiotikumok felét az állattenyésztésben használják fel. Az állatok felhízlalására gyakran találnak ki megdöbbentő ötleteket. Az USA középnyugati részén például néhány gazda mázsaszám etette cementporral marháit, hogy növeljék vágósúlyukat. Amikor a fogyasztói érdekvédelmi csoport panaszt tett, a megfelelő hatóság kivizsgálta az ügyet. Ennek álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott cementpornak bármi káros hatása is lenne, ezért addig nyugodtan lehet folytatni ezt a gyakorlatot, míg be nem bizonyosodik, hogy egészségre ártalmas. (A hatóságok más hasonló ügyeket is általában ilyen eredménnyel zárnak). Az állatokat sokszor saját ürülékükkel etetik pénzspórolás céljából. Ezek a módszerek hivatottak biztosítani az állat eladásakor az „elsőrendű minőséget”. A húsevő ember ezeket az anyagokat elfogyasztja, és szervezetében még fel is halmozza. Az állatokba kerülő hormonok, melyek általában ösztrogének és pajzsmirigy hormonok, az emberekben golyvát, strumát, petefészek rákot okozhatnak. Érdemes megemlíteni néhány olyan vegyszert is, melyet húskészítmények előállítása során szokványosan használnak, például nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik a húst, hogy az elvegye a romlott szagot, és a halott, szürke hús színét szép pirosra változtassa. A nátrium-szulfát lerakódik az ember izületeiben, és hasonlóan a húgysavhoz, ott kristályokat képez.

A húsevő anyák szervezetébe kerülő vegyszerek nem csak őket, hanem a tejükön keresztül a csecsemőjüket is károsítják. Dr. John Robbins felmérései szerint a húsevő anyák teje olyan magas koncentrációban tartalmaz növényvédő szereket, méreganyagokat, hogy hasonlóan szennyezett élelmiszert a szövetségi mezőgazdasági hatóság azonnal kivonna a forgalomból. Az orvosi reakció erre az eredményre az volt, hogy akkor az anyák ne szoptassák a gyermekeiket. Ahelyett, hogy a húsevéstől tiltanák el őket! A vegetáriánus anyák tejének legrosszabb értékei is sokkal jobbak voltak, mint a húsevő anyák legjobb értéke. Dr. Barbara Wallace kimutatta, hogy a vegetáriánus anyák teje annál tisztább, minél régebben élnek növényi étrenden.

(folytatás a következő cikkben) Nagyné Szili Zsuzsanna

Nagyné Szili Zsuzsanna - Kineziológus, BiológusNövényi étrend: egészségtelen divathóbort, vagy a hosszú élet titka? Hallgasd meg a szakértőket!

A vitafórum egyik vendége munkatársunk Nagyné Szili Zsuzsanna.

Előadók:
Henter Izabella – dietetikus
Dr. Tamasi József – belgyógyász
Nagyné Szili Zsuzsanna – biológus
Dr. Szamosi Tamás – gasztroenterológus, gyermekgyógyász