Céltudatosság – Célok kitűzése és elérése

Tegye fel a kezét, akinek vannak céljai!
Most tegye fel a kezét az, aki le is írta a céljait!
És ki az, aki rendszeresen foglalkozik a céljaival?

A fenti kis kérdéssor jól rámutat, hogy – habár nagyon szeretnénk és tudjuk, hogy kellene – kevés figyelmet szentelünk céljaink kitűzésének és az ezzel való tudatos munkának. Hatalmas könyvtárakat lehetne megtölteni azokkal az önsegítő könyvekkel, amelyek ezt a témát boncolgatják, a szakemberek pedig folyamatosan fedezik fel és igazolják a célok fontosságának újabb és újabb megközelítéseit.
A tapasztalat az, hogy a modern pszichológia és a spirituális megközelítések teljes egyetértésben tanítanak ezen terület mélységeiről, ami azt mutatja, hogy egy mindig aktuális, örök témáról van szó. Ezzel a cikkel szeretnék segítséget és motivációt nyújtani ahhoz, hogy a célok mellett való elköteleződés az életünk termékeny és mindennapi része legyen.
A pozitív pszichológia kutatásai alapján jól körvonalazhatóak azok a jótékony hatások, amik működni kezdenek a célkitűzések révén. Nézzük sorban, melyek is ezek!
A törekvő emberek boldogabbak. Minden ember boldog akar lenni, de sajnos nem mindig tudjuk ennek a módját. Az ember boldogságtudata rengeteg aspektusból szemlélhető, több dolgot is tehetünk a saját boldogságunkért. A tények azt mutatják, hogy azok az emberek, akik célokat tűznek ki, már ettől boldogabbak, mint az átlag, függetlenül attól, hogy elérték-e a kitűzött célt vagy sem. Máshogy megfogalmazva: már magától a törekvéstől boldogabbak vagyunk, a cél elérésének sikeressége másodlagos. Csak tűzzük ki a céljainkat, máris sokkal jobban fogjuk érezni magunkat!
Fontos a saját életünkben megtapasztalni, hogy létezésünknek értelme van, haladunk A-ból B-be, bizonyos mértékig urai vagyunk az életünknek, hatni tudunk magunkra és a világra, képesek vagyunk alakítani a sorsunkat. Rengeteg olyan történés és hatás van, amire elsődlegesen nincs befolyásunk; ezeket elfogadhatjuk, vagy rosszabb esetben elszenvedhetjük. Érdemes a tudatunkat azokra a területekre fókuszálni, amire hatással tudunk lenni. Ez irányt ad, kevésbé érezzük elveszettnek magunkat vagy értelmetlennek az életünket.
A célok elérése aktivitásra, erőink megmozdítására, megújítására kényszerít. Magabiztosabbnak, önbizalommal telinek élhetjük meg magunkat, érzelmeink felpezsdülnek, örömet, flow-t élhetünk át. Ez egy pozitív spirált hoz létre (újra és újra át akarjuk élni), ami ellensúlyozza a célunk elérése közben óhatatlanul fellépő nehézségeket, kemény munkát és fáradságot. Tulajdonképpen azt éljük meg, hogy „megéri” dolgozni a céljainkért, függetlenül attól, hogy messze még a siker. Ez egészséges módon tesz minket folyamatorientált személyiséggé az eredménycentrikusság helyett.
A fejlődés és a haladás struktúrát, rendszert ad a mindennapjainknak. Megtanulunk prioritásokat felállítani, gyakoroljuk a döntést mint képességet. Napi cselekedeteinket a hosszú távú céljainknak rendeljük alá. Tudatosan átélhetjük a szabadságból megszülető lemondást a saját választott céljaink érdekében (például egy élsportoló lemond a bulizásról), ami rendkívüli módon erősíti a jellemet, és erős alapot ad az önbecsülésnek.  
