Az antropozófus orvos

Még az úgynevezett „rendszerváltozás” előtti időben történt. Fiatal orvosként dolgoztam egy kórház belgyógyászati osztályán, de leginkább az intenzív kardiológiai részlegen szerettem az ügyeleteket. Sok-sok súlyos beteget láttam és kezeltem lelkesen kollégáimmal együtt. Az intenzív részlegen a betegekről különféle drótok vezettek a kijelzőkhöz, melyek csipogtak, sziszegtek vagy éppen vészjóslóan sivítottak, a betegekbe pedig infúziók folytak, telve gyógyszerekkel. Sokszor kellett a szív ritmusát helyreállító pacemakert bevezetni az ereken keresztül direkt a beteg szívbe, és gyakori volt a mesterséges lélegeztetés, az újraélesztés is. Zajlott a munka…
Közben antropozófus ismerőseim megismertettek egy kedves idős kollégával, Enyingi Göllner Lajossal, aki egészen más stílust képviselt a gyógyításban. Nyugodtabb, elegánsabb, a betegnek és magának is időt adó, az ember és a természet törvényeit ismerő és figyelembe vevő munkatársam természetes szerekkel történő gyógyítást végzett. Az akkori kor szellemének megfelelően mindezt titokban tette. Nagyon becsültem benne, hogy mindig arra biztatott: csak tanuljam a belgyógyászatot, ismerjem meg minél jobban a hivatalos gyógyítást. Meglepetésemre egyáltalán nem kritizálta a hivatalos medicina eredményeit. Rendeléseit látogatva hamar rájöttem, hogy a medicinát ő is tudja, de bizonyos esetekben sokkalta többet is tud annál. Kedvesen, szelíden, odafigyelve hallgatta a hozzá fordulók panaszait és életét, ráadásul megvizsgálta őket: ha a foguk fájt, akkor is megnézte a pulzusukat, megvizsgálta a hasukat, mert „a betegség nem mindig ott lakik, ahol a panasz”. Látszott rajta, hogy komolyan veszi a betegeit, és rendkívüli erővel próbál segíteni rajtuk: beszélgetéssel, diétákkal és gyógyteákkal, és az akkor még csak nagy titokban, Svájcból becsempészett Weleda gyógyszerekkel. Mindig érződött, hogy mindent elkövet annak érdekében, hogy a környezettel, az égiekkel, és saját magunkkal elveszített összhangot helyre lehessen állítani. Személyisége, hozzáállása miatt a betegei ragaszkodtak hozzá, kifejezetten szerettek rendelőjébe járni, mert érezték: dr. Enyingi Göllner Lajos igazán a gyógyítójuk. Az emberek antropozófus orvosnak nevezték.
Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy nagyon tetszik ez a Lajos bácsi-féle dolog. Ezért először belgyógyászatból szakvizsgáztam, majd háziorvos voltam pár évig, hisz „a hivatalos orvoslást minél jobban meg kell tanulni”! Eközben pedig sikerült egy ösztöndíjat elnyernem Svájcba, ahol a természetes gyógymódokat tanulmányozhattam. Így kerültem egy évre vendégorvosként az Ita Wegman és a Lukas Klinikákra Dornachba, a két legrégebbi antropozófus kórházba, ahol az első napokban meghatározó élmények értek. Az antropozófus kórházban is van intenzív részleg. Én persze először itt kezdtem tanulmányozni az antropozófus gyógyítást. Nagy megnyugvásomra meg is találtam a szokásos orvoslás fegyvertárát: a különféle ismert műszereket és a számomra ismeretlen „gyógyszereket” tartalmazó infúziókat. De meglepetésemre ott találtam egy kedves fiatal hölgyet is, aki az egyik súlyos beteg mellett ült fehér köpenyben (azaz nem hozzátartozóként), és lanton muzsikált. Mint a betegért felelős orvos megkérdeztem, hogy ő mégis miért ad itt hangversenyt? Készséggel válaszolt: ő a zeneterapeuta, és most a lant zenéjével gyógyít. Láthatta rajtam a mély kételkedést, mert felajánlotta, hogy ha én mint orvos úgy látom jónak, hogy abbahagyja, hát akkor ő nem zenél tovább. Abba is hagyattam vele a húrok pengetését, de fél perc sem telt el, és a gyógyszeres infúzió ellenére az EKG egyenletes szívműködést észlelő „csipogása” bizony egyre nyugtalanítóbb összevisszaságban kezdett jelezni. Gyorsan visszatértünk a lantzenéhez, mely mellett a beteg szívműködése lassan ismét egyenletessé vált…
Az ott eltöltött egy év sok hasonló tapasztalata arra tanított meg, hogy az antropozófus medicina hozzáértő orvosok és terapeuták mellett, valamint ha rendelkezésre állnak a megfelelő minőségű táplálkozás feltételei, a gyógyteák, valamint a speciális, homeopátiás vagy fitoterápiás eljárással készült antropozófus gyógyszerek nyújtotta lehetőségek, bizony nagyon hasznos kiegészítője, olykor akár helyettesítője is az akadémiai orvoslásnak. A szénanáthától az ekcémáig, a fejfájástól a magas vérnyomásig vagy az emésztési zavarokig sok-sok betegség gyógyítható (és nem csak kezelhető!) így. De a súlyosabb betegekben (májgyulladás, asztma, daganat, kedélyzavar stb.) szenvedők is segítséget kaphatnak ily módon. Én több mint tíz éve rendelek mint belgyógyász és természetgyógyász. Titkon abban reménykedem, hogy a hozzám forduló betegek, a velem együttműködő gyógyítók egyszer majd engem is antropozófus orvosnak tartanak.

Dr. Jakab Tibor

Alternatív módszerek

Ismerd meg, hogy mi mindennel tudunk segíteni neked…