Le­ven­du­la

A le­ven­du­la (Lavandulae flos) az aja­kos vi­rág­za­tú­ak cso­port­já­ba tar­to­zó, a Föld­kö­zi-ten­ger mel­lé­ké­ről szár­ma­zó, ná­lunk is ter­mesz­tett fél­cser­je. Vi­rá­gai ké­kes­li­lák vagy mélylilák, a nö­vény fel­ső ré­szén vi­rul­nak. Elég csak meg­fog­ni őket, és ke­zünk egész nap il­la­tos ma­rad. A le­ven­du­la il­la­ta át­ha­tó, tisz­ta és üde, egy­szer­re élén­kít és nyug­tat. Tar­ta­lom­anya­gai: il­ló­olaj (1–3%), fő össze­te­vői a linalol (20–25%) és linalilacetát (30–40%), cser­ző­anya­gok, roz­ma­ring­sav, kumarinok, flavonoidok.

Gyógy­ásza­ti fel­hasz­ná­lá­sa: ideg­­erő­sí­tő, ezért al­ko­tó­ré­sze oly­an nyug­ta­tó tea­ke­ve­ré­kek­nek, me­lyek még nem erős ideg­nyug­ta­tók, ha­nem csak se­gí­te­nek át­han­gol­ni a po­zi­tív mű­kö­dés­re. Ba­zsa­li­kom, roz­ma­ring és szu­rok­fű hoz­zá­adá­sá­val fo­koz­ni le­het a ha­tá­sát. Egy­sze­rű víz­gőz-desz­til­lá­ci­ó­val nyert il­ló­ola­ja old­ja a szél­gör­csö­ket, fer­tőt­le­ní­ti a be­le­ket, aka­dá­lyoz­za a rot­ha­dá­si és er­je­dé­si fo­lya­ma­to­kat.

Az óko­ri gö­rö­gök és ró­ma­i­ak tisz­tí­tó tu­laj­don­sá­gá­ért és il­la­tá­ért ked­vel­ték a le­ven­du­lát. Bő­sé­ge­sen hasz­nál­ták, tes­­tük­re ken­ték, szap­pa­nai­kat és für­dő­vi­zü­ket il­la­to­sí­tot­ták ve­le. A fá­radt­sá­got és az izü­le­ti me­rev­sé­get áz­tat­ták ki tag­ja­ik­ból le­ven­du­lás für­dő­ben.
Év­szá­zad­okon át szé­les kör­­­ben hasz­nál­ták mint ro­var­ölő, te­tű­ir­tó, izom­gör­csö­ket ol­dó, fáj­da­lom­csil­la­pí­tó, ideg­rend­szert erő­sí­tő és rü­hes­ség el­le­ni szert, to­váb­bá fi­cam gyó­gyí­tá­sá­ra és fog­fá­jás el­len. A nők bő­rük tisz­tán­tar­tá­sá­ra és ru­gal­mas­sá­gá­nak, si­ma­sá­gá­nak meg­őr­zé­sé­re tar­tot­ták a leg­jobb­nak.

A XX. szá­zad ele­jén hasmenés, kö­hö­gés, fej­fá­jás, ide­ges szív­do­bo­gás, izü­le­ti fáj­dal­mak gyógy­sze­re­i­nek al­ko­tó­ja­ként ke­rült be a gyó­gyá­szat­­ba. A nö­vény szá­rí­tott szá­ra­i­val tar­tot­ták tá­vol a gyap­jú­ru­hák­ról a mo­lyo­kat. A II. vi­lág­há­bo­rú­ban mint seb­fer­tőt­le­ní­tőt hasz­nál­ták. Jó ha­tás­fok­kal al­kal­maz­ha­tó lég­ző­szer­vi pa­na­szok ese­tén is. Csil­la­pít­ja a to­rok­fá­jást, a gé­ge- és man­du­la­gyul­la­dást. El­osz­lat­ja a mel­lék­üre­gi gyul­la­dá­sok so­rán fel­gyűlt vá­la­dé­ko­kat, du­gu­lá­so­kat. Eny­hí­ti az izom­fáj­dal­ma­kat és izom­gör­csö­ket. Se­gí­ti a hor­zso­lá­sok, zú­zó­dá­sok, ki­sebb se­bek gyógy­ulá­sát, to­váb­bá csök­ken­ti a ro­var­csí­pé­sek okoz­ta fáj­dal­mat. Ki­vá­ló­an al­kal­mas a mig­rén és az ide­ges fej­fá­jás­ok le­küz­dé­sé­re, je­len­tő­sen csök­ken­ti a fá­radt­sá­got és élén­kí­ti az im­mun­rend­szert.

A le­ven­du­la­olaj meg­nyug­tat­ja a gyul­la­dá­sos bőrt, be­le­ért­ve a pik­kely­sö­mört és az ek­cé­mát is. Csil­la­pít­ja a na­po­zás okoz­ta le­égést, hű­ti a her­pe­sze­ket. Eny­he, kí­mé­le­tes ha­tá­sa mi­att nyu­god­tan al­kal­maz­ha­tó gyer­me­kek­nél is. Meg­nyug­tat­ja, ki­egyen­sú­lyoz­za a bőr zsí­ros­sá­gát, se­gí­ti a bőr­hi­bák gyógy­ulá­sát, ser­ken­ti an­nak anyag­cse­re-fo­lya­ma­ta­it és elő­se­gí­ti táp­lá­lá­sát. Csil­la­pít­ja a pat­ta­ná­sok mi­att ke­let­ke­zett gyul­la­dá­so­kat, sza­bá­lyoz­za a fej­bőr zsí­ros­sá­gát, tá­mo­gat­ja a túl­ápolt haj re­ge­ne­rá­ló­dá­sát.

El­osz­lat­ja a de­presszi­ót, se­gít az ál­mat­lan­ság, a túl­ér­zé­keny­ség, a mé­la­bú, a hir­te­len han­gu­lat­vál­to­zá­sok, a ki­len­gés­re va­ló haj­lam, az ide­ges­ség és a fe­szült­sé­gek fel­szá­mo­lá­sá­ban. A le­ven­du­la ola­ja messzi­re űzi a fé­lel­met, tisz­tít­ja a gon­do­la­to­kat, csök­ken­ti a ha­rag mér­té­két, va­la­mint az ag­gá­lyos­ko­dást. Vissza­ál­lít­ja a lel­ki egyen­súlyt, le­csil­la­pít­ja az el­mét, el­la­zít és tá­mo­gat­ja a tes­ti-lel­ki jó köz­ér­zet fenn­tar­tá­sát. Sem­le­ge­sí­ti az ér­zé­kek túl­mű­kö­dé­sét. Le­lo­haszt­ja a har­ci­as, ver­sen­gő el­me he­ves­sé­gét. Ösz­tön­zi a sejt­fej­lő­dést, fel­vi­dít­ja a búskomorokat, meg­nyug­tat­ja az ide­ge­se­ket és fenn­tart­ja a lel­ki egész­sé­get. A le­ven­du­la­olaj csök­ken­ti a vér­nyo­mást.

Tea el­ké­szí­té­se és ada­go­lá­sa: Egy ká­vés­ka­nál­nyi meny-nyi­sé­get le­for­rá­zunk 2 dl víz­zel, és 15 per­cig áz­ni hagy­juk; na­pon­ta két­szer isszuk. Emész­té­si za­va­rok­nál nem éde­sít­ve, 20 perc­cel evés előtt fo­gyaszt­juk. Il­ló­ola­já­ból 2–5 csep­pet ol­dunk föl egy po­hár víz­ben.

Il­ló­ola­já­nak hasz­ná­la­ti le­he­tő­sé­gei: A hí­gí­tat­lan il­ló­ola­jat ken­het­jük égé­sek­re és ro­var­csí­pé­sek­re. Ne­he­zen gyógy­uló se­bek és pat­ta­ná­sok ke­ze­lé­sé­re le­mo­sás és bo­ro­ga­tás for­má­já­ban hasz­ná­la­tos. Ide­ges­ség ese­tén ér­de­mes a szo­bá­ban pá­ro­log­tat­ni be­lő­le. Női be­teg­sé­gek­nél ha­tá­sos hü­vely­öb­lí­tés for­má­já­ban (1 li­ter ka­mil­la­te­á­hoz 4–5 csepp il­ló­olaj). Fe­szült­ség és gör­csök ke­ze­lé­sé­re masszázs­olaj for­má­já­ban al­kal­mas – old­ja a le­han­golt­sá­got, a de­presszi­ót, hely­re­ál­lít­ja a lel­ki egyen­súlyt. „Lel­kifürdőben ré­sze­sí­te­lek” – ezt su­gall­ja a gyó­gyí­tó ere­jű le­ven­du­la­olaj.

Csehi-Po­gány Frida