Nürnberg városa összekapcsolódik Európa történelmével. A régmúlt mesterdalnokairól szóló legendáktól kezdve a második világháború híres eseményeiig a város történelme arra utal, hogy itt mindig fontos, érdekes dolgok zajlanak. Ilyen a hely szelleme….
A 21. századi Nürnberg nemcsak a szépen karbantartott és ápolt emlékeiről, futballcsapatáról, illetve jóízű hagyományos konyhájáról híres. Mára nyugodtan mondhatjuk, hogy vásárvárossá is vált. E vásárok közül kiemelkedik a világ legnagyobb bioszakvására, a Biofach.
Legalább tíz éve követem nyomon elméletben és gyakorlatban is mindazt, ami Európában és Magyarországon a „biotermékek” körül zajlik. Hogy miért? Talán valami különös, a gyermekkoromba visszanyúló vágy miatt egy tisztább, egyszerűbb, átláthatóbb és szebb világ felé.
Abban a korban nőttem fel, amikor még a háztartásban nem nagyon volt kidobandó szemét. Minden „újrahasznosítható” volt: a maradékot megették a háziállatok, a többi komposztálható, égethető volt. Ha autó tévedt a falunkba, mi, gyerekek „falkában” futottunk utána, hogy egy kis benzingőzt szagolhassunk. Vegyszerek nélkül művelték a földet. Sem műtrágya nem volt, sem növény- vagy rovarirtó szer. Egyszerűen kihordták a földre a trágyát és a komposztot. Aztán szántottak és kapáltak. A háziasszony otthon főzött, tartósítót, aromát, színezéket nem is látott… Ünnepek alkalmával kiöltöztek az emberek, templomba mentek, utána zenéltek és mókáztak, ahogy az alkalomhoz illett. Aztán más világ jött. Lett sok-sok műanyag és műtrágya, meg lett DDT és terméshozam. Aztán lett még ízetlen zöldség, kényszerérlelt gyümölcs, és nitrátos talajvíz. Meg persze allergia, ételintolerancia, bőrgyulladás, szénanátha, asztma és sok-sok daganatos beteg is.
Ahogy a Biofach szakvásár résztvevőit évről évre elnézem, láthatóan egyre több emberben van valami hasonló érzés, ami egy élhetőbb világ felé hajtja őket. Az igazi népvándorlás célpontja a vásár idején Nürnberg. A szállodák még a környéken is dugig vannak vendéggel. Az autópályáról külön tábla irányítja a vásár felé a sorokban lekanyarodó látogatók özönét. A reptérre különgépek érkeznek. A vásár ötemeletes parkolóházai már reggelre zsúfolásig megtelnek. A német precizitás persze úrrá lesz az ember- és autóáradaton: a rendezők mindenkit percek alatt a megfelelő helyre irányítanak. A szakvásár egyébként nem is az egyszerű vásárlókat szolgálja, inkább a szakembereknek, főleg a kereskedőknek való. Körülnézhetnek, hogy mi van a világ „biopiacán”, és üzleteket kötnek. Egyszerűen vásárolni alig-alig lehet. A Brazil pavilonban például akartam egy kis biokávét venni, mire megkérdezték, hogy hány tonnát kérek?
Van itt minden, ami természetes: vegyszermentes ültetvényekről származó finom kávé Brazíliából, ugyanilyen tea Ceylonból, műtrágyát sohasem látott legelőkön tartott tehenektől származó tejtermékek az alpesi országokból és Dániából, biotermelésből származó zamatos borok a mediterrán vidékekről, fűszerek és ételek egzotikus országokból, vegyszermentes tészta Olaszországból, E-számokat és aromákat nem tartalmazó üdítőitalok és ásványvizek… Már a sok kóstolástól jól lehet lakni. Minden ételnek és italnak saját íze, zamata van. De van természetes anyagból készült friss illatú ágynemű és matrac, gyapot Dél-Amerikából, pamut-, gyapjú-, selyem- és lenvászonruházat, melyek elegánsak, sportosak, szépek – kinek mi az óhaja. Vannak festékek, mosószerek és vegyszerek melyekben nincsenek természetet károsító foszfátok, és vannak az idén külön hangsúlyt kapott patikatisztaságú, hatékony natúrkozmetikumok. Néhányuk alapanyaga kizárólag olyan növény lehet, amely termőföldje legalább hét évig nem látott vegyszert. Ez biztosítja a tényleges hatóanyagtartalom minőségét és mennyiségét. Találunk még vegyszerek nélkül készült fogpasztákat, melyek esetében az sem baj, ha egy keveset lenyel belőlük a gyermek… Tehát minden-minden kizárólag természetes anyagból, vegyszerek, tartósítók, aromák, a szervezetet terhelő anyagok nélkül, csakis újrafelhasználható csomagolásban… És persze vannak magyarok is. Az elegáns kiállítóhelyen, ahol a cipőtől a sapkáig minden portéka lenvászonból készült, rögtön szóba elegyedik velünk a kolozsvári céget képviselő fiatalasszony. Elmeséli, hogy őket az állam támogatja, mert képesek exportra termelni. Kissé csodálkozva, talán irigykedve nézhetek rá, ezért mosolyogva jegyzi meg: „Ja, minket még nem ért el az EU-tanázia.”
De jó volna tisztán, szépen és jól élni. Úgy, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül tekinthessünk a jövőbe. Aki így tesz, az mosolyoghat.
Dr. Jakab Tibor
