Négy elemből épül fel a természet: föld, víz, levegő és tűz. Az elemek nemcsak a természet részei, hanem az emberi test alkotói is. Emiatt a betegségeket úgy is megközelíthetjük, hogy mely elem hiánya, vagy többlete okozza, illetve e tekintetben az emberben lévő elemek egymáshoz való viszonya is meghatározó. Ugyanakkor az elemek kiváló gyógyhatásokat kínálnak a különböző problémákra. Az adott elemet általában akkor javasolt alkalmazni, ha hiányát kell pótolni. A mostani részben két elemmel foglalkozunk részletesen: a földdel és a vízzel.

Föld elem

A föld a legdurvább elem. A szervezetben is a legkeményebb részekhez kapcsolódik, hiányára utalhat pl. csontritkulás, fogromlás. Használata ajánlott minden olyan problémánál, ahol ásványi anyag- vagy nyomelem hiány lép fel. A föld rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, tulajdonképpen az összes ásványi anyag, amire az embernek szüksége van, az megtalálható benne. A föld elemet általában agyag formájában használják.

Felmérések szerint, ha egy csontritkulásos betegnél agyagot visznek fel azokra a helyekre, ahol csontritkulása van, és otthagyják fél-egy óráig, akkor az agyag kalciumtartalma csökken. Másrészt az agyagnak antibakteriális hatása van, így különböző fertőzéseknél is lehet használni. Az agyag lúgosít, kiszívja a savas kémhatású méreganyagokat a testből, végül pedig fontos megemlíteni nyugtató hatását is.

Az agyagot külsőleg és belsőleg egyaránt lehet használni. Hidegen kell alkalmazni. Külső módszerként szóba jöhet a tapasz, az agyagos borogatás, a pakolás, az iszapfürdő, a bedörzsölés vagy egyszerűen a földre fekvés.

A tapaszok és borogatások nagyon jót tesznek az ízületeknek, köszvény, reuma, ízületi gyulladás esetén ajánlottak. Ezeken kívül emésztőrendszeri panaszoknál, a nemi szervek gyulladásainál, égésnél, törésnél, és sebgyógyulás támogatására használható. A pakolás során egy vászonlepedőre visszük fel az agyagpépet, és azt helyezzük a testre. A borogatás úgy készül, hogy agyagos vízbe mártjuk a vászontörülközőt.

Az agyagfürdő során vízzel keverjük el az agyagot. Alkalmazható például fagyáskor.

Bedörzsölést is lehet végezni, ekkor az ember csak annyi vizet kever az agyaghoz, hogy kenhető, pépes legyen. Ezt pl. tüdő problémák esetén a mellkasra, vagy a hátra lehet fölkenni.

Meleg éghajlaton a földre fekvés, a földön alvás is megvalósítható. Ez főleg idegrendszeri betegségek esetén nagyon jó hatású.

Az agyagból mézzel elkeverve kenőcsöt is csinálnak. A keverékbe a betegségnek megfelelő illóolajokat is tesznek, a nyugtató hatás fokozása érdekében például levendulát. Az agyag-kenőcs javasolt szemölcsre, fagyásra és különböző bőrproblémákra, mint az ekcéma, pikkelysömör stb.

Belsőleg is lehet használni az agyagot, de ezzel egyenlő hatású a Neurosan (zeolit őrlemény). Az agyagban található nyomelemek − mind a 24 komponens – megtalálhatóak ebben is. Ha az ember elég sok vízzel felhígítja az agyagot, lehet vele gargarizálni is, főleg torokgyulladásnál, illetve felső-légúti panaszoknál. Vastagbél-gyulladás esetén lehet agyagos vízzel irrigálni. Az agyagot gyógyteába is tehetjük, akár kúraszerűen 21 napig éhgyomorra fogyasztva. Egy csésze teába egy kiskanálnyi agyagot, vagy Neurosant tegyünk.