Lehetnek nehezebb periódusok életünkben, ahol a gondok megsokszorozódnak, így negatív, erővesztett állapotba kerülhetünk. A célok ilyenkor segítenek kiemelkedni az aktuális helyzetből és tudatállapotból; így könnyebben megbirkózunk a kihívásokkal. Tartást a célok követése ad, jó értelemben segít elvonni a figyelmünket, és máshová fókuszálni.
Nagyon ritkák az olyan célok, amelyeket egyedül érünk el. Sokan tulajdonítják magunknak a sikert, azt gondolják, hogy egyedül érték el, amit kitűztek, ugyanakkor még ezek az emberek is szeretik megosztani az eredményeiket, nem ünnepelnek egyedül. A siker minden esetben szociális, társas siker, egy csoport összefogásának eredménye, sohasem dolgozunk egyedül. Mindig vannak körülöttünk támogató emberek (vagy körülmények), akik nélkül kudarcot vallanánk. A jó célkitűzés közelebb visz embertársainkhoz, a kapcsolatok megerősödéséhez vezet, átélhetjük a szociális tudatot, az együtt munkálkodás örömét, ami rendkívül erős boldogságfokozó hatással bír. Nem biztos, hogy könnyebb együtt, de örömtelibb és boldogabb.
Végül ejtsünk néhány szót arról, hogyan működnek a tudatban a kitűzött célok! Az agyunk hátsó részében található a Formatio reticularis (’hálózatos állomány’), ami az éberségünk és a tudatosságunk szintjét határozza meg. A RAS (’retikuláris aktiváló rendszer’) segíti az agyunkat abban – egyfajta szűrőrendszerként működve –, hogy a minket érő milliónyi információegységből kiválassza, mi az, ami fontos, és mi az, amit figyelmen kívül lehet hagyni. Ezért van az, hogy bizonyos dolgokat észreveszünk, másokat meg nem. Ez öntudatlanul történik folyamatosan, de tudatosan is képesek vagyunk „programozni” ezt a szűrőt.
Amikor kitűzünk egy célt, akkor a RAS azokat a tényeket, lehetőségeket, történéseket fogja számunkra láthatóvá tenni, amik a célunk elérését segítik, kiszorítva minden mást. Ez pozitív és negatív irányban egyaránt működik, ezért fontos, hogy mire irányozzuk a tudatunkat.
Ha azt mondod magadnak, hogy folyton elkésel, a RAS azokat a „tényeket” fogja megláttatni veled, amik ezt bizonyítják, ez viszont megerősíti a hitrendszeredet, hogy tényleg mindenhonnan elkésel, ezért ezt fogod mondogatni magadnak, végül tényleg így is történik. Máris beindult az ördögi kör! Viszont, ha kitűzöl egy célt, a RAS által azt fogod tapasztalni, hogy mennyi lehetőség és támogató ember bukkant fel hirtelen, akik mind a célod irányába segítenek.
Érdemes tudatosan irányítani és kontrollálni tudatunk ezen részét, mert felbecsülhetetlen segítséget nyújt nekünk. (Érdekes empirikus kísérlet a RAS működéséről, ha leírjuk egy célunkat, borítékba tesszük, majd elfelejtjük, és nem teszünk semmit az ügy érdekében. Fél év múlva, ha felbontjuk a borítékot, gyakran azzal szembesülünk, hogy részben vagy teljesen létrejött a leírt esemény. A RAS „magától” is teszi a dolgát…)

