Az előző számban elkezdtük a tej megkérdőjelezhetetlen fontosságának felülbírálatát. A tejjel kapcsolatos legfőbb probléma az, hogy az ember számára nem természetes táplálék. Ez a kijelentés két egyszerı ténnyel bizonyítható:
- Egyetlen emlős sem fogyaszt tejet csecsemőkora után. Az ember emlős, tehát az ember sem fogyaszthatna tejet elválasztás után, ha igazodna a természet rendjéhez. Az emberi értelem nem tudja meggyőzni a szervezetet, hogy hirtelen oldja meg a tej tökéletes emésztését.
- Egyetlen emlős sem fogyasztja más emlős faj tejét a természetben. Elképzelhető, hogy egy őz szoptat egy vadmalacot?
A tej a fenti okok miatt számtalan betegség okozója. Ezeket a betegségeket – követve a szakirodalmat – hat csoportba osztottuk. Az előző számban a tej zsírja, fehérjéi, vitamin és ásványianyagtartalma, és a tejben lévő xantin oxidáz által okozott betegségeket vizsgáltuk meg közelebbről. A mostani cikk a tejbe kerülő anyagokkal, és a tejérzékenységgel foglalkozik részletesen
5. A tejbe kerülő anyagok okozta betegségek
A tehén tejhozamának növelésére női nemi hormonokat és pajzsmirigyhormonokat használnak. A tiroxin és a tireoglobulin harminc százalékkal növeli a tehenek tejhozamát. A takarmányhoz adott hormonok megjelennek az állatok tejében és a húsában, és az azt fogyasztó ember szervezetébe jutva hatnak a hormonháztartásra, káros irányba befolyásolva azt. A teheneket rendszeres antibiotikum kezelésnek is alávetik. A tejük és a húsuk így folyamatosan tartalmaz antibiotikumot. A következmény: antibiotikumrezisztens baktériumok kifejlődése a szarvasmarhában és az őt fogyasztó emberben. Ezek a baktériumok komoly problémákat okoznak, hiszen nem reagálnak az antibiotikumokra – int Dr. M. Wohl.
„Itt lenne már az ideje, hogy az antibiotikumokkal folyatatott kockázatos szerencsejátékot befejezzük. Bár takarmányadalékként alkalmazva a múltban fontos szerepet játszott az élelmiszertermelés fejlesztésében, de e gyakorlat súlyos következményei ma már túlságosan nyilvánvalóvá váltak, semhogy szemet lehetne hunyni felettük.”
Dr. S. Levy
1957-ben mutatták ki, hogy a tej gyakran tartalmaz golyvakeltő anyagokat. Tasmániában járvány formájában jelentkezett a golyva iskolás gyermekeken. Megfigyelték, hogy a tejet ivó gyermekeknél kifejlődött, a tejet nem ivóknál pedig nem. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a helyi szarvasmarhák által fogyasztott fűfélék golyvakeltő anyagot (tiourea) tartalmaznak. Ez került a tejbe, és vált a golyva okozójává – írja Dr. R. S. Goodheart.
A tejből sok esetben kadmiumot és ólmot mutattak ki. A toxikus anyagok könnyebben szívódnak fel, ha a táplálék segíti azt. A tej elősegíti az ólomrészecskék felszívódását. Azoknak a teheneknek a teje és a húsa, amelyek moslékot kapnak (táplálékhulladék rossz minőségű tejjel keverve) magas ólomszintű lesz. Dr. H. Scholz kutatásairól szóló tanulmányban azt olvashatjuk, hogy a tehenekbe jutó legfőbb ólomforrás az autóutak, autópályák melletti növények. Ezek a növények erősen szennyezettek ólommal, és felhasználják őket szarvasmarhatakarmánynak! A tehenek szervezetében felhalmozódik az ólom. A tejük és a húsuk nagyságrendekkel több ólmot tartalmaz, mint az elfogyasztott növényeké, melyek magas ólomtartalmuk miatt amúgy sem alkalmasak emberi fogyasztásra. Az ilyen tej és hús a szervezetbe jutva krónikus ólommérgezést okozhat. A tünetek: általános étvágytalanság, majd székrekedés a gyomor és béltraktus mozgatóidegsejtjeinek bénulása miatt, szürke arcbőr, elszürkült foghús – állítja Dr. H. Scholz.
„Kimutatták, hogy ha a tejben tavasszal magas volt a kadmium szint, úgy az szoros összefüggésben volt az év későbbi részében előforduló szív és érrendszeri halálesetekkel. ”
Dr. A. M. Thrash
A kadmium vese és artériabetegségeket okoz, amely halálhoz vezethet. Sajnos a kadmium nagy veszélye, hogy kumulatív méreg, vagyis fokozatosan halmozódik fel a szervezetben, de nagyon nehezen ürül ki. A felezési ideje (amennyi idő alatt mennyisége a felére csökken a szervezetben) tíz-harminc év! Ráadásul főként a vesében halmozódik fel, ami a legveszélyezettebb szerv kadmiummérgezés szempontjából. Krónikus kadmiummérgezésnél a test ásványianyag egyensúlya megbomlik. A kadmium a takarmánynövények közvetítésével jut a szarvasmarhába, ott felhalmozódik, és a tejben már a koncentrált kadmiummennyiséggel találkozhatunk – mondja Dr. H. Scholz.
