A művészettel való gyógyításnak mára több, egymástól elkülönült irányzata alakult ki, ezeket mind a hagyományos, mind az alternatív gyógyászatban is alkalmazzák.
.
A módszerrel dolgozó szakemberünk: Szabó Norbert
A művészetterápia a XX. században vált ismert és elismert gyógyító tevékenységgé. A hagyományos módszerek közül a pszichiátria keretein belül találkozhatunk művészeti foglalkozásokkal, elsősorban pszichiátriai intézményekben, kórházakban, és rehabilitációs központokban. Az itt folyó munkában nagy szerepet kap az, hogy a páciens megtanulja a kifejezés, a kommunikáció és a megértés alapvető funkcióit. A művészetek valamennyi ága azt a lehetőséget adja meg, hogy a szóbeli mellett a nem szóbeli kifejezésmódok segítségével olyan tudat alatti tartalmak is napvilágra jöjjenek, melyek a hagyományos beszélgetős módszerek alkalmazásakor nem tudnának. A hagyományos művészetterápia középpontjában ezek a nonverbális kifejezési módok állnak. Nagyon sok egészséges és testileg-lelkileg sérült embernek gondot okoz önmagáról, vágyairól, nehézségeiről szavakban megnyilvánulni.
A képi kifejezésmódnak sok előnye van.
Az egyik, hogy az ember jóval hamarabb gondolkodik képekben, mielőtt még szavakba öntené azt. Ezt elsősorban a gyermekek fejlődésénél figyelhetjük meg, de a felnőtteknél is lehet olyan, hogy valakinek kifejezetten nehéz a problémák verbális megfogalmazása.
A másik nagy előny az, hogy a képzőművészeti technikák a legtöbb ember számára kevésbé megszokott kifejezési eszközök (mint például a beszéd), így kevésbé képesek ennek tudatos kontrolljára. Szavainkkal eléggé jól tudjuk manipulálni a kommunikációnkat, a rajzzal viszont kevésbé, így valamikor több minden kiderül a rajzról, mint a beszéd útján.
A következő sajátosság, hogy a művészetterápiában az alkotás során egy kézzelfogható tárgy keletkezik, melyhez a páciensnek sokkal könnyebb viszonyulni, mint saját magához. Az elkészült kép segíti a személyt, hogy eltávolodhasson problémájától és érzéseitől, és így képes legyen távolról rátekinteni. Az ilyen fajta rálátás segíti a megoldandó helyzet felismerését, megnevezését, és a gyógyulást.
A negyedik előny az, hogy a kész képek – és ezzel a gyógyulási folyamat – később visszanézhetők, és így visszatekintve a betegség dinamikájáról új felismerésekhez juthat mind a beteg, mind a terapeuta.
Mi a gyógyulás?
Régen az emberek maguk készítették ételeiket, ruháikat, tárgyaikat, és ezekben a kézzel készített dolgokban megnyilvánulhatott az emberi alkotóerő. Ez az alkotó- vagy teremtőerő, amely minden emberben ott rejlik, tejes mértékben jelen volt a hétköznapokban. A mai életünk mára olyanná vált, hogy az ételeink és tárgyaink többségét készen kapjuk, így a korábban természetes formálóerőt nem tudjuk átélni, fantáziánk kevésbé tud aktivizálódni. A művészeti tevékenység hobbivá, szabadidős tevékenységgé, szórakozássá vált, a legtöbb ember pedig nem is foglalkozik ilyesmivel. Ez azt eredményezi, hogy az ember elesik sok olyan lehetőségtől, ahol átélhetné a keresés, a tapogatózás, a formálódás, a meghódítás, a felfedezés örömeit. Márpedig ezeknek a minőségeknek a felélesztése a gyógyulásban nagy szerepet játszik. A gyógyulás: változás. Ami eddig volt, annak másnak kell lennie. A pangásnak aktivitásra van szüksége, és ami túl aktív volt, meg kell nyugodnia. A betegségnek és a betegnek is meg kell változnia. A cél az, hogy a páciens a művészeti munka során lehetőséget kapjon arra, hogy átélje azokat a gyógyító folyamatokat, amelyekre a gyógyuláshoz szüksége van. Az alkotómunka egyfajta absztrakt környezet, melyben az egyes folyamatokat a valós problémától egy kissé eltávolodva élheti át a páciens.
A terápiás munkának több feladata is van. A művészi terápia feladata az, hogy helyreállítsa az ember egyensúlyát. A művészetterápia elsősorban a lélek szintjén dolgozik, azon belül is elsősorban az érzelemvilág megdolgozásán van a hangsúly.
A művészeti munka másik feladata a változásra, mozgékonyságra való képesség fejlesztése. Afelé viszi az embert, hogy a rajzoló képes legyen formákat átalakítani, színeket keverni, az egyes gondolati, érzelmi, akarati jellegű feladatokat szabadon kombinálni, így felszabadítani a lelket gátoló tényezőket.