„Mutasd a célodat, megmondom ki vagy!”

Ha ennyire jó számunkra célokat kitűzni, miért nem tesszük ezt gyakrabban? Van itt azért néhány hátráltató tényező is, amivel meg kell küzdenünk.
A célok kitűzése rákényszerít a jelenlétre és a tudatosságra. Tudatos döntéseket, mérlegelést, önvizsgálatot igényel. Ez egy nehéz folyamat, hiszen mindig ébredéssel és szembesülésekkel jár. Öntudatlanul nem lehet célokat kitűzni. Természetesen működnek bennünk öntudatlan motivációk, indíttatások, amik alapján összevissza cselekszünk, de ezeknek semmi köze egy tudatosan felépített célhoz. Egy hasonlattal élve, úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy felépített ház és egy egymásra hajigált téglahalom.
A célokkal való munka valójában egy művészeti tevékenység, feltétlenül igényli a fej és a szív összhangját. Jó célt alkotni olyan, mint egy műalkotást létrehozni. A teljes lényünk benne lesz, leképez és tükröz minket, elárulja gyengeségeinket, megmutatja erősségeinket. Céllistánk egy világos önismereti diagnózis saját magunkról.
A bennünk működő egoizmus trükkös jószág. Nem szereti sem az erőfeszítést, sem a kudarcot. Pedig az egyiket választanunk kell. Az erőfeszítéseink nagysága csökkenti a kudarc esélyét, de még így is kockázatot kell vállalnunk: Mi lesz, ha mindent beleteszek, és mégsem jön össze?
A kitűzött cél kimozdít bennünket a komfortzónánkból, új, ismeretlen, esetleg veszélyes területekre vezethet, ami megint csak kockázatos. Az erőfeszítés fárasztó és verejtékes (nem menő), a kudarc pedig fájdalmas és szégyenteljes (ez sem menő). Sosem lehetünk teljesen biztosak a siker felől, és nem lehet bebiztosítani magunkat kudarc ellen sem.
Az ego lazán, mosolyogva és persze azonnal szeretné a sikert. Ez pedig lehetetlen, mert a folyamat lényege a fejlődés, tapasztalás és a következmények felvállalása. Ezek pedig az ego leghatásosabb pusztítói. Nem arról van szó, hogy minden folyamatba feltétlenül bele kell halni – ez is egy negatív hitrendszer, hiszen vannak könnyebb és nehezebb folyamatok, de ha jól tűzzük ki magunk elé a megugrandó szintet, akkor az mindenképpen erőfeszítést igényel majd tőlünk. Egy egészséges lelkületű ember nem a könnyen jött sikerre büszke, hanem a belerakott erőfeszítésre.
A szabadon választott(!) célért vállalnom kell a felelősséget. Azért, aki vagyok, az ebből fakadó döntéseimért, a folyamatért, az erőfeszítésemért és a végeredményért egyaránt. A szabadság és a felelősség mindig együtt jár. Jogom van szabadon dönteni az irányról, és így kötelességem vállalni a felelősséget a teljes folyamatért. Nincs válogatás, nincs önkényes mérlegelés.
Az alábbi pontok mind olyan aspektusok, amik „hatásossá” teszik céljainkat, segítik azok elérését. Természetesen nem kell az összes pontot feltétlenül betartani, azonban tudnunk kell, hogy ezeken múlik céljaink ereje, tisztasága és végeredményben a beteljesülése.

1.

Fontos kiindulópontja a célok tervezésének, hogy előre definiáljuk, pontosan mi lesz a siker, és mit jelent a kudarc. Mikor tekintjük teljesítettnek a célt, és mikor értékeljük kudarcnak. Hihetetlennek tűnhet, de nagyon sok esetben egyszerűen nem vesszük észre, hogy révbe értünk, teljesült az álmunk. A kudarc és a siker kategóriái – a velük járó intenzív érzelmi állapot miatt – szubjektívvé válhatnak. Ezért előre definiálnunk kell mérhető, objektív módon, mit tekintünk „teljesített” eredménynek. Például ha cégünk eredményességét tűzzük ki, meg kell határoznunk a pontos összeget és azt, ami alatt kudarcnak ítéljük a működésünket. Egy maratonon való részvételnél lehet az a siker, hogy végigfutjuk, és a kudarc az, ha nem bírjuk és kiállunk (nem számít, hanyadikok lettünk). Lehet a cél egy megélt érzelem is, a valós történésektől függetlenül, vagy egy végigvitt folyamat az eredménytől függetlenül. De ezt fontos előre tisztáznunk magunkban.

2.

Céljaink megalkotásánál nagyon körültekintően kell eljárnunk. Alapszabály az, hogy minél morálisabb egy cél, annál erősebb! Minél tisztábbak, szeretetteljesebbek, önzetlenebbek, annál jobb. Nem lehet cél mások szabadságának korlátozása, ártás vagy fájdalom okozása. Ha folyamatunk ezzel jár, akkor az helytelen cél. Minél inkább önző motivációból cselekszünk, kevésbé a közösség, a többi ember javára, annál inkább megnehezítjük a megvalósulást. Igyekezzünk előre tekinteni az időben, és tegyük fel a kérdést: jelen célom 5-10 év múlva is értékes és aktuális lesz? Ha nem a válasz, akkor érdemes megkeresni, hogy valójában mire vágyom, hiszen a jó cél örök. Spirituális szempontból nézve, minden cél megvalósulása egyfajta karmával jár, fejlődésünk szempontjából nem mindegy, hogy ez a következmény milyen természetű lesz. Ne alkossunk tehát olyan célt, ami hátráltatja a fejlődésünket, vagy kárt okoz!

3.

Mint ahogy már fentebb említettem, a célok a fej és a szív összhangjából születnek. Biztos önismeret és érzelmi intelligencia (EQ) szükséges hozzá. Ha egoizmusunk és az önismereti munka hiánya miatt túlbecsültük magunkat, céljaink szigorú visszajelzésekké válnak, és pontosan megmutatják, hol állunk az életünkben. Fontos, hogy a célunkkal érzelmileg azonosulni tudjunk, életünk morális értékeiből fakadjanak, hitelesen tudjunk mögöttük állni, teljes szívvel. Saját cél kell hogy legyen, nem lehet lemásolni, kölcsönkérni más ember célját, mert hasonítás nélkül egyfajta méregként hathat bennem (ellenállást, szabotázst, lázadást szül a lélekben). Az a cél, ami csak a fejünkben születik meg, lehet, hogy szükséges, racionális és jogos, de nem fog megbizseregtetni belül, nem fog kipattintani hajnalban az ágyból, hogy végre csinálhassuk. A jó cél olyan, mint egy utazásra, ajándékra várakozás: az egész lelkünk vágyakozik utána, örömet és izgalmat érzünk, ha rágondolunk. A fej pedig majd követi a szívet.

4.

Minden esetben azt kell kitűzni, amit el akarunk érni, nem pedig azt, amit el akarunk kerülni. Az elkerülő célok (például „nem akarok többet veszekedni a barátommal”) a tapasztalatok szerint ritkábban teljesülnek. Ráadásul nehéz felsorolni mindazt a hatást, amit el akarunk kerülni, vagy nem akarunk csinálni (csak fantázia kérdése, hogy milyen hosszú az a lista, amit nem akarunk). Egyszerűbb azt az egyet magunk elé idézni, amit akarunk. A tagadás erővesztést hoz, a nemért, a semmiért nehéz magunkat fókuszba hozni, és mozgósítani forrásainkat. A Semmi a kiinduló pont, és abból teremtünk Valamit.

5.

Önmagunk megvalósítása olyan, mint egy utazás: érdemes időt szánni az előzetes tervezésre. Ennek során átgondoljuk az esetlegesen fellépő kihívásokat, nehézségeket, számba vehetjük erősségeinket és a segítő hatásokat. A tervünk részcélokból áll, lépcsőfokokból, amin objektíven lemérhetjük haladásunkat. Nem jelent pesszimista hozzáállást az, ha tudatosítjuk a hátráltató tényezőket, és utunk természetes velejáróinak tekintjük – mindig lesznek mélypontok és krízisek –, mert így lehetőségünk van megküzdési stratégiák kidolgozására. A pozitív pszichológia nagy hangsúlyt fektet erre (az életterv részeként), hiszen így egy nehéz helyzettel felkészülten tudunk szembenézni, nem ér váratlanul, nem bénulunk le. Felkészülés nélkül sokkal nagyobb romboló hatása lesz egy súlytalanabb eseménynek is. A terv része az is, hogy milyen lesz az életünk akkor, ha elértük a célunkat. Lássuk magunk előtt azokat a hatásokat, amelyeket a változás hoz. Lehetnek olyan aspektusai is utunknak, amelyekkel csak a végén szembesülünk.

6.

Szabjunk magunknak időkeretet! A mondás szerint „a legjobb motiváció a határidő”. Súlyt ad a döntésünknek, segíti az elköteleződésünket, ha időtervet és határidőt állítunk fel magunknak. Tudnunk kell, hogy egy cél rövid, közép vagy hosszú távon teljesíthető, hogy ne várjunk lehetetlent maguktól. Mint ahogy a természetnek is idő kell, így saját és a világ (külső körülmények) változása is az időbe ágyazódva történik, ezért legyünk türelmesek. Óvakodjunk azonban a túlzott merevségtől! Mivel rengeteg tényező összjátéka minden változás, ne stresszeljen a határidő; gondoljuk át, és tervezzük újra.