A Neurosan vagy az agyag szedése ajánlott egyrészt emésztőrendszeri panaszoknál, mivel megköti a gázokat, lúgosít, és oldja a gyomorrontást és a gyomoridegességet; másrészt gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, nyomelem-pótló, és főleg a csontokat erősíti. A Neurosan megköti a vegyszereket, például alkalmazhatjuk salátára szórva, ha nem ökológiai gazdálkodásból származó zöldséget eszünk. A Neurosannak egyetlen egy kis mellékhatása van: székrekedést okozhat. Azoknak, akiknek amúgy is székrekedése van, ellenjavallt, bár ez a legtöbbször több rost- és folyadékbevitellel, és megfelelő mennyiségű mozgással kompenzálható.

A mezítláb homokban járás szintén a föld elemhez kapcsol minket. A homok szilíciumtartalma miatt jótékony hatású kötőszöveti gyengeségnél, sérvhajlamnál.

Romolo Mantovani, olasz természetgyógyász szerint az agyag abszorbeáló képessége igen nagy, szinte kiszivattyúzza a bajt a szervezetből.

Víz elem

A víz ugyebár az egész szervezetben döntő szerepet játszik, testünknek kb. a 2/3-a víz. Emiatt azok a táplálékok lennének a legideálisabbak az ember számára, amiknek a kétharmada szintén víz: vagyis a gyümölcsök és a zöldségek. Belsőleg tehát a megfelelő folyadékbevitel jelenti a gyógyhatást. Naponta 2-2,5liter tiszta víz, gyógytea, vagy 100%-os gyümölcs- és zöldséglé fogyasztása ajánlott.

Külsőleg nagyon jót tesz az ember számára a természetes vízben vett fürdő. Pihentető és erősítő hatással van a szervezetre, aktivizálja a vérkeringést, elősegíti a lerakódások, méreganyagok feloldódását, fokozza az ember életenergiáját.

A hidroterápia általában véve az idegrendszerre, a mirigyrendszerre, az anyagcserére, a vérkeringésre és a bőr működésére hat. Vannak bizonyos alapszabályok, amiket a vízterápiánál be kell tartani. Egyrészt hideg testrészre, vagy fázó betegnél nem szabad hideg vizet alkalmazni, másrészt étkezés után csak legalább 2-3 óra elteltével használjunk vízkúrákat. Két különböző hidroterápiai módszer között is minimum 2 órának kell eltelnie.

Általános szabályként elmondható, hogy a meleg módszerek után mindig kell egy kis hideg hatás is. Tehát, ha valaki szaunázik, utána mindig kell egy kis hideg zuhany, vagy hideg lemosás. Vannak olyan betegségek, ahol a megfelelő hidroterápiás módszert többször meg kell ismételni egy nap. A lázas betegnek a priznickötés hasznos, ezt kétóránként lehet frissíteni. Végül nőknél menstruáció alatt kerülni kell a hidroterápiás módszereket, főleg azokat, amik az altestet érintik.

A módszereket az általuk kifejtett inger nagysága szerint sorolják be, így a probléma súlyosságától függően igénybe vehetünk enyhe, közepesen erős és nagyon erős hatású eljárásokat.

Enyhének számít a lemosás, amikor valaki egyszerűen hideg vízzel lemossa a teljes testfelületét. Ide tartozik a váltó-fürdő, ami lehet teljes testet érintő, vagy részleges, pl. láb. A meleg vizet kell hosszabb ideig használni, 3-4 percig, majd fél-1 percig a hideg vizet, és ezt kétszer-háromszor meg kell ismételni. A víztaposás és a borogatások szintén enyhe terápiák.

Az enyhe kategóriába tartozik az emelkedő hőmérsékletű részfürdő. Ez 35°C-ról indul, és szép fokozatosan felmegy 40-42°C-ra úgy, hogy a fürdőhöz folyamatosan forró víz kerül. A részleges azt jelenti, hogy csak a kar, vagy csak a láb van kitéve a hatásnak.