A radioaktív bomlástermékek a mosatlan zöldfélék révén kerülnek a tehénbe, és onnan a tejbe. A tej számos radioaktív bomlásterméke közül kettőt emelünk ki. A stroncium 90 hasonlóképpen viselkedik, mint a kálcium. A szervezet kálciumként kezeli, és a csontokba juttattja el. Ezáltal növeli a csontrák kockázatát. A másik – a jód 131 – a pajzsmirigyben fejti ki káros hatását, rákos folyamatokat generál – figyelmeztet Dr. H. Scholz.
A peszticidek (növényvédő szerek) is megjelennek a tejben. A DDT, a bifenil poliklorid (BCBs) és a bifenil polibromid fertőzöttség a tejfogyasztás veszélyét tovább növeli. Ezek az anyagok a rákos daganatok kifejlődését segítik elő.
Gyakran kimutatható a tejben a gombák által termelt aflatoxin, mely rákkeltő vegyület.
- A tejtŒl származó intolerancia
Az ember végbélvérzéseinek egyik típusát a tej okozza. Egy két éve fennálló állandó végbélvérzés megszűnt, amint a beteg abbahagyta a tejivást. Amikor néhány alkalommal próbaképpen tejet ivott, vérzése azonnal visszatért.
1926 óta ismert a colitis ulcerosa és a tejivás kapcsolata. A tej az első számú étel a listán, mely a betegeknek gondot okoz. Bármilyen csekély mennyiségű tej fogyasztása a tünetek visszatérésével illetve felerősödésével jár. Dr. I. Wilson kutatásai arra az eredményre jutottak, hogy a colitis ulcerosában szenvedő betegek hosszú időn át jobban vannak, sokan teljesen meggyógyultak, ha elhagyták a tejet és tejtermékeket.
A gyermekek ágybavizelése is összefügg a tej és tejtermékfogyasztással! Egy kísérlet során száz ágybavizelő gyermeket fogtak tejmentes étrendre. Az eredmény: ötven gyermek tünetmentessé vált, negyven gyermek esetében jelentős javulást figyeltek meg, csupán tíz gyermeknél nem volt változás. Az előző részben említettük, hogy a tej bizonyos aminosavai káros hatással vannak az idegrendszerre. Valószínű, hogy ez a kapcsolat az ágybavizelés és a tejivás között. A tej lejjebb szállítja az agytörzs bizonyos központjainak gátlása révén a kiürítő reflexküszöböt és így akaratlan vizeletürítést eredményez.
„A tejérzékenység vagy tűrőképtelenség hatása a gyermekeknél a központi idegrendszerre izgalmi tünetekben nyilvánul meg: tanulási nehézségek, ingerlékenység, fejfájás és rossz közérzet lépnek fel.”
Dr. C. L. Thrash
Az Amerikai Orvosok Egyesületének szaklapja tudósít minket arról, hogy a tejiváshoz társult gyerekkori rendellenességek között szerepel étvágytalanság, székrekedés, vérszegénység, ingerlékenység, ágybavizelés, haspuffadás, hasi fájdalmak és hasmenés.
A sclerosis multiplex is összefüggésbe hozható a tejfogyasztással. A hatásmechanizmus még nem tisztázott, annyi azonban bizonyos, hogy a tej tökéletlen felszívódása indítja be a káros folyamatokat.
Az anyatejjel táplált csecsemőknél elforduló bélgörcs egyik oka a tejivás. Az anya issza a tejet, és a csecsemőnél alakul ki a kólika. Ha az anya kizárja az étrendjéből a tejet és a tejtermékeket, a kólika azonnal megszűnik. Ha az anya szervezetébe újra tejfehérje jut be, tizenhárom csecsemőből tizenkettőnél visszatér a bélgörcs. Az anyatejes csecsemőnél a kólika kezelése minden esetben az anya tejfogyasztásának leállításával kezdődik.
A csecsemők és a gyermekek megfázásának hátterében nagyon gyakori oka a tej és tejtermékfogyasztás tejérzékenységgel párosítva. Ha az anya tejallergiás az anyatejjel táplált csecsemő különböző légzőszervi megbetegedései jelzik ezt. Egy kanadai kisfiú tizenkét hónapos koráig nyolc tüdőgyulladáson esett át. Amikor megvonták tőle a tejet és a tejtermékeket, teljesen meggyógyult. A gyerekek ismételt bronchitise és tüdőgyulladása a legtöbb esetben visszavezethető a tejallergiára vagy más ételek iránti érzékenységre, például: sertés, tojás, kávé, kakaó, csokoládé, kóla, mesterséges színezőanyagok, nádcukor.
A tejre érzékeny gyermekeknél gyakran figyelték meg, hogy vér kerül a székletbe. A tejmegvonás hatására a vérzés megszűnt. A Gyermekgyógyászat Európai Szaklapja felhívja a figyelmet, hogy „a krónikus hasmenés, véres vagy fekete széklettel rendelkező gyerekek, vagy akiknek ekcémájuk, asztmájuk vagy más allergiás tünetük van, elsősorban a tejtolerancia irányában vizsgálandók.”
Nagyné Szili Zsuzsanna