7.

A kutatások szerint hatalmas jelentősége van annak, hogy nyíltan, több ember előtt felvállaljuk a céljainkat. Sokszor ezt nehezen tesszük meg, mert félünk az esetleges megszégyenüléstől kudarc esetén, mégis hatalmas hajtóerő ez. Hitelesebbnek érezzük magunkat, támogatást (sőt nem várt segítséget) tapasztalhatunk meg társaink részéről. Egyéni céljaink már a megosztás gesztusától közkinccsé válhatnak, ébreszthetnek, motiválhatnak másokat. A Scranton Egyetem egy vizsgálatából kiderült, hogy azok a diákok, akik nyilvánosan felvállalták szilveszteri fogadalmaikat, tízszer(!) nagyobb sikerrel valósították meg céljaikat.
A felvállalás egy formája lehet céljaink írásba foglalása (mintegy önmagunkkal kötött szerződés) és a művészeti feldolgozás. Bátran fessük meg, rajzoljuk le, jelenítsük meg a valóságban, ami a lelkünkben mint jövőkép él. Ez már a teremtés első lépése.

8.

A spirituális utak és a tudományos megközelítés egyhangúan azt vallja, hogy a belső célok mindig nagyobb boldogságot hoznak, mint a külső célok. A belső célok általában cselekvő célok, ahol maga a tevékenység átélése adja a flow-t (például eljárok sportolni, meditálok stb.), így állandóan megismételjük azt. A külső, körülményeinkre irányuló célok pedig, ha teljesültek, vagy megállunk, vagy még többet akarunk. Azonban egyik sem hoz tartós boldogságot. Ha a célunk egy ház megvásárlása, akkor a beteljesülés után a hozzászokás (adaptálódás) miatt csökkenni fog a boldogságszintünk, két év múlva már egyre kevésbé örülünk neki. Így vagy elfogadjuk ezt, vagy veszünk egy új, nagyobb házat, és ezzel beindul az ördögi kör. Ugyanez igaz a pénzre, autóra, ruhákra, általában az anyagi javakra. Ezzel szemben a belső céloknál minőségek megélésére törekszünk, ezáltal folyamatosan fejlődünk a megélt élmények által. A kör itt is működik: egy pozitív élmény ismétlésre fog sarkallni. Azonban nem mindegy, hogy meditálni ülünk le újra és újra, vagy újabb házakat, ruhákat vásárolunk. Fontos tudatosítani, hogy a külső, anyagi természetű vágyak is lényeges részei életünknek, és semmi baj, ha ilyen céljaink is vannak, hiszen az anyagi jólét sok lehetőséget ad magasabb céljaink eléréséhez (például jobb életkörülményeink által mások segítése, adakozás, tanulási lehetőségek stb.). Azonban ne várjunk olyat az anyagiaktól, amit természetüknél fogva képtelenek megadni nekünk. Ne tulajdonítsunk nekik olyan jelentőséget, amivel nem rendelkeznek, mert csalódni fogunk. Ha a belső (lelki-szellemi) fejlődés pótlékát látjuk az anyagi fejlődésben, akkor ismét csak csalódni fogunk.
Létezik egy kiút, ez pedig a hála tudatos gyakorlása. Ha képesek vagyunk hálát kifejleszteni a szívünkben a meglévő anyagi javaink iránt, akkor az öröm tartós maradhat, és nem indul be a megszerezni vágyás kényszere. A hála átélésének következménye a bőségtudat, ez pedig megszüli annak a vágyát, hogy meglévő javaimmal gazdagítsak másokat.

9.

A szakirodalom már ritkán használja a „célkitűzés” szót. A „céljaink mellett való elköteleződés” jobban leírja azt a minőséget, amire szükségünk van. Sokan azt hisszük, hogy a célok kitűzése a nehéz, pedig onnan indul csak az út. A döntés után el kell köteleződnünk a teljes folyamat mellett elejétől a végéig, minden aspektusával együtt. Ez azt is jelenti, hogy naponta foglalkozzunk céllistánkkal, olvasgassuk, és persze minden nap tegyünk valamit az ügy érdekében, bármilyen kis lépés legyen is az (kis lépések művészete). Olyan ez, mint az esküvő. Az igen kimondása fontos, első lépése a közös életünknek. Ezt az igent minden nap meg kell ismételnünk, élőn kell tartanunk, ápolnunk kell. Ugyanez igaz a céljainkra is. Minél erősebb az elköteleződés, annál könnyebben vesszük az akadályokat, buktatókat, és annál nagyobb az esélye a célba érésnek. Egyszerűen szólva egy nagy igennel vegyük feleségül a céljainkat (itt nem baj, ha több van).

10.

Alkossunk önbeteljesítő jóslatokat! Adjunk feladatot a RAS-nak, de úgy, ahogy mi akarjuk! Érdemes céljainkat azzal segíteni, hogy rövid mondatokban megfogalmazzuk, merre tartunk, és ezt sokszor tudatosíthatjuk a nap folyamán. Ezt sosem lehet eleget végezni, mert öntudatlanul a bennünk lévő negativitás hatására (szülői parancsok, környezet véleménye, félelmeink stb.) inkább negatív programokat gyártunk magunknak. Döntsünk tudatosan a pozitív és építő gondolatok mellett. Ennek a pontnak része lehet az a gyakorlat, amikor relaxált állapotban érzelmekkel áthatott képekben elképzeljük, hogy milyen lesz az életünk, amikor elértük a célunkat.

+1.

Talán ez az egyik leginkább zavarba ejtő területe a céloknak. Voltak olyan kísérletek, ahol arra kérték a résztvevőket, hogy alkossanak irreális, valószerűtlen célokat, amik emberi számítás szerint biztosan nem teljesíthetőek (például 3 hónap alatt kijutok az olimpiára), és kezdjék el ezeket megvalósítani teljes erőből. A végeredmény minden esetben varázslatos lett! Természetesen a kitűzött célok sosem teljesültek, azonban minden esetben történt valamilyen előtte nem látható, nagyon pozitív történés az illetővel. A kísérlet szereplői arról számoltak be, hogy nagyon felszabadító volt szabadon engedni a fantáziájukat, megszabadultak a racionális elme zavaró hangjától (az irracionalitás kiütötte a biztosítékot), és minden esetben valami olyan értékes tapasztalattal gazdagodtak, amit eszükbe se jutott volna célként kitűzni előtte. Átélték a hálát, a flow-t és a sors valamiféle közbenjárását, irányítását, az isteni gondviselést. Felszabadító volt számukra megtapasztalni, hogy itt kevésbé az emberi akarat működött, sokkal inkább valamilyen felsőbb erő sorsformáló hatása, és ez nagyban formálta a világképüket.

Végezetül álljon itt néhány tisztázó kérdés a célokkal való munkához:

• Hova szeretnék eljutni?
• Mi a motivációm? Miért akarom elérni a célt?
• Mit várok attól, mire számítok, ha elérem a célt? Milyen az „új” életem?
• Tiszta, világos, átlátható a célom?
• Milyen lehetséges külső és belső akadályok vannak? Milyen várható kihívásokkal kell szembenéznem? Mit tudok kezdeni velük? Hogyan készülök fel rájuk?
• Milyen erények, tulajdonságok, képességek segítik a cél elérését? Hogyan fejleszthetőek ezek?
• Milyen áldozatokat vagyok hajlandó meghozni a cél elérése érdekében? Mennyi nehézséget vagyok hajlandó vállalni? Mikor éri meg a cél?
• Mennyire tudom élvezni a célhoz vezető utat?
• Kik érték el ezt vagy ehhez hasonló célt korábban? Mit tettek, mivel érték el? Mit tanulhatok tőlük?

Ha idáig eljutottál, kedves Olvasó, nincs más hátra, mint a tettek mezejére lépni: tűzd ki az első célt, írd le és éld át a hozzá vezető út szépségét!

Csehi István