A csicsóka őshazája Észak-Amerika, ahol még ma is vadon megterem. Nálunk Magyarországon 1951-ben indultak meg az első, csicsókával foglalkozó kutatások. 1987-re annyi adat gyűlt össze, hogy még abban az évben Siófokon a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület 
„csicsókakongresszust” tartott. Éhínségek idején hazánkban elsőrendű táplálék volt, ezért a szegények krumplijának nevezték. Joggal helyettesítette a burgonyát, sőt annál sokkal jobb élettani hatású, mivel tápegész, azaz megfelelő arányban tartalmazza az összes fontos anyagot, amire az emberi szervezetnek szüksége van. Az összes esszenciális aminosav megtalálható benne. Kevés valóban tápegész, tökéletes táplálék létezik (ilyen pl. a búza).
A csicsókának nagyon magas az ásványianyag-tartalma, főleg kálium, kalcium, magnézium és foszfor található benne. A vitaminok közül az A-, B1-, B2-, B3- és C-vitamint tartalmazza kiemelkedő mértékben. Nagyon fontos, hogy szénhidrátja nem terheli a hasnyálmirigyet, ezért cukorbetegek számára elsőrendű táplálék lehet.
Felhasználási területei: csökkenti a székrekedést, illetve enyhén hashajtó hatású; csökkenti a szervezet húgysavszintjét; megköti a rákkeltő anyagokat. Érelmeszesedés esetén is jól használható, és hozzájárul a szívinfarktus megelőzéséhez, ugyanis növeli a HDL-koleszterinszintet, ami csökkenti az érelmeszesedés, a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. A csicsókasűrítmény kitűnő édesítő.