Középerős ingernek számít egy emelkedő hőmérsékletű fél-test fürdő. Ekkor az ember egészen derékig, vagy köldökig benne van a vízben. A váltó-ülőfürdő szintén közepesen erős módszer. Ide tartozik a szauna vagy a törzs borogatása pl. láz esetén.

A legerősebb ingerek egyike az úgynevezett sugár lemosás, amikor nagyon erős vízsugárral locsolják az embert. Az egész testet érintő pakolások is erős ingernek számítanak, ekkor csak a fej lóg ki.

Három hidroterápiás módszer alkalmazási területére részletesen is kitérek.

Az ülőfürdők során az ember beleül a vízbe, a lába és a felsőteste kilóg, csak az altest, a medence és a nemi szervek érnek a vízbe. A hideg ülőfürdő pl. aranyérnél segít. Azoknál is érdemes rendszeresen megismételni, akiknél csak hajlam van erre a problémára. A terápia során az ember maximum tíz másodpercre ül a hideg vízben, majd utána rögtön melegre dörzsöli magát.

Ha meleg ülőfürdőt vesz valaki, az inkább hólyagpanaszoknál és a női nemi szervek problémáinál tesz jót. A hatás fokozható gyógynövényekkel: hólyagra medveszőlő, a női nemi szervekre cickafark ajánlott. Ez a fürdő akár 5-10 percig is tarthat.

A lemosás gyors, hideg vizes, főleg reggel érdemes csinálni, keringési zavaroknál és légúti panaszoknál segít.

A víztaposás során az alsó lábszár közepéig kell a hideg vizet ereszteni, és öt percig váltott lábbal taposni a vizet úgy, hogy az ember azt a lábát, amit éppen kihúz, mindig a vízfelszín fölé emeli. Javasolt krónikusan hideg lábnál és alacsony vérnyomásnál is.

A tűz elemhez tartozik a helioterápia, vagyis a napfürdőzés, a levegő elemhez pedig a különböző légzőgyakorlatok.

A levegő elem

„A belélegzett levegő fontosabb, mint a megevett táplálék.” –mondta Galenus, a híres ókori orvos. A hétköznapi életben kevéssé tulajdonítunk jelentőséget a légzésnek, pedig a helyes légzés az egészség egyik pillére. Ezt sok esetben újra kell tanulni. A helytelen légzés felületes, pihegő, kapkodó, túl gyors, illetve kaotikus, rendezetlen. Ezzel szemben a helyes légzés alapos, mély, nyugodt, lassú, ritmikus és rendezett. A helyes légzést a légzőgyakorlatok végzése segíti (újra) elsajátítani. A gyakorlatok végzésének vannak bizonyos előfeltételei:

  1. A légzőgyakorlatok előtt szabaddá kell tenni a légutakat. Fontos, hogy az orr és a garat jól működjön. Az orrnak szűrő funkciója van, megszűri a levegőt, viszont ha el van dugulva, és az ember nem tud az orrán keresztül lélegezni, rákényszerül, hogy a száján át vegyen levegőt, így ez a szűrőfunkció kiesik, aminek következtében sokkal több méreganyag jut a szervezetbe. Különféle gyógyhatású anyagok jöhetnek szóba az orrüreg tisztítására és a légutak gyógyítására. Orrcseppként a három leginkább javasolt szer az enyhén sós víz, a neurosanos (zeolit őrlemény) víz és a citromos víz. Ezekkel az oldatokkal gargalizálni is kell. Bekenhetjük az orrüreget eukaliptuszolajjal is, és a nyelvre is csepegtethetünk belőle. Városi embereknek minden nap egy lilahagyma fogyasztása javasolt nyersen, ami kipucolja az orrüreget és a különféle melléküregeket.
  2. A második fontos dolog, hogy lehetőleg minél tisztább, frissebb levegőn végezzük a légzőgyakorlatokat. Legjobb természetben vagy erdőben, de akinek ez nem adatik meg, az kora reggel, amikor még kevésbé szennyezett a levegő, jól kiszellőztetett lakásban vagy nyitott ablaknál gyakoroljon.
  3. A gyakorlatokat mindig üres gyomorral végezzük.
  4. Nagyon fontos, hogy laza ruhát viseljen az ember, a szoros ruha és az öv akadályozzák a helyes légzést.
  5. Biztosítani kell a csöndes, nyugodt helyszínt, hiszen ezek a légzőgyakorlatok légzésmeditációk, melyekhez összeszedett, koncentrált tudatállapotra van szükség. Ha valaki úgy érzi, hogy feszült, ideges, akkor előtte bármilyen lazító gyakorlatot elvégezhet. A tudat összeszedettségére nézve a legjobb, ha az ember a légzőgyakorlatok előtt egy-két percig úgy lélegzik, hogy semmilyen módon nem változtatja meg a légzését, de próbálja nagyon pontosan követni a levegő útját: figyeli, ahogy a levegő be- és kiáramlik az orrán.
  6. A legtöbb légzőgyakorlatot álló testhelyzetben, egyenes testtartásban kell végezni. Ha a gerinc nem egyenes, az módosítja a légzést. Ez vonatkozik mindenféle gerincferdülésre és csigolyaelcsúszásra, ezért az ilyen jellegű problémákat a helyes légzés miatt is orvosolni kell.

