Nem úgy élünk, ahogy szeretnénk…

Nem találjuk a helyünket az életben? Anyagi problémáink vannak? Depressziók, szorongások bénítják a mindennapi életünket? Nem akarnak begyógyulni a régi, gyermekkori sebek? Kudarcba fulladnak kapcsolataink? Baj van a gyerekekkel és tehetetlennek érezzük magunkat? Gyakori  balesetek vagy betegségek nyugtalanítanak? Rossz a kapcsolatunk a szüleinkkel, talán meg is szakadt a kapcsolat?

A Hellinger-féle családfelállítás a különböző módszerek közül az egyik, ami sokat segíthet. A családfelállítás/családállítás Anton Johann Bert Hellinger személyével együtt vált ismertté, Hellinger- terápia néven.

 Hellinger több családterápiás módszer, valamint a pszichoanalízis, NLP, hipnózis, tranzakcióanalízis határait tanulmányozva dolgozta ki és a saját megfigyeléseivel a mai napig fejleszti, alakítja módszerét.

 A családfelállítás működésének alapjának Hellinger Rupert Sheldrake biológus által „morfogenetikus mezőnek“ nevezett információs hálót tartja, mely az összetartozó élőlények között láthatatlanul van jelen. A családot is ilyen egységnek tekinti, ahol egy bizonyos rend, a szeretet rendje van jelen, s amely őrzi a generációs sorsok „emlékezetét“, bizonyos sorsmintákat, s amely rendszer a kiegyenlítésre törekszik.

 Például: ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik, mondjuk kitagadják vagy elveszíti gyermekét vagy szüleit vagy háborús bajtársait stb., tehát nagy trauma éri, és nem tudja feldolgozni, akkor a „családi rendszerben“ egy későbbi generációban született egyén (a kiegyenlítés érdekében) a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. Olyan, mintha a később született azt mondaná: „Inkább én viszem helyetted a nehéz sorsod, hogy neked könnyebb legyen.“ „Inkább én halok meg, Te maradj!“ „Követlek a sorsodban, betegségben vagy akár a halálba is!“

 A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy sorsunkra hatást gyakorolhat a tágabban értelmezett családunk tagjainak, felmenő rokonainknak az élettörténete, függetlenül attól, hogy ismertük-e őket vagy nem. Bert Hellinger korábbi megfigyelései és a családfelállítások során szerzett tapasztalatai szerint három alapvető szabály működik a családi rendszerben, „mezőben.“

 1. Odatartozás joga, vagyis a családhoz tartozás joga.

 Joga van a családhoz tartozni nemcsak azoknak, akik származás szerinti ősök, felmenők, hanem

 - a partnereknek is (minden szexuális kapcsolat köteléket képez);

 - a kitagadottaknak;

 - olyan embereknek, akik a családban lévő személy hibájából haltak meg (például baleset, gyilkosság, háború stb.);

 - abortált vagy halva született vagy meghalt gyermekeknek is stb.

 2. A hely törvénye:

 Aki korábban érkezett a családi rendszerbe, annak elsőbbsége van azokkal szemben, akik később érkeztek (ez egy „időbeli rangsor“).

 Ha valaki akarva vagy akaratlanul beáll az őt meg nem illető helyre, megsérti ezt a törvényt. Például váláskor a gyerek az anyja „mellé áll“, mondván: „Anya majd én pótolom neked Apát!“

 3. Adok-kapok egyensúlya

 Ez a szabályszerűség az egyenrangú kapcsolatokra érvényes: például párkapcsolatokra, munkatársi, baráti stb. kapcsolatokra. Ha ezek a szabályszerűségek sérülnek, felborul a rend.

 Hogyan lehet helyreállítani a felborult egyensúlyt? Hogyan működik a családállítás?

 „Nézzünk rá arra, ami van!“ - lehetne a családállítás mottója.

 Az „állítás“ csoportos vagy egyéni foglalkozáson lehetséges. A csoportos formánál az egyén 2-3 mondatban elmondja a témáját, majd a vezető vagy az egyén a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben az egyén vagy a vezető jelöli ki. Ezután magától elindul a résztvevők mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire. A mozgásban előbb-utóbb megjelenítődik a „sérült pont“, például: a kitagadott, elfelejtett, megítélt odatartozó. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása és a tudatos szeretet kialakítása. Ítélkezésmentesen elfogadva, hogy ő, vagy ők akkor csak úgy tudták csinálni és az az ő sorsa/sorsuk volt. Az egyén a felvállalt sorsot nagy tisztelettel „visszaadja“ annak, akihez az tartozik és elkezdheti a saját életét élni.

 „Az élet értelme maga az élet, semmi más. Az élet, amellyel megbirkóztunk, értelmes. Csak akkor tekintjük értelmetlennek az életet, ha nem nézünk vele szembe, és nem fogadjuk el olyannak, amilyen. Az élet értelme ezért alapvetően attól függ, hogy mit kezd az egyén azzal, amit eléje tettek.“

Amódszerrel dolgozó szakemberünk: Nagy Gábor Borisz, Darai Dóra, Nagyné Szili Zsuzsanna, Köles Klára