A búza egyfajta harmonikus középutat képvisel a gabonafélék között, kiegyensúlyozó hatású. Elősegíti a helyes tartást, a gerinc egészséges állapotát. Zarathusztra személyéhez kötik a búza prototípusának a kifejlesztését a pázsitfűfélékből. A búzát nem ajánlott fehér liszt formájában fogyasztani, mivel így szinte semmi értékes anyagot nem viszünk be a szervezetünkbe. A búzában is a legértékesebb rész pontosan a héjban, a korpában koncentrálódik. A búza veszít a legtöbbet a finomítással. A rendszeres finomlisztfogyasztás kalciumhiányos betegségekhez vezet. A búzának magas a kalciumtartalma, de a kalcium, ami a búza emésztéséhez kell a korparészben található. Amikor az ember hántolt búzát fogyaszt, kalciumra van szüksége a fehér kenyér megemésztéséhez, amit a szervezet a csontokból és a fogakból vonja ki.
A búza az egyik legegészségesebb gabona, ha valaki viszont csak a búzát fogyasztja, egyoldalúságot okoz. Minden egyes gabonaféle bizonyos szervekre, bizonyos testekre, bizonyos típusú gondolkodásra van jó hatással, és egyoldalúság alakul ki, hogyha az ember csak az egyik tulajdonságát fejleszti.
A búzának olyan a fehérje- és a szénhidráttartalma, ami az ember számára a legideálisabb. (Ez az összetétel az anyatejéhez hasonlítható, hiszen az anyatejnek alacsony a fehérjetartalma, de magas a szénhidráttartalma.) A gabonafélék közül a búzának a legalacsonyabb a fehérjetartalma (10%) és a legmagasabb a szénhidráttartalma (75%).
A búzakorpa csökkenti a vér koleszterinszintjét és elősegíti a belek normális működését. Székrekedés esetén gyakran szokták ajánlani, mert a bélperisztaltikát javítja, és védelmet nyújt az emlőrákkal és a vastagbélrákkal szemben.