„A légzés minden élet lényege, forrása és alapja. Lélegezni annyi, mint élni. Helyesen lélegezni: egészségesnek lenni.”

Romolo Mantovani

A három alaplégzést napi szinten javasolt gyakorolni reggelente. Ezek:

  1. Méregtelenítő légzés, amit más néven savtalanító légzésnek is hívnak.
  2. Kompressziós légzés vagy paradox légzés.
  3. Integrális légzés vagy ritmikus légzés.

A méregtelenítő légzés lényege, hogy elő tudjuk segíteni a megbetegítő, felesleges savak kiürülését, és a bázikus állapot felé terelgethetjük vele a szervezetet és a testnedveket.

A méregtelenítő légzés kivitelezése: egy nagyon mély, alapos belégzés után minél jobban elnyújtott kilégzés. Először lehet, hogy ez a kilégzés csak 20-30 másodpercig fog tartani, de addig kell gyakorolni, amíg 108 másodpercesre nyúlik. Amikor az ember szép lassan az összes levegőt kilélegezte, és úgy érzi, hogy nincs több levegő a tüdejében, akkor a vállakat hátra kell húzni, majd előremozdítva még egy kis levegőt kipréselni (a vállmozgatás ismételhető).

A második alaplégzés a kompressziós vagy paradox légzéstípus. Ennek a lényege a vitálkapacitás, a tüdőkapacitás növelése. A gyakorlat kivitelezése: kilégzésre az ember álló testhelyzetben karjait a fej fölé viszi, majd utána gyorsan és ritmusosan előrehajol, és előrehajlás közben belélegzik. Nyolcszor ismételjük meg a gyakorlatot, ami lelki szempontból is jó hatású: növeli az önbizalmat és a megvalósító képességet.

A harmadik alaplégzés az integrális légzés, amelyet ritmikus légzésnek, illetve négyütemű légzésnek is neveznek. A négy ütem a következő: belégzés, benntartás, kilégzés és légzésszünet. (Kezdetben 4 mp-ig tartson minden fázis, majd szép fokozatosan 15-16 mp-re nyújthatjuk az egyes fázisok hosszát.)