A művészi alkotó gyakorlatok célja nem egy műtárgy létrejötte, hanem maga a kialakulási folyamat. A beteget kiragadja passzívan elfogadott betegségéből, aktivitásra ösztönzi őt, aminek révén megtanulja kompenzálni mindazt, ami nem harmonikus, kijavítani a hibát, elrendezni azt, ami kaotikus, és ezzel elsajátítani, hogyan lehet bizonyos természeti törvényeket követni. Legyőzi a nehézségeket, elfogadja a hibákat, és fejleszti kitartását, örömet talál a formában, színben, amelyek lelki táplálékká, gyógyszerré válhatnak.
Természetesnek lenni, mint teremtő lény.
A művészeti munka segítségével az embernek el kell jutnia oda, hogy az alkotás, a teremtés természetes folyamat legyen számára, ezáltal megnő az önbizalma, és képes önmagától, önmagából létrehozni valamit. A betegségre való rátekintés és a gyógyulásról alkotott kép is megváltozhat. Való világunkban tíz megkérdezett emberből hét azt mondja, hogy ő képtelen valamit jól elkészíteni, lerajzolni, vagy lefesteni. Ez már maga egy tünet, megváltoztatása nemcsak a beteg emberek feladata.
Technikák
A művészetterápiában többféle eszközzel dolgozunk. Alapvetően három fő terület van: rajzolás festés és agyagozás, de ezen belül még több alcsoportot is megkülönböztetünk.
Festészet
A festés elsősorban az érzelmekre, a légzésre és a ritmikus folyamatokra hat kiválóan. A ritmikus ecsetvonások és az áttetsző színek felszabadítják a légzést.
Festés során a beteg befogadja a színhangulatokat, ezek tovább élnek benne, és a lelkiekből kiindulva befolyásolják a testi folyamatokat.
Rajz
Rajzolásnál a vonalak használatát az emberi gondolkodás külső képeként foghatjuk fel. A külvilág azáltal válik tudatossá, hogy a szem által érzékelt képben határokat, formákat és mozdulatokat értelmezünk, és ez kell ahhoz is, hogy a látottakat rajzban is meg tudjuk jeleníteni. Ezért a rajzból valami rendező, tudatosuló indul ki. A terápiában többféle módot alkalmazunk a betegség fajtájától függően.
Természet utáni rajz
Felkelti az érdeklődést a külvilág és a környezet szeretete iránt, tárgyszerűbb gondolkodást eredményez.
Formák rajzolása
A ritmikusan ismétlődő formák rendezőleg hatnak a gondolkodásra, a fent és lent, a jobb és bal folyamatos kapcsolatba kerül egymással. Rendezetlenség esetén alkalmazzák.
Szénrajz
Rendkívül jól használható technika, mellyel a fény és sötétség viszonyaival dolgozunk. A technika érdekessége, hogy ahhoz, hogy a fényt meg tudjuk jeleníteni a papíron, sötétséget kell használni. Ahhoz, hogy a sötétet megformázzuk, bátorságra van szükség, mivel a bennünk lévő jóhoz és gonoszhoz való kapcsolatunkat éljük meg. Segíti a személy való világba való megérkezését is.
Formázás
Az agyaggal való munkával a fizikai világgal való kapcsolatunkra hatunk. A kezek rendkívül aktívvá válnak, formák alakulnak, eltűnnek, átformálódnak és kifényesednek. Ebben a folyamatban az ember tisztán átélheti a formálódás folyamatát, az ember tudatosan kapcsolatba kerül a háromdimenziós világgal. A formázás során az energia és az életerő növekszik, a saját testi és lelki mozgékonyság is aktivizálódik. Kialakul a térbeliséghez, tárgyiassághoz való viszony, és a földi világgal való kapcsolat is javul.
Kinek ajánljuk a művészetterápiát?
Hogy melyik fajta terápia kinek jó, azt nehéz pontosan behatárolni. A művészetterápia jellegzetessége az, hogy a páciens egy terápiás folyamatba lép be, ami több héten át tartó találkozások sorozatát jelenti. A találkozások alatt beszélgetés, és különböző technikákkal történő művészeti munka folyik. A terapeuta a beszélgetés és az úgynevezett kiindulási rajzok alapján méri fel, hogy a személyt milyen feladatok felé irányítsa. A terapeuta általában nem egy alkalomban, hanem terápiás sorozatban gondolkodik, mely lehetővé teszi az adott probléma egy bizonyos időn át tartó követését. Más részről mind a terapeuta, mind a páciens mélyebben megismerheti az adott probléma mozgatórugóit, és átélheti a gyógyító impulzusokat. Az, hogy kinek milyen folyamaton kell átmennie, az adott személytől, és a betegségéhez való viszonyától is függ. A művészetterápiát azoknak ajánljuk, akik úgy érzik, testi-lelki harmóniájuk megteremtése érdekében szükségük van arra, hogy problémájukkal heti rendszerességgel foglalkozzanak. A terápia elsősorban a lélek megdolgozására irányul, de kiegészítő kezelésként alkalmazható fizikai betegségek enyhítésére is.
Kapcsolódó cikk:
