Megkülönböztetünk hideg és meleg borogatást. A borogatás maga történhet tiszta vízzel vagy valamilyen kiegészítő anyag segítségével. A leggyakrabban használt kiegészítő anyagok a só, az ecet és szódabikarbóna.
A szódabikarbónás borogatást általában forró vízzel kell végezni. Olyan betegségeknél használható, ahol lokális acidózis lép föl. A forró víz hatására a pórusok kitágulnak és a szódabikarbóna behatol a szervezetbe, közömbösítve a savakat. Létezik ezen kívül gyógyteás borogatás, agyagborogatás és káposztaleveles borogatás is. Az agyag antibakteriális és gyulladáscsökkentő hatású, illetve olyan betegségeknél alkalmazható, ahol ásványianyag-hiány van, mivel az agyagnak magas az ásványianyag-tartalma. A káposztaleveles borogatás ízületi problémákra ajánlott. A hideg borogatás célja a hőelvonás, főleg a szívre és a homlokra szokták használni. Zúzódásnál és ficamnál árnikatinktúrás borogatást érdemes föltenni.
A forró gőzpakolások fájdalomcsillapító és görcsoldó hatásúak. Alkalmazható gyomor- és bélpanaszok, hólyaggyulladás, vese- és epekőkólika, köszvény és asztma esetén. Sok egyéb fajta borogatás létezik még, például hátfájás esetén az egyik leghatékonyabb a kamillateás borogatás: két csésze kamillavirágból és két liter vízből kell elkészíteni egy erős kamillateát. Egy törülközőt bele kell mártani ebbe a forró teába, jól kicsavarni, és a hátra fölhelyezni, hogy az egész hátat befedje, a vállakat és a nyaktájékot is. Egészen az ágyékcsigolyákig le kell, hogy húzódjon. Egy másik törülközőt bele kell mártani a forró teába, kicsavarni és ráteríteni az előzőre. Majd az egészet együtt megfordítani. A forró teás borogatás így csak 10-15 másodpercig van a háton. Ezt 15-20-szor meg kell ismételni. A hatást fokozza, ha utána hígított orbáncfűolajjal bekenjük a beteg hátát. A borogatás után pihenni kell, és az egész eljárás akár minden nap ismételhető. Nagyon jó hátfájásra és migrénre ez a módszer.