A tűz elem

A helioterápia, vagyis napfürdőzés nem puszta napozást jelent, megvannak a maga szabályai. A napfürdőzések előtt és után feltétlen mossuk le testünket, vagy vizes durva frottírtörülközővel dörzsöljük át. Az alapos dörzsölés vérbőséget okoz, így a méreganyagok könnyebben tudnak az izzadással távozni. Ezután kenjük be magunkat vékonyan hidegen sajtolt mandulaolajjal (vagy más hidegen sajtolt olajjal). Az olaj növeli a bőr fényáteresztő képességét, így a mélyebb szövetek is részesülnek a Nap csodás hatásából. Az állati zsiradékból előállított kenőcsök és a szintetikus anyagok megrekesztik a fényt a bőr felületénél. Minél magasabb fényvédő faktorral rendelkezik egy naptej, annál jobban akadályozza a napsugarak bőrbe és bőr alá jutását, ezért a felszíni rétegeket fogja sokkal erősebben érni a Nap ereje. A következmény: a bőrrák kockázatának növekedése. A szervezet nem véletlenül jelzi „leégéssel”, ha túl sok a Napból! A napfürdő utáni bőrtisztítást is olajozással zárjuk.

A túlzott napozás kerülendő, mert ilyenkor a bőr alatti rétegekben felhalmozódott méreganyagok megégnek. Nagyon sok bőrrák és mirigyrák vezethető vissza a helytelen táplálkozással egybekötött mértéktelen napozásra.

Mesterséges módon a Nap nem pótolható, mivel utánozhatatlan. A „műfények” általában az életerőt csökkentik, különösen a szolárium. Vannak gyógykezelésre alkalmas lámpák (kvarc, infra, bioptron), de ezek sem pótolhatják a Nap természetes fényét és melegét.

Tavasztól őszig a déli órákat kerüljük. Ilyenkor legjobb reggel és késő délután tartózkodni a napon (10 óra előtt, illetve 16 óra után).

A napfürdő során folyamatosan mozogjunk, változtassunk testhelyzetet, hogy minden testfelületet egyaránt érjen a levegő és a napfény.

A napfürdő öt perctől két óráig tarthat. Hosszabb napozás esetén félóránként mossuk le a testünket.

A napfürdő előtt és azt követően se fogyasszunk nehéz ételeket. Teli hassal nem javasolt a napfürdő, várjuk meg, míg az ételek legalább a gyomorból kiürülnek (minimum két óra). A napon egyáltalán ne együnk és ne aludjunk.

Magas láz és súlyos idegrendszeri problémák esetén a napozás ellenjavallt. Érdemes vigyázni magas vérnyomásban, nyirokrendszeri, szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek, illetve lábadozás idején.

Teljes napfürdő esetén a fejet és a köldököt mindig fedjük le. Árnyékunkkal egy vonalba feküdjünk, lábbal a nap felé.

Az egészséges embernek hetente egyszer-kétszer javasolt nap- és légfürdőt vennie. A napfürdő célja sohasem lehet a barnulás, sőt ellenkezőleg, arra kéne törekedni, hogy minél hosszabb idő alatt barnuljon le az ember. A fehér bőr fényelnyelő képessége sokkal jobb, így több „napenergiát” tud magához venni a világosabb bőrű ember.

A napfürdő helyének megválasztásánál vegyük figyelembe a tengerszinttől való távolságot. Hegytetőn erősebbek a napsugarak, tisztábban érik a Földet, ezért a napfürdő is hatékonyabb. A Nap ereje szempontjából határozzuk meg a napfürdőzés idejét.

Létezik részleges és teljes napfürdő. A részleges napfürdő során csupán egy bizonyos testrészünket tesszük ki a napfény hatásának. A legtöbb betegség esetén a beteg testrész napoztatása gyógyító hatású.

A napfürdő a négy elem közül a tűz elemmel hoz minket szorosabb kapcsolatba. Akinek aktivitáshiánya van, nehezen kezd el tevékenykedni, túlzottan földhözragadt vagy szétfolyik a dolgaiban, azoknak javasolt a tűz elem felvétele, például napfürdőzés által.

A tobozmirigynek nagyon nagy szüksége van a napfényre. Ha kevés a napfény, nem tud jól működni, viszont a tobozmirigy működésétől nagyban függ az ember lelkiállapota.

A tűz elemhez tartozik a szeretet hője, mely minden betegségre gyógyítóan hat!

A cikket Váradi Tibor előadásai és könyvei alapján állítottuk össze.