A rákos betegségek esetében semmiképpen sem új keletű jelenséggel állunk szemben, bár igaz, hogy a rák régen nagyon ritka betegségnek számított, és csak a civilizációs étrend és életforma megjelenése óta növekedett meg ugrásszerűen a daganatos megbetegedések száma. Jelen pillanatban a szív- és érrendszeri betegségekkel együtt a rák a vezető halálok szinte az egész világon.
A rákos betegséghez nem feltétlenül kell úgy hozzáállni, mint halálos ítélethez, ugyanis rengeteg olyan természetes terápia létezik, amelyek kitartó, szigorú követésével nagyon szép gyógyulási eredményeket lehet elérni!
A rák kockázati faktorai közül a négy legjellemzőbb: az életkor, a genetikai hajlam, az immunrendszer állapota és a karcinogén anyagokkal való érintkezés. Ez utóbbi anyagok egy jelentős része – körülbelül 50%-a – a mindennapi táplálékkal kerül be a szervezetünkbe, további 30%-a pedig az élvezeti cikkek – cigaretta, kávé, alkohol – fogyasztása révén!
A természetes módszerek a rák okainak megszűntetését célozzák meg, és az egész szervezetet támogatják a gyógyulásban. Előrehaladott rákos betegségnél a test szabályozó rendszerei annyira túlterheltek lehetnek, hogy valóban szükség lehet a tüneti kezelésre – a rákos daganat eltávolítására vagy sugárkezelésre –, de amennyiben megfelelően korai stádiumban sikerül felismerni a rákot, akkor mindenképpen érdemes előnyben részesítenünk a természetes gyógymódokat.
A következőkben kilenc-kilenc alap- és kiegészítő gyógymódot sorolnék fel, amelyekkel természetes formában lehet elősegíteni a gyógyulást.
Az alapgyógymódok:
1) étrendterápia (helyes étrend, a rákot okozó mérgek kitisztítása a szervezetből);
2) ortomolekuláris terápia (vitamin- és nyomelembevitel);
3) böjtterápia (tisztító kúrák);
4) fitoterápia (antikarcinogén hatású gyógynövényekkel történő kezelés);
5) légzésterápia (légzőgyakorlatok segítségével elősegített gyógyulás);
6) homeopátiás kezelés;
7) fizioterápia (vízzel és egyéb természeti elemekkel való kezelés);
8) mozgásterápia (friss levegőn végzett mozgás, rendszeres séta, kirándulás);
9) lelki terápia (stresszoldás, relaxációs módszerek, autogén tréning, meditáció, imaginációs és vizualizációs technikák, pozitív megerősítések, Bach-virágterápia, Simonton-tréning, kineziológia stb.)
A kiegészítő gyógymódok:
1) bioenergetikai kezelés (aurarendezés);
2) léleksebészet (pszichotronikai beavatkozás);
3) jelgyógyászat (a rák szimbólumokkal történő kezelése);
4) akupunktúrás és akupresszúrás kezelések;
5) Voll-féle elektro-akupunktúra;
6) biorezonanciás kezelés;
7) enzimterápia;
8) oxigénterápia (oxigén- és ózonkezelés);
9) sajátvér-kezelés.
Az élelmiszerekből többféleképpen is kerülhetnek a szervezetbe rákkeltő anyagok. Egyrészt elkészítésüknél keletkeznek karcinogének – ilyenek például a húsokban, halakban a hevítés, hőkezelés hatására létrejövő méreganyagok. Továbbá rákkeltő anyagok keletkeznek az élelmiszerek tárolása közben is: például olajos magvak nem megfelelő tárolásánál az aflatoxin nevű méreg, ami elsősorban a májban okoz rákos elváltozásokat. Harmadsorban rákkeltő anyagok keletkezhetnek az emésztési folyamat során, bizonyos élelmiszerek lebontásakor.
A rák azokban az országokban a leggyakoribb, ahol a legmagasabb a napi hús- és fehérjebevitel. Ennek megfelelően, ahogy csökken az egy főre eső hús- és fehérjefogyasztás mértéke, úgy egyenes arányban csökken a rákos betegségek előfordulási gyakorisága is. Ezt a tényt erősíti, hogy a legtöbb orvosi tanulmány szerint a rák legfőbb étrendi oka a túlzott fehérjebevitel.
A következő pontok a rák gyógyításához szükséges étrend szempontjait mutatják be:
1) állati fehérjék – húsok, halak, zsír, tojás, tojásos ételek, tej, tejtermékek stb. – szigorú kerülése, teljes állati fehérjementes étrend (gyógyulás után esetleg lehet lazítani egy picit a megszorításokon, de a régi, vegyes étrendre való visszatérés a tapasztalatok szerint a rákos betegség újbóli kialakulásához vezet!);
2) finomított élelmiszerek – fehér liszt, fehér cukor stb. – kerülése (ezeket a rákos beteg szervezetét csak feleslegesen megterhelő, értéktelen anyagokat teljes kiőrlésű lisztekkel és azokból készült kenyerekkel, valamint mézzel vagy juharsziruppal helyettesíthetjük);
3) megfelelő mennyiségű folyadékbevitel – legalább napi 1,5-2 liter (folyadékhiány esetén az immunrendszer nem tud kellőképpen működni);
4) erős, irritáló hatású fűszerek – erőspaprika, bors stb. – kerülése;
5) a sóbevitel csökkentése;
6) bőséges rostbevitel, ami rendszeres székletet biztosít;
7) frissen facsart zöldség- és gyümölcslevek fogyasztása (répalé, céklalé stb.);
8) alapos rágás;
9) a jóllakottság kerülése (fontos a mennyiségre is odafigyelni; a teljesen telített gyomorban a táplálék nem tud normálisan megemésztődni, ezért nemkívánatos erjedési vagy rothadási folyamatok indulnak be);
10) étkezés közötti szünetek betartása, az állandó eszegetés, nassolgatás kerülése (két étkezés között legalább 3-4 órának el kell telnie, de az optimális az, ha a rákos beteg naponta csak kétszer – délben és este – táplálkozik, ezen kívül pedig csak folyadékot és gyümölcsöt visz a szervezetébe;
11) a reggeli lehetőség szerinti kiküszöbölése, a délelőtt folyamán csak gyümölcsök és folyadékok fogyasztása (hajnali négy óra és dél között ugyanis a szervezetben komoly tisztulási folyamatok zajlanak, amit a reggeli étkezés megzavar);
12) élő, nyers ételek fogyasztása; a rákos beteg étrendjének minimum az 50%-a teljesen élő, nyers táplálék kell, hogy legyen – nyers gyümölcsök, nyers zöldségek, nyers, áztatott gabonafélék –, de súlyosabb, előrehaladottabb állapotban lévő betegeknél ajánlatos lehet akár 80-90, sőt, 100%-ban élő, nyers ételeket fogyasztani;
13) mindenféle szenvedélybetegség – cigaretta, kávé, alkohol, drog stb. – kerülése;
14) tiszta víz fogyasztása (csapvizet egyáltalán ne fogyasszon a beteg);
15) mindenféle előkészített, fagyasztott, konzervált, tartósított étel kerülése.
A rákos szervezetnek különösen nagy szüksége van A-, B-, C-, E- és F-vitaminra, a nyomelemek közül pedig a három legfontosabb a cink, a magnézium és a szelén; ezeket lehetőleg a helyes táplálkozás révén juttassuk be, ne mesterséges szerek segítségével.
A legfőbb daganatellenes hatású gyümölcsök, zöldség- és fűszernövények a következők: brokkoli, cukkini, spenót, fokhagyma, lilahagyma, sárgarépa, pirospaprika, káposztafélék, citrusfélék, alma, szőlő, feketeribizli, sárgabarack, cékla és csipkebogyó.
A megfelelő hosszúságú böjtkúra nagyon sok esetben képes a rákot gyógyítani, ha tehát lehetőség van rá, és a beteg vállalja, ez lehet az elsőszámú gyógymód. A rák gyógyításában az az optimális, ha az érintett először csinál egy hosszabb böjtkúrát, majd a böjtről a tiszta növényi étrendre tér vissza. A Dr. Breuss-féle speciális böjtkúra kifejezetten a daganatos betegségekre lett kialakítva.
A gyógynövények közül a vérehulló fecskefű, a körömvirág és főként a fagyöngy javasolt.
A rákos betegek pszichés profilja:
1) megterhelő helyzetekben, stressz-szituációkban tehetetlenség és reménytelenség érzését élik át;
2) szüleikkel való kapcsolatuk zavart, hűvös, távolságtartó;
3) pozitív és negatív érzelmeik nyílt kifejezésére egyaránt képtelenek;
4) depressziós alaphangulatúak.
A rákos beteg számára kiemelt fontossággal bír a stresszoldás; érdemes megtanulni a relaxációt, az autogén tréninget, a meditációt. Külső segítségként igénybe vehető a kineziológia, mint kifejezetten stresszoldó módszer, amelynek annyi előnye van az előzőekhez képest, hogy segítségével a konkrét, személyre szabott lelki okokat is meg lehet keresni. Nagyon hatásos a Bach-esszencia. A Simonton-módszerként közismertté vált technika során alkalmazott vizualizációk és imaginációk kifejezetten hatásosnak bizonyultak a rákbetegség hátterében meghúzódó lelki problémák oldásában, megszüntetésében. A daganatos betegek lelki vizsgálatánál kiderült, hogy többségük feldolgozatlan régi sérelmeket hordoz magában. Számukra a legfontosabb feladat a régi sérelmek elengedése és a megbocsájtás.
Ezen túlmenően kiemelt feladat a beteg számára önmaga felvállalása, korlátainak megismerése és azok időnkénti átlépése, saját szabadságának kibontakoztatása – természetesen mások szabadságának a tiszteletben tartásával –; ezen túlmenően pedig lényeges a kreativitás, a változásra való képesség, a rugalmasság, illetve az életcél, az életfeladat megtalálása, a tudatos önfejlesztés, a lelki-szellemi növekedés.
