A fagyöngy egy levegőben élő örökzöld növény, félélősködő. Különleges életvitelű növény, télen bogyókat találunk rajta (ősszel-télen virágzik és hoz álgyümölcsöt), nyáron viszont „téli álmot” alszik. Ekkor a gyökér, télen a virág és a termés van a középpontban. A bogyókat a madarak lecsipegetik, ami a székletükkel távozik, és a benne található nyákos anyag révén megtapad egy másik növényre. A gyökereivel behatol a felszín alatt futó áramlásokba, onnan szedi a tápanyagokat. Az új gazdanövényen lassan növekszik, három év alatt kb. 10cm-t, ezért csak négy-hét év múlva lehet aratni először. Egy évben kétszer aratják, ilyenkor a teljes növényt begyűjtik.
Felhasználása két területen domináns. Hasznos az érelmeszesedés megelőzéseként és ezért a magas vérnyomás kezelésében, továbbá daganatos betegségek esetén. A 40g galagonya, 30g fagyöngy és 30g pásztortáska teakeverék hatásos szívritmuszavarnál, ingadozó vérnyomásnál – az alacsony vérnyomást növeli, a magasat pedig csökkenti. Segít idegi eredetű szívproblémáknál és erősíti az immunrendszert is. A tea elkészítésekor a növényeket nem kell hőkezelésnek – sem forralásnak, sem főzésnek – kitenni, hanem a fenti arányban összekevert adagból 2 teáskanálnyit kell beletenni negyed liter hideg vízbe, és azt egy éjszakán át ázni hagyni. Reggel kissé meglangyosítva fogyasztható. Az optimális mennyiség napi 2 csésze. Gyermekek számára ellenjavallt, és ne lépjük túl az ajánlott mennyiséget. Maria Treben javaslata szerint szív- és érrendszeri panaszok esetén a legjobb hathetes fagyöngytea-kúrát tartani: három héten át napi három csésze, két héten át napi két csésze, egy héten át napi egy csésze fagyöngytea fogyasztandó. (A fagyöngyöt önmagában sem szabad hőkezelni, csak áztatni!)
A fagyöngy szerkezete és életmódja hasonlóságot mutat a rákos sejtekkel, emiatt az antropozófus gyógyászatban Rudolf Steinernek köszönhetően a daganatos betegek terápiájában használják. A különböző fán nőtt fagyöngy más-más típusú daganatnál segít. Steiner az elkészítéshez is adott speciális javaslatokat. A téli és a nyári szedésű növényt, illetve a hím- és nőivarú növényt együtt használják fel. A téli növény oldatát örvénybe hozzák, és ebbe csepegtetik be a nyárit 5:7 arányban. A két oldat minél harmonikusabb összekeverését igyekeznek elérni, ennek lehetőségeit a mai napig kutatják.
A fagyöngy felhasználásánál a rákgyógyászatban azt a fát veszik figyelembe, amelyik a gazdanövénye volt. Egy fa életútja – biográfiája – egy év alatt figyelhető meg. Tulajdonságai mutatják meg, hogy milyen típusú ember számára, milyen típusú daganatnál segítő hatású.
Agnes Wilkens kutatásai alapján álljon itt néhány példa a fagyöngy típusa és az általa gyógyítható daganatfajta, illetve személyiség-jellemzők közötti összefüggésekre. A „kőris-ember” fő témája az áldozatkészség, nagyon terhelhető, szolgál, hordozza a hátán a családját, környezetét, és végül ebben kimerül. A kőrisen nőtt fagyöngy jól serkenti a lázat, sokszor ezt használják kezdeti fagyöngykezelés során. A „mandula-ember” nagyon korán megtapasztalta a szeretet megvonását, és sokat szenvedett ettől. Főleg szexuális zaklatást találunk a háttérben, illetve az érzelmek lehasítását, elfojtását ezzel kapcsolatban. A jelenben lehet elkeseredett, vagy feloldhatatlan bánat nyomaszthatja. A mandulán nőtt fagyöngyöt a nyirokúti tumor és a melanoma esetén alkalmazzák hatékonyan. A „vörösfenyő-ember” hibáztatja magát, elégedetlen, lelkiismeret-furdalás jellemzi, szerény ember. Fő témája az önrombolás. A vörösfenyőn nőtt fagyöngy pajzsmirigydaganatnál használatos. A „hársfa-ember” fő témája a családi bánat. Alapvetően anyai minőségeket hordoz, ezért a hársfán nőtt fagyöngy női gyógyír, pl. mellrák, méhrák esetén alkalmazható. Az „alma-ember” a bűnbeesés témáját hozza, szégyenlős, szégyen nyomasztja, amit nehezen emészt. Vastagbéldaganatnál, illetve minden alhasi tumornál alkalmazható az almafán nőtt fagyöngy, és emlődaganatnál főként testesebb hölgyeknél. A tölgyfán a kiöregedett harcosok fagyöngye nő. A „tölgy-ember” soha nem engedheti meg magának a gyengeséget, megmerevedik, megkeményedik. Fő témái: a kapcsolat hiánya az emberekkel, és a testi-lelki terméketlenség.
