Testi oldalról az időskori csontritkulással szokták összefüggésbe hozni. Fontos a természetes kalciumbevitel, hogy a csontképződést segítse az ember, és külsőleg, helyileg meg agyag- vagy iszappakolást lehet használni, hogy felgyorsuljon a gyógyulás. Ajánlott kerülni a savasító ételeket, mert ezek fokozzák a csontritkulást. (hús, hal, tojás, tej, tejtermék, fehér cukor, fehér liszt)
A combnyaktörésnél fontos a lelki oldal is. Általában combnyaktörés esés révén szokott kialakulni. A mondákban vagy mítoszokban az esés mindig valami hanyatlással függ össze, és általában valami bűn elkövetése után történik a zuhanás. Az esést maga a gőg váltja ki, amikor az ember magasabbra szeretné helyezni magát, és ez azt váltja ki, hogy még mélyebbre kerül, ami viszont töréshez vezet. A törés általában, főleg a combnyaktörés rákényszeríti az embert a pihenésre, arra, hogy többet foglalkozzon magával. Ahogy idősödünk, úgy egyre inkább előtérbe kerül a befelé fordulás, a belső világ megismerése. (Az élet deléig, harminchat éves korig a kifelé fordulás a fontos, a külvilág megismerése.) Combnyaktörés esetén a következő kérdéseket érdemes föltenni:
„Hajlamos vagyok-e rá, hogy alábecsüljem a koromat?”
„Gondolataim megcsontosodásával kompenzálom-e a gyengévé váló csontozatomat?” (Ahogy az ember gondolkodása egyre inkább megszilárdul, a szervezete ezt úgy kompenzálja, hogy a csontok elkezdenek egyre jobban gyengülni, tehát könnyebben létrejöhet a törés.)
„Hogyan bánok természet adta határaimmal, túlfeszítem-e a testemet?”.